Ha már G-Shock: szerintem ár/érték arányban az egyik legjobb kategória, de csak annak az alsó szegmense. Mindennapi használatra a legolcsóbb típust (DW5600E) használom, úgy irodában, mint kerti munkáknál, túrázásnál, stb. Ára 40 ezer alatt, ha tönkremegy, sem fogok a kardomba dölni.
A több százezres G-Shock órák számomra értelmezhetetlenek, bár vannak fanatikus gyűjtők, akik minden pénzt megadnak egy limitált szériás darabért ...
Feleségemnek vettem pár hónapja egy xiaomi okosórát. Örült neki, mint majom a farkának:)
Cserélgetheted a szíjakat rajta, és naponta százszor lehet új számlapja igény szerint. Ha valaki nincs belezúgva a mechanikus órákba, ilyet kell venni 50, max 100 rongyért. Kb tökéletes hétköznapi viselet sok funkcióval. Neki el nem adnál egy sokszázezres órát. Kapott tőlem vagy huszonöt éve egy swatch irony-t. Tetszett neki a kirakatban, örült is neki, míg meg nem tudta az árát. Szerintem egy parfümmel (ár-érték arányban) nagyobb sikerem lett volna:)
Én a magam részéről ezzel a kategóriával nem tudok mit kezdeni. Egy ilyen multifunkciós "villanyóránál" akkor is okosabb és sokszor megfelelő robusztussággal is rendelkezik egy töredék árú okosóra is.
Egy ilyen konstrukciótól pedig azért nem lehet eleve tartósságot elvárni - mert magából a technológiából következik, hogy bármilyen probléma javíthatatlan.
Bőszen építgetik a legendát ők is, de náluk is pont az a zavaró mint a Seiko esetében, jelesül az, ugyanazon név alatt kapsz órát néhány tízezertől két millióig. A fenti óra pl. annyiba kerül, mint egy acél kvarc Cartier Tank, és az közös is bennük, hogy ha esetleg hiba van, kicseréled a szerkezetet. Józan paraszti ésszel egyik sem ér két misit :-)
Azért engem valahol még mindig meg tud lepni, hogy egy G-Shock is be tud mászni az ezerdolláros-eurós árkategóriába, pedig ne áltassuk magunkat, ezek is az első problémáig használható "eldobható" órák.
Nem szégyellni való, meg nem is bűn, de pont azt mutatja, amit azért már párszor az orrod alá dörgöltünk: te bizony egyszerű sznob vagy, és nem saját magadnak, hanem a környezeted számára akarsz órát, te "villantani akarsz", számodra ez a fontos.
Egy igazi ínyenc órabolond meg a kedvenc zsebóráit ki sem viszi az utcára soha.
Kifutóban lévő széria, szerintem már csak külföldről rendelhető, bár a Csamangónál még van hasonló. Elvárás volt a kvarc, a letisztult számlap (nem szeretem, ha zsúfolt, nem érdekel a hold járása, meg egyéb francok, igazából a dátum kijelzés sem fontos), legyen keskeny (öltönyórának vettem, a 7 mm vastag óra simán becsúszik az ingujj alá). Ronda szerkezet, remélem, nem sok gond lesz vele.
Mániám a római számos kijelző, az óra és a mutatók úgy néznek ki, mint a középkori tornyok órái. Swiss made, bár ez nem sokat jelent manapság, a Roamer belépő kategóriás ebben a szegmensben. Nagyon hasonló órája van a Tissot-nak, ott még dátum kijelzés sincs, de a Roamer számlapjának kialakítása jobban tetszett:
Nekem csak ilyen fullplasztik 1 köves Seiko werkek vannak a háznál (V743, 7N43), viszont azok 20-30 éve mennek. Meg van egy Certina ETA F06.111-gyel, ez ~15 éve megy folyamatosan, ránézésre még ez tűnik a legszerelhetőbbnek.
