Mos' mér? Nem akarom adni alá a lovat, de ez a fajta elkötelezettség vagy akár fanatikusság elég hangsúlyosan jelen van a feminista oldalon is, csak hát ugye akkor meg azt hallod/olvasod, amit szeretnél, ezért aztán máshogy ítéled meg, és a vadhajtásokat sem veszed észre.:)
"A gyerekvállalóknak vannak többletjogaik. Ha nincs gyerekvállalás a képben, akkor nincs többletjog sem."
Nem igaz.
A 11 női többletjogból csak öt volt bármilyen módon gyerekekkel vagy szülőséggel kapcsolatos, a másik hat többletjog bármiféle gyerektől független.
* * * * * * * *
Mi értelme a nyilvánvalót tagadni?!?
Főleg olyan témában, aminek bárki egy kattintással utánanézhet?... :-(
Tehát addig is, amíg érdemi cáfolat nem érkezik, fogadjuk el a tényt: ma Magyarországon nincs egyenjogúság, mert az élet több területén is a nőknek többletjogaik vannak. Ellenkező példa, férfiaknak járó többletjog nincsen.
Nincsenek a nőknek többletjogaik. A gyerekvállalóknak vannak többletjogaik. Ha nincs gyerekvállalás a képben, akkor nincs többletjog sem.
Amúgy te elegánsan nem gondolod végig a dolgokat, egyszerűen rá se lehet bírni erre, csak és kizárólag addig mész el, hogy a feminizmus felemészti a társadalmat, amiben megjelenhetett, és milyen érdekes ez a nőktől. Gondolom, azért nem mozdulsz erről a pontról egy tapodtat sem, mert rögtön megdől ez a paradox gondolat - ahogy egyébként szoktak is megdőlni az ilyesmik.
"Mert dacára annak, hogy a nőknek a nyugati kultúrkörben csak többletjogaik vannak, ők (mármint a feministák, nem 'a nők'!) még mindig 'egyenjogúságért' óbégatnak, és ha valaki felveti a demográfiai válság problémáját, akkor mindig a további egyenjogúságot (vagyis még több többletjogot) jelölik meg működő megoldásként, hozzák a svéd példát stb."
Ezt nem is nagyon lehet kétségbe vonni, ez egy rutin védekezési mechanizmus, hiszen ilyenkor is rögtön azt gondolják, hogy elsősorban nőként okolják emiatt őket és valahogy vissza kell vágni, valami olyasmit kívánni a helyzet javítása érdekében, amiért tovább küzdeni lehet...
A 'még több feminizmus/egyenlőség, mint a népesedési gondok megoldása' toposz cikizése nem rólad vagy az általad mondottakról szól, hanem úgy általában a feminista hozzáállásról.
Mert dacára annak, hogy a nőknek a nyugati kultúrkörben csak többletjogaik vannak, ők (mármint a feministák, nem 'a nők'!) még mindig 'egyenjogúságért' óbégatnak, és ha valaki felveti a demográfiai válság problémáját, akkor mindig a további egyenjogúságot (vagyis még több többletjogot) jelölik meg működő megoldásként, hozzák a svéd példát stb.
Szóval, ne nálam reklamálj, én tökéletesen képes vagyok szöveget értelmezni és nem hamisítom meg mások állításait sem. (De ha már szövegértés, szerinted én például elvárok bármit is másoktól, amit én magam nem vállalok? Vigyázz, beugratós kérdés :-)
Nem kissé elvetetted a sulykot, az önreflexióval némileg egyetértek, de ez sem úgy nyilvánul meg, hogy képtelenek rá, hanem egyfajta késztetést éreznek arra, hogy a saját nemüket egyfajta rózsaszín szemüvegen át lássák. Ez már tényleg annak a médiában sulykolt feminista felfogásnak a hatása, amit nehéz helyeselni, amikor a mellékhajtásaival is találkozik az ember.
Azért írt nőket, mert a nőket csesztetik. Nem a fiatalokat csesztetik. Miért mondaná, hogy ne csesztessük a fiatalokat - mikor nem cseszteti a fiatalokat senki?
De nem arról volt szó, hogy _legyen_ több egyenlőség, hanem arról, hogy akik maguk sem vállalnának több terhet ennek érdekében, azok milyen alapon várják ezt mástól...
Nem tehetek róla, hogy az után, hogy párszor leírtam ezt, még mindig arról van szó, hogy legyen több egyenlőség.
Én is úgy érzem, éreztem a saját tapasztalataim alapján, hogy gyakran (nem mindig azért) nehéz átvinni a problémáidat az egészségügy felé, csak én értelemszerűen nem nőként tapasztaltam ezt. És ez azért szerintem árnyalja a dolgokat, legalábbis némileg.
Az egészségügynek (legalábbis a közegészségügynek biztosan) van egy futószalag jellege, ahol nemtől függetlenül szerintem bárki érezheti úgy, hogy nehéz átvinnie a problémáit, amennyiben kellően érzékeny arra, hogy hogyan beszélnek vele, vagy hogy mennyire kezelik felnőttként az esetleges kétségeit illetően.
Asszem, hogy ezt korábban írtam már, de a saját tapasztalataim szerint egyébként a női orvosok érzékenyebbek ezekre a dolgokra még a közegészségügyben is, mint általában a férfiak.
nem olvastam az interjut, nem is tervezem. de en eddig az allami egeszsegugyben is minden kerdesemre mindig korrekt es normalis valaszt kaptam. akar a gyerekek, akar az asszony, akar szuleimrol kerdeztem. es nem volt lekezeles, nem volt semmi (max teves diagnozis), teljesen korrekt volt mindenki hozzaallasa.
talan egy volt ami nem tetszett, amikor a torott labu gyerekkel mellettem a taj kartyan porogtek szentesen. (ami nem volt nalam, mert elvalt apanak nem jarnak a gyerek okmanyai, csak a torveny szerint, amit anyukak szabadon leszarhatnak retorzio nelkul)
A cím egy manapság szokásos bombasztikus hangulatkeltő szörnyedvény.
Mint említettem, elég sokat tudok a témáról, mármint arról, miért olyan a magyar egészségügy (a szülészetet is beleértve), röviden le is írtam. Nem kell vele egyetérteni, inkább csak gondolatébresztő volt.
Ha valahol sürgős reformokra volna szükség, az pontosan ez a terület.
Az azért elég érdekes, hogy minderre kb. 2021-ben jövünk rá... miközben legalább 1993-94 táján, tehát több mint 25 éve már el kellett volna jutni ide.
De a magyar társadalom sok mindenben kb. 25 éves fáziskésésben van, tehát még nem késő... :D
(itt a szmájli a sok területen tapasztalt szerencsétlenkedésünknek szól, nem a konkrét szomorú témának)
Nekem is ez jön le az alapján a néhányszor 4-5-6 perces részlet alapján, amit eddig meghallgattam, de hát pont ez teszi kicsit megkérdőjelezhetővé 1-2 megállapítását. Az iszonyat érzékeny, mélyen érző emberek véleménye adott esetben éppen annyira szélsőséges lehet, mint az iszonyat érzéketlen, mélyen nem érző embereké.:)
Amúgy az egész interjúból nekem az jött le, hogy ő egy iszonyat érzékeny, mélyen érző ember, ahogy arról beszélt, hogy milyen érzései vannak, voltak amikor felvételiztetett, nagyon érdekes volt.