Felsőtoldon anno ha jól emlékszem a Cserhát vendégházban szálltam meg, erősen feledhető volt...közös konyha, balról nyíló szobában zárkózott, kissé zörgős pár. A konyha másik felében lévő ágyat szánták nekem, fal meg ajtó minek is...bementem inkább a kevésbé fűtött másik szobába és ott aludtam. Na oda többet így tuti nem mennék. Nem volt ott nagyon opció a megszakítás sem, mert a közlekedés pocsék volt, pedig Nagyvázsony-Sirok között egy naposokkal csináltam, kivéve ezt az egy alkalmat.
Zádorfalván jártam így a parókián van szó szerint egy odú, amit kiadnak szállásra, képeket és értékeléseket nézve inkább hanyagoltam.
Kéktúrán általában nincsenek nagy igények, ágy legyen és zuhany, arra meg főleg ha este érkezel és reggel mész bármilyen gettó szállás jó. Azért fűtés legyen meg takarítva a szoba legalább egy nappal előtte.
Ha 10 ezer alatt van a szállás, akkor ott valami gyanús. Múltkor Kaposváron 5000-ért volt a Centrumban egy éjszakás szállás, és hát finoman szólva is egy gettó volt, munkásszálló volt inkább mint apartman. Büdös levegő, közös vizesblokk, ahol nem volt takarítva sztem hetke óta, nem volt wc papír a wc-ben stb, fűtés alig volt stb.
Végülis egy éjszakára elmegy egy ilyen gettós szállás is, mondván reggel úgyis továbbállsz, aludni meg itt is lehet, zuhanyozni is.
Barcson viszont egyszer találtam egy olcsó szállást, ami hozta, amit igért igaz nem többet, de megfelelő volt. Egy családi ház melléképületét alakították át, benyomtak egy zuhanyzót a sarokba betettek egy dupla ágyat és egy inverteres klímát fűtésnek és kész.
Google-n le szoktam csekkolni a szállásokat ha sok negatív értékelés van az vörös posztó.
Nyilván feketén nem lehet, a szállás adásnak komoly előirásai vannak. Jön egy bizottság aki felforgatja a házat, megszámolja a kanalakat, bemászik az ágy alá, simogatja a radiátort stb, szóval hibát keres, és persze talál. Sok helyen aludtam a kék körön, százezreket költöttem szállásra de állítom a miénk is tökéletes, voltak nálunk túrázók , jól érezték magukat, tisztaság van, fürdő konyha van.
Jöttek "alkoholista" randalírozók és jöttek 100 ezres kárt okozók akik leléptek. Egy üres és lakatlan apartmant télen nem lehet egy éjszakára felfűteni, az ágyneműt egy nap után is ugyanúgy ki kell mosni mint egy hét után, beszereltettünk klímát amivel fűteni is lehet igy a levegő gyorsabban melegszik. Ára 250 eFt / db és kettő van, mikor is térül ez meg? Ha így megy nyilván soha.
Egy kis faluban ami a DDP-n van alig van forgalom, nyilván a közeli városban több szállás van és egy helyen több éjszakát lehet tölteni, jobb a közlekedés. A távfűtés megy ha kéred ha nem szóval jobb a helyzet.
7000 Ft a szállás most de egy főre télen nem adjuk, csak a szállásponthu elvisz 12 % -ot, adózni is kell több felé szóval ez igy közel 0 haszon és munka van vele nem kevés, és igen nyugdíj mellé jó lenne több bevétel de nincs, és a kék mellett se igazán van.
Jelenleg Magyarországon 10 ezer alatt ha valaki talál szállást örülhet, ez van.
Való igaz, hogy a sátorral való túrázás sem ingyen van, hisz időnként cserélni, frissíteni kell a felszerelést. Egy, már megfelelő vagy jó készlet (sátor, polifoam, hálózsák) ára bizony a 30-100 eFt között szórhat, de ezt hosszú évekig lehet használni. Ezt szembeállítva fornit1 topiktársunk 77728 hozzászólásában írtakkal, azért valóban mellbevágó.
