Nem kellene topikot nyitni a jópofa eladókról? A kedves hivatalnokokról? A meleg szívű nővérekről? A hálapénzt visszautasító orvosokról?? Vagy elhalna a topik azonnal?
lehet, hogy erdemes lenne. tudom, hogy vannak ilyenek is, de ugy tunik, sajnos torpe minoritas...
Akkor íme, ha már annyira gyűjtöd őket. Portu geza ruhapróbálos sztorijára reagálva: nem élek már egy ideje Mao-n. Amikor először bementem mostani lakhelyemen egy áruházba, ugyanígy vittem a karomon a pólókat-ruhákat próbára. Három jó volt, a többi nem. (Ötöt lehet próbálni.) Viszem kifelé, beidegződés rulez, gondoltam, a kiscsaj mindjárt leüvölt, hogy ezeket nehogy a nyakán hagyjam,legjobb lesz, ha szépen visszaviszem őket a helyükre. Megállított, elvette tőlem, hogy "majd ő visszapakolja". S még csak nem is vágott pofákat mellé. Jééé! Le voltam nyűgözve.
Igaz, azóta itt is találkoztam undok eladóval, mert hülye az mindenhol van.
Másik: esküvőre készülődve (sima polgári, semmi felhajtás), felhívtam a (Sopron) városi polgármesteri hivatalt, mi kell hozzá, papírok stb. Az anyakönyvvezetővel magával sikerült beszélnem. Vagyis ő inkább vakkantgatott nekem a telefonban, én pedig próbáltam jegyzetelni. Elhadarta, mik kellenek, de valami olyan stílusban, hogy meggyűlt az epe a torkomban. "Írja ezeket, vagy mi van?!" - kérdi tőlem, amikor jegyzetelés közben nem hümmögtem neki. Aztán: "De időben kell ám jelentkezni, mert aztán nem lesz ám esküvő, _tuggya_?!" mondta fenyegetően, nekem, a menyasszonynak, aki remegő gyomorral és izgalommal készült a nagy napra, és teljes bizalommal szépen elmeséltem neki, ÉN BAROM!, hogy épp csak meg van az előírásos egy hónap a bejeltkezésre. Utána bőgtem egy sort, és szépen bejelentkeztem a férjem lakóhelyén illetékes polgármesternél. Ott legalább kaptam emberi hangszínt is a hivatalos szöveg mellé.
Aztán mesélhetnék még a nászút helyett a TB irodáiban töltött 2 teljes napról, ha nem lenne mások számára dögunalmas, mert az aztán tortúra volt... én hülye, úgy gyűjtögetem magamban ezeket az "élményeket", mint nyomós érveket és okokat azért, hogy NE költözzek haza. S ha valaki emberi hangon szól hozzám egy magyar boltban (mert van olyan is azért), akkor meg vagyok lepve.
A helyzet tényleg nem rózsás. S elszomorító. Mintha mindenki másokon tölteni ki saját nyomora felett érzett döhét és tehetetlenségét...
Nem kellene topikot nyitni a jópofa eladókról? A kedves hivatalnokokról? A meleg szívű nővérekről? A hálapénzt visszautasító orvosokról?? Vagy elhalna a topik azonnal?
Szintén nem velem esett meg, nem is voltam jelen, de akivel ez megtörtént s elmesélte, biztos hogy nem lódított, vagy szépített. Szóval:
Elektrónikai nagyvállalat, az ismerősöm (kb. 40 éves nő) négy évig dolgozott ott, összeszerelő részlegnél.
A kapuknál fémkeresővel felszerelt biztonsági szolgálat vigyázta a dolgozókat, az épületből kifelé jövet.
Nos, a nőről elöljáróban annyit bizonyosan kijelenthettek, hogy még soha életében nem lopott, nem tett semmi törvénytelent. Pláne nem egy olyan cégnél, ahol már évek óta dolgozik, s tudja hogy milyen ellenőrzésekre számíthat, meg hogy milyen tortúrával jár egy esetleges lebukás...
Az egyik nap viszont a zsebében maradt egy litium elektróda. Dolgoztam ennél a cégnél technikusként, s jól tudom, hogy az égadta egy világon ezt a drága alapanyagot semmire nem lehet felhasználni, csak egy meghatározatt típusú akkumlátor alapanyaga lehet, a beszereléséhez viszont komoly technika kell, tehát házilag, suffniban nem lehet vele mit kezdeni.
