AOTD - Album of the day
EFB - Első felületes benyomás
NFR - Nice fucking refrén (azaz épp nem tudod kitörölni az adott refrént, dallamot a füledből)
MM - Most megy (azaz most épp ezt hallgatod)
Ugyanaz, mint az Achtung Baby. Passzív hallgatója voltam jó sokszor, mert nemcsak a csajom, hanem az egész környezetem állandóan napirenden tartotta, plusz a rádió-tévé sem fukarkodott a dalok lejátszásával, plusz ugye ott volt a Hegylakó, amihez készült - egyszóval a könyökömön jöttek ki a slágerek, eszembe se jutott azóta meghallgatni a lemezt.
Nagy ívű zene, de ezt a fajta nagy ívet én nem annyira kedvelem. A Queen mindig is ezen a terepen játszott, amiből születtek szerethető és idegesítő dalaik, utóbbiakból nem is kevés, ezért is elég ambivalens a viszonyom velük. Nem véletlen, hogy a kedvenc Queen-lemezem a totális bukta Hot Space, amin gyakorlatilag felismerhetetlen a zenekar, és kb. minden rendes rajongó szívből utálja.
Szóval ez itt a Hegylakó-Queen, egekig érő melódiákkal, jó sok csillogással és cukormázzal, tolják a hard rockot, a monumentális balladákat és a százszólamú kórusokat, dallamos, könnyen emészthető, igazi mainstream pop-rock. Ma már a gyomromat sem fekszi meg, a könyökömön sem láttam semmit kijönni, de lehet, hogy csak azért, mert kb. harminc éve nem hallottam a dalok többségét. Ha rajtam múlik, szerintem most újabb harminc évig nem is fogom. 10/6
Sok rádióhallgató úgyis csak háttérzajnak hallgat rádiót, arra pont jó az AI zene is. Alighanem minőségben is kb ugyanazt nyújtja, viszont kevesebb a jogdíj.
Thorcsi, ha akarsz kortárs komolyzenébe hajlóval próbálkozni, neked mindenképpen ajánlom a tegnap berakott új Rosalia albumot. Ilyen latin zenébe oltott szimfonikus zene, popot nyomokban is alig tartalmaz.
Nyilván egymagam itt tökfeleslegesen hőbörgök, de ha mindig mindenki csendben maradna, akkor a dolgok sosem változnának jobb irányba - nagy általánosságban.
Csodálatos album, minden perce kincs! A Dance... mellett nagy kedvenc még az Entangled és a Mad Man Moon: nem vagyok egy ballada-fanatikus, de ha összerántanék egy Minden Idők Legszebb Lírái toplistát, ez utóbbi kettő biztosan rajta lenne. Thor már mindent elmondott, ami lényeges, így én csak egy ponttal toldanám meg az övét. 9/10 (De lehet, hogy más hangulatban ez biza' tízpertíz.)
Korábban annyit tudtam, hogy a Genesis az 1974-es albumáig volt premier liga, mint ahogy szinte az összes prog. rock nagyágyú akkortájt vesztette el a fonalat, vagy oszlott fel. Aztán a Mekong Delta a Kaleidoscope-hoz feldolgozta a Dance on a Volcano című Genesis-dalt, hű, mondom, hát ez jó, meg kellene hallgatni a lemezt, amin rajta van. Így ismertem meg az A Trick Of The Tailt, különben szerintem sokáig hozzá se szagolok (talán a netkorszak már segített volna, hogy megváltoztassam a szándékom).
Örülök, hogy ez történt, szerintem teljesen jó zene. Peter Gabriel már el, Phil Collins vette át a helyét, viszont a zene még eléggé csinos. Nem valami erőltetett prog. rockoskodás "csak azért is megmutatjuk" virtussal, és nem is a prog. rock nagyágyúk kétségbeesett kiútkeresése a dinoszaurusz-státuszból, aminek a végeredménye valami értelmezhetetlen popos, new wave-es hülyeség. Érződik rajta az új idők szele (Squonk, Robbery..., címadó), mégis felismerhetően Genesis, tele ötlettel, jóféle témákkal, karakteres, tartalmas dalokkal. A Dance mellett nekem a Ripples tetszik leginkább, de más talán mást emelne ki, elég egységes a színvonal. Én ezt a lemezt a klasszikus korszak megfelelő lezárásának tartom, és ezután jöhetett volna a feloszlás - mert mint kiderült, inkább az erjedés kezdete lett. 10/8
Lehet ez ellen prüszkölni, csak nem érdemes, ez a jövő (egy szelete). Meg ettől még azért megmaradnak a "rendes" zenék is. Amúgy ha ma befejezné mindenki a zenélést, akkor is lenne bőven elég hallgatnivaló az életem végéig.
Na, Keleti Tamás, Müller Péter sziámi meg a többi elmehet a jó büdös picsába! Kitalálták ezt a szemét AI-streaminget, remélem, nagyon hamar le is húzhatják a rolót. Vállalom, hogy egy rohadt búmer vagyok, aki nem halad a korral, de ez az irány akkor is nagyon tragikus és szomorú.
"A zenekar azzal a felállással (Bokros Csaba, Egyedi Péter, Hortobágyi László és Pálinkás Tamás) tér vissza, amely az IHM-életmű esszenciáját jelentő duplaalbumot, A kényelmetlen lemezt készítette."
Sci-fi rajongóknak és a mesterséges intelligencia iránt érdeklődőknek (is) nagyon ajánlom a Hold utcai korábbi vásárcsarnok helyén működő Light Art Museum mostani kiállítását: More Than Human. Az ember és a természet közötti határok feszegetése, a köztük lévő érzékeny egyensúly felbomlásának már meglévő és esetlegesen létrejövő következményei, meghökkentő hang- és fényszimulációk, a Puerto Ricó-i amazon papagáj gondolatainak kihangosítása, beszélő villanykörte, egy 1973-as félórás „film”, amit a mozi helyett gondolt ki az alkotója, és aminek a végén a fénytölcsérbe beleállva lenyűgöző élmény vár, 3D-s nyomtatással létrehozott élőlények megfigyelése és még egy csomó minden két emeleten. Ritka látványos, és az agyat is igénybe veszi, rá kell szánni bő két órát, nyitott gondolkodással, meghálálja. Szó esik a 2001: Űrodüsszeiáról, sőt feltűnnek sokunk kis kedvencei, a trilobiták is! Egy zsilipajtón át az óriásgömbbe belépni pedig még egy kis pszichedelikus élményt is ad a végére. Különleges és menő, nézzétek meg, érdemes.
