Szerintem jelenleg inkabb csak Big2 van (Sinner, Alcaraz), Djoko ezeket mar csak szerencses napon veri meg, de egyre kevesbe. Az, hogy Sinner es Alcaraz mennyire tartosan Big, azt majd az idö eldönti, de bennuk van egy tartos sikeressorozat, ha nem serulnek le, ami Sinnernel azert allando riziko.
A többi top10-20 jatekosbol valami hianyzik. Egy idöben nagyon sokat vartam Fritztöl es Runetöl, de elöbbi valahogy keves, az utobbi meg siman egy idegbeteg, edzöfogyaszto hulye. Tsitsipas is lehetne jo, de naluk a kulönös csaladi összekapcsolodas az, ami szerintem egy darabig elvitte elöre, de egy ponton tul az igazan legnagyobba valas gatja. Medve annyira elment csaladi iranyba, hogy töle mar nem varok semmi nagyot, Rublev öruljunk ha megussza a pszichiatriat, a többieknek meg maximum egy-egy fellangolasa van, mint Ruud, Hurka es hasonlok. De ki tudja, lehet a jövö nagyja mar ott van a top50-ben, csak meg bontakoznia kell.
Emlékeim szerint 2006 US OPEN, André..a Becker elleni meccs végén. De ő úgy emlékszem a Medvedev ellni RG döntő végén is könnyezett(mondjuk nem is csoda). Érzelmes egy fickó, számomra meg a legnagyobb kedvenc mióta teniszt nézek.
Igen, a PTSD-ből való gyógyulást hosszú távon nem a felejtés, hanem az emlékezés hozza meg. A 2019-ben és 2023-ban történtek megértéséig és elfogadásig hosszú út vezet de akkor ezek szerint jó úton jártok és ez a fórum is egy csoportterápia részetekre.
Alca kijelentése hiba volt, hogy kijelentette, hogy szállítja az aranyat. Ilyet nem szabad előre kijelenteni, úgy hogy volt oka sírni. Majdnem én is Vele.
Alcaraz éppenséggel nem volt ereje teljében, hiszen egy rendkívül strapás hét állt mögötte. Volt nap, hogy 2 meccset nyomott le. Az viszont tény, hogy bár Djokót nem bírom, de amit a meccsen művelt, az döbbenetes volt. Első szervák kb, 85 % ban jöttek és nem volt elveszett labda. Csalódott voltam, de ezt az aranyat a szerb nagyon megérdemelte. Grat neki.
Samprasnak még más is hiányzott volna mivel Garrost se nyert tehát Olimpiával se lenne golden izéje. Djoko meg nem jó példa, legutóbb például nem állt ki a bronzmeccsre ezzel cserbenhagyta a partnerét akinek lehet az lett volna élete legnagyobb sikere, igazi hazafi, persze az egyénire ki tudott állni mivel az saját magának ment volna. Szinte tuti hogy ő valami luxusházban lakott és a megnyitón se volt ott, Ausztráliában is luxuslakást bérel hogy tökeletes legyen minden és újabb dolgot tudjon kipipálni a listáján. Nadal a faluban lakott a kartonágyakon mivel azt mondta ha hotelben vagy bérelt házban lakna akkor nem tudná átérezni az Olimpia hangulatát és ugyanolyan verseny lenne mint a többi.
Az összes sportoló ugyanazt az érmet kapja csak az oldalába más van belegravírozva, egyes, páros, 200 méter, 400 méter, stb de én most az egyes próbálkozásokról beszéltem csak, persze nincs kizárva hogy Alcaraz összeáll Badosával - ha Cici engedi - vagy valaki mással és megnyerik a vegyespárost de nem ez lesz a fő száma mint ahogy Federernek vagy Nadalnak sem a páros volt, szerintem mindkettő elég váratlanul nyerte meg, Federerék Bryan tesók ellen biztos hogy nem voltak esélyesek.
Nadal nyert 2016-ban aranyat. Mindegy milyen számban nyersz, ugyanazt az aranyat kapod. Kizárt, hogy Nadal rossz szájízzel emlékezne arra az olimpiára.
A 80-as évektől van csak újra tenisz olimpián, McEnroe vagy Borg idejében nem volt tenisz az olimpián. Amikor Sampras volt az aktuális Gót, senki sem hozta fel vele szemben az olimpiai arany hiányát vagy az egyéni arany és abból kitalált Golden akármit. Mert a teniszezők nem tudnak olimpiára készülni, a legtöbb sporttal ellentétben itt ugyanis szinten minden héten verseny van, folyamatosan pontokat védenek és évi 4 Grand Slam van, ami nagyobb, mint egy olimpia. Federer is azt mondta 2012-ben, hogy neki Wimbledont fontosabb nyerni, mint egyéni aranyat és így is lett. A teniszezők az olimpián nem önmagukért játszanak, azért felesleges ezt hozzátenni a eredménysorhoz. Itt hárman állnak a dobogón, ráadásul az egyik elődöntős vesztes is úgy viselkedik, mint egy tornagyőztes.