Viszont kijelezte a fémdetektor.
Én is jártam már így (meg még sokan), az őrzést ellátó őrök természetesen tisztában voltak azzal, hogy nem eltulajdonítás céljából maradt a zsebünkben (lásd: fenti okok), általában csak szóltak, hogy vigyük vissza...
Azonban, a női dolgozókat természetesen női portaszolgálat vizsgálta át. Namost: szegény nőt nem elég, hogy azzonali hatálylyal elbocsátották, de még porig is alázták azzal, hogy kiállították a sorból, s a gyár összes, a műszakot befejező dolgozója rácsodálkozhatott, hogy "Nicsak! H*-né lopni próbált!" Szegény el is sírta magát szégyenében. Én mondtam neki, hogy ne hagyja annyiban a dolgot, menjen bíróságra, mossa legalább tisztára magát.
Persze védte magát ő is, úgy-ahogy, annyit tudott elérni, hogy nem fegyelmivel bocsátották el, s még valamennyi végkielégítést is kapott.
A történethez hozzátartozik, hogy egynémely vezető beosztású ember, százszámra hordta el a litiumos készregyártott aksikat, őket ugyanis nem vizsgálta meg kilépéskor senki...
Ma elmentünk anyámmal az árpádhidi scontóba asztalt és kisszekrényt venni. Az árukiadásnál 3 pali beszélgetett, ők adták ki a lapraszerelt bútorokat. Kitolták ilyen kis kocsin, majd szépen arrébbmentek ránk ügyet sem véve. Ezután anyuval kitoltuk a kocsihoz a bútorokat, majd nagyban szenvedek hogy feltudjam emelni azt a kurva nehéz dobozt, hogy a tologatos kocsi alól kiemeljem, látom hogy jön oda az egyik hapsi, hát megörültem, hogy mégis csak segit. Aha, annyit segitett, hogy kivette a kocsit a butor alól és eltolta. Éljen az udvariasság...
OK. lehet, hogy igazad van, igy megnyugtatobb a helyzet.
tenyleg mas eset, de epp nemreg beszeltem egy sraccal, aki azert ult negy evet, mert megszurtak, es o visszaszurt (gondolom kocsmai verekedes), amibe a masik belehalt. a negy ev borton utan legalabbis nem tunik egy eroszakos fazonnak.
egyebkent tenyleg nincs bebiztositva senki. gondold el, veletlenul elutsz valakit. te vagy a hibas. bortonbe kerulsz. onnantol kezdve barmi megtortenhet. a bortonben porig alaznak, a rabtarsaid megeroszakolnak,
Ez azért -szerencsére- napjainkban már nem így van. Az igazán kemény fegyintézetek többnyire csak az arra érdemes embereknek vannak fenntartva.
Nem igazán lehet napjainkban "véletlenül" vagy (teljesen) "ártatlanul" kemény helyre jutni...
Csak az ember nehezen ismeri be maga előtt is, hogy csak egyetlen egy rossz döntés vagy baki és elveszted az életed... Máskérdés, hogy ha valai börtönbe kerül és kiengedik, általában sosem tud újra beilleszkedni a társadalomba.
Te sajna _egy_ ellenőr miatt kutyázod az összeset. Én főleg metrón találkozom velük, ott mára teljesen normálisak lettek, szerintem, még nyelveket is beszél némelyik. A nagy bujkálás lehetőségét elvette tőlem a cég az éves bérlettel :)
Mindenesetre a buszon nem lukasztani vagy a boltból ellopni egy csokit tök ugyanaz.
Az elmúlt két évben egy ellenőrként dolgozó emberrel találkoztam aki bunkó volt, igazi büdösgyökér. Na ő szemmel láthatólag már ezen állása előtt is kretén volt.
egyebkent tenyleg nincs bebiztositva senki. gondold el, veletlenul elutsz valakit. te vagy a hibas. bortonbe kerulsz. onnantol kezdve barmi megtortenhet. a bortonben porig alaznak, a rabtarsaid megeroszakolnak, ki tudja, milyen allapotban jon ki az ember, meg ha varjak is a csaladtagjai kint... arrol nem is szolva, hogy onnantol buntetett eloeletu vagy...
szoval ezek a szerencsetlenek sokszor nem sokban kulonboznek tolunk, azon kivul, hogy melyebb godorbe kerultek. ahonnan mar mi sem biztos, hogy ki tudnank maszni.
