Egy személyes volt, de a lány előtte azt mondta, hogy "Ahogy én magamat ismerem, lesz egy szabad ágy, mert én úgyis Mellette alszom." Aha.
Hát igen, jó lenne már találkozni. Vasárnap óta nem láttam, és már nagyon szeretnék vele elbeszélgetni. :-)
A "csókolózós" haverom, akivel nagyon vonzódunk egymáshoz (nem érzelmi, csak érzéki szinten, nagyon jó vele összebújni) sajnos egyre jobban odavan értem. Őt nagyon okosan kellene leépítenem, mert túl jó fej srác ahhoz, hogy elveszítsem, mint barátot.
Jaj, de összekuszálódott itt minden! Na, csak ügyesen, okosan, Mia! :-)
Hűha, ez nem is olyan gyenge haladás! Eddig ügyes, de sürgősen találkozz vele, hogy kiszedd belőle, hogy mire gondolt!!! Úgyis tudod, de jobb az ő szájából hallani:-) Hány személyes volt az az ágy? Mert ha egy, akkor azért ne vonj le messzemenő következtetéseket abból, hogy csak egyszer aludtak benne ketten. Ha viszont két személynek kényelmes, akkor igen! Na? Mia, jelentkezz, jelentkezz! :-))
Jaj, de jó, hogy itt vagytok! Már kezdtem elszontyolodni:-((
fülöp!
De mennyire, hogy szokott, de ez csak rövid ideig tart, mert aztán elterelem a gondolataimat. De akkor aztán nagyon lepadlóz egy-két percre ez az érzés! Hátborzongató. Az alvás pedig nálam is nagyon fontos. Kedvesem szerint az életemet is át tudnám aludni.
Sorsha!
Engem a párom mindig hazakerget, ha úgy érzi, hogy most már nagyon kezdek aludni, mert általában melege van, meg azért nem is olyan kényelmes. De reggel arra ébredek, hogy (akárcsak fülöpnél, de tényleg) cirógat és szorosan magához ölel, mert ő sem hagy aludni, ha ő már nem tud. És ez szintén lehet hajnali öt is. De olyan finom meleg van nála meg pihe és puha, ciróka-miróka, hogy nem bánom, akár hajnal, akár nem:-))
Szia Lányok!
Végre újra internetközelben... Phü.
Szóval. Szuper volt a hétvége, nagyon jól éreztem magam. A nagy Ő barátnőjével sikerült beszélgetnem, van egy csomó új infóm. Ez egyre érdekesebb... 4 éve vannak együtt. Valahogy úgy jöttek össze, hogy "én is unatkozom, te is unatkozol, csináljuk már együtt!". A pasi úgy bánik a csajjal, mintha a legjobb barátok lennének, vagy még inkább testvérek, a lányka viszont istenként néz Rá. Második éjjel már nem aludtak egy ágyban (és nem hinném, hogy a lány kezdeményezésére...), és ez az egész nagyon fura nekem. Megint nem láttam őket egyszer sem csókolózni! Három napon át! Döbbenet. Persze lehet, hogy titokban csinálták, elbújtak. ;-)
A "tegyük őt féltékennyé" stratégia bejött. A csókolózós haverom ágyán üldögéltem, amikor bejött Ő. Összehúzott szemekkel nézett rám. Megkérdeztem tőle, haragszik rám valamiért, vagy miért néz rám ilyen mérgesen? Azt válaszolta, hogy nem mérgesen néz, hanem szemrehányóan. (!)
És ugyan-vajon miért teszi azt? Mire ő: "Majd egyszer elmondom."
Ne hülyéskedj már. Most mondd el!!
"Nem. Majd egyszer máskor. Négyszemközt." - és ezzel kiment a szobából.
Oké, haver. :-)))
Hát eredménynek elég gyenge, de azért mégis valami, nem? Remélem, hamarosan találkozom vele megint... amint valami fejlemény történik az ügyben, ígérem, rögtön jelentkezni fogok. :-)
Én is csak arra várok itten, hogy Mia beszámoljon a hétvégén történtekről.
