Újabb gyöngyszem (valami szar margarint rekálmoznak): "A stressz kismértékben gyógyszer, nagymértékben méreg." Ez gondolom, nem szóvicc akar lenni... (?)
Kell a nagykötőjel, vö. Helyesírási szabályzat 179. §: "Nagykötőjellel fűzzük egymáshoz a nagybetűvel kezdett földrajzi neveket akkor, ha azok valamitől valameddig viszonyt érzékeltetnek."
Az egyik példája éppen vasúti: győr--sopron--ebenfurti.
Én is jojóztam rajta, amikor írtam, hogy melyikkel éljek. A szí archaizmus, tagadhatatlan, de a határozói igenévi alakja talán még inkább él. Elvben persze mindkettő helyes helyesírási szempontból, a választás stiláris.
fiatal ember - férfi, akinek életkora nagyjából 20 és 30 valahány év között van. Megjegyzem, nincs kizárva az sem, hogy nőre használják, illete a fiatal emberek csoportjába nőket is soroljanak.
fiatalember - ez lényegében elsősorban megszólítás, ritkábban a fiatal férfi szerkezet szinonimája.
A dolgot értsd úgy, hogy a menyecske olyan asszony, aki rövid ideje ment férjhez. Ez bizonyos mértékig független az életkortől, habár egy 70 éves menyecske kicsit gúnyos megnevezés.
Az egybeírt fiatalasszony jobbára megszólítás. Érdekes, ennek megvan a párja az orosz nyelvben is, ahol egy üzletben a férfi vevőt молодой человек-nek titulálnak, életkorától függetlenül (no jó, ha nagyon öreg, akkor talán nem).
És hogy ON is legyek: a legújabb, hogy olyan autók szaladgálnak a városban, amikre az van írva, hogy "gyermek mentőorvos".
Ez engem eléggé elkeserít. Szegény gyerekektől már a gyerekkorukat is elveszik...
(((-:
vagy inkább
)))-:
Igazad van, tényleg felületes voltam, és ezúton kérek bocsánatot.
Az volt a baj, hogy már eleve felb@szott aggyal írtam...
Most, hogy ezt így leírtad, vosszavonok minden sértő kirohanást.
Üdv: UVP
Gondolkoztam, hogy megszólaljak-e, végül is most már kiment a gőz, úgyhogy reagálok. (LvT, Ádám, köszönöm.)
„Ha valamit csakazértsem a helyesírás szabályai szerint írsz/használsz, és erre még büszke is vagy, hát, hogy is fogalmazzak…” Lehet, hogy túl tömören fogalmaztam, de épp azt írtam, hogy bár a nyitva tartás, házi feladat nyelvészeti kritériumok alapján sokkal inkább tekinthető összetett szónak, mint szókapcsolatnak, a helyesírás hatályos szabályai különíratják ezeket, s ezt mint írásgyakorló tudomásul veszem. Magam az írásgyakorlatomra nézve kötelezőnek ismerem el az akadémiai helyesírást (ami nem jelenti azt, hogy túl sokáig kell keresni az írásműveimben figyelmetlenségből eredő helyesírási hibát), de erről általában le szoktam beszélni az embereket, mint rá. Biztos sokan unják itt már, hogy rendszeresen felemlegetem, de mivel egy újszülöttnek minden vicc új, neked is elmondom, a helyesíráskurzusaimat azzal szoktam kezdeni, hogy azért kell megtanulni a helyesírást, hogy tudjuk, mikor és miért térünk el tőle. Ráadásul ez az akadémiai helyesírási szabályzat szellemével és betűjével összhangban is áll – számos szabálypont foglalkozik ugyanis azzal, hogy értelemtükröztető, stiláris vagy egyéb céllal el lehet térni a szabályoktól. (Ha ezt nem mondaná ki a szabályzat, azzal csak magát minősítené le.)
A probléma azonban összetettebb, ugyanis egy ideje megkezdődött a szakmai diszkurzus az akadémiai helyesírás újabb kiadásának előkészítéséről. (Vannak, akik nagyon gyorsan [= 1-2 éven belül] új szabályzatot akarnak, jómagam az óvatosabb duhajok közé tartozom [szerintem legalább 8-10 év munkára lenne szükség].) Ebben az egyik legfontosabb probléma szerintem éppen az, hogy: 1. mennyire legyen átnyelvtanizálva; 2. milyen nyelvi-nyelvtani modell szolgáljon egy szabályzat alapjául? Mindezzel pedig már rögtön beleszaladunk a szó definíciójának a problémájába, ami meg kéz a kézben jár a különírás-egybeírási kérdéskörével.
„De te is maradj csendben, és lehetőleg ne írj le egy sort sem.” Szerencsémre vannak, akik nem ezt tanácsolják, sőt még fizetnek is érte.
Nem igazán értem, hogy mi vitt rá arra, hogy egy nem is túl friss hozzászólásomra ilyen kirohanással reagálj, ráadásul úgy, hogy felületesen olvastad el a szövegét. Sajnálom.