Remélem sosem jutok ilyen sorsra.
Az ember mindig azt hiszi, hogy valahogy ki lehet mászni a szarbol, de lehet hogy ez mégsem olyan egyszerű?
Viszont számomra undorito, hogy valaki még ilyen emberekből is hasznot akar húzni. Ezeket hivjuk állatoknak?
sajnos nem egyedi eset. sokan vannak az utcan diplomasok. sokan, akik a lakasmaffia reven kerultek oda, sokan, akik valas miatt, sokan a rendszervaltas utan lettek munkanelkuliek. es gyakorlatilag mind alkoholista.
na, es "foszezonban" persze ottvannak a berkoldusok is (altalaban lehajtott feju nenikek, kendoben), akiknek a fonokei ketlabbal rugdaljak ki az igazi hajlektalanokat az aluljarokbol.
Mára már engem sem, de bennem tényleg sokáig fennállt egy bizonyos fajat pánikhangulkat, még akkor is, ha meg volt rendesen a bérletem, a jegyem... aztán ugye nincsen az a pánik ami egyszer el ne múlna, és átcsapott ilyen alattomos gyűlöletbe. Én sajnos nem vagyok az a fajta aki képes ordibálni hentesnél meg buszon meg nyilvános helyeken, de végül is nekem éppen elég elégtétel az, hogy 10 év alatt összesen kétszer fizettem büntetést, az egyenleg még mindig az én oldalamon áll! (Éppen egy hete vettem új 10-es csomag jegyet, tök meg voltam lepődve, hogy narancssárga!!! Megkérdeztem, hogy ez ugye jó villamosra is? - mint valami hülye vidéki liba, aki először jár Pesten... :-)) )
Így van!
"A szó veszélyes fegyver - és van, aki fegyvertelen.."
Ergo ellenőrökkel, közterület-felügyelőkkel, kukázókkal, ügyvédekkel, közgazdászokkal nem vitatkozik az ember!
Engem egy BKV ellenõr nem tud megalázni. Ha megbukok akkor megadom az adataimat vagy fizetek, nem nagy ügy (általában veszek bérletet de van úgy hogy hónapokig nem megyek sehova és akkor jegyet veszek ha mégis, és akkor elõfordul hogy elfelejtem kilyukasztani). Ha meg sokat szívózik akkor elküldöm a k*rva anyjába de ez azért még nem fordult elõ, mivel kulturáltan fordultam hozzájuk eddig õk is nagyjából kulturemberek módjára viselkedtek. De ha nem tennék az sem idegesítene fel különösebben: ne felejtsd el hogy BKV ellenõrnek az megy aki semmi másra nem jó: egy földigiliszta sem képes felidegesíteni és egy hasonló IQ-val felvértezett BKV ellenõr sem jelenthet problémát.
Én már 55 éves vagyok, de engem 20 éves koromban alázott meg olyannyira egy BKV ellenőr, hogy azt soha nem tudom elfelejteni. Már nem is emlékszem a pontos történetre, egy egyforintos vonaljegyről volt szó, és a végén már sírtam - már nem is tudom mi lett a vége, asszem valaki kifizette helyettem, arra biztosan emlékszem, hogy megvettem azt a jegyet, csak éppen nem találtam. Jópár évig igen akkurátusan ügyeltem a jegykezelésre, bérletekre stb, de azt az ösztönös rémületet, mikor megláttam a járműveken a BKV ellenőrt, a mai napig nem felejtem el. Csak közben átalakultak az érzéseim, és hogy úgy mondjam átmentem afféle alattomos bosszúba. Azóta mindig tartok készenlétben egy büntetésnyi összeget, de szinte soha nem kezeltetem a jegyemet. Általában néha veszek 10 jegyet, ez elég nekem vagy fél évig, mert már a megállóban felismerem őket, mindig kettesével járnak, kényelmes ruházat, kényelmes cipő, csomag szinte semmi, és valahogy már az arcukról megismerem őket, ilyenkor gyorsan kezeltetek egy jegyet. Mindenesetre a BKV-nak az évek alatt sokba került az, hogy engem anno így megaláztak...