Én azt hiszem értem a topiktársat. Mindketten tudjuk, hogy a sátrak összecsomagolt mérete és tömege jelentékeny mértékben csökkent az elmúlt években - csak mivel egyikünk sem birtokol ilyet, az alapélmény még mindig a korábbi. :)
Én 20+x éve (iskolás koromban) kaptam egy sátrat. Valahogy nem alakult úgy, hogy le kellett volna cserélnem (mert nem szakadt el, nem ázik be, nem kellett extrém környezetbe vinnem, és csak alkalomszerűen használom). Egy több napos túrára közepes méretű hátizsákkal kényelmes mennem, a sátram viszont csak nagy zsákba fér el, vagy esetleg megpróbálom felszíjazni a közepes hátuljára, de azzal kifejezetten nehézkessé válik, ha közlekedési járműre kell felszállni. Plusz ugye ott a derékalj ("polifoam") és a hálózsák, előbbi szintén idejétmúlt, és utóbbiból is kéne már egy új, ami egyébként kisebb/könnyebb lenne.
Én is csatlakozom azokhoz, akik azt mondták, hogy nem olyan hosszú idő felállítani a sátrat. Én nagyon kényelmesen kb. 15 perc alatt kész vagyok vele, és ebben az is benne van, hogy a sátrazásra kiszemelt helyet megtisztítom a faágaktól, kövektől. De amúgy ha ennél több idő is: hová sietnél? Bőven van időd felállítani a sátrat, nem kerget senki. Persze ha esetleg eső vagy erős szél van, akkor nem árt, ha gyorsan megy.
A függőággyal kapcsolatban az a meglátásom, hogy alapvetően kell hozzá két fa vagy valamilyen fix pont (megfelelő távolságra egymástól). Na most ezt például az Alföldön nem mindenhol lehet megoldani. Emellett a függőágy súlya is nagyjából annyi, mint a sátornak, arról nem is beszélve, hogy utóbbi szerintem nagyobb kényelmet ad. A téli sátrazások alkalmával is azt vettem észre, hogy jó dolog az, hogy pár fokkal melegebb van a sátorban, mint kint, ráadásul az eső, hó ellen is jobban véd.
A legegyszerűbb opció amúgy a bivakolás, azt is kedvelem. Na, ott elég a hálózsák, egy matrac és egy nejlon a matrac alá. És úgy tényleg bárhol lehet aludni (bár nyilván jó dolog, ha mondjuk éppen van egy pad vagy asztal, ahová lehet feküdni). Nyáron mondjuk a rovarok miatt nem a legjobb, akkor inkább a sátor.
Nemrég kicsit utánaolvastam (meg beszéltem is olyannal, aki járta egy-egy szakaszát) a Via Transilvanica útvonalnak. A leírás szerint - a honlapján fenn van magyarul is - a szállások (többségében magánszállások) a falvakban 60-80 lejért elérhetőek. Az kb. 5-6000 Ft. A legtöbb helyen lehet kaját is kérni, összesen 100 lej körül még jól is lakik az ember.
És akkor ott a Kéktúra, ahol jó, ha 10 ezer alatt van szállás, még az ország keleti felén is. És erre rájön a fűtés, az egyéjszakás felár (nem úúúgy, nem röhög...), az egyszemélyes felár, és még egy kávé sincs benne.
Az élelmiszerárak, fogyasztói árak ugyanazok, mint Erdélyben. Akkor hogy is van ez? Sokszor szóba kerül a vidéki elnéptelenedés, ott vannak üresen - 1-2 személlyel max. - hatalmas házak, miért nem lehet kiadni egy szobát? Nem éri meg a nyugdíj mellé? OK, nem egy fix jövedelem, de ennek így az az eredménye, hogy odamegy a túrázó reggel, aztán este felszáll a buszra/vonatra és hazamegy, és/vagy vadkempingezik.
Ahogy láttam a statisztikákat, eléggé megtorpant a Kéktúra teljesítők éves száma. A Via Transilvanicáról nincsenek adatok, de állítólag legalább 35 ezren vágtak már neki, úgy, hogy gyakorlatilag 2 éve létezik.
A Camino de Santiagonak nagyon szép hivatalos honlapja van, olyan statisztikákkal, hogy ihaj...
Több mint 2000 magyar váltotta ki a credenciát csak ebben az évben (tehát akik legalább 100 km-t gyalogoltak valamelyik caminon), csak a portugál parti utat - ami szintén néhány éve lett kijelölve - annyi magyar járta, mint ahányan az OKT-t befejezték. Igaz, Portótól az csak 270 km.
