A dél-spanyolországi neolitikus központokban afrikai elefántcsontot és strucctojás-héjakat tártak fel, míg Marokkóban európai eredetű kőeszközök és jellegzetes mintázatú kerámiák jelentek meg. Ez komoly teherbíró képességű járművek meglétét feltételezi, amelyek képesek voltak árut és embereket szállítani a tengeren.
A Földközi-tenger más részein (például a Róma melletti La Marmotta lelőhelyen) már az i.e. 6. évezredből találtak hatalmas fatörzsekből kivájt, belső merevítéssel és vitorlák rögzítésére alkalmas pontokkal ellátott, rendkívül fejlett kenukat. A szakemberek szerint az Oued Beht idején az atlanti-mediterrán kapuban használt hajók már alkalmasak voltak a part menti és a torkolati navigációra is, kihasználva az egykori Gharb-öböl védett vizeit.
Az Oued Beht megakomplexum - Marokkó és az atlanti-parti őskori hálózat
A Marokkóban található Oued Beht régészeti lelőhely az elmúlt évek egyik legnagyobb hatású régészeti szenzációja, amely alapjaiban írja felül Észak-Afrika és a Földközi-tenger nyugati medencéjének őstörténetét. Az újabb kutatások bizonyítják, hogy a térség nem a civilizáció passzív befogadója, hanem egy önálló, rendkívül fejlett újkőkori gócpont volt. A 2021–2023-as terepmunkák (Oued Beht Archaeological Project: Youssef Bokbot, Giulio Lucarini, Cyprian Broodbank és csapatuk) nyomán publikált eredmények (különösen az Antiquity 2024-es cikke és a Libyan Studies 2024/2026-os beszámolói) pontosan alátámasztják a leírtakat a fő, neolitikum végi fázisra vonatkozóan.
Az Oued Beht megakomplexum: A Rabat közelében elterülő lelőhelyen a Krisztus előtti 4. évezredben (i.e. 3400–2900 között) egy olyan 9-10 hektáros, állandó mezőgazdasági település virágzott, amely méretét tekintve a kora bronzkori Trójához hasonlítható.
Fejlett agrárium: A területen hatalmas, földbe vájt gabonatároló vermeket találtak, amelyekben árpa-, búza-, olívabogyó- és hüvelyesmaradványokat azonosítottak. Állattenyésztés: A lakosság kiterjedt állattartást folytatott (juh, kecske, szarvasmarha, sertés). A kutatás még folyik (tájvizsgálat, geofizika, további datálás), így további részletek várhatók.
Közösségi szervezettség: Nemrégiben Észak-Afrika legidősebb (Egyiptomon kívüli), monumentális védművét – egy sáncrendszert és falat – is azonosították itt, ami magas szintű társadalmi szervezettséget igazol. De ez nem a neolitikum végi fázishoz tartozik, hanem a későbbi, második évezredi (kb. i.e. 2000–1500/1300) bronzkori aktivitáshoz - Ez azt mutatja, hogy a táj hosszabb időn át fontos maradt az emberi megtelepedés számára.
A paleogeográfia és a tengerpart közelsége: Bár Oued Beht romjai ma körülbelül 100 kilométerre fekszenek a szárazföld belsejében, az őskorban a helyszín közvetlen tengeri kapcsolatokkal és vízi folyosókkal rendelkezett.
A Gharb-öböl: A mai Gharb-alföld területe a későbbi őskorban egy mélyen a szárazföldbe nyúló tengeri öblöt, lagúnarendszert vagy kiterjedt torkolati vizes élőhelyet alkotott. A partvonalat a Sebou folyó és mellékfolyóinak (köztük az Oued Behtnek) a hordaléka tolta ki az évezredek során a mai helyére. Kereskedelmi autópálya: A neolitikumban a megakomplexum mindössze 30–40 kilométerre feküdt a vízi úton elérhető torkolati kikötőktől. Ez a vízi folyosó biztosította a gyors és hatékony áruáramlást az Atlanti-óceán, a Gibraltári-szoros és a belső területek között - paleogeográfiai rekonstrukció
Az ibériai tükörkultúra és a prehisztorikus globalizáció:
Oued Beht (Marokkó, Észak-Afrika) - Hatalmas tengeri öböl menti táj, Földbe vájt tárolóvermek, Intenzív földművelés és állatok, Jellegzetes díszítésű kerámiák
Guadalquivir-völgy (Dél-Spanyolország) - Hatalmas tengeri öböl menti táj, Földbe vájt tárolóvermek, Fejlett rézkori agrárium, Szinte azonos stílusú kerámiák
A kétoldalú kapcsolatokat támasztja alá: A spanyolországi és portugáliai leletek (pl. Marroquíes Bajos vagy Los Millares) vizsgálata során kiderült, hogy a Gibraltári-szoros nem elválasztó határ, hanem egy nyüzsgő interkontinentális híd volt.