Ha jó a kocsink, akkor általában a Tescoba megyünk, megvallom őszintén, hogy ott eddig még nem ért semmi atrocitás, sőt a pénztárosnők mindig nagyon kedvesek voltak. Általában piacra járok hetente egyszer, azoknál vásárolok, ahol már ismerem őket. Én a fodrászokat szoktam nagyon utálni, nagyon sok keresgélés után találtam rá arra a fodrászatra, ahová azóta is járok, meg kell mondjam, gyűlölöm a legtöbbjét. A fülem hallatára beszélik ki az előttem eltávozót, ráadásul - mivel nagyon gyér és vékony a hajam - állandóan cikiztak, pedig mindig csak mosást, vágást, befésülést kértem, semmi extra. (Ez a fodrászat maszek, de egyáltalán nem drága, és mindig készségesek, náluk maradok.) Viszont úgy általában a fodrászkisasszonyokat utálom a legjobban.
Eszembe jutott még egy gyöngyszem, ami a "kiszolgálással" kapcsolatos. Egy másik hipermarket. Mivel én is külföldi vásárlásokhoz szoktam mostanában, az otthoni viszonyok néha meg tudnak lepni. Levettem pár, kb 10 ruhát a fogasokról és vittem próbálni. Tényleg mindet megvettem volna, de sajna egyis sem volt jó. Próba után leraktam a csajnak. Mire úgy nézett rám, mint akit a kutya hozott be és közölte, hogy akasszam vissza oda ahonnan elvettem. Ez elég meglepő volt, ugyanis ez Európában nem divat. Ott természetesen annyit viszel próbálni amennyit csak akarsz és természetesen ők teszik vissza. Utána még mosolyognak is. Szóval nem tudtam mit kezdeni a helyzettel és mivel már nem emlékeztem mi hol volt, fogtam és felakaszottam az egyik fogasra. Lehet, hogy bunkóság, de amint láttam ez másnak is kihívást jelentett és ők is szanaszét hagyták. Most őszintén. Nem lenne egyszerűbb és kellemesebb, ha nem a vevőkkel rakatnának rendet? Azóta nincs kedvem ott ruhát vásárolni. (bár eddig se sokat vettem ott)
Végigolvastam a topicot és eléggé felment a pumpám. Eszembe jutottak kedves emlékeim. Mivel manapság is majdnem ugyanabba a folyóba léptem, megosztom veletek.
Magyarország Cora. Nyár, miniszoknya, nejlonharisnya. Minden nőszemély tudja, hogy a nejlonharisnya fogyó eszköz és könyen előfordul, hogy az ember nem a megfelelő székre ül le és akkor nincs cikisebb dolog mint felfutott szálú harisnyában járkálni a nap hátralévő részében. Szóval volt egy pót nejlonharisnya a táskámban, és mivel ez nálam igencsak fogyóeszköz, szinte mindig újat veszek fel. Ezért egy még ki nem bontott csomag lapult a táskám alján. Hazafele menet gondoltam beugrom a Corába venni ezt-azt. Persze jól elfelejtettem, hogy van nálam egy korábban ott vásárolt harisnya.
Bementem, vásároltam fizettem volna, nade a kapu visított ezerrel. Biztonsági őr azonnal ott. Kért nyissam ki a táskám. Mi a foglalkozásom...A végén persze előbukkant a harisnya(értéke kb. 200 ft). A vásárlásomé pedig több ezer. Mondom neki a szitut, mire ők a pénztárossal, mintha én lennék a szemét lopós, hogy akkor a bejárati ajtónál is jelzett volna a kapu. Nade az nem jelzett és mivel már elég cikis volt a helyzet, nem akartam bebizonyítani, hátha akkor meg jelez az a vacak. Fizessem ki.
Mondtam, hogy arra várhatnak, előbb bizonyítsák be. Menjünk be az irodába, játsszák le nekem a videofelvételt, mivel most nem is jártam arra stb. Kiderült, nincs videofelvétel. Erre kérték a számlát a harisnyáról. Elmebaj. Kérdeztem, hogy maguknál vannak-e. Mutasson nekem egy embert, aki a lejárt blokkjait magánál hordozza, + az sem lenne bizonyíték. Szóval eléggé kiakadtam (részben persze az én hibám is volt, de akkor sem fizetem ki, hiszen azzal elismerném, hogy igazuk van). Végül nem kellett kifizetnem, de irtó megalázó volt. Mindenki abbahagyta a vásárlást és minket bámult.
Ja és a végén még a kasszás kisasszony kedvesen meg is jegyezte, hogy MERT UGYE PONTOS A BIZALOM. Hát ennyi.
