Ténylegesen kevesen lehetnek a mezoamerikai régészet művelői közt nők, és eddig nem is hallottam erről a Tatiana Proskouriakoff-ról, de nagyon jó hogy írtál róla!
De nem csak a régészetben, hanem mondjuk az elveszett világok keresésében, Atlantisz-kutatásban, meg lehet nézni az erről író szerzőket, szinte mind férfiak. Pár évtizede jártam klubokba, szakkörökbe, ahol csillagászatról, Egyiptomról vagy Atlantiszról voltak előadások, de gyakorlatilag száz főből csak pár nő volt aki odatévedt, és nem volt kiírva az ajtóra, hogy nőknek tilos a bemenet. De tudom, hogy ebből nem lehet általánosítani, mert ha mégis akad női érdeklődő, az valóban egy igazi kutató szellem. Már a 19. század óta, mondjuk Helena Blavatskytól kezdve kapott a férfinem pár gyomrost a sokszor kicsinyelt nőktől, az általa "uralt" témákban. Ha valóban érdekli őket az adott rejtélyes téma, úgy sok esetben teljesen egyedi nézőpontra képesek rávilágítani, ami a férfiakat éppen a "férfiságuk" akadályoz ebben (a hangyaszorgalmukról már nem is beszélve). Végtére is, a nők az igazi nagy mesélők...
Tehát, ha létezett Atlantisz, úgy a tengeri erejét nem egy 2 millió km2-es nagyságú sziget adta, hanem arra egy sokkal kisebb is elég volt. Marcellus szerint volt egy nagyobb és egy kisebb sziget, mint Atlantiszi-királyság. A kisebbik méretét is adta, kb. Kréta nagyságú lehetett (8000 km2), ebből következtetve a nagyobbik úgy 15 és 40 ezer km2 lehetett.
Platón azt írta, Atlantisz nem sokkal a Gibraltári-szoros után következett. És hogy Gadir (Gades-Tartésszosz) határterülete volt. Így azt gondolom, az atlantiszi tengeri királyság az Azori-szigetek és a Gibraltári-szoros közt, az ún. Azori-Gibraltári törészónában, a föld egyik tektonikai szempontból leglabilisabb és legveszélyesebb zónájában feküdt.
W. H. Babcock már 1922-ben azt feltételezte, hogy a Gibraltártól nyugatra számos kisebb sziget a felszín fölött lehetett pár ezer évvel ezelőtt és lehetett köztük lakott is. Vlagyimir Scserbakov 1986-ban hasonló feltételezést hagyott Atlantiszról. Kondratov szerint a Patkó-szigetcsoport, ami a tenger alatt van, úgy 5-6000 évvel ezelőttig a víz felett volt!
A híres geofizikus, Gorodnyickij, aki ráadásul szakmabéli, s éppen geológusként vallja, hogy létezett Atlantisz az Atlanti-óceánban! Részese volt több szovjet tudományos expedíciónak az Atlanti-óceánon. "Az atlantisziak tartják az eget...” c. 2012-ben megjelent könyvében (Атланты держат небо…) megemlíti a kezdeteket: „Natan Ejdelman arra buzdított, higgyek Platónnak, és én kockáztatok ezt megtenni. Főleg, hogy expedícióm geológiai adatai sem mondanak ellent annak a feltételezésnek, hogy a Gibraltári-szoros és az Azori-szigetek közötti hatalmas szigetlánc és hegyvidék süllyedt el. A kozmikus méretű kataklizma idejét pedig közvetve az ókori népek mítoszainak és legendáinak összegzésével lehet megközelíteni – ezek valamilyen formában mind visszatükrözik a Mediterráneumot és a «Héraklész oszlopain túli» szigetvilágot elöntő katasztrófát.”
Majd írnom kell egy tanulmányt Atlantisz méretéről is, ugyanis Platón leírása a Timaioszban teljesen félrevitte a kutatást: „Akkor még be lehetett járni az ottani tengert; mert az előtt a szoros előtt, melyet ti Héraklész oszlopainak hívtok, volt egy sziget, amely nagyobb volt, mint Libüa és Ázsia együttvéve.”