Árucikkek cseréje: Az Ibériai-félszigeten talált elefántcsont tárgyak és strucctojás-héjak egyértelműen Észak-Afrikából származnak, míg a Marokkóban talált egyes kőeszközök alapanyagai (például bizonyos kovakő-fajták) az európai oldalról érkeztek.
Oued Beht és az atlanti partvidék (mint a víz alatti Tighalin) bizonyítják, hogy Észak-Nyugat-Afrika a globális őstörténet egyik kulcsfontosságú, eddig méltatlanul figyelmen kívül hagyott bölcsője volt.
Heyerdahl nem képzelődött, a falak pontosan úgy néznek ki, ahogy leírta. Például Lixus akropoliszának legalsóbb rétegeiben (az úgynevezett pún/föníciai templomok alapjainál) láthatók olyan monumentális kőtömbök, amelyeket habarcs nélkül, sokszögletűre faragva illesztettek össze. Lixus egyes dombjain is léteznek azok a falak, amelyek küllemre kísértetiesen emlékeztetnek a perui inka építészetre.
Viszont tévedett, amikor azt hitte, hogy ez a stílus kizárólag egyetlen világméretű kultúrához tartozhatott. Lixus poligonális falai nem az inkák vagy Atlantisz nyomai, hanem a föníciai mérnökök zsenialitását dicsérik.
A másik viszont - nem lehet kizárni, hogy létezett egy föníciai kultúra előtti megalitikus nép, ami kereskedett az Atlanti-óceán kapujában:
1. Ha elfogadjuk azt a régészeti és írott források (pl. Plinius, Pomponius Mela) által sugallt elméletet, hogy Lixus (a mai Marokkó területén) jóval a föníciaiak hivatalos, Kr. e. 8. századi terjeszkedése előtt is létezett.
2. A délebbre, 2020 szeptemberében felfedezett víz alatti város a marokkói legendákból ismert, mitikus Tighalin. A felfedezést a Marokkói Víz Alatti Régészeti Kutató- és Örökségvédelmi Egyesület (MAURPP) tette közzé, miután búváraik és kutatóik maradványokra bukkantak az Atlanti-óceán fenekén. A romok Marokkó középső-déli atlanti partvidékén, Safi és Sidi Bouzid városai között fekszenek az óceán fenekén. A víz alatti régészeti leletek egy óriási, mintegy 30 kilométer hosszan elnyúló területen szóródtak szét a tengerfenéken. Amit tudunk - A kutatók szerint a leletek egy része szinte biztosan az i.e. II. századból (a föníciai-pun és korai mauretániai berber korból) származik. Ugyanakkor a vizsgálatok során felmerült, hogy a helyszín legősibb rétegei akár jóval korábbiak, akár i.e. 2700 és i.e. 900 közé is datálhatók, ami összekötheti a helyet a szárazföld belsejében talált neolitikus kultúrákkal és akár az óbirodalmi Egyiptommal.
A víz alatt talált építmények, kőmaradványok és mesterséges alakzatok egy egykori fejlett kikötőváros vagy regionális kereskedelmi központ körvonalait mutatják. A régészeti projekt az utolsó 1-2 évben kezd erősödni. A 2020-ban talált Tighalin víz alatti maradványai és az Oued Beht-nél feltárt, Trója méretű újkőkori mezőgazdasági megakomplexum a legfőbb tudományos bizonyítékai annak, hogy Marokkó Atlanti-partvidéke és a szárazföldi belső területei régészetileg még nagyrészt feltáratlanok. A területet kritikusan elhanyagolták a kutatók. Évtizedekig mindenki csak a Nílus völgyét, Carthage-ot vagy a római romokat ásta, miközben az Atlanti-partvidék és az Atlasz közötti dombság érintetlenül hevert.
