Szép és változatos a felhozatal:) nagyon kedves látvány.
Minket kissé elözönlöttek a verebek, de van 8-10 cinkénk is (kétféle) és vörösbegy, harkály, zöldike, +rigó természetesen. valami pintyfélét is látok. Idén is szeretnék újabb odúkat kitenni.
Ezeknek a híreknek igazán örülök. A buszozás tényleg nem a legjobb, de próbálj meg akkor lazulni, pihenni, szunyókálni stb. és akkor nem elvesztegetett idő.
Hiányoltam idén a madáretetős képeket is, helyette itthon mozizok (csak látcsővel)...
Jut eszembe jesszus, ma reggel elfogyott a madárkaja és nem vettem... macskaeledel jó lesz holnap reggel?:)
A tanítás több-kevesebb sikerrel megyeget. Szerencsére válogatott társaság, igaz van 1-2 problémásabb eset, de nincs különösebb gondom velük. (Bár már volt, hogy el kellett ordítanom magam...) Meg azért az én szakom szerencsésebb is másokénál, igaz jóval nagyobb tudásbeli szórással jöttek, és valahogy le kell kötnöm azt is, aki többet tud már.
Még sokat kell tanulnom nekem is. :-)
A sulis dolgokhoz is kezdek már hozzászokni. Kb. 2/3 óraszámban tanítok, a maradék rendszergarázdaság (bár egyelőre jóval több időben, mint amennyi az óraszám szerint kellene, de ez nem baj), de legalább így tudok itthonról is dolgozni, nem kell mindennap mennem. Nem is a napi kétszer egy-egyésnegyed óra buszozás a vészes, inkább az, hogy a menetrendhez kell alkalmazkodnom. (Bár néha hiányzik az "elveszett" idő is.)
Kollégák is normálisak. Az egyik "főnökhelyettessel" volt némi nézeteltérés, de talán már vége.
És hogy ilyen nagy gyereket fogadtatok örökbe, gratulálok :)
Rögtön a sógornőmék jutottak az eszembe, aki sajnos nem mert belevágni régebben. Aztán mikor mi elhatároztuk, h. nekünk kell még egy kicsi, akkor ismét fellángolt egy-két hónapra, de sajnos ismét elhessegette a dolgot, mert félt egy nagyobb gyerek öf-tól. Örülök, h. Ti nem adtátok fel és örömötöket lelitek a kisfiatokban :)
Szófogadatlanságból és pimaszságból azért nálunk sincs hiány, gondolom Nálatok sem, Csatapaci :) De hát ez is a gyerekkel jár, nem csak az anyáknapi virágcsokor :D
Ezer éve nem írtam, de néha benéztem, és olvastalak benneteket.
Üljetek le, kapaszkodjatok meg!
Március közepe óta van egy kisfiunk. Pár napja volt a születésnapja, most 8 éves. És nagyon örülök neki, hogy a félelmeim ellenére mégis bele mertem vágni az örökbefogadásba. Egész más az élet egy kisgyerekkel. Most van igazán élet a házban. Ahogy csacsog, meséli a dolgait, játszik, rajzol, stb. egyszerűen nagyon jó. Persze nem minden rózsaszín köd, mert néha pimasz, elégedetlen, szófogadatlan stb, stb ... de mindent egybevetbe hatalmas öröm a velünk léte.
Csatapaci írta egyszer réges-régen, hogy aki még nem tette, bátran vágjon bele az örökbefogadásba. Most már én is merem ezt írni. Egyetlen dolog fontos, csak akkor mondjatok igent egy gyerekre, ha teljes szívből el tudjátok fogadni, szeretni. Ha csak egy csepp kétely is van, akkor ne vállaljátok. Ezt azért merem írni, mert évekkel ezelőtt volt egy rossz kísérletünk. Egy hónapig vergődtem sajnálat és elutasítás között, mire ki mertem mondani, hogy azt a gyereket nem vállalom. Lehet, sőt kell is nemet mondani, ha érzitek, hogy nem ő az.
Aha, mint a viccben: csak kétszer esett, egyszer négy napig, egyszer meg háromig. :-))
Nem, mázlink volt az idővel. Az első két nap gyönyörű napsütés volt. Szombaton esett, amíg sétáltunk a belvérosban, meg elmentünk a Deutches Muzeum-ba, de amikor a nyitó felvonulás volt, meg amire kimentünk a fesztiválra, elállt. Vasárnap picit borongós volt.
Nagyon jó ezt olvasni! Biztosan örülnek Neked, mert 1. férfi vagy ezen az elnőiesedett pályán, 2. energikus, akinek még van kedve tenni is valamit, 3. új ember, csupa titok és talány... na ez utóbbi csak vicc akart lenni:)
Sok sikert, örömet kívánok Neked a továbbiakra!
Mi hétfőn kezdjük a nyaralást, renitens módon megnyújtottuk egy héttel a szünetet, és igénybe vettük a tavaly "elveszett" üdülőjogos hetünket. A gyermek csokoládébarnán, kipihenve kezd majd, az a baj, hogy a szellemi állapota is az ősidőket idézi:(((
(Na jó, az első tanítási, mert a múlt héten, meg előtte már voltam párszor: papírmunkák, értekezlet×2, vizsga, évnyitó, stb.)
Eddig minden oké. Első benyomás alapján a kollégák nagyrészt normálisak, örülnek nekem. (Pontosabbanm annak, hogy ott vagyok, a munkámnak. Az elődeim a végén már kellőképpen be voltak lőve leszaromicinnal.)
A buszozás is elviselhető (nem voltam még olyan sokszor...), rosszabb majd esőben, hóban lesz, gondolom.
Eddigi munkám révén volt alkalmam párszor beletekinteni párhozamosan egyszerre több általános iskola szellemiségébe s megdöbbenve tapasztaltam, hogy biza sok iskolából gyakorlatilag versenyistállót alakítanak ki. :-(
Már az első osztályos gyerekek között elpalántálnak olyan versengést, hogy szinte rossz nézni - aztán majd csodálkoznak/csodálkozunk, hogy miért van annyi depressziós, kisebbségi komlexussal küzdő kamasz/fiatal/középkorú, mert azt tudatosítják bennük, hogy bármit is tesznek az nem elég, mééég többnek, jobbnak kell lenni. Nem lehet mindig mindenki ott, ahol legalább két fedőt összecsapnak, nem lehet a legelső mindenben - mert valakinek kell lenni másodiknak, harmadiknak, sőt utolsónak is... -, de attól még értékes lehet valaki, sőőőt!!!