A legújabb szerzemény egy Casio Module No.3053, ezt azért van, mert nincs benne a gombokon kívül mozgó alkatrész, kíváncsi vagyok mi kotlik meg rajta először, úgy sorrendben az elemre, majd a kijelző érintkezőire tippelek.
Nehéz ügy, ez a verzió szinte gyűjteményi ritkaságú kiseszterga.
Kertelés nélkül: ha én dolgozni is akarnék ilyen kis gépen, és nem nőtt a szívedhez sem, mint "gyűjteményi darab" - akkor én bizony eladnám és vennék egy kis kínai műszerész esztergát - egyszerűen azért, mert ahhoz minden van, ráadásul olcsón, és rögtön, ha szükséges.
Nekem volt két nekifutós próbálkozásom pont egy Unimat 3-al, meg egy TOS kisesztergával (mindkettőt olcsón, de "tök kopaszon" vettem), mire egyértelművé vált számomra, hogy megvenni egy ilyen kis padot kutyafüle - beszerezni hozzá a tényleges munkához szükséges kiegészítőket, további tokmányokat, fittingeket, mifenének - hát, az reménytelen, ha dolgozni is akarok vele, akkor muszáj olyan gépet venni, ami vagy eleve teljesen komplett (csodaszámba megy ilyenbe belefutni, és jellemzően ára is van), vagy olyat, amihez még kapható minden.
Még a 70-es években készült, általában "szellős/robusztus" kialakítású, jó minőségű, kövezett "csupafém" kvarc-mechanikák esetében is nagyon sokszor a teljes áttételi rendszer kenetlenül ment, kenés az állító-szerkezetben, esetleges mechanikai kiegészítő részeknél volt (dátumállítás, ilyesmi), általában hosszú "elhordású" szilikonos zsír formájában. Vagy a léptetőmotor és a közvetlen áttételi rész kapott nagyon vékony olajjal kenést - ami inkább elillant, mint beszáradt. Ezeket a szerkezeteket nem is igazán szervizelni, mint inkább tisztítani kell, mert azért akármennyire is zárt a tok, sokszor nyitják az elemcsere miatt, az elemből is elkerülhetetlenül távozik ez-az, évtizedek alatt szinte biztosan lesz egy-két elem-megfolyás is, és előbb-utóbb a szennyeződések már gondot okoznak.
Viszont a kenetlenség kapcsán bekövetkező kopásoktól - gyakorlatilag nem kell tartani, olyan mérhetetlenül kicsi az igénybevétel. Gondold el, egy ilyen óra "legrosszabb esetben" is másodpercenként pördít egy félfordulatot a léptetőmotor rotorján, ami hajtja az egész áttételt - nyomaték jóformán nincs, az áttételi rendszer többi kerekén végképp nincs - rendesen megmunkált, szépen polírozott csapok, normális csapágykövek alatt itt látható kopás szerintem 500-800-1000 év folyamatos üzem után jelentkezne...
Viszont a kosztól tényleg sokszor végül beállnak, és sajnos a régebbi, nagy LR elemek elektrolit-kifolyása nem ritkán akár el is pusztítja a mechanikát, erre figyelni kell.
A másik konstrukciós vonal a már főleg műanyag, kövek nélküli olcsósított kivitel - amit tesznek egyébként ezzel együtt drágább órákba is - ahol a műanyagok önkenők, ezek is a szinte nem is létező igénybevétel miatt botrányosan hosszú élettartamúak, a 80-as években már gyártott full-műanyag Miyota werkekből nem egyet láttam, ami folyamatos üzem mellett is máig teljesen rendben lévő műszaki állapotban van. Ezeket a szerkezeteket a legtöbb esetben - bizony a 80-es évek végétől már a drágább hárommotoros Seiko stopperekben, Kineticekben és effélékben is hasonlókat találhatunk - rendesen meg sem lehet bontani roncsolásmentesen, és igazándiból nem csak nem igénylik a karbantartást, de az el sem végezhető. Itt én amiatt aggódnék, hogy a műanyagok többsége ha nem is bomlik le, meg nem is rozsdásodik - de a szilárdságát sem őrzi meg időkorlát nélkül, elkezd repedezni, morzsolódni - és amikor egy ilyen felépítésű kvarc-szerkezet végül megadja magát (akár csak egy műanyag fogaskerék fogtörése miatt) - akkor ott az út vége, akárhogy fogadkozik a tulaj, hogy ez neki valami szakrális jelentőségű személyes kultusztárgya - egyszerűen technikailag nincs mód semmit sem javítani, az egyetlen potenciális esély a neten még életképes donor szerkezetet felhajtani, és arra az egész "belezetet" kicserélni - már, ha szerelhető, mert olyan rásült ragasztott számlapot, műanyag tengelycsapra rágyógyult műanyag mutatót is láttam már, amit roncsolás nélkül le nem lehetett szedni, stb...