A víz alatti régészet még a szárazföldinél is gyerekcipőben jár Marokkóban. A Tighalin-leletet felfedező helyi búváregyesület (MAURPP) hangsúlyozta, hogy eddig szinte semmilyen komoly, államilag vagy nemzetközileg finanszírozott, csúcstechnológiás tudományos misszió nem indult a marokkói atlanti tengerfenék teljes körű feltérképezésére. Tighalin 30 kilométeres rommezeje csupán a jéghegy csúcsa; a Gibraltári-szorostól délre húzódó, több száz kilométeres part menti sáv szinte teljesen vakfolt a tengeri régészek számára.
Marokkó nem a civilizáció passzív befogadója, hanem annak egyik bölcsője volt. Az Atlanti-partvidék dolmenjei, kőkörei, a neolitikus komplexum és a víz alatti város azt mutatják, hogy egy gigantikus, összefüggő, prehisztorikus világ vár még felfedezésre.
Elkezdtem a C. Nolan által rendezett Odüsszeiát egy videóportálon nézni. Ezért kár lett volna moziba menni. Nagyon gagyi a történet (még lehet jobb, csak a felénél járok). Pár részlet szemtelenül (pofátlanul) lenyúlva a 2004-es Trójából. Messzemenően elcseszett szereplőválogatás, bár tudjuk, hogy ő preferálja az elvártat: gender, fekete, stb. Arról nincs tudomása, hogy az egész multikultis francot kiválthatta volna egyetlen szereplővel: Schenouda Odüsszeuszával, aki sánta, torz, de felettébb rafinált. Egy pozitívum akadt eddig: szépen kiválasztott és fényképezett tájak, kiváltképp a tengerpart.
Sajnos nincs olyan vezérfonal, amelynek a mentén haladna a topic, de gondolom mindig vannak hullámvölgyek. Mondjuk a klikkvadász AI tartalmakat hanyagolni kéne akkor is, ha nincs épp érdekesebb téma.
Amikor a régészek azt mondják, hogy „Lixusban nincsenek megalitikus nyomok”, akkor ők szigorúan a dombtetőn elterülő ókori város romterületére gondolnak (ahol a föníciai szentélyek, a római amfiteátrum és a halszószkádak állnak). Lixus közvetlen és tágabb környezetében – a Loukkos folyó völgyét övező dombos, hegyes vidékeken és az Atlanti-part mentén – valóban léteznek megalitikus emlékek, köztük dolmenek és kőkörök. A leghíresebb ezek közül a korábban említett Mzora kőkör, de a környező dombokon (például az El Mrikh, Oued Ksiar vagy Souk al-Arba vonulatainál) elszórtan találhatók neolitikus tumulusok (sírhalmok) és kőlapokból álló dolmenszerű kamrák is. Däniken ezeket a városon kívüli, környező magaslatokon álló struktúrákat dokumentálta.
Vagyis a Sötét kőkorszak című könyvében Däniken nem az agyából kipattant fantazmagóriákat materializálta a dolmenekről, megalitikus partmenti kövekről készített fotóival. A fényképek nem hazudnak: a kőkorszaki jelenlét a Lixust övező hegyekben és dombokon
(pl. El-Mriès/Tanger felé, illetve más dombokon) kézzelfogható valóság. Az, hogy a város határain kívül dolmenek találhatók, tökéletesen egybevág a legújabb felfedezésekkel (mint az Oued Beht-i neolitikus megatelepülés) (10:01): mindez azt bizonyítja, hogy mielőtt a föníciaiak megalapították volna Lixus kikötőjét, a táj már évezredek óta egy sűrűn lakott, megalitokat és kőkamrákat emelő kőkorszaki kultúra otthona volt (21:54).
Däniken könyve tehát egy létező, nagyon is valóságos kőkorszaki rétegre mutatnak rá, amelyet a modern régészet csak az utóbbi években kezd el igazán integrálni Marokkó nagytörténelmébe (19:49). A modern régészet valóban egyre jobban beépíti ezeket a helyi kőkorszaki–protohisztorikus rétegeket Marokkó történetébe.
Oued Beht (Khémisset tartomány) fontos újabb felfedezés: nagy (kb. 9–10 hektáros), sűrű - neolitikum végi mezőgazdasági település kb. 3400–2900 e.Kr. körül, későbbi (második évezredi) erődítésekkel. Ez a legkorábbi és legnagyobb ilyen jellegű komplexum Afrika északnyugati részén a Níluson kívül, és erősíti a képet a fejlett, kapcsolatokkal rendelkező neolitikus társadalmakról. Távolságban nem Lixus közvetlen szomszédsága (délebbre fekszik), hanem a tágabb északnyugat-marokkói táj része.