Esetleg engem miért kellene, hogy érdekeljen, hogy milyen sorsuk volt?
Az öreg összevert idős néninek én is adok pénzt, meg a kisgyerekes apának is, mert annak van értelme, de azoknak akik elisszák meg nemistudomén mit csinálnak vele? Nem hiszem, hogy véletlen, hogy ide jutottak...
jo a kerdes. mondok harom okot, hogy miert erdekelhetne
1.Gyula svab szarmazasu gyerekkent Budakeszin nott fol. hasonlo hatterbol johetett, mint en. en is svab szarmazasu vagyok. korosztalyat tekintve viszont inkabb apukamehoz all kozel. ami azt jelenti, hogy mar a haboru utan szuletett, az atkosban nott fol.
valamikor kozepiskolaban kitalalta, hogy megtanul eszperantoul. mivel jo nyelverzeke volt, es az eszperanto amugy sem a legbonyolultabb nyelv, hamar eljutott oda, hogy hobbibol a vilagirodalmat is eszperanto nyelven olvasta. annyira belejott az eszperantoba, hogy egyetemre is jelentkezett: eszperanto szakra. abban az idoben az anyagi letbizonytalansag, illetve a karrierepites fogalmai nem voltak annyira magatolertetodoek, mint most.
eszperanto szakoskent Gyula elte az eletet, mint a legtobb egyetemista, bulikba jart, csajozott. es, igen, talan a kelletenel jobban is megszerette az italt. Gyula azonban meg fiatal, es raadasul az eszperanto szak varatlan ajtokat nyit meg elotte.
mikor a nep csak igen csekely, kivetelezett hanyada teheti meg, hogy az orszag hatarain kivulre utazzon, plane nyugatra, Gyula az eszperanto szovetseg ifjusagi elnokekent olyan orszagokba jut el, mint Brazilia, Japan, sot majdnem az osszes europai orszag. Gyula szamara az eszperanto szovetseg hosszu evtizedekre megelhetest biztosit.
eljon azonban a rendszervaltas, es az eszperanto szovetseg fenntartasa irracionalis kiadasnak bizonyul. Gyula munkahelye egyik naprol a masikra megszunik. csaladja nincs, uj munkahelyet nem talal, szakkepzettsege sincs, csupan egy eszperanto szakos egyetemi diplomaja. az elete pillanatok alatt kilatastalanna valik. egyetlen vigasza a haveri kor, es a pia. lassan, de biztosan feleli maradek kis vagyonkajat is. nem keves konyvet egyesevel adogatja el. aztan vegul a lakas is sorra kerul. a nem letezo csalad (egy batyja van, aki feleje sem nez), szocialis halo, es tarsadalmi szolidaritas nem kapja el, megallithatatlanul zuhan lefele.
a godor melyen "csak" Isten kapta el, de az mar egy masik tortenet. illetve nem teljesen. ugyanis megterese hatasara kb 40 ev utan megszabadult az alkoholtol. egeszen tavaly novembereig azonban meg mindig egy budapest kornyeki barlangban elt, hol egyedul, hol egy masik "tarsberlovel" egyutt. novemberben azonban -tobbek kozt regi eszperantos, illetve egyhazi kapcsolatok segitsegevel - alapitott egy kommunat, ahol hozza hasonlo szerencsetlen sorsuakkal egyutt lakik.
ha valaki szokott jarni a fovarosi szabo ervin konyvtarba, talan emlekszik ra. a konyvtarat rendszeresen latogatta egy budos, koszos hajlektalan. na, az volt a Gyula.
2.a masodik ervemet is Gyulanak hivjak.
3.a harmadikat pedig Pistanak.
talan majd meg irok roluk is nehany szot. megerdemlik. de sajnos nem minden tortenet vegzodik olyan szepen, mint Gyulae.
viszont csak a vak nem veszi eszre, hogy korulottunk szazszamra kodorognak olyan embertarsaink, akik igy vagy ugy, de kemenyen megszivtak az elmult evtizedet. sajnos ezek kozul nem egy a lakasmaffia aldozata, masok valas utan kerultek utcara.
Lehet, hogy lopok.. Lehet, hogy anyám megb@szom... Lehet, hogy 2 éves gyermekeket k.rok seggbe... De mindez eltörpül egy cigány cselekedeteihez képest!!!! Úgyhogy ne sértegess!!!!!
