EZ igaz. Nem kellett volna felakasztani. Én ugy 12 évet adtam volna neki. (Lehet, hogy 8 is eleg lett volna, de a kulonos kegyetlenseg miatt azert kellett volna a 12)
nem únjátok a politikát,és egymás szarral dobálását?mert én igen.ami megtörtént azon nem lehet segíteni.szerintem nem kellene pénznek lennie és politikusoknak.minden megoldodna egy hamar.jobb lenne ha szeretnétek egymást mert mind magyarok vagytok.ez az ország ezért nem jut előrébb,mert mindig minden magyar a magyarral veszekedik.56-ban meg is lett az eredménye.egyre jobban megyünk gyorsvonatként a lejtőn lefelé,és a sok hülye magyar egymással veszekedik.menjen a büdős francba az összes politikai párt.minden párt hülyiti és kirámolja az embereket.kinek kell ez?gondolkozzatok!!persze az agymosott zombiknak ez nehezen megy!!
Tóth Ilona egy példát statuáló per áldozata lett.sajnos ilyen fiatalon.másra nem is számíthatott.de nem ő volt a legfiatalabb.volt 17 éves fiú is a kivégzettek között.
Ezek az emberek mint a soha el nem évülő népellenes bűnök elkövetői örök megvetésre ítéltetnek. Hozzáláncolva mindörökre a virtuális szégyenpadra. *** Amúgy Kádár sírját ki kell tenni a Fiumei úti temetőből. Gyurcsányt vagyonkelkobzásra itéljük. Biszku, ha még él több év börtönt kap.
Talán azért mert a rendszerváltás után sem gondolta senki, hogy nem gyilkos!
A kilencvenes évek közepére azonban mind a Legfelsőbb Bíróság, mind a Legfőbb Ügyészség úgy foglalt állást, hogy a közbűntényes emberölési ügyben nincs lehetőség "méltányosságra".
Semmi rettenetet nem érzek. Én pl. soha nem tekintettem hősnek Tóth Ilonát, csak azt kutatom, hogy miért fontos egyeseknek Tóth Ilona legyilkosozása ma, 2007-ben.
Rettenetes és feloldhatatlan kognitív disszonanciát jelent az emberek többségének az a tény, hogy történelmi szempontból pozitívnak, gyakran hősnek tekintett személyiségek időnként részt vettek más emberek életének kioltásában, azaz hétköznapi szóhasználattal gyilkosnak minősíthetők. (Csak egy magyar példa: Bajcsy-Zsilinszky Endre)
Ha érdekel a témakör, az Eörsi László több művében - nemcsak a már beidézettben - foglalkozik ezzel a perrel. Más írásában részletesebben kitér a Kollár boncolására is. Valóban megtalálták a vérében azt az anyagot, amelyet a Tóth Ilona bevallott befecskendezni (etil?? nem emlékszem pontosan). A szúrásnyomra és hasonlókra is kitér a boncolás.
Vannak ilyenek, börtöntársaktól, túlélőktől, interjúk formájában, az Archívumban. (ezt válaszoltam korábban is) Amúgy nem volt gyilkosság, tehát nem helyes a szóhasználat, emberölés volt, de nem olyan "gonosz" és előre megfontolt. Ráadásul a körülményektől sem kéne elvonatkoztatni.
Ezek mind csak olyan lelki, logikai körülmények, amik hihetővé teszik a gyilkosságot, ám de nem bizonyítják. Pont erre építette Eörsi is a cikkét, amiből kértem valami megfogható konkrétumot (bizonyítékot), ami Tóth Ilona bűnösségét igazolja.
Azt írják azokban az interjúkban (tekintsd meg az Archívumban), hogy elsősorban nagyon bántotta a lelkiismeret. Másrészt azt is, hogy amikor a Kollárnál megtalálták azt az ominózus fényképet, a Gönczi és a Gyöngyösi péppé verték a pasit, s ezt utóbb nem igazán lehetett volna letagadni. Azaz nem lehetett volna már akkor elengedni sem. Az Ilona teljesen tudatbeszűkült, kimerült, tulajdonképpen drogos állapotban volt, így neki a szerelme (a Gyöngyösi) simán be tudta magyarázni, hogy ezt az embert meg kell ölni. Ahogy írtam, egy mai normális bíróság előtt egy ilyen kitárulkozó vallomás teljesen más következményekkel járna, akkor kaptak az alkalmon és felhasználták ellene, ezzel is bizonyítani akarván, hogy ilyenek voltak a forradalmárok. Ez utóbbi a per koncepciós eleme, a többi nem igazán az. Normális helyzetben bízhatott volna abban, hogy a vallomása alapján - és az összes körülmény alapján - nem ítélik halálra, végül is, nem egy előre megfontolt szándékú emberölés volt (ezt hívják gyilkosságnak).