Nyugat-Afrikára akartam rákeresni, kidobta ezt a videót valahogy: Az ókori Marokkó rejtélyei. Itt valóban beszélnek a legkorábbi homo sapiens csontokról, melyek korát kb. 315 000 ± 34 000 év-re teszik. Ráadásul a 1,3 millió éves Homo erectustól is találtak itt maradványokat.
Marokkó mindenképpen érdekes a föníciai és még korábbi kikötőiről. Még a video el is ment volna, vagyis valamiért ez is túl van tolva. A Jebel Irhoud-i koponyák mutatása már gyanús volt. A marokkói megalitok is érdekesek, de mutatta Mzorát. A filmen egy szabályos kőkör a közepén szép dombbal, szóval még véletlenül sem olyan, amilyen a valóságban. (Például nem látom közte a "Karónak" nevezett, 5 m magas obeliszkszerű megalitot.) Most ez lehet olyan volt eredetileg vagy sem, de szerintem ezeket a filmeket a MI készíti. A kommentek meg ahány beírás, annyi nyelv. Mintha mindenki a saját nyelvén nézné.
Ha Ricke és Schott értelmezését követjük, akkor a Szfinx-templom építészete a Nap napi körforgását jelképezte: a 24 oszlop a nappal és az éjszaka 24 óráját, a keleti és nyugati szentély pedig a napfelkeltét és a napnyugtát idézhette meg. Így valóban felmerül a kérdés: miért őrizték meg a Nap járását jelképező oszloprendszert, ha közben egy fal eltakarta a feltételezett napéjegyenlőségi látványkapcsolatot? Jogosan kérdezhetnénk, hogy az építészeti rendszer mely elemei voltak elsődlegesek, és melyek igazodtak egy már meglévő helyszínhez.
Három magyarázat lehetséges:
1. A szimbolika fontosabb volt a külső látványnál.A 24 oszlop és a kelet–nyugati szentélyek a Nap teljes napi ciklusát jelképezhették, miközben a napéjegyenlőségi fényjáték csak egy további, nem feltétlenül nélkülözhetetlen jelenség volt.
2. A fal és a fényjáték nem feltétlenül mond ellent egymásnak.Mark Lehner rekonstrukciója szerint a napéjegyenlőségi napnyugta fénye a templom nyugati oszlopsora fölött haladhatott át, a központi udvaron keresztül az ellenkező oldali szentély felé. Ez nem ugyanaz a látványkapcsolat, mint a Szfinx udvarából a templomba való közvetlen betekintés.
3. Az épületet átalakították, miközben a szimbolikus rendszert megtartották.Ez összeegyeztethető egy korábbi struktúra későbbi átépítésével, de a fal önmagában nem bizonyítja, hogy az átalakítás Hafré előtt vagy után történt.
De úgy is lehet értelmezni, hogy a nyugati fal jelenléte nem az ősi tervezők következetlensége, hanem a későbbi átépítés közvetlen bizonyítéka. Az ilyen építészeti erőszaktételek mutatják meg, hol ért véget a prehisztorikus koncepció, és hol avatkozott be a 4. dinasztia, hogy a saját képére formálja a múltat. Azt is érdemes vizsgálni, hogy a templom mely elemei tartoznak ugyanahhoz az építési fázishoz, és milyen nyomok árulkodnak esetleges korábbi szerkezetről. Az eltérő építési technika:ha a fal alsó része az alapkőzetből van kialakítva, a fölötte álló rész pedig különálló, hatalmas mészkőtömbökből épült, akkor indokolt megvizsgálni, hogy a két rész ugyanahhoz az építési fázishoz tartozik-e?
Ez a szegény ezredjére iderángatott Szfinx-templom, iskolapéldája annak amiről beszéltem. Hogy miért lenne "elképesztő régészeti rejtély" természetesen mos sem derül ki (mondjuk hasonló a többi beírásához). Összeollóz idegen nyelvű oldalakról több dolgot, néha keverve ezt-azt, benne hagyva angol szavakat (bedrock és hasonlók), majd a végén lerontja azzal, hogy megpróbál a saját feje után valamiféle magyarázatot, egyben bombasztikus, látnoki módon nagyzolós szöveget kreálni. De mivel itt tényleg a saját feje után megy, s meg kéne ugrani egy bizonyos értelmi szintet, ez rendszerint felemásra sikeredik. Most ez a "Szfinx-templom", ha beütitek a keresőbe, láthatólag már a fene tudja hányszor ki lett itt beszélve, így már nem lehet azt mondani, ötvenedjére, hogy "ú, micsoda ismertetés!" (pláne hogy nekem semmiben nem mondott újat, ami lényeges dolog lett volna a témában).