Hogy mi van a Mária-utakkal, arról semmi infó. Pedig azokban is lenne lehetőség.
A Csobánci vár mellett akartunk sátorozni két kisunokámmal, Borival és Bazsival. ( ...úgy 11-12 évesek voltak akkor.)
A vár belső udvarát már elfoglalták mások, így mi kint vertük fel a sátrat. Még pakoltunk, amikor egy hatalmas szél kerekedett, s azzal a lendülettel el is döntötte. Bori felnyalábolta a még kint lévő dolgainkat, én pedig Bazsival felkaptam a sátor négy sarkát, és elvittük a vár, egy szélvédettebb sarkába, egy fal védelmébe.
Nem mondom, hogy nyugodt éjszakánk volt, egész éjjel őrjöngött a szél, de legalább nem döntötte ránk a sátrat. Még reggel is tombolt, a vár zászlótartóján "kifeszítve" lobogott a zászló.
A gyerekek viszont nagyot nőttek a szememben, igazán ügyesen, talpraesetten a segítségemre voltak. Nem is tudom mit csináltam volna nélkülük!
Régen -amikor a Kék Túra csak Sümegig ment- a Cserhátba indultam egy katonai sátorral. Becskénél terveztem a sátrazásomat, igen ám orkánszerű szél volt, ezért nem sikerült felállítani a sátrat. Szerencsére jött egy lovaskocsis bácsi, aki bevitt a faluba egy öreg nénihez, ahol szállást kaptam a kemencés házban. A ráadás az volt, hogy vacsorát is kaptam, máig emlékezetes a főtt krumpli, amihez kacsazsír társult.
Akkor megfogadtam, hogy többé nem sátrazok, helyette túráim előtt írtam az érintett falu tanácselnökének, aki mindig ajánlott szálláshelyet magánháznál. Ez mindig bejött, a jó szálláshely mellett sokszor vacsorát is kérhettem. Nagy élmény volt a vacsora, mivel megízlelhettem a helyi ízeket, vacsora közben pedig a falu és a család történetéről hallhattam anekdotákat. Szállásár általában 20 Ft volt, vacsorával együtt 50 Ft. Rég volt, szép volt, emlékezetes maradt:)
Persze, aki sátrazni szeretne, tegye, kívánok hozzá szép estét és nyugodt pihenést!:)
Van még egy előnye is a sátrazásnak, most összeszámoltam, én az idén 186.000 ft-ot költöttem túrás szállásokra (17 éjszaka) Így hirtelenjében kissé lesokkolt :)))
Én a reggeli ébredéstől az indulásig 1 órával számolók. Ebbe biztonsággal belefér az észheztérés, mosdás, átöltözés, sátorbontás, csomagolás, és egy pici evés is. Nekem bőven megéri ez az idő, az oda-vissza utazás kényelmetlenségével, időigényével szemben.
És a kint alvás élményéről, az alkonyok, s hajnalok hangulatáról már nem is szólva! Mennyivel inkább a saját terednek, otthonodnak érzed az erdőt, ha bármikor, bárhol felverheted a tábort ahol csak jólesik. (És egy váratlan esőről, eltévedésről még szó sem került...) Nekem nagy élményt jelentett egy írói hajlammal megáldott túratársunk leírása egy éjszakai táborozásáról. Igaz, nem minden éjszaka ilyen élménydús, de hasonlót bárki átélhet:
Persze mindenki maga dönti el, hogy hogyan és milyen eszközzel túrázik, de tudjon róla, hogy milyen lehetőségek közül választhat, s számára melyik a leginkább megfelelő.
Egy, a képen láthatóhoz hasonló Dekátlan gazdaságos sátorral járom az erdőket már sok éve, minden kapkodás nélkül fel lehet ütni öt perc alatt. Az elcsomagolás kicsit lassabb a hajtogatás miatt.
Ilyen volt újkorában, az első éles bevetésen. Azóta már kicsit kopottabb, de abszolút megbízható.
