A vágy magától jön. Ha ki tudod elégíteni talán észre se veszed. Ha visszatekintesz észre fogod venni, az volt a vágyad, hogy megírd nekünk: vágytalan vagy.
Ha nem így lett volna, akkor nem tetted volna meg.
Bűntudatról: Tudják, rengeteg bűnt követünk el önmagunkkal szemben. És ez komoly bűntudatot gerjeszt bennünk, lelkiismeret-furdalást. Nem merünk belenézni a saját türkünkbe nyugodtan.
Megbocsátás, ez az egyik legnehezebb folyamat egyébként, hogy megbocsátani saját magamnak mindazért, amit elkövettem önmagam ellen. Fájdalommal fog járni. Nagyon komoly fájdalommal.
Az elengedés a maga nemében irtózatosan megmozgat mindenkit, mert aki nem mer elengedni, az nem mer felelősséget vállalni az érzéseiért és annak a kimondásáért, hogy ő valójában, és mindannyian, mindenben egyedül vagyunk ezen a földön.
Dr Sheldrake Az élet új tudománya című művében felveti, hogy a létezést az energián és a tömegen kívül láthatatlan automatikus szervezőerők is irányítják ,okozati hatotényezők, mivel a forma- és viselkedésminták előképeiként szolgálnak. Nem a "szokásos " energiával bírnak, mivel hatásaik átjutnak a téridő gátjain, ami az energia áramlásában akadályt jelentene. Távoli hatásuk hasonlóan erős, mint közelről. E hipotézisnek megfelelően , ha egy faj egyede elsajátít új viselkedési mintát, ez megváltoztatja az adott faj oksági szintjét, enyhe mértékben. Ha e magatartás elég sokáig ismétlődik, akkor ˝morfikus rezonanciája˝ kihathat az egész fajra. Ezt a láthatatlan mátrixot morfogenetikus mezőnek nevezte el, a ˝morph = forma˝ és a ˝genezis = létrejövés˝ szavakból. Ezen oki-szféra működése a távolrahatást is tartalmazza, mind térbeli, mind időbeli jelentésben. Ez annyit jelent, hogy a morfikus mezők átterjednek a téren és időn, s az események képesek hatni a bárhol, más időben végbemenő eseményekre. Ennek egy példáját mutatja be Lyall Watson: Életáradat: a tudat biológiája című könyvében, amelyben leírja a ˝a századik majom ˝ elméletet. Watson azt látta, hogy miután majmok egy csoportja megtanult egy bizonyos viselkedést, más szigeten élő majmok a kommunikáció ˝normális˝ módjának lehetősége nélkül egyszer csak szintén tudták ugyanazt .Dr. David Bohm a ˝Revisions˝ című folyóiratban állítja, hogy ugyanez igaz a kvantumfizikában. Leírja, hogy az Einstein-Podolsky-Rosen kísérlet szerint van helyhez nem köthető kapcsolat a részecskék között. Azaz a rendszernek egy KOLLEKTIVITÁSA, amit nem tulajdoníthatunk csupán e részecske sajátjának, hanem az egésznek. Emiatt bármi, ami a távollévő részecskékkel történik, más részecskék alaki mezőjére is hatással lehet. Bohm továbbmegy, és azt állítja, hogy az ˝univerzumot kormányzó időtlen törvényekről alkotott elképzelés úgy tűnik, nem tartható fenn tovább, mivel maga az idő is a kifejlődött szükségszerűség része˝. A kreatív munkálkodás , mely reform-gondolatokat szül, s amelyek segítségével friss teljességre bukkanhatunk, hasonló az alkotó valósághoz, mely az evolúció során kinál lehetőséget új minőségek felmerülésére. Az alkotó folyamat különálló tényezők egymáshoz kapcsolódása által létrejött komplett és magasabb szintű egészek következő fejlődési állomása˝.A létezés lényegében integrativ egység és egyetlenség. Jung által emlegetett "arche-tipus" illetve a freudi "közös tudattalan" elméletei is ide értelmezhetők.Ha pedig előreszaladunk akkor mentalitást azaz spiritualitás is feltételezhetünk egyetemességi szinten,igy aztán az Isten fogalmához érkeztünk el.Mármint a közelébe.Kicsit.Ez a lét nemcsak formavilág és életelevenség, hanem mentális és akár etikai centumában-magasában is kollektivum és együttható és egységes.A vaskossági szinteken megtapasztalás,átélés által a rengetegféle lények kitermelik a tanulságaikat és ezek közkinccsé válnak , KOLLEKTIV HASZNOSULNAK és ez az egyetemességi integráltság olyan mint egy objektiv lény amelynek tartalma a Törvény. Az egyes hat a közösre,amaz pedig visszahat rá. Szó sincs arról hogy a tulméretezett istenség ránk tehénkedne szeszéllyel :))Igen , egy tudományos istenfogalom felé fejlődünk és ez remélhetően pozitivan odahat majd a sokezer vallás giccses,tullihegett istenképére is !--------------------------------
A szabadságot, a szabadság fokát más nézőpontból is meg lehet határozni.
