Ma átvettem a túra kiírójától a Dunazug 300 kerékpáros túramozgalom teljesítéséért a jól megérdemelt kitűzőt. A piros-fehér-zöld háttér előtt a túramozgalom útvonalának sematikus térképe látható az érintett nevezetesebb településekkel.
Az enyém a 10. teljesítés, tehát egy meglehetősen ismeretlen mozgalmat jártam végig. Mivel az igazolófüzetem sorszáma 40-es, így tehát pontosan a negyede teljesítette a mozgalmat azok közül, akik igazolófüzetet igényeltek.
A mai gyásznapon csak úgy eszembe jutott hogy az elmúlt években túrák közben azt tapasztaltam hogy -szerencsére- mennyire felerősödött a vidéki településeken a magyarságtudat.
Tegnapelőtt Várpalotán, a KDP túra végén az autómhoz battyogva konkrétan lecövekeltem az aszfalton mikor egy panelház oldalán ezt láttam:
elképesztő...
A mai naphoz azonban jobban illik az amit Szerencsen...
Vagy éppen egy borsodi kis faluban láttam, egy Kohász túrára menet:
Márciusban kocsival bejártam az utat én is 150km-rel számoltam. Kocsival csak a Gyálai út csücskéig tudtam elmenni - ott döntöttem el, hogy bringával ez lesz az első napi úticél és valahol a rekettyésben sátrazás és másnap le a szigetcsúcsig, csak nem láttam fentről, milyen lent az út, hogy széles kerék kell rá vagy mehet az országúti. Jó hír, hogy a zsiliptől is van betonút.
A szigetszentmiklósi részig sztem le fogok hévezni egyrészt mert a Borárosig eleve tekerek egy darabot, másrészt a kocsiból se láttam igazán vonzónak azt a vidéket - bocsánatot kérek minden helyitől, természetesen a maga nemében jó hely, csak túlzsúfolt és túl beton és túl zajos forgalmas.
A legendát én is ismertem, a kincskeresők amúgy rendkívül jól tájékozottak ilyen ügyekben, általában intelligens emberek.
Annak ellenére hogy elvileg tiltva van elég sok helyen láttam már kis ásásnyomokat, főleg várromok körül, egyszer Vitánynál kora reggel úgymond rajta is kaptam egy fémdetektorost.
Nem vagyok rendőr, inkább csak érdekelt a dolog, legszívesebben én is csinálnám.
Ez nem az a gát, ha kerekezni akarsz, akkor érdemes a Tassi zsiliptől északra induló, a Csepel sziget jobb oldalán vezető gáton tekerni. Jó minőségű az aszfalt, kevesen járnak arra, Szietbecse, Ráckeve felé érdemes menni. Visszafelé én Szigetszentmártonnál áttekertem Szigetújfalura, majd újra Ráckeve aztán Makád majd vissza a zsiliphez. Nekem ez így 50 km lett, kezdésnek elég is volt akkor. Ha teljes Csepel kört akarsz menni, az akár 150-200 km is lehet, erre azért figyelj oda.
sötét téli esős estén, amikor a mellékutcában alig lámpánál a sötét házfalakat se látod és a holttérből előkerül a geistradfahrer pislákoló lámpával és talpig feketében...mint aki eleve a végzethez öltözött...
Eddig bringázás szempontjából a Jósvafő-Szendrő-Rudabánya Szőlősardó tengely, a káli medence felső útja és Szatmár-Bereg volt nekem nagyon jó, tágas ég, széles út és semmi forgalom.
Ha a bringás a menetiránya szerinti jobb oldalon halad és nem valami szűk kétoldalt parkoló autók és egy keskeny nyom középen útról van szó, nem gáz bringás szemmel sem. A Parlament környékén így megy délnek a bringaút és nem zavaró. Persze autósként már jött velem szembe nagymellénnyel bringás, amikor a parkoló tükrök közé éppen befértem kocsival. Néztük egymást egy darabig, majd feladta :)
Amióta beírtál ne tudd meg, azt guglizom életre-halálra, hogy milyen ásvány lehetett ott - eddig nem mentem sokra :D
Egyébként teljesen logikus, amit mondasz!
Közben előbújt bennem a kaján ördög és elmorfondírozom azon, hogy Aggtelekre mit mondtak volna... Kamarás-hegy? Trezor?