Az ETA által kínált, sok esetben jónak tűnő fém alapú, fém fogaskerekes, akár sok köves, ránézésre nagyon bizalomgerjesztő és tartósnak tűnő mechanikák esetében meg a legkülönbözőbb bajok szoktak lenni, de a jellemző az, hogy kimúlik az elektronika. Ha beszerezhető komplett új, akkor "halleluja", de igazándiból még egy márkaszerviz sincs a legtöbbször felműszerezve arra, hogy egy nem működő ilyen szerkezet esetében egyértelműen el tudja dönteni azt, hogy akkor ez most miért nem megy. Ha nincs semmi áramfelvétel - akkor vélhetően biztosan rossz az elektronika, de még akkor is lehet baj mással is, ha viszont van némi áramfelvétel, esetleg még "mint ha mocorogna" is a léptetőmotor, akkor akármi más is lehet, van, hogy a kvarc elvileg rezeg, mérhető, mégsem megy ki még léptető-impulzus sem a chipből, meg van, hogy kimegy, de nem lép, mert a tekercs is szakadt - és közben ALKATRÉSZ AZ NINCS, úgyis komplett szerkezetcsere lesz a dologból.
És sokszor lesz, nem rémes, de "átlag feletti" ezeknek a werkeknek az elhullási aránya, szomorú, de tény, hogy az olcsóbb japán-kínai vonal egyértelműen látványosan megbízhatóbb szerkezeteket gyárt, ez alól legfeljebb tényleg a már ránézésre is szó szerint filléres gagyinak gyártott eldobható-játékóra szintű belépő kategória izéi kivételek - de még azok sem feltétlenül, ezek is legtöbbször inkább azért mennek tönkre, megy a nagyon silány műanyag tokok nem csak nem adnak elégséges védelmet a szerkezetnek - de még csak nem is kímélik őket, nem ritkán azért vették, hogy egy kirándulás alatt el is nyúzzák őket...
Egyértelműen pozitívnak én a 70-es évek Seiko és igényesebb Citizen sok-köves csupafém, finoman és igényesen kialakított, ugyanakkor még nem VLSI-LSI, csak MSI integráltsági szintű elektronikákkal készült óráit látom, ezek egyébként saját korukban kimondottan igényes, és nem is olcsó órának számítottak, és ezekkel nem szokott gond lenni. Tisztítani nagyon sokszor a már taglalt okokból ezeket is kell - de lehet is, nem keveset élmény számba is megy szervizelni. És ott vannak még például az Omega 15xx-as szériájú 72-73 körüli Megaquartz werkjei, a köves léptető-horgonyos "integetős" megoldásukkal - a már akkor garantált havi egy másodpercen belüli pontosságukkal - no azok is "ott vannak a szeren" - no de ezek új korukban is egy akkori új mechanikus Rolex Submariner árába fájtak...
De amit ma - akár nem is olcsón - kvarcóraként kapunk, azt a legtöbb esetben bizony nem az utókornak szánták... Így is nagyon sokáig jók lehetnek, simán lehetséges, hogy valaki 15-20-25 évig hord megelégedéssel egy ilyen órát, mire végül valami megadja magát - amikor viszont ez bekövetkezik, akkor ott az út vége.