Szerintem nagyon korrekt alkalmazás lett, első ránézésre mindent tud amit kell. Térkép (offline opcióval!), turistautak, az útvonal leírással, pecsételőhelyek pontos leírása, lánivalók infókkal/képekkel, gpx betöltés illetve rögzítés, szállások... És persze az online pecsételés. Én maradok a hagyományos módnál (annál is inkább, mert olyan régi füzetem van, hogy sorszáma sincs, így nem is tudom regisztrálni) :) Esetleg a közlekedési lehetőségeket lenne még jó valahogy integrálni, de egyébként le a kalappal a fejlesztők előtt!
Biztosan, és igen ennek is van előnye. Eső elleni védelem megoldható ha pl. egy vadászlesbe vagy kilátóba kuckózol be.
Sátor felállítás és elbontás ami időigényes, a másodperces sátrak jók lennének, de a többség átverés, unokatesómnál egyszer néztünk egy ilyet, amit megőrzésre kapott, egyszer sikerült felállítani a kioldom a rögzítést és eldobom módszerrel, utána alig bírtuk összecsukni és soha többé nem működött. És a lebontás az nem másodperces művelet még ha a felállítás az is. Na meg ha nem tudod összecsukni újra, amire van esély, akkor fog igazán hátráltatni a következő nap.
Szó sem róla, ennek is megvan a maga árnyoldala, de nekem bejött. Inkább cipelem a sátrat a kényelmesebb éjszaka kedvéért. (Mondjuk a sátram 1,2 kg, a többi meg úgyis kell.) A függőágyas kint alvással én is szemezek, alkalmanként biztosan fogok élni vele. Van is szúnyoghálós függőágyam, de az eső elleni védelem megoldatlan. Ha meg ponyvát is viszek, súlyban ott tartok mint a sátorral. Szóval ki kell tapasztalni, melyik verzió jön be! Mindenesetre, a többnapos, egyvégtében túrázás nagy előnyt, és élvezeti faktort jelent.
Sok hiba, amit tesztelés közben jeleztünk ki lett javítva, 2 napja már működött a kéktúra indítás opció, nem dobta el a megkezdett utat állandóan, mint teszt fázisban, ment végig. Hangosan figyelmeztet is ha már tudsz pecsételni digitálisan
Inkább az tart vissza a szabadtéri sátrazástól, hogy még azt is cipelni kell túrázás közben na meg felállítani és elbontani is macera. Fesztiválokon se szerettem régen sem soha, inkább aludtam színpad alatt ha más nem volt. Nyáron még jó lehetne függőágy is, egyszer korán Péliföldszentkereszttől indulva az erdőben láttam egy túratársat két fa közé felkötött függőágyon aludni a túraút mellett, aludni. Olyan nesztelenül mentem el mellette amennyire csak tudtam. Ha nem esznek meg reggelre a szúnyogok akkor ez se lehet rossz. Be lehet sátor nélkül is foglalni pl. vadászlest, kilátót stb. ahol fedett helyen vagy, de pl. a derenki iskola egykori épületében is el tudtam volna lenni sztem egy este, ha meg tudod oldani, hogy ne egyenek meg a szúnyogok reggelre.
Én mindig arra gondolok, hogy sokkal nagyobb biztonságban vagyok kint az erdőn, mint egy nagyváros éjszakai utcáján sétálva. Az az érzés pedig, amikor az erdő befogad, s minden szükségessel ellát ami az éjszakai nyugalmadhoz szükséges, páratlan.
Az őzek, szarvasok, vadmalacok, vagy pocokok, akik pedig körülötted mozognak, hidd el nem sokat törődnek veled, még ha néha rád is riasztanak. Volt olyan éjszakám, amikor egész végig vadmalacok turkáltak a sátor közelében, s nagyon jól megvoltunk egymás mellett.
A RPDDK-n is és a KDP-n is volt olyan, amikor úgy éreztem, hogy sokkal könnyebb dolgom lenne, ha valahol útközben aludnék egyet sátorban. De, egyelőre nem tudtam rászánni magamat erre. Pedig olvastam a beszámolóidat, láttam a szebbnél szebb naplementés és napfelkeltés fényképeket, mégsem éreztem magamban elég elszántságot (bátorságot?). De, még változhatnak a dolgok... Mielőtt belevágtam a kéktúrába, el sem tudtam volna képzelni magamról, hogy egyedül gyalogolok kilométereken keresztül az erdőben...
