Kedves Tozatu, hála neked és a guglinak, szinte mindent tudok a Baselláról (338, 339)! Kiderült, hogy a világ melegebb tájain kutyaközönséges zöldségnövény: ő a malabári v. ceyloni spenót. Képes 30 m-t is nőni egy vegetációs időszak alatt, sőt fagy hiányában el se pusztul ősszel, vagyis évelő. A levelét spenótszerűen, vagy nyersen, salátában fogyasztják, a termésével meg nők rúzsozzák a szájukat. Gazdag ásványianyag- és vitaminforrás. Cserepes dísznövényként is tartják (mint pl. én). A képeken szereplő a B. rubra változat. Mérgező része nincs. Kertben támaszték mellett nevelhető magról vagy hajtásdugványról. Leveleit és fiatal hajtásait a hűvösebb órákban kell szedni és elkészítésig hűvös, sötét helyen kell tárolni, mert könnyen fonnyad.
(Ezeket a spenótimádóknak írtam le, én speciel ki nem állhatom...)
Annyiban rokonok, hogy mindkettő a kontyvirágfélék családjába tartozik, de a nemzetségük más. Hogy a családnál közelebbi rokonságban vannak-e, azt nem tudom, utána kellene nézni. :)
De amúgy a nevet illetően jófelé keresgéltél... :DDD
Ja, ez meg kimaradt: nekünk is van egy hasonló növényünk, nyaranta szintén kint van a kertben, télire be kell hozni, csodagumó (Sauromatum venosum) a neve, szintén kontyvirágféle.
A képen a foltos a buroklevél, középen a torzsa látható (jóval hosszabb, csak nem fért rá a képre), a sárgás bigyók a porzós virágok, alatta steril a torzsa, és lejjebb, a föld alatt van a termős virágok öve, ezek nem láthatóak. Első évben ez is hasonló leveleket növesztett (és CSAK leveleket), mint az téma indító képein van; második évben virágzott.
Itt van kép a leveleiről, virágzatról (felbontva), meg némi német szöveg is róla:
Tényleg sok virág felépítése hasonlít, de ezeknél is látszott valami különbség
Természetesen nem egyformák a virágok (az evolúció csodás dolog!), a lényegük (torzsavirágzat, alul termős, fölötte porzós virágok, kisebb-nagyobb és jobban vagy kevésbé csőszerű buroklevél, stb.) azonban azonos. Szerintem a legmeglepőbb, hogy a kerti tavas topicban megtárgyalt kagylótutaj is kontyvirágféle, és ha sikerül virágzásra bírni, egy kézinagyítóval remekül meg is lehet figyelni a virágzatát, hogy tényleg ilyen: fehér spáta, benne az aprócska torzsa. Ördögi, nem? :)
Várjuk a porzás sztoriját!
Ja, tényleg, ki is ment a fejemből! :DD De ne gondoljatok valami hűdeizgi horrorra, ez inkább csak érdekesség annak, akit érdekelnek az ilyesmik. :) Elnézést azoktól, akiket untatnék! :)
Szóval:
Ez itt egy vízikehely (Cryptocoryne) virágzata (de Wit bácsi Aquarienpflanzen c. könyvéből való). A lényege: az egész virágzatot a buroklevél (spatha) burkolja be, ami alul hordószerűen kiszélesedik (a képen ez "robbantott" rész), itt található maga a torzsavirágzat: az alján a termők (pistils), fölötte egy steril torzsarész, afölött pedig a porzók (stamens). A fedő (valve) fölött egy többé-kevésbé megnyúlt, csőszerű rész van, fent pedig a spáta torka, gallérja -de ezek most nem lényegesek, csak a faj pontos azonosításában van szerepük.
Szóval a megtermékenyítés: amikor a virágzat kifejlődik, először a porzók érnek be, a termők ilyenkor még éretlenek, nem tudnak megtermékenyülni. Apró legyecskék végzik a megporzást, akik a különböző illatmirigyek szagát megérezve szépen berepülnek a spáta csövén át a hordóba. Ekkor a fedő bezárul, és 24 óráig zárva is marad, tehát onnan megszökni nem lehet... A legyecskék össze-vissza vergődnek, szépen rájuk ragad a rengeteg virágpor, majd másnap, a fedő megnyílása után kiszabadulnak. Ekkorra érnek be a termős virágok (tehát önbeporzás nem lehetséges), és a máshonnan ide csalogatott legyecskék által hozott virágporral megtermékenyülnek. Ezután a spáta elszárad, összefonnyad.