Igazából nem volt olyan atlantológus, aki ténylegesen el is hitte, hogy Atlantisz nagyobb volt mint Ázsia és Afrika együtt! Ami szinte teljesen beborítani az Atlanti-óceánt, ami melléktengerei nélkül 82,4 millió km²! Inkább azt fundálták ki, hogy Szolón/Platón idejében Ázsián tkp. KisÁzsiát, míg Libüán É-Afrikát értették (Egyiptom nélkül), de így is egy Grönland nagyságú szigetről volt szó. Athanasius Kircher apát 1665-ben valóban ilyen nagy Atlantiszban gondolkodott.
Később tovább csökkent a mérete: Ibériai-félsziget nagyságúra (500-600 ezer km2). Ráadásul miután felfedezték a 19. század második felében az óceán közepén lévő Közép-Atlanti Hátságot, erre a területre igyekeztek helyezni Atlantiszt, pedig több mint ezer km-re volt Portugáliától. Még Zsirov professzor is, a modern atlantológia atyja, se tudott elvonatkoztatni egy „nagy sziget” képétől (1964), ami lefedte a Közép-Atlanti Hátságot.
Én úgy gondolom itt kisebb félreértés lehetett Szolón és az egyiptomi papok közt, akik azt magyarázták Atlantisz „erősebb” vagy „hatalmasabb”, mint Ázsia és Libüa együtt (és nem azt, hogy területileg nagyobb). Hiszen egy időben a 8 ezer km2-es Kréta egyértelműen a Földközi-tenger legnagyobb tengeri hatalma volt!
És azt megállapítottam, hogy Atlantisz nem feküdhetett a Közép-Atlanti-hátságon, ami egyrészt túl messze van a Gibraltári-szoroshoz, másrészt nem süllyedő, hanem emelkedő alakulat!
Tatiana Proskouriakoff (1909-1985) egyike volt a huszadik sz. maja művészet, építészet és hieroglifák értelmezőinek.
Abban az időszakban, amikor a mezoamerikai régészet szinte kizárólag a férfiak hivatása volt. Új megközelítéseket keresett az ősi maják régi kérdéseire, megkérdőjelezte a régóta kialakult nézeteket az ősi civilizációról.
Közel ötven éves pályafutása során, Tania terepmunkája, kutatása és publikációi végül kivívta kollégái tiszteletét és a legmagasabb elismeréseket a szakmájában.
Taniát Szibériában eltöltött korai évei alatt tanították és bátorították szülei. Három éves korára folyékonyon tudott olvasni, és korán tanúbizonyságot tett rajztehetségéről. Később tehetségét mérnöki iskolában kamatoztatta a Pennsylvania Állami Egyetemen, ahol építészeti diplomát szerzett. 1936-ban, miközben a Pennsylvaniai Egyetemen rajzolt, a Linton Satterthwaite Múzeum jelentős maja régészeti projektet indított. Nagyra értékelte a részleteket és rajzainak finomságát, és behívta, hogy csatlakozzon következő expedíciójához Piedras Negras az Usumacinta folyó mentén, Mexikó határán és Guatemala. Ezzel kezdetét vette élethosszig tartó szenvedélye az ősi maják számára.
Nagyon tetszett a fémek, az ólom és az egyiptomi kék felőli bizonyítás!
Valaha hasonló megközelítésre utaltam én is, amikor a régi pénzek metál-allűrjei nyomán láttam egy Atlantisz irányába vezető ösvényt. Az ékszerek formáját is onnan eredeztetem, erre viszont abszolút nincs semmi bizonyíték.:) Az érméket is megóvja a vizsgálattól az értékük és ritkaságuk.
Örülök, hogy tetszik! Szerintem is jól sikerült írás.
Mintegy száz éve írta Sir Amédée Forestier: "A múlt rejtélyei közül egyik sem tűnik rejtélyesebbnek, mint az alexandriai Pharosz szigetének elsüllyedt kikötői létesítményei.” És milyen igaza volt!