Az alvás témához sok újat nem bírok hozzáfűzni, talán, hogy nálunk éppen fordítva megy a dolog, többnyire "egymás karjaiban" alszunk el, de reggelre külön ébredünk. Egyelőre kicsit nagyobb ágyról álmodunk (de nem túl nagyról, ugyanis azt is kipróbáltuk, de miután hangosító kellett a két szél közti beszélgetéshez, inkább úgy döntöttem, hogy gyermekként hiába vágytam egy 220x220as ágyról, a közelség fontosabb), ami talán hamarosan beteljesül.
Szia Solya, egyáltalán nem kényes a téma, de tegnap nem voltam gépközelben. Nos: alvási szertartásom az embrió-pózban testesül meg, ált. jobb oldalamon, páromtól messze, takaróba burkolózva. Aztán éjjel egyszer csak arra ébredek, hogy szorosan hozzásimulok... Ő általában reggelente szokott cirógatással ébreszteni, akár reggel 5-kor is :((( Amúgy az alvást az egyik legfontosabb dolognak tartom. Ha nem alszom 6 óránál többet, az egész napom agyon van csapva, morcos vagyok és világvége-hangulatú. Tényleg, erről jut eszembe, szokott ANNYIRA világvége hangulatotok lenni, hogy úgy érzitek: minden hiába, a jövő egy kilátástalan lyuk (minden különösebb esemény nélkül)?
A gerincemmel nekem is voltak problémáim, mikor serdültem, de kinőttem, már rendben van minden - állítólag. Viszont a nagypárnáról nem szívesen mondanék le, mert imádok belesüppedni:-) De azért van még kispárnám is, hogy ha már laposra süppesztettem a nagyot, akkor a kicsivel kiköltözöm a nagy szélére és remekül elvagyok - pontosabban elvoltam mostanáig, mert már nem örülök annak sem, ha aludni lehet:-( Pedig úgy szeretek! Tényleg, nektek milyen alvási szokásaitok vannak? Én például összegombócolódom a nagypárna tövében, a vállamat és a fejemet belefúrom a párnámba és vigyorgok a párom arckifejezésén, mint a tök:-)) Úgy tud nézni:-) Mert nagyon jól ismeri a folytatást, ugyanis ha már félálomban vagyok, akkor elkezdek a kispárnával a széle felé kúszni, ami a kedvesem felé eső szél, persze, és akkor egyszer csak hasravágom magam, amely mozdulattal letarolom későn kapcsoló vagy esetleg óvatlanul elszundikáló drágámat, ez általában heves tiltakozást - mostanában beletörődő sóhajt - von maga után, majd rutinosan széttárja a karját, hogy fészkelhessem magam és akkor - a régi normális éjjeleinken - alszom reggelig, mozdulatlanul. Persze eme cselekedetemmel halványan tisztában voltam, de igazán párom világította meg a legapróbb részleteket is, ezért tudom ilyen pontosan az altatási szertartásomat:-)
Solya, még egy ötlet!
Annak idején amikor új lakásba költöztünk, anyukámmal esett meg, hogy minden este más szobában aludt, mert egyszerűen sehol se volt jó neki. Sőt, még az étkezőt meg a konyhát is kipróbbálta kis kempingággyal ...
Aztán már-már ő is Meta Harit hívott, de olvasta valahol, hogy lefordított tükröt kell az ágyneműtartóba tenni (pedig ő aztán - orvos lévén - semmi hadovában nem hisz), de úgy döntött ez igazán nem árthat, és azóta, láss csodát úgy alszik a helyén, mint egy kisbaba.
Az álmokhoz nem értek, de nekem sok gondom volt a nyakammal-gerincemmel, és mióta /2 hónap/ ilyen párnám van, sokkal jobban érzem magamat. Egyébként pl. Tescoban is lehet kapni anatómiai párnának nevezett dolgot, de bio-ágyneműs boltokban igazán profit lehet kapni 2-3000 forintért, mosható huzattal együtt.
Szerintem először a szivacs, az biztos olcsóbb, aztán a Meta Hari (Fable után szabadon), mert a fene tudja, mennyiért nyomozzák ki a sugárzásaimat meg az egyebeimet...
De ha a gyapjú ágynemű nem lenne ilyen drága, tuti befutó lenne... Köszönöm a tanácsokat lányok!
Ma kivételesen nem álmodtam, mert mindig ébren voltam, ha meg nem, akkor elájultam teljesen. Ezt váltogattam szabálytalan időközönként. Kedvesem, ha nálam alszik, mindig megölik álmában, amit rajtam bosszul meg, és arra is fel szoktunk ébredni. Azt mondja, otthon is szokott harcolni az életéért, de ott sosem hal meg, nálam viszont szinte mindig. Klassz, nem?