A hsz-ek végén lévő egyszerű kis fejtegetéseket szerintem nem érdemes kommentálni, sajnos a sok üres lózung, logikai baklövés miatt. Természetesen észrevettem, hogy mások se nagyon tudnak erre az ideollózott, idegen eredetű - általában unalmas - adathegyekre mit írni, ahogy végén lévő sokszor amolyan "kinyilatkoztatásszerű" szónoklatok miatt sem. Szerintem legalább százszor kiigazítottam már több hülyeségét a témában a Lixusi kikötőtől, Baalbeken át a Nagy Piramisig, de ezt megértheti őszszakál is, hogy ezt nem lehet éveken át csinálni.
Rendkívül pontos felmérés és geometriai kitűzés – a kelet–nyugati tengely, a napéjegyenlőségi irány, a teraszok szintje és a falak merőlegessége mind tudatos tervezést és ismételhető mérési módszereket feltételez.
A természetes kőzetrétegek tudatos kihasználása – a keményebb és puhább sávok (Member I–III) szerinti faragás és tömbleválasztás nem véletlen, hanem a kőzet tulajdonságainak ismeretén alapul.
Gigantikus tömbök leválasztása és a törés kontrollálása – több tíz, esetenként száz tonnás tömbök szabályos leválasztása a sziklából, a repedések irányának és a sávoknak megfelelő vezetéssel.
Bedrock közvetlen átalakítása – a nyugati fal alsó része és bizonyos padlóelemek helyben faragása, nem szállított tömbként.
Hatalmas elemek emelése és pozicionálása – a tömbök pontos helyre mozgatása, emelése és illesztése (különösen a Völgytemplom gránitburkolatánál), ahol az illesztési hézagok gyakran milliméteres tartományban vannak.
Tengely- és szinttartás – hosszú falak mentén, több tömbön keresztül folyamatos irány- és magasságtartás.
Az egész együttes összehangolása a sziklatájjal – a Szfinx, a két templom, a teraszok és a környező árok egyetlen, összefüggő építési és tájformáló projekt részeként.
Ez a szint már mérnöki rendszer. Nem csupán ügyes kőfaragók munkája, hanem:
Szerintem az a régészet legnagyobb gondja az, hogy a kormeghatározás, legyen az izotópos, vagy kulturális, vagy bármilyen alapú, nem ad egyértelmű konkrét választ. Ahogy a földkéreg alábukik a szubdukció során, úgy a civilizációk is eltűnhetnek nyom nélkül a „süllyesztőben”. A tudománynak egy olyan „pecs vörk takarót” kell vizsgálnia, amit térben és időben eltérő darabokból varrtak össze.
Nézzük csak pl. ezt a Szfinx-templomot, ami elképesztő régészeti rejtély.
A helyszín elrendezése rendkívül különös és logikátlan: bár a templom közvetlenül a Szfinx előtt fekszik, a kettő között egyáltalán nincs átjáró. Ott, ahol az ember egy monumentális kaput vagy bejáratot várna, amely összeköti a két szakrális helyet, egy hatalmas, részben az alapkőzetből kialakított megalitikus fal zárja el az utat. A nyugati fal alsó 2,5 méterét magából az alapkőzetből faragták ki, fölötte pedig hatalmas mészkőtömbökkel folytatták.
Ha valaki a templomból át akart jutni a Szfinx udvarába, nem mehetett át egyenesen: teljesen körbe kellett sétálnia az épületen, le a külső oldalsó folyosón, hogy valahogy bejusson. Ez a zárt, elszeparált struktúra még inkább megerősíti, hogy a templom nem egy egyszerű látogatói vagy felvonulási központ volt, hanem egy teljesen egyedi céllal épült, elszigetelt szentély, amit később Hafre kijavított-kiegészített és integrált a saját rituális rendszerébe.
Herbert Ricke és Lehner tanulmánya is kitér erre.