Vészjósló vele kapcsolatban a hivatalos egyiptológia cinkos hallgatása (v.leg tudják egymás közt, hogy ennek nem sok köze van a történeti Egyiptomhoz). Ez is hozzájárult a nagy részének elpusztításához. Arthur de Graauw műholdfotókon mutatta be, hogy 2018-ra már a több ezer éves kikötő víz alatti romjainak jó részére már egyszerűen földet hordtak, amivel kiszélesítették Pharosz nyugati oldalát az arabok.
„Amúgy meg én is azt gondolom, nem vagyunk egy nemzettől sem alábbvalóak. Vagy hogy a képzelőerőnk bármivel is gyengébb lenne a többi etnikuménál. Sőt, inkább azt gondolom, hogy magyarnak születtem, már máshogy forog az agyam, mint mondjuk egy németnek, vagy portugálnak. És sok koncepció felé éppen ez a sajátos magyar észjárás vitt engem...”
Így igaz. Gratulálok a „nemzetközivé” váláshoz. Kíváncsian várom a könyvet.:-)
Való igaz, a kutatásaim egy része szól csak Atlantiszról, de az elég markáns rész. Az Atlantipedia nagyon jó, és mellette a német Atlantisforschung.de számít minőségibb helynek az Atlantisz-kutatások terén. Azt ketten vezetik, az egyik Roland, aki közel ötven könyvet is írt már (gyakorlatilag ő is vár tőlem valamiféle írást, amiben összefoglalnám az Atlantisz irányú kutatásaimat. De hogy lehet ezt összefoglalni, ami ennyire szerteágazó nálam?).
Amúgy meg én is azt gondolom, nem vagyunk egy nemzettől sem alábbvalóak. Vagy hogy a képzelőerőnk bármivel is gyengébb lenne a többi etnikuménál. Sőt, inkább azt gondolom, hogy magyarnak születtem, már máshogy forog az agyam, mint mondjuk egy németnek, vagy portugálnak. És sok koncepció felé éppen ez a sajátos magyar észjárás vitt engem...
Már régen szponzort kellett volna keresnünk a könyvedhez. Abból aztán lehet csepegtetni részleteket angol nyelvű oldalakon is, ezzel növelni az ismereteket, és a kedvet a könyv megvásárlásához is. (Már amennyiben érdekel a pénz.)
Ha igaz az új híradásokból, amit a föld alatti oszlopokról és csarnokról írtak akkor még izgalmasabb a helyzet.
Nemzetközi vonalat kell megcélozni, mert az nekünk elérhető, viszont Magyarország nem lesz nemzetközivé.
Marduk-Rá börtöne: "Sitchin szerint ez a börtön nem volt más, mint a nagy Kheopsz-piramis.Úgy véli a sumér szövegekből készített fordításai megmagyarázzák a nagy piramis belsejében található különös akna rendeltetését."
Ha Sitchin szerint a vészkijáratot Rá kiszabadítására vájták, úgy ez a börtön a piramis felső részén lévő két nagyobb kamra és a folyosók lehetnek.
Miért őriznek több esetben leláncolt isteneket barlangokban, mint pld. Prométheuszt vagy Kronoszt?
Egyébként én is gondoltam rá korábban, ha az egyiptomi értelmezésben a Nagy Piramis lefedi a Dat egy termét, és az áruló Széth istent a Dat-ban börtönözték be, akkor kis szellemességgel, mondhatjuk, hogy a Nagy Piramisban őrzik!
Hogy tavaly és idén közzétettem pár tanulmányt (angolul), melyek erősen kapcsolódnak Atlantiszhoz, megjelentem az angol Atlantipedia oldalon is, mint Atlantiszról író szerző. Rajtam kívül ebben a csoportban csak egy magyar van, Simon Zoltán, akinek a könyve csak angolul jelent meg (azt nagy mértékben Várkonyi Sziriatja alapján írta). Már egy ideje azon agyalok, hogy lehet jobb lenne a nemzetközi vonalon is írni, mint csak a magyar nyelvű Titkos Történelmet feléleszteni?
