Akkor most a tétova találgatások és az indulatos, sokszor nem célba talált árnyékharc helyett jöjjön más módszer.
Sajnálom, hogy a polgárjogi panaszkodásomra szinte semmi visszajelzés nem érkezett.
Ezen csodálkozom.
Bevallom pedig főképpen ettől vártam megoldást arra az elviselhetetlen helyzetre amiben évek óta gyötretetem.
De nem adom fel, talán hatásosabb és érthetőbb lesz egy performance vagy egy rövidfilm arról mit gondolok, mi hogyan történik.
Arra a zavaros történetre reagálhatok és ismertethetem bővebben azokat a részleteket, amelyekről én tudok, amit ezen a nicknéven irkálgatva már említettem néhányszor.
Számomra zavaros ez a történet, csak találgatok sokszor most mi is van?
Szeretném megismerni a kezdetektől a szereplőkig minden részletét. Már ami megismerhető.
Mert lehet, hogy én értelmezem tévesen a jelenséget és egyáltalán nem arról van szó amit feltételezek.
A filmforgatókönyv már régóta kész, nem kellett sokat fantáziálnom azon, vajon mit írjak.
Elég volt párszor a buszon néhány idióta beszélgetésébe belehallgatni és néhány ilyen emberrel találkozni.
Rengeteg negatív karakter és mocskos párbeszéd és viselkedés amit nem lehet elfelejteni vár arra, hogy végre megjelenítessen. Kis elégtételt szerezve nekem azzal is, hogy ismertethetem ezeket.
Mivel naponta újabb és újabb szereplők jelennek meg és ez már évek óta tart, lassan már kezdhetem átírni az egészet.
Nincs értelme tovább halogatnom ebben az ügyben az intenzívebb szereplést azért sem, mert úgy gondolom, hogy mindenképpen el kell mondanom én mit gondolok erről a helyzetről.
A visszavonulás pedig nem vált be és nem csillapította le ezt a kövessük játékot.
Mert aki elrejtőzik annak biztos oka is van erre. Biztosan titkol valamit és ezért még inkább foglalkoztatja az emberek fantáziáját.
Nem lettek kevesebben az érdeklődők, már ahogyan én ezt érzékelem.
Mert érzékelhető, hogy nem annyira nyugalmas egy séta a városban és mostanában annyi megszólásra és megjegyzésre tartanak, mint soha azelőtt.
Régebben nem érdekelt senkit sem, hogy ott utazom a villamoson és nem tartotta fontos feladatának, hogy mindenképpen minősítse a megjelenésem, az öltözetem.
Nem foglalkoztatta az embereket az ottlétem, nem foglalkoztak velem.
Legalább már oka lesz annak, miért és mit és kit kell bámulni, ha a film látható lesz az interneten.
Akkor legalább kicsit megnyugszom és magyarázhatom a növekvő, zavaró beszólásokat is azzal, hogy jó, készítettem egy provokatív filmet és ezért van mindez. Ezért pedig elviselem.
Könnyebb lesz ha van az utálkozásnak konkrét oka is és nem azért utál valaki mert ott sétálok az utcán vagy mert nem tetszik neki a hajam színe.
A film nekem is lehetőség lesz arra, hogy vissza fricskázzam a gúnyolódóknak. Ilyenek vagytok.
Én ilyennek látlak benneteket.
Sorolhatnám a karaktereket, annyi féle van.
A hűségre képtelen, pénzéhes ribanctól aki a gyerekeit állami gondozásban neveltette és ezek után a nyomorult, elégedetlen életével nem tudván megbékélni hazudozik, pletykálkodik mindenkire aki nála hűségesebben képes élni.
Az olyan pasikig akik valamilyen beteges lelkületből minden perverz történetre vevők.
Feltételezem, nem véletlenül csámcsognak olyan szívesen a rémtörténeteken.
Most csak példaként néhány elrettentő, szánalmas jellemet említettem.
Lehet, hogy a legdurvább beszólásokról nem is tudok. Szerencsére. Eddig.
Talán, mostanra edződtem meg annyira, vagy lettem olyan cinikus, hogy el lehessen mondani ezeket is. Ha eddig nem pusztított el ez akkor mostmár talán túl fogom élni.
Ha megjelenik az én beszámolóm is, akkor már nem érzem majd magam annyira kiszolgáltatottnak és megszégyenítettnek ha valamit ismertetni tudok abból amit megtapasztaltam ezekben az időkben.
Talán azzal ámíthatom magam, hogy ezért, valamiért megérte szenvedni.
Nehogy valaki félreértse és azt gondolja, hogy mennyire szórakoztató nekem ebben a történetben az űzött vadat játszani és szenvedni.
Szívesen kiszállnék már ebből a játékból, annyit tanultam annyit tapasztaltam, hogy egy életre elég nekem. Filmtémának, könyvtémának. Gondolkodni valónak. Mindennek.
Tudom, sokan vannak olyanok is akik természetes emberi kíváncsiságból és feltételezem, hogy nem rosszindulatból vettek részt ebben a játékban.
Kíváncsiak voltak rám és ez megtisztelő.
Talán legtöbben ők vannak akik kíváncsiságból és nem kifejezetten ellenséges szándékból résztvevők és kevesebb a valóban rosszindulatú, beteg ember.
Dehát az ilyen beteg emberekkel való találkozás sokkolóbb és félelmet keltő és ezért panaszkodom.