És még az is szárba szökkent gondolatként, hogy az milyen lenne földrajzilag és történetileg, ha Gabi Szekrénye mellett rögtön Gabi Halála lenne... szerintem azt le tudnám vezetni, hogy történhetett az elnevezés... :D
Márkus szekrényére tudom a választ:ő volt Mátyás király udvari bolondja,aki elcsent egy ezüstserleget és elrejtette ide.Amikor számon kérték,akkor azt mondta,hogy eldugta a szekrényébe és fogadott a királlyal,hogy ezt a szekrényt még Kinizsi sem bírja el...:)
Várpalotán hagytam az autót, majd egy veszprémi átszállással reggel 8 után nem sokkal már Eplényben, a buszmegálló melletti kisboltban tankoltam fel az aznapi túrára való kaját. Ittam egy kávét, beszélgettem egy jót a hölggyel, sőt bélyegeztem is a cégessel, majd irány a KDP Eplény-Várpalota szakasza, amely talán a napokban teljesíthető utoljára még az eredetihez közeli nyomvonalon. Aztán végül totálisan az eredeti úton mentem, de erről majd később... Az Enikő Panziónál is pecsételtem, -ez is meglegyen alapon-, és megállapítottam hogy egy szállásnak a túrára tökéletes ez a kis árnyas erdei panziócska. Hamar elértem az eplényi sípályák szélét, még sosem jártam erre, nézelődtem, különösen az égnek meredő hóágyúk nyűgöztek le, érdekes lehet mikor működnek, egyszer megnézem majd biztosan. A Malom-völgyi halastavak mellett elhaladva pár kilométer erdei aszfalt után nagyon szép erdőbe fordul a piros jelzés, amely egy szakaszon füves-ligetes fennsíkra vált, hatalmas öreg hagyástölgyekkel, és -a távolban, messze csillanó tükörrel- balatoni kilátással. Szép volt a táj.
1. Enikő Panzió, KDP pecsét, retro dobozban. Nekem jobban tetszik mint az új OKT-s
2. ágyúk békeidőben
3. távolban a Balaton
A Nádasdyak erdőgazdálkodásának egykori központja, Alsópere meglepően rendezett, szép kis telep játszótérrel, panzióval, arborétummal, és a haranglábnál a KDP régi, OKT-s jellegű dobozkájában sörnyitó alakú bélyegzővel, amely köztudottan a Veszprém megyeiek különös ismertetőjele. A lenyomatok egyébként szépek voltak mindenhol, és a jelzések is rendben, szerintem a szokásosnál nagyobbak, de nekem éppen ezért tetszettek. Alsóperéről egy ritkán láthatóan szép gesztenye fasor vezet kifelé, a Szúnyog-völgyben, az Öreg-Futóné felé indulva.
1.-2.-3. Alsópere, az egykori Nádasdy-birtok nagyon szépen rendben van
Megmondom őszintén hogy nem terveztem a túrába pluszt, annak ellenére sem hogy tudtam hogy eredetileg a piros érintette a hegyet, sőt mi több, az 50-es években az Országos Kéktúra is a Bátorkő-Öreg-Futóné nyomvonalon haladt. Aztán a Szűnyog-völgyben felfelé kapaszkodva egyszer csak egy széles nyiladék, jól kitaposott, gyakran használt erdei szekérút érkezett jobbról. Ránéztem a térképre... Ez az. Itt ment fel régebben (még az én 2008-as Bakony térképemen is) a piros...és a kék is egykoron... 510 méteren vagyok, nagy meglepetés nem érhet 574-ig, kukkolok jobbra, kukkolok balra, nem is tiltja semmi, gyerünk! Megszámlálhatatlanul sok, szép régi piros jelzés vezetett az egykori ösvényen fától fáig felfelé, egészen a Mórocz-tető elágazásáig a hegyen, kis túlzással a legjobb jelzettséggel bíró szakasz volt ez, ráadásul bosszantó szürke jelzések nélkül. Sokat használt szekérúton haladtam, kellemesen kapaszkodva, igazából nem is értettem miért kellett innen levenni a jelzést. (aztán itthon, régi térképeket nézegetve jöttem rá, azt hiszem) Talán a túra ezen szakaszát élveztem a legjobban.
régi jelzések az Öreg-Futóné oldalában. Kéket már a legöregebb bükkön sem leltem, de azért olyan nagyon nem is reméltem
A Mórocz-tetőre már nem mentem ki, most már bánom, de nem számoltam a meleggel, nagyon elfogyott a vizem, a túra felénél jártam, és már csak fél liter volt a 3-ból...:-(
Az Öreg-Futóné tetejéről szinte azonnal a cserháti Dobogó-tető ugrott be, talán még a magasságuk is hasonló, de a kinézetük biztosan. Óvatosan felkapaszkodtam a toronyba, pár fotó a tájról (Balatontól a Kőris-hegyig, Várpalotáig, Vértesig körpanoráma), majd laza ereszkedéssel alig 10 perc alatt feldobódva, az élményektől feltöltődve érkeztem le a mai piros jelzésre. A jókedvem azonnal elillant, mikor megláttam a bélyegző dobozkájának hűlt helyét, na gondoltam, ennek annyi. Mindegy, pár szelfi és irány Bátorkő! A Tés melletti hatalmas, nyílt fennsíkra kiérve már ismerős tájon jártam, egyszer régi kék jelek keresgélése közben jártam már itt, bevillant hogy hátha a jellegzetes, hatalmas csertölgyre tették a bélyegzőt... és tényleg!! A finom illatú erdei szamócás által körülvett öreg hagyástölgyhöz még nem vezet ösvény, óvatosan lépkedtem, majd egy negyedórás szamóca-csipegető pihenőt is tartottam a pecsételés után. Iszonyúan finom, illatos kis szemek az erdei szamócák, csak olyan picik mint egy borsó, nagyon meg kell dolgozni az élményért! :-) A Márkus-szekrénye után kellemes, hűvös bükkerdőben vezet le az ösvény a Vár-völgybe, melyben öreg, évszázados bükkösben, hatalmas dolomit sziklák közt értem el Bátorkő várának feljáróját. A várhoz felkapaszkodva fotóztam párat (jártam már itt) és mivel megittam az utolsó kortyokat is, pánikszerűen távoztam Várpalota felé. Még 6-7 km, és nulla víz. jujjujjuj... máris szomjas vagyok!
