Van két vályogkényem-igy vettem- igaz nem kazán, hanem cserépkályha van rákötve-előtte sparhelt. A vályog tökéletes nem repedt sehol... kiégett belül. Cserépkályhás rákötötte sőt dicsérte is. Egyet épitettem szintén vályogból ezen felbuzdulva nagyon jó, jobb mint a tégla. A padlástér közepétől a tetőn kivűl égetett tégla van. Az megy tönkre a vályog nem -igaz belül van. Egy idős kéményseprőt kérdeztem korábban a vályogkéményről azt mondta jó volt 100 évig most is jó csak nem hivjam ki őket hivatalosan.... üdv PJ
Jó, akkor spórolj azon, amin nem érdemes. Sok szerencsét.
A saválló (amúgy korrózióálló anyagból készült) kéményeket pont a sav eszi szét - kénes-sav, kénsav és a sósav, melyek megtalálhatóak a füstgázban, melyek a nem megfelelő anyaggal való fűtés következtében keletkeznek. A kéményben lerakódó kátrányréteg is csak jót tesz az ilyen úri kéményeknek, hasonlóan a 'szakszerű' tisztításhoz.
Még jobb. A füstgázok és a lecsapódó nedvesség ripsz-ropsz széteszik a vályogot. Ezután jó eséllyel bepotyognak a füstjáratba, eltömítve azt. Ha mindez tél közepén történik, akkor lehet vakarózni. Ha valaki még le is fekszik az operába a co-nak köszönhetően, akkor még sitt is lehet a vége. Nem véletlen az, hogy régen akármilyen csóró is volt a család, akkor is téglakémény készült.
Lehet, de dupla falvastagság kell mint a tégla építésnél. Amíg a téglánál elég vakoltan a 15 cm, az vályognál legalább 30 cm -nek kell lenni. Lehet nyugodtan a belső térben át a födémen egészen a tető héjalás aljáig. Kívülre csak tudatlan ember rakna.
Ha előre látó az illető, fémcsővel béleli. És akkor ott van mintha téglából építette volna.
De hát az emberek nagy része már 150 éve rájött, kéményt azért inkább csak téglából építünk.
Mint írtam "...... megoldható. " Amibe megerősítettek. De azért sok szempontra kell figyelemmel lenni.
Pl. hogy a 'hogy a helyiségben keletkező pára ne menjen a falba.' az előttem szóló szerint.
Sajnos az a pára menni fog minden irányba, így a falakba is. Nem is a párával van a gond , hanem a lecsapódással..
Már pedig egy nyaraló.... de inkább hétvégi ház fűtése általában nem megoldott, ha megoldott is, annyira nem fűtik, hogy a falak a kívánt hőmérsékletre átmelegedjenek, tehát a falakba jutó pára tuti lecsapódik. Nincs ezzel semmi gond ha mérsékelt, de ha nem, az katasztrófa, főleg vályogházaknál.
Tehát rendszeres intenzív fűtésnél mérsékelhető a károsodás. Igaz az is hogy ami pára átjut a falon annak szabad útja kell, hogy legyen a túloldalon. Plusz a jó szellőztetés !!
A gyengén fűtött és intenzíven használt vizes helyiségek egyik káros jelensége a falak elvizesedése.
Anno egy építőipari munkásszállón gyengén fűtötték a fürdő helyiségeket ( a gondnok rosszul értelmezett takarékossága és fukarsága miatt ) A melósnak nem volt gond. Meleg víz volt bőven... így a forró gőzzel fűtötték a zuhanyzókat direktbe. A mikor vége lett a műveletnek a víz csepegett mindenütt... a tégla fal bírta, a vakolat kevésbé )
Tehát mint írtam megoldható, gondos és szakszerű kivitelezés valamint fegyelmezett használat esetén semmi baj.
A fürdőszobánál az a lényeg, hogy a helyiségben keletkező pára ne menjen a falba. Persze fontos, hogy a fal a másik oldalán tudjon szellőzni, hogy a benne lévő nedvesség el tudjon távozni.
A fürdőszoba páráját (fürdés, mosás, zuhanyozás) nem a falon keresztül, hanem ablakon, szellőzőn kell kiengedni. Tehát legyen jó méretű és nyitható ablak vagy szellőzőcső.
A csempét legjobb vendégfalra tenni (de ne gipszkartonból készüljön), de az sem gond, ha a vályogfalra kerül, csak ebben az esetben nagyon jó burkoló kell, aki tisztességesen fel tudja rakni.
A padlólap pedig evidens, a kifolyó vizet el kell vezetni hermetikusan, padlóösszefolyó kell mindenképpen.
A vezetéket ne a falban vigyétek, ez több okból is fontos.