A szabadságot az élettér határolja be, ahol egy élőlény otthonosan mozog a legkisebb kockázat nélkül.
Ehhez van az esze és minden képessége méretezve. Annyit lát és ért meg a valóságból, amennyi számára megadatott. Tehát a térben és szemléletében igen behatárolt mert ez a két dolog szorosan összefügg.
Az is kiderült, hogy nincs két egyforma hópehely vagy fa vagy állat. No és ember sem, természetesen. Mindennek megvan a saját Belső Lényege. Az élet egyéb megnyilvánulásaival ellentétben az ember könnyen elterelhető attól, ami számára helyes, mert az embernek van ugyan Esze, de az ember Esze könnyen elmegy.
...egyszerűen muszáj tisztelni olyasvalakit, aki helyesen le tud írni afféle szavakat, mint például a kedd. Lehet, hogy nem is írja helyesen, de nem az a fontos. Vannak napok, amikor a kedd helyesírása nem is számít.
- Nem könnyű dolog a haláltmegvető bátorság - mondta Malacka szipákolva -, amikor az ember egy egészen kicsi állat.
Az út Menés. A tett Tevés. Az nem kevés, ha mész, az Út.
Az Útra fut, az ismerés, mert ismer, és azt mondja, itt a medveész nem nyüstöl, az megkeverés. Te nem vagyok. Én én vagyok. Teszek, az Bennem-Én vagyok. Ha cammogok, mert cammogok, cammogva útul is tudok, s mackóul tud az Út, s ahogy találkozunk, már megvagyok.
- Mit szeretek? - Meg kellett állnia, hogy gondolkodjon. Mert mézet enni, ez csakugyan jó dolog, mielőtt nekikezd az ember, olyan az a perc, hogy szinte jobb, mint mikor már nyalja - de nem tudta, hogy hívják az ilyesmit.
A méz már nem ízlik annyira, ha ettünk belőle. A cél nem jelent már annyit, ha elértük. A jutalom már nem olyan értékes, ha megkaptuk. Ha az életünkben kapott jutalmakat összeadnánk, nem volna valami sok. Ha a jutalmak közötti időtartamokat adnánk össze, az már jóval több volna. És ha összeadnánk a jutalmakat és a jutalmak közötti várakozással töltött időt, akkor az összes megvolna. Minden perc, amelyet leéltünk.
Az időszerü magatartás és a világnézet szétválaszthatatlanul összetartozik ám !
Az ember áttekinti a történelmet éli a jelent elképzeli a leendőt vagyis a VALÓSÁG által megformálódik a filozofiája.És ez a beállitottság aztán hat a döntéseire és cselekvéseire.
bölcsnek jelképe Szivünk mint elme aurában befele ember végtelenje más mint materia közép az igaza sejt nano kvantum sőt fiomabb : punktum kiterjedés nélküli mégsem a semmi dimenzio mulladik bezárul vagy felnyilik létnek közepe szenteknek is szentje