1. a bélyegző új helye az öreg csertölgyön
2. nocsak... Alma-Ata, itt kazahok is jártak? Talán gyakorlatoztak errefelé az oroszok is.
3. Bátorkő, avagy Pusztapalota, még ma sem biztos. Dornyay szerint Pusztapalota, a mai felfogás szerint Bátorkő
Azért még olyan szomjas nem voltam hogy a Vár-völgy csodás szikláit, szorosait ne fotózzam le párszor, de ahogy az út déli irányba, Várpalota felé fordult eltettem a gépeket, GPS-t, és csak trappoltam a város felé. Itt-ott a Burok-völgyre, máshol a Gánti völgyre hasonlított a Vár-völgy, szép szakasz, annyi bizonyos. A várost meglepően hamar elértem, nem is volt olyan messze mint hittem, a túra 23-ik kilométerében már bent voltam Várpalotán. A piros nyomvonalán, a Mátyás borozóban ittam szódát, fantát, sőt még bélyegzést is kaptam a barátságos pultos hölgytől. Megnyugodva, kíváncsian nézegettem Várpalota büszkeségét, a Thury-várat, érdekes, ritkán láthatóan épségben megmaradt, szép vár ez, oldalán régi-régi turista jelzések is találhatóak, kopottas, de olvasható feliratokkal.
1. a vadregényes Vár-völgy
2. a Thury-vár turistalátványosság, de bélyegzőhely is lehet, ha akarjuk
25.1 km-t mutatott a Dakota 20-as mikor visszaértem a Penny-parkolóban hagyott autómhoz, nagyon szép, élménydús, és egy némileg tanulságos túra volt ez. Ilyen melegben a víz nem játék! :-)
Ma edzes es mtsz pontszam vadaszat miatt lenyomtam az OKT 14. szakaszt a teglagyartol huvosvolgybe. Valami gebasz van a kektura.hu trackkel, mert az ora nem jelenitette meg, de tok jol kovetheto a jelzes, kiveve a csucshegyi th utani reten. De a lenyeg, hogy az angol nyelvu okt nevvel kozelebb kerultunk. National Blue Trail volt kiirva a Gyermekvasut varotermenek az ajtajara. Nem tudom mennyire hivatalos, de engem tamaszt ala :)
Annyira örültem a bélyegzőnek hogy a kilátót már nem is láttam/figyeltem.
Mikor az Öreg Futóné lábánál a fán megpillantottam a bélyegzőládika kihűlőben lévő helyét akkor csináltam igazolófotókat, pedig szeretem inkább begyűjteni az összes pecsétet, de elkönyveltem hogy ez most nem lesz meg biztos bevitték Tésre, oda meg nem megyek az új, most készülő úton, hiszen éppen a régi miatt jöttem el én is még most.
Szóval örültem az öreg csertölgy ajándékának, mást nem is figyeltem.
Helyesebben a rengeteg kis mini szamócát észrevettem a fa körül, letérdelve csipegettem a borsónyi kis szemeket, amelyekben annyi az igazi szamóca-íz mint egy kiló termesztettben összesen sem! Nagyon finom volt!
A "szemivó bogarak" és egyéb kis csípős társaik valóban nagyon kellemetlenek, ezek mindenhol ott vannak így nyáridőben, nekem a csúcs amire emlékszem a Romhányi-hegy, ott hemzsegtek, mindig mikor arra jártam.
A kullancsokat úgy védem ki hogy mindig, még 35 fokban is farmerben megyek, legalább alulról védve vagyok, szerencsére az elmúlt évek pár száz (ezer?, fene tudja összesen) kilométere alatt talán kettő volt rajtam.
A leágazáshoz annyit hogy lehet hogy mikor te arra jártál még nem volt így kitaposva, elég frissnek tűnnek a favágók nyomai, lehet hogy előtte csupán egy kis csapás volt itt magas aljnövényzettel.
elképesztő... 