Nem minden hatalmas kő szállított Member II tömb. Van jelentős mennyiségű helyben faragott (bedrockba vágott) elem is. Ez a megfigyelés erősíti azt a képet, hogy a templom építése részben a helyi szikla átalakításával, részben a Szfinx-árok anyagának felhasználásával történt.
A helyszínen látható kőtömbök érdekes tulajdonsága még a felemás eróziós képük. Míg a templom felső rétegeit az évszázados sivatagi szél és homok látványosan megmarta, addig bizonyos pontokon valami egészen más történt. A Szfinx körüli árok falaihoz hasonlóan a templom egyes belső mészkőtömbjein is függőleges lefutású, mély vízeróziós barázdák láthatók. A nyugati fal alsó szakaszán és egyes középső falrészeken nagyobb arányban találhatók erősebben mállott felületek. Viszont ebből még felelősen nem vonható le következtetés a kétlépcsős építkezésre, mert a Member II mészkő eleve váltakozó puhább és keményebb sávokból áll. A puhább sávok mindig gyorsabban mállanak, akár a kitermelés előtt, akár a beépítés után. Ez önmagában létrehozhat „szisztematikusnak” tűnő mintázatot anélkül, hogy két külön korszak struktúrájáról lenne szó.
Lehet, hogy nem jó választás volt részemről a könyvtáros, mivel te dehonesztálónak találod. Nem ez volt a célom vele. Hanem az, hogy Te vagy a témában olvasottabb és képzettebb. Mocsári viszont lelkesen hajtogatja a saját elképzeléseit, ahogyan magam is. Ennél fogva mi vagyunk az amatőr elemzők. Remélem, ezzel nem fogom Mocsárit megsérteni, mert őt is nagyobbra tartom hozzám képest a régészetben.
Az ellentétek már magukból az unos-untalan felvetett témáiból fakadnak. Egyszerűen meg sem érted, hogy ezek leküzdhetetlen ellentétek, miután Mocsárit "elemzőnek" titulálod, engemet meg valamiféle "könyvtárosnak". Azt is kétlem, hogy ezt érdemes lenne folytatni. Itt nem tudom mennyi a látogatottság, meg azt sem ki vagy kik miatt olvassák, de a Titkos Történelmen voltak cikkek, amik elérték (több év alatt) a 10, 15 ezer de lehet az 20 ezres megtekintést. A saját témáimat kevergetni ilyen üres, a neten bárhol fellelhető (nekem unalmas) témával, hogy "volt egy korábbi civilizáció", és annak szövedékeivel, felesleges. Vagyis legfeljebb majd elemezgetitek ezeket a korszakalkotó méréseket.
Amikor az ember egy állatprém öltözékben, kezében egy bottal és egy szakócával nézte a Tejutat, még fogalma sem volt a fényszennyezésről. A bakancslistámon szerepel egy utazás olyan helyre, ahol úgy láthatnám a csillagokat, ahogy a képen lévő társaság.;-)
Schenouda egy kiváló könyvtáros, aki felkutatja az összes lehető irodalmat a témákról. Mocsári Trol az elemző, akinek nem csak a tények, hanem a feltevései is számítanak amikor megnyilvánul. Ne vesszetek össze, hiszen ti tartjátok „ébren” ezt a témakört! Miattatok és Acid Well miatt lett kedvenceim között a topik. :-)
„Nem elég, hogy "vallási/rituális célból, sok rabszolga vagy idénymunkás munkájával és hosszú idő alatt" készültek.”
Pontosan így, ahogy írod. Az ókori monarchiák uralkodói, csak a saját regnálási idejükben gondolkodtak. Többek között azért sajátították ki maguknak azokat az építményeket, amiket sosem lettek volna képesek felépíteni.
Gízát és Tiwanakut modern, 2026-os szemmel azért nem elég kizárólag tradicionális régészeti szemmel vizsgálni, mert ezekhez ész és igazi tudás kell. Mindkét helyszín olyan mérnöki, csillagászati és technológiai rejtélyeket hordoz, amelyek megértéséhez több tudományágat ötvöző megközelítésre van szükség. A hagyományos régészet elsősorban a kulturális kontextusra, a leletekre és az írásos vagy tárgyi emlékek kronológiájára összpontosít, ám bizonyos fizikai és strukturális jellemzők megmagyarázásához ez önmagában nem elegendő. Nem elég, hogy "vallási/rituális célból, sok rabszolga vagy idénymunkás munkájával és hosszú idő alatt" készültek.