A vízikelyheket az akvaristák igen kedvelik; sokszor emers, azaz víz feletti állapotban virágzásra bírhatóak "házi" körülmények között is. A fenti megtermékenyítés miatt azonban egyszerre kell lennie legalább egy friss, és egy 2-3 napos virágnak is... Ez még csak-csak megoldható, de ahhoz már kell némi türelem, hogy a mesterséges beporzás eredménye kiderüljön: 9 hónapot kell várni rá; ekkora érnek ugyanis be a magvak. :D
Remélem, kedvet csináltam pár embernek, hogy vízikelyhezzen. :P
Ha ez az, amire gondolsz, ilyenem is van. Ez legalább tapintatosan csak nyáron virágzik, amikor már kint tartózkodik a kertben és "illatának" erőssége meg sem közelíti az Amorphophallusét!
Én a NET-en kerestem rá, és ott találtam a leírásokat,meg a képeket is. Nekem is volt egy olyan mint hasandé, de .....virágozni, hát nem bajlódtam vele. Elajándékoztam. Volt viszont egy másik növényem, ami szintén büdös volt, de olyan mérhetetlenül, hogy amikor kinyílott, az anyukám azt mondta, ha nem tüntetem el, bedobja a kukába. Pedig szegénykém imádott minden virágot. A levele, ha jól emlékszem pozsgás volt. A virágjai, merthogy több volt a szerencsétlennek, kb. 4 cm átmérőjűek voltak. 4, maga alá visszahajló barna foltokkal díszített szirmokból álltak. Olyan volt, mintha valaki felhasogatott volna egy ping-pong labdát, és kihajtotta volna. Na és a szaga! Mint a háromnapos telerottyantott pelenkáé. És az a röhejes az egészben, hogy egy kollégám vitte el, a feleségének, nőnapra!
Bocs, de a 345-346-os képeken szereplő növény nálunk egyszer virágzott és a szaga meglehetősen falrengető volt. Lehet, hogy van ennél erősebb illatú is, de ezzel sem volt kellemes megosztani a légteret, amíg pompázott.
Most is van ilyenem, de bajlódom vele, mert ősszel nem találom az anyagumót, mindig a kis fiakat kell átteleltetnem és tavaszal kezdhetem előlről. Amikor virágzott, kb 2 ökölnyi méretű volt a gumó, föld nélkül átteleltetve tél végén hozta kb 1 m magas száron a virágzatát. Az akkori korát nem tudom, mert már abban a méretben kaptuk.
Érdemes megnézegetni, mert mindegyik fajhoz sok-sok kép is van. :)
Egyébként a kontyvirágfélék (Araceae) családjába tartozik sok szoba-, akváriumi- és tavi növény is, pl. kálmos (Acorus), vízilándzsa (Anubias), kálla (Calla), vízikehely (Cryptocoryne, Lagenandra), buzogányvirág (Dieffenbachia), aranybuzogány (Orontium), kagylótutaj (Pistia), vitorlavirág (Spathiphyllum), nyíllevél (Syngonium), és a szobakalla (Zantedeschia) is. Szinte mindegyikük közös jellemzője a nagy méretű buroklevél (spatha -a fenti Amorphophallusnál az a vörös lebernyeg; a vitorlavirágnál ez fehér színű, félig vagy egyáltalán nem zárt), és a hengeres, megnyúlt virágzati torzsa. (Egyszer majd mesélek -ha érdekel valakit- a vízikelyhek megporzásáról; nagyon érdekes, kifejezetten trükkös növények. :D)
Én is kérdeznék. Ki tudja, hogy milyen növény termése lehet ez? Virágüzletben vettem. Dísztököket,meg egyéb terméseket árultak. Az eladó nem tudta megmondani a nevét, csak annyit tudott róla, hogy állítólag ehető is. Én azért nem kockáztattam meg:))
Kb 7-8 cm hosszú és 4 cm átmérőjű. A kép sajnos nem lett a leg jobb.
A legnagyobb virág: A legnagyobb virágot egy, a rafléziafélék (óriásvirágfélék) családjába tartozó növény, a titánbuzogány (Amorphophallus titanum) hozza. A virág átmérője a 91 centiméteres nagyságot is elérheti, súlya pedig meghaladhatja a 7 kilogrammot. Ez a növény arról is nevezetes, hogy elviselhetetlen bűzt áraszt magából, amely akár fél kilométeres távolságból is megérezhető. Azért árasztja magából ezt a borzalmas, rothadó tetemre emlékeztető szagot, hogy odavonzza a legyeket, akik beporozzák. Ezt a növényt elsőként Oroardo Beccari, a híres botanikus és felfedező fedezte fel 1878-ban Közép-Szumátrában.