Demi, ez az anatómiai párna tényleg jó? És ugyanaz, mint amit a tévében reklámoznak? Nekem ugyanis bio-ágyneműm van (gyapjú, nagyon jó) de a párnája nagyon nagy (nekem), a toll kispárnát viszont ki nem állhatom. Ha tényleg jó ez az anatómiai párna, megvenném.
Dia
Tudod, mit, hívd el az ingázós valakidet, lesz ami lesz, ártani nem használ. Aztán jöhet a takaró vagy szivacs... És most éjjel mi jót álmodtatok? Egyáltalán szoktatok emlékezni az álmaitokra?
Azt hiszem, az előző hozzászólásom elveszett, úgyhogy mégegyszer kb. ugyanaz: szóval a gyapjú ágynemű klassz ötlet, mert a nagyimtól is, másoktól is hallottam hírét.
Addig is nem lenne rossz egy kb. öt cm vastag 140x200-as szivacs, amit rátehetek, szerintetek hol lehet ilyet kapni? Jól jöhet még később is, egy vendégség során, biztos nem olyan vészesen drága, nem?
Igen, gondoltam már rá, tegnap az egyik kolléganőm is felhívta rá a figyelmemet, de az a probléma, hogy a régi ágyam is ugyanitt állt, igaz, kicsit más pozícióban, de ennél a saroknál. Szívesen arrébb húznám, de nem lehet, mert nincs hová:-( Lehet, hogy tényleg leköltözünk a földre aludni:-( Vagy mi lenne, ha valami szivacsot tennék a kinyitott ágyra és arra a lepedőt? Az jó szerinted?
Komolyan már ott tartok, hogy ha ez sem válik be, hívatok egy olyan ingázós valakit, méregessen már egy kicsit az ágyamnál, vagy űzze el az ártó szellemeket, mert megőrülök, ha nem alhatok! Pedig egyikünk sem hisz benne:-)
Fülöp után szabadon: lehet, hogy túl közel van a fűtőtesthez, meleg van, szellőzteteni kéne, igyál egy kis vizet...stb., ezer oka is lehet. De ha tényleg kényelmetlen, akkor vastag gyapjú ágynemű-takaró szerintem jó lenne rá. Bio-boltokban lehet kapni, nem túl olcsó, de sokat segít. A másik a párna: ha valakinek /nem tom, csak tippelek!/ gerinc problémái vannak, akkor fontos egy jó kis anatómiai párna, ami alátámasztja a nyakadat alvás közben. Én speciel csak igy birok aludni, mindenhova cipelem a kispárnámat mint egy gyerek.
Na, remélem nem beszéltem lükeségeket...
ahoj
Lehet, hogy nem az ággyal van a baj. Hallottál már a vízerekről? Ezek a földben futnak szerteszét, és bizonyos esetekben bizonyos emberekre rossz hatással vannak, ha mondjuk pont az ágyuk alatt fut. Ha módodban áll, húzd odébb az ágyad 2-3 méterrel, és próbáld meg így.
Köszönöm kedves fülöp, már jó, mert nálam aludt és annyira kedves volt, hogy minden kétségemet eloszlatta:-))
Viszont eszembe jutott még valami: mit lehet tenni a kényelmetlen ágy ellen? Mert nagyon az, akár egyedül, akár párostul alszunk rajta. Kemény, ami önmagában nem lenne baj, csak minden reggel úgy ébredek, mint akit kimostak és jó alaposan kicentrifugáztak. Illetve mindketten. Óránként ébren vagyunk éjjel, rosszakat álmodunk akkor is, mikor végre alszunk kicsit, szóval ez így sehogy sem jó. Leterítettem egy pokrócot az ágyra, hátha javít valamit a helyzeten, hát nem. Ráadásul az ágy nincs egy éves sem, jó nagy és kényelmesnek látszik, tehát lecserélni nem akarom, arról már ne is beszéljünk, hogy nem is tudom. Van valami ötletetek?