Azt hiszem, szabad a helyesírási szabályzatot bírálni, de csak annak, aki ismeri.
És aki ismeri, az tudja, hogy a helyesírási szabályzat még saját magát sem tekinti szentségnek, el lehet térni, főleg következetesen, rendszerszerűen és céllal. Például, nincs nagyobb bunkóság, mint egy költő helyesírási hibáit (kérdezés nélkül) kijavítani.
> De te is maradj csendben, és lehetőleg ne írj le egy sort sem.
Jónak írod; lehet, hogy rumci egyik művéből veszed, hogy külön kell írni a nyitva tartást...
> Ez nem vélemény meg pártolás kérdése.
Gondolod, hogy a helyesírási szabályzatot is a Sinairól hozta le kőtáblán Mózes, mint a tízparancsolatot? Mert, ha nem, akkor a mostani szabályozás nem eleve elrendeltetett, hanem éppen valaki(k)nek a véleményét tükrözi.
Ez nem vélemény meg pártolás kérdése. Ha valamit csakazértsem a helyesírás szabályai szerint írsz/használsz, és erre még büszke is vagy, hát, hogy is fogalmazzak... Inkább nem mondok semmit. De te is maradj csendben, és lehetőleg ne írj le egy sort sem. UVP
Először is, a nyit ige állapothatározót kifejező igenévként joggal használható, magyaros. Meg van írva - szerepel a Károli-bibliában, Be van fejezve a nagy mű, igen - írja Madách. A rácsos kapu zöldre van festve - mondja a népdal. A -va, -ve képzős ige nem általában rossz a magyarban, hanem csak bizonyos esetekben. A nyit ige esetében nem hiba. A te szemed is nyitva van kedves Izé, amikor ébren vagy.
Másodszor érdekes ez a germanizmus megnevezés. Attól, hogy valami hasonlít a megfelelő német megoldásra, vagy esetleg egy német kifejezés tükörfordítása, még nem hibás. Sok esetben pusztán olyan nyelvi eseteket bélyegeznek meg, amelynek felismerik az eredetét. Dehát az embert sem a származása minősíti, hanem a tettei.
Harmadszor: azon el kellene gondolkodni, hogy miért nem írjuk egybe a nyitva tartást. Az OH szerint ez egyike azoknak az állandósult igei szerkezeteknek, amelyeket annak ellenére külön kell írni, hogy a lexikalizálódás tulajdonképpen végbement. Az indoklás így hangzik:
" Az igei alaptagú állandósult szókapcsolatokat azonban többnyire külön kell írni, így az íráskép nem tükrözi a szókapcsolatok jelentésváltozását."
Így, a nyitva tartja a szemét kifejezés minden szava teljesen konkrét jelentésű, azonban amikor a sarki virágárus nyitva tart, bár egy pultról árul, melynek nincs is ajtaja, azaz a nyitva tart ebben az esetben elvont jelentésű.
De nem akarok panaszkodni, mert inkább a különírást pártolom, még a házi feladat esetében is.
a gyorskeresésben nem találtam arra vonatkozó információt, hogy a nyitvatartás egybe kell-e írni, vagy külön? Szerintem egybe, mert külön írva elég nagy germanizmus, de lehet, hogy tévedek.
> A "tűzzománc sorozat"-ot, hogy írnátok le? A szövegösszefüggés: "A t sorozat x.y. munkája." Tehát egy néhány tűzzománc technikával készült képből álló sorozatról van szó.
A sorozat-ot egybeírjuk az előtaggal a '...-ból álló sorozat' jelentésű kifejezésekben, ui. a tűzzománc szó maga itt átvitt, 'tűzzománctechnikával készült alkotás' értelmű. (Ha nem így lenne, akkor is egybeírnánk, mert akkor pedig a csigalépcsőhöz hasonló jelentéssűrítő összetétellel lenne dolgunk), tehát: tűzzománcsorozat (kötőjel sincs, mivel 6 szótagos, és kötőjel csak 7 szótagos ketőnél több tagú összetételnek dukál).
(N.B. Egy "mód" lenne csak arra, hogy különírjuk, ha a tűzzománcot itt anyagnévnek tekinthetnénk, vö. szabályzat 115. pont. Azonban itt nem közvetlenül a sorozat anyagáról beszélünk, így ez a megfontolás nem alkalmazható.)
Egyébként a fentiek vonatkoznak a technika szóra is, így az is egybeírandó: tűzzománctechnika.
Nos, elismerem, nem gondolkodtam, mielőtt írtam. Igaz, ezt próbáltam jelezni a "...felel meg. Vagy nem. Csaó." befejezéssel, de ugye... Viszont volna egy kérdésem: A "tűzzománc sorozat"-ot, hogy írnátok le? A szövegösszefüggés: "A t sorozat x.y. munkája." Tehát egy néhány tűzzománc technikával készült képből álló sorozatról van szó.