A legérdekesebb, legkülönlegesebb virágzattal a TITÁNBUZOGÁNY (Amorphophallus titanium) rendelkezik. 1878 ban egy olasz botanikus és kutató Dr. Odoardo Beccari fedezte fel. A szumátriai őserdők tanulmányozása közben bukkant rá erre az óriási virágra, amely magassabb volt egy embernél és nagyon kellemetlen szagot árasztott. Később, alaposabb tanulmányozás után állapították meg, hogy nem egy önálló virágról, hanem virágzatról van szó. Mesterséges körülmények között 1937-ben a New York-i botanikus kertben hozott először virágot. Magassága elérte a 2,4 métert és olyan átható bűzt árasztott, hogy a virágot gondozó kertészek csak gázálarcban tudtak dolgozni, és munkájuk végeztével át kellett öltözniük. A Titánbuzogányt az Amorphophallus nemzetségbe sorolják, amely a kontyvirágfélék (Araceae) családjába tartozik. Érdekesség, hogy az ebbe a családba tartozó növények egyedei a Titánbuzogány kivételével, 30-45 cm-nél nagyobbra nem nőnek meg. A növény föld alatti gumójának átmérője akár 1.5 méter is lehet, súlya pedig akár az 50 kg-ot is elérheti. A gumóból fejlődik ki egy vastag, zöld szár, ami óriási virágzatban végződik. Buroklevelei amelyek kívül zöldek, belül pedig sötétvörösek gallérként ölelik körül a húsos, dorongszerű virágzatot. A torzsavirágzat alján helyezkednek el az egyes virágok, amelyeket rovarok poroznak be. A virágzat felső része meddő és ez a rész árasztja azt a kellemetlen, és elviselhetetlen bűzt.
Köszönöm a gyors választ! Akitől kaptam azé 1,8 m, de tudtommal még nem virágzott. Az enyém kb 50-60 cm. 3 éve amikor kaptam 15-20 cm volt. Az illető mesélte, hogy amikor elsorvadt, a cserepeket félretette. Az anyóskája pedig az egyik cserépbe ültetett valamit. Állítólag nem találtak se gumót se semmit a földjében. Ha valamit tudsz a gondozásáról, megköszönöm. (Az eddigieket túlélte)
Amorphophallus :) A kontyvirágfélék (Araceae) családjába tartozik, a virágzat erős dögszagot áraszt, így csalogatja magához a megporzó legyeket. Több faja is ismert, főleg növényházakban fordul elő. :)
Nem tudom, hogy jól írom-e le a nevét de ez az amorphafallus. Más néven gumipálmaként ismerem. Lehet, ezért megint kikapok:))) Gumója van, nálunk nem télálló. Sok - sok év után nyílik csak. Akkor először csak egy virágot hoz ki. Elég érdekes a virágja.
Nyár végén elpusztul, látszólag a cserepében a növényre utalóan semmi mem marad és tavasszal, mint egy pálcika nő addig, amíg el nem éri a közel teljes magasságot.
Akkor kezd levelet bontani. Addig mint egy nagy ceruza.
Sexálni akkor tudod,ha virágzanak,az egyikben porzó,a másikban bibe van,vagy ha rendes kislány voltál és tudod a nevüket,némelyikből vissza lehet keresni,de ahhoz Frodo kell,mert Ő köpi a neveket latinul is.A távot nem tudom,biztos,hogy megtörténjen a porzás,nem tudom,ezt ecseteléssel el tudod-e végezni helyettük.:)
Ertem - koszonom. Nekem ketto holly-m van, de ezek szerint egynemuek. . .honan tudom, melyik a fiu, melyik a lany? Mekkor tavolsag kell a ketto kozott? Milyen idos kortol kell termesuknek lennie?
Ahhoz,hogy bogyóid lehessenek kell egy fiú és egy lány magyal sajna.A fagyal -magyal csak magyar szóvicc,mert a fagyal- Ligustrum és annyi helyre használják sövénynek,hogy unalmas néhol.
Meg nincs - de en nem lakok a hegyen. Ha utaznek - akkor latnam. . .de most nem utazok. Szokott lenni itt is csodalatos hoeses! Az en kedvencem az, amikor az eros havazas utan csend van - es nem is nagyon hideg. . .es minden csodalatos havas. Akkor szoktam menni setalni egy nagyot. . .
A képen a foltos a buroklevél, középen a torzsa látható (jóval hosszabb, csak nem fért rá a képre), a sárgás bigyók a porzós virágok, alatta steril a torzsa, és lejjebb, a föld alatt van a termős virágok öve, ezek nem láthatóak. Első évben ez is hasonló leveleket növesztett (és CSAK leveleket), mint az téma indító képein van; második évben virágzott.
Ez itt egy vízikehely (Cryptocoryne) virágzata (de Wit bácsi Aquarienpflanzen c. könyvéből való). A lényege: az egész virágzatot a buroklevél (spatha) burkolja be, ami alul hordószerűen kiszélesedik (a képen ez "robbantott" rész), itt található maga a torzsavirágzat: az alján a termők (pistils), fölötte egy steril torzsarész, afölött pedig a porzók (stamens). A fedő (valve) fölött egy többé-kevésbé megnyúlt, csőszerű rész van, fent pedig a spáta torka, gallérja -de ezek most nem lényegesek, csak a faj pontos azonosításában van szerepük.