Szia Solya, remélem mára már jobb a helyzet. Ami azt illeti mostanság nekem is volt egy-két annyira élethű álmom, meg olyasmik, amiket egyébként NEM SZABADNA, hogy komolyan elgondolkodtam azon, tulajdonképpen mit is akarok. De ha vannak is ilyen negatívumok, nézzetek ki az ablakon és örüljetek a tavasznak! :))
NEEEEEM!!! Ez volt az egyik rémálom, napokig vert a víz a hatására. Tudom, hogy ez most nagyon rosszul veszi ki magát, de megvan rá az okom, hidd el.
Egyébként ma megbizonyosodhattam róla, hogy nem, és különben is elég kicsi rá az esély...
Lehet, hogy a kimerültség az oka, mostanában nagyon rosszul alszom és nagyon összetörten ébredek. Mint aki egész éjjel aerobicozott. Gyakorlatilag mindenem fáj, lehet, hogy leköltözöm a földre aludni.
Nem is kicsit segítettél, köszönöm szépen. Majd meglátjuk, ez lesz-e a bűnös. Nehéz nem komolyan venni, mert nagyon mélyen belémivódott az érzés és a történet. Az a legszörnyűbb, hogy nem is egy konkrét történet, hanem maszatos-összefolyós zagyvaság, mégis ami a legrosszabb, az a hangsúlyos igazán az egész mézgából. De az aztán hazavág lelkileg teljesen.
Helyes a meglátásod : túlérzékenység. De, ha okosan kezeled jó értelemben vett érzékenységről beszélhetsz.
Álom : Én ma éjszaka olyan idegtépőt álmodtam, hogy álmomban éreztem, mennyire fáraszt és merít a dolog. Persze a valósághoz nem sok köze volt, mivel még nem találták fel a koedukált bányaszbörtönöket... .-)
Hát, szerintem azért nem ilyen egyszerű, hogy őszi depresszió. Van, hogy tudat alatt mondjuk azt érzed egy helyzetről, hogy ez neked nem jó, de mivel nem ismerted még be magadnak, ilyen módon jelzel saját magadnak. A párom például nagyon sz@rul alszik mostanában, mert elég nagy felelősség nyomasztja. Körülbelül miről szólt az álom? Ha akarod, meséld el, hátha könnyebb lesz kibeszélni a dolgot!
Üdv: fülöp a frissen doktorált cihológus (Á, nem is)
Nálam pont fordítva szokott előfordulni, mármint hogy gyakran olyan álmok teszik rám a hatást, amelyek éppen szépek vagy izgalmasak, érdekesek stb. és én azok hatása alatt állok egész nap...
Egyébként az őszi depresszió nálam is befigyelt, én a múlt héten voltam teljesen kikészülve, ráadásul fontos dolgaim és rengeteg munkám is volt, úgyhogz hisztis voltam állandoan (pedig alapban nem szokásom, sőt én vagyok a megtestesült nyugalom). Minden elismerésem azoké akik így is elviseltek...
esetleg nem vagy terhes?? komolyan kérdezem...
lehet, hogy egy kissé kimerült vagy, rád tört az őszi depresszió, hormonálisan billegsz, vagy tán a hétvégi telihold zavart be...
ne vedd túl komolyan az álmokat, inkább gondolkodj el a fenti lehetőségeken..
remélem, segítettem egy picit..
ahoj
Demi
:-)
Volna egy kérdésem: veletek előfordult már, hogy egy álom akkora hatást gyakorolt rátok, hogy egész nap meghatározta a lelkiállapototokat? Mert velem ez történt pénteken. Egész nap depressziós voltam, holott a rosszkedv egyáltalán nem jellemző rám, ha mégis, ittbent hamar elmúlik, de akkor nem és nem tudtam tőle szabadulni és már attól könnyes lett a szemem, ha csak megkérdezték, mi a bajom. Nagyon rossz érzés volt, ráadásul szombaton úgy éreztem, kezd beteljesedni, valóra válni, úgyhogy bizony isten úgy elkezdtem zokogni, hogy kedvesem fontolgatta, hogy orvost hív. Aztán elmondtam, hogy mit álmodtam, milyen hatással volt rám és most bizony olyan, mintha igazzá válna, akkor már kezdte megérteni a dolgot, de még mindig nagyon hülyének éreztem magam. Szerintetek? Ja, és az utóbbi időben nem ez volt az első és egyetlen ilyen nyomasztó álom, ráadásul mind a párkapcsolatunkkal volt kapcsolatos. Mi a fene ez szerintetek? Túlérzékenység?