Nem akarom megbántani azokat az embereket akik barátságból, sokan szolidaritásból figyelik az eseményeket. Tudom, hogy léteznek.
Nagyon sok önfeláldozó és kitartó segítővel is találkoztam.
Nekik szeretném itt is megköszönni a segítségüket.
Szívesen beszélnék velük ezekről az évekről, azokról a dolgokról amivel kapcsolatban nincsenek megfelelő információim.
Nagy segítséget jelentene nekem, ha valakivel/valakikkel végig tudnánk beszélni ezt a történetet.
Mennyi félelmemtől, gyötrődéstől szabadítana fel.
Ha nem is lesz ebből a történetből film mert nincsenek megfelelő források hozzá.
De valamilyen megjelenéshez ragaszkodom, mert már nem tudom egyedül értelmezni ezt a jelenséget és nem is akarom tovább ilyen ostobán és kiszolgáltatottan vinni tovább a mittudomén milyen és kik által manipulált szerepet.
Aminek az én valódi személyiségemhez, gondolataimhoz és képességeimhez egy idő múlva már semmi köze nem lesz csak egy túl-show-zott, túlreagált hülyeség lesz belőle.
Már magam sem ismerek rá magamra a végén. Kiről is van szó? Ez lennék én?
Szeretném én bemutatni magam, milyen ember vagyok, mit gondolok, mit érzek.
A performance nem igényel olyan erőforrásokat mint egy film és nagyon jó módszer arra, hogy elmondjam amit fontosnak tartok.
Ezt fogom most megpróbálni.
Mást már nem tudok kitalálni.
Remélem ennek lesz értelme és jó hatása lesz.
Igaz lesz.
Várom a hozzászólásokat, vagy leveleket.
Előre az igazságért a manipulált hülyeségek és mindenféle ostobaság ellen!
Vasárnap a lovasnapokon végre láthattam az egyik főszervező informatikus férfit, tőlem kb. 10 méterre balra állt.
Egy biztonsági őrrel beszélgetett majd egy civil férfival.
Több megfigyelést nem tettem, mert a póni verseny lenyűgözött és azt figyeltem.
Annyira gyorsak és fürgék ezek a kis lovacskák és persze nagyon aranyosak.
Ceglédbercel-Cserő után a Budai út állomás.
Minden harmadik vonat lassít.
Amíg várok, elhúz három sugár répcse.
Ritkán járnak erre felé, akárcsak én.
Emberként végre egyedül lehetek.
Egyetlen divat a követés.
Ki száll fel Monoron, már nem figyelem.
Kik ezek az emberek?
Ha szólnak neked, hogy indulnod kell.
Nem kérdezed. Honnan kerültek ide?
Ha nincs rajtam szemüveg.
Múltkor is indultam volna el otthonról. Megyek pár lépést. Akkor vettem észre, hogy baj van.
Nem látom jól a szomszéd Pistikét.
Gyorsan rohantam visssza a távollátó üvegért.
aha, szoktam azon filózni, hogy egy vékony világító vonal lenne oda húzva, ahol elhaladtam:-))
neked is van úgy, hogy csak a megszokott környezetében ismersz meg valakit?
(mongyuk én elmeditálva az anyám/feleségem mellett is elmegyek az utcán:-)) )
Na.
Figyelj, nagyon észnél kell lenni a metro állomások peronján, mert keskeny. Én feltételezem, hogy nem öngyilok volt. Különben újabban elég sok normális embert látok. Lehet, hogy ők mindannyian neteznek?
cucu
:-((
Nem a metróba kell lemenni olyankor amikor bizonytalan, elkeseredett valaki. A föld alatt kiépített pálya aminek nem látom, ismerem a végét. Meddig látsz el egy alagútban? Nem messze. Jaj, ez rossz útvonal volt azon a napon annak a fiatal lánynak.
Mi túlélők szaladgálhatunk tovább a valóban fontos és a hiábavaló így teljesen felesleges dolgaink után.
Újra a privát érdeklődő.
Nem, a metro elütött egy 18 éves lányt. Minden héten "gázol" a metro valahol. Nem értem.
Amúgy ma is utaztam metroval és senki sem mosolygott vissza. De azért nagyon jó ötlet volt ez a téma részedről. Komolyan.
cucu
Tegnap vagy 4-szer voltam a Nyugati téri metroállomáson. Nagyon figyeltem, de nem láttam semmi különös alakot. Viszont este történt ott egy baleset.
cucu
A XVII. kerület és a bátor jelentkezés is stimmel.
Egy újabb ember aki vállalja önmagát.
Ha megkérdezik tőle: Te vagy az, jártál arra? Akkor nem sunnyog és nem beszél mellé. Elég ha akármelyik (nick)nevét leírja. Nem kell több.
Azoknál az embereknél pedig, akik két egyszerű kérdésre nem tudnak egyértelműen válaszolni bármely szerepben is szólítattnak meg, hát ott valami baj van. Elcsúsztak már. Elhagyták a valódi személyiségüket a huszadik szerepjátékuknál.
Nekem is több nickem van, de amikor használom az egyiket az nem azt jelenti, hogy érvénytelenné válik az az ember aki én vagyok és amit csinálok. A nickem járt már Amerikában és osztja az észt mintha ott élt volna évekig. Amikor megkérdezik, hogy te tényleg voltál ott akkor azt hazudom, hogy persze.