2004-ben még senki sem várta el Federertől, hogy mindenáron olimpiázzon, sőt, nem is volt neki nagy élmény, mert beköltözött az olimpiai faluba, ahol állandóan piszkálták, ezért 2008-ban és 2012-ben nem lakott a faluban, amiért meg a haterek egy része cseszegette, hogy "milyen elitista gyökér ez, hogy nem akar a többi sportolóval együtt lenni, nem számít neki az olimpia vagy az országa csak a saját rekordjai", ezzel szemben épp az ellenkezője volt az igaz: szinte minden nap a faluban sétálgatott, csak este ment haza egy nyugodtabb környezetbe, pont azért hogy jobb legyen a felkészülése és érmet nyerjen az országának ami 2004-ben nem jött össze, amikor pedig megtörtént a dolog, nem mondta, hogy márpedig ő csalódott a Blake elleni vereség miatt, mert eszébe sem jutott az egyéni karrierje. Ha ez a mentalitás, akkor mégis hogy lehetne az egyéni karrierbe belevenni ezt? El tudod mondjuk képzelni, hogy Nadal esélyes a Garros megnyerésére és közben elindul párosban is? Hát hülye lenne, nyilván nem veszélyeztetné azt, hogy egyéni GS-et nyerjen. Ezzel szemben az olimpián veszélyezteti, Federer 2008-ban, Nadal 2016-ban, Djokovic 2021-ben, mint veszélyeztették az egyéni esélyeiket, mert az érem az érem mindenhogy.
Sampras idejében nem is volt elvárás egy tenisznagysággal szemben, hogy induljon az olimpián és nyerjen a Golden izé miatt. Az mostanában lett így, mondom, erről beszélt Federer a Trevor Noah interjúban, hogy a tenisz egy statisztikák és rekordok körül pörgő, túl professzionális szenzáció és rekord-gyártó üzem lesz, hogy már nem is lehet egy győzelmet önmagában értékelni, hanem mindenki csak azt posztolja ki, hogy milyen listába hogyan illik bele a győzelem és milyen rekordokat kell teljesíteni. Djokovic karrierjéről mindenki csak úgy beszél, mint egy bevásárlólistáról, ahol egyesével ki kell húzni a teljesítendő dolgokat. A játékosoknak meg egyre kevésbé van élete a teniszen kívül, Federer még ette a pizzákat, jégkrémet, a 2008-as US Open döntő után hajnalig ivott, ami után 6 napig volt rosszul. És persze, hamarabb purcant ki, mint Djokovic, de vajon tényleg ez lenne a cél, a követendő példa minden esetben? Mert én ezt nem fogtam fel soha, hogy egyes Nadal meg Djokovic rajongók miért is írták Federerre, hogy micsoda PR-gép és a másik kettő milyen autentikus. Komolyan? Mert én meg pont azt láttam, hogy Federer csak simán egy laza, hétköznapi fickó, aki tehetséges, dolgozott és közben nagyon meggazdagodott, sosem volt vele előadva a szegény legény, hanem igen, ő ez, Rolexet meg pezsgőt reklámoz, közben meg lazán viccelődik bárkiben. Ezzel szemben Nadal vagy Djokovic esetében előjött ez az ájtatos elérzékenyülés, hogy könnyes szemmel mondjuk el, hogy "micsoda küzdés, micsoda harci szellem, példaképek a kitartásukkal, micsoda sportemberek" és erre is szépen fel lehetett építeni a marketinget, a látványos küzdésre. Még a 2010-es US Open alatt írta valaki Nadalról, hogy a játéka csodás, de hiányzik neki a "régi Nadal küzdőszelleme", mert túl könnyen nyerte a pontokat szervával.
Arról nem is beszélve ki az a marha aki pont olyankor megy oda amikor még jobban tele van a város mindenféle nemzetiségűvel, koszos cigánytól kezdve zsidón, migránson, hülye magyar zsarun át minden van. A normálisok ilyenkor menekülnek, nemhogy még odamennek...
En nagyon örultem a sikerenek. Es azt is megertem, hogy ennyire örult az eremnek, GS-t nyert mar annyit, hogy lehet, felsorolni se tudna, de ez az olimpiai arany uj neki, es egy arany nemzeti szinten mindig fontos.
Ennyi evesen plane kell, hogy motivalt maradjon valami cellal, es ez az olimpiai celkituzes fontos motivalo tenyezö volt, jol csinalta.
Az pedig kulön öröm, hogy egy ereje teljeben levö Alcarazt legyözött, lehet, nem is csak eremnek örult ennyire, hanem ennek.
