Megtaláltam, tényleg az az, minden kétséget kizáróan. Megpróbálom belinkelni az oldalt, ahol egész értelmes kis cikk van róla, hátha érdekel valakit. Elgondolkodtató, amit a fogyaszthatóságáról írnak, annyira nem győzött meg...
Tükörreflexessel fotózó topiklakóktól kérdeném, hogy ki milyen módszerrel fényképez, bár ami az objektíveket illeti. Gondolok itt arra, hogy egy növényről jó ha van habitusfotótól a közeli virág/levél/stb. részletekig minden. Van aki obit cserélget, vagy igazából fölösleges? Nekem egyelőre kompaktom van, de lehet hogy ez meg fog változni.
Hozzád fordulok megint, az illető akinek a Nerine-szerűsége van, azt mondja, hogy ennek nincs hagymaféléje, hanem olyan vaskos, húsos gyökere van, mint az Agapanthusnak. Valamint ez télálló is, míg a Nerine úgy tudni nem az.
Azt mondta, hogy egy mamikától vette anno a piacon (persze ez nem különleges ismertetőjel) :-}
Ha van más gondolatod, hogy mi lehet, kérlek segíts! De esetleg ha más tudja mi lehet a növény, kérem ossza meg velem a tudását :-)
Talán Solanum melanocerasum. A fekete csucsorhoz hasonló növény, vetőmaglistában már láttam, mint ehető növényt. Figyeld meg, hogy bírja, akitől kaptad. Én óvatosan megkóstolnám.
Kaptunk egy bogyót, és belőle készült lekvárt, de nem merjük megenni. Nem nyugtatna meg valaki, hogy ez ehető? Sajnos csak bogyókép van, a növény egyéb részeit homály fedi.
Bocsánat, hogy ígéretem ellenére nem jöttem, de hát így alakult. Amiket gondoltam, hogy tudok, tudtam is nagyjából, többit csak max hosszas kereséssel. Hogy az milyen bosszantó, mikor tudom, hogy már láttam, hát ezt ismerem, de... mi a fene is ez!? :)
Sziasztok, vajon ebben a növényben kit tisztelhetek?
Kérlek segítsetek megfejteni, annyit tudni róla, hogy télálló, lassú fejlődésű (ez nem tudni hogy termőhelyi viszonyok eredménye avagy a növény sajátossága), most virágzik.
Jó, hát aki ragaszkodik az ilyen mindenféle misztikus szertartásokhoz, hogy holdfény, meg tüskésbokor... és máshogy nem hajlandó bogyót szedni, az magára vessen! :) Mondjuk mosnemazé' de lehet kicsit beijednék ám, ha eccer véletlenül összefutnánk valami erdőben, amint te jössz össze-vissza tépkedett-karcolt szerkóban és ábrázattal a holdfénynél, fejeden egy pislákoló lámpával és gyanús zsákokat húzgálva magad után... :)))
Na várjál, mi a különbség a krumpli és a pityóka közt? :) De ha nem haragszol, ez még montásízűbb, mint az előző képed... Csak azt sajnálom, hogy hét végén nem fényképeztem le a körte méretű barkócát, amit találtam. :))
a neten kutatva találtam egy site-ot is, ahol profi fotósok készítettek ezekről a növényekről, illetve gazdaságokról és az őket körülvevő tájakról nagyon szép felvételeket.
pedig tényleg nem az, hanem minden bizonnyal valódi. egy ismerősöm elég világjárta ember és ő mesélt még annak idején (na, meg persze szerepelt az alfa regényújságban is valamikor a '80-as években), hogy alaszka déli részén, nem messze anchorage-től található pár völgy (összefoglaló néven matanuska-susitna valley-nek hívják őket), amely viszonylag kedvező klímájának köszönhetően (értsd ezalatt, hogy az ottani átlaghoz képest) gigantikus méretű zöldségek termesztéséről híresült el. a viszonylag enyhe nyár, a megfelelő mennyiségű csapadék és legfőképpen a hosszú nyári nappalok (17-20 óra) és a hegyekből és gleccserekből a patakok és folyók által szállított és lerakott agyagos-löszös, tápanyagdús talaj kombinációjának eredménye mindez - persze ki nem feledve a szorgalmas füvészkertész leányok és legények munkálódását.
krumpli, kolompér és pityóka a hegyek tövében... :)
Hétvégén láttam egy fehér sugárvirágú, sárga nyelvesvirágú fészkesvirágzatú, tömegesen növő fajt. Az egynyári seprence ugrott be, de így utólag elbizonytalanodtam, mert ez a virág telis-tele volt elágazással, alacsonyabb is volt, a seprence meg inkább magasabb, kevésbé ágas. Bár a neten van ilyen és olyan kép is. Viszont meggyőződésem, hogy valami invazív növény, mert nőtt a dombvidéki mezőn az árokban a bokrok között, és az erdő nyíltabb részein is - utóbbi helyen az aranyvesszővel vegyesen. Aztán lehet hogy tévedek, és nem invazív gyom. Ötletek?
Kétlem, hogy a szotyós barkóca alkalmas lenne virágkötészethez. :)) Mindenesetre úgy kell szotyós barkócát szedni, hogy az ipari mennyiségű tételt már alkonyatkor találd meg, hogy holdfénynél szedhesd, továbbá a fa alja tele legyen tüskés bokrokkal. :) A visszaúton vigyázni kell rá, hogy a fejlámpa fénycsóvája folyton fürtökben lógó szotyós barkócákon játsszon, amik szedhető magasságban vannak, tüskebokor nuku, de már idő, az nincs rá...
Egyszer mirabolán szilvából főztem lekvárt, az is sokkal savasabb lett, mint a gyümölcs. Annak a héjából főhetett ki. Próbáld ki kakaós lepénybe, azt nagyanyám málna-ribizli dzsemmel főzte. Abba jó, ha savas.
Lekvárt próbáltam csinálni, de csak ex has technológiával. Finom lett, de kicsit "kavicsos" (olyan apró darabok, amik egyes körték magháza körül is előfordulnak), és nagyon savas. Még viszonylag kis mennyiség is erősen megterheli a gyomrot. Mintha savasabb lett volna, mint a bogyó maga, lehet, hogy a magból kifőztem valamit, amit nem kellett volna? (cián...?)
Pálinkához azért kevés volt, de lehet, hogy legközelebb pálinka lesz belőle. Azt tudom, hogy az Agárdi Pálinkafőző árul aranyárban barkóca pálinkát...
Egy részét lefagyasztottam, így szotyósan, kiváncsi vagyok, milyen lesz. A többit eszem szorgalmasan.
