A Foma 400 nalam 200 ASA erzekenysegu volt napfenyben. Szinhazban, alacsonyabb szinhomersekleten lehet kevesebb lesz.
Ezt is be kene tesztelned mielott "elesben" hasznalod.
Ezekben a gyari dokumentaciok irnak neha erdekes dolgokat, nyilvan nem butabbak, mint mi, csak az nem vilagos milyen korulmenyek kozott, milyen modszerrel fotoznak es hivnak. A Foma egyebkent is eleg szukszavo, hagyja kibontakozni a felhasznalok kreativitasat.
Szia! Sajnos a filmes dobozra írt ISO a legtöbb esetben nem fedik a valóságot, a klf. honlapokra írt adatok még kevésbé. És csak néhány film tényleges érzékenysége éri el a dobozra írt értéket, azt is néhány speckóbb hívóban, elég sokat kísérleteztem klf. filmekkel, hívókkal, használható hívásmeredekség mellett, analóg (ff.) módon, nekem max ISO400 sikerült elérnem, mérve, N+ 1 hívás (kb. 0,60gamma) (Tmax400 / Xtol 1+1 8min percenkénti 3 forgatás.) (És ezen kívül még két film volt ami az ISO400 elérte.) Ha egy filmet, ami még ISO400 sincs, magasabb érzékenységen használsz az alulexponált lesz. A Foma400 –at nem próbáltam még, de a Foma100 ténylegesen ISO50 Xtol –ban, a Foma200 pedig ISO80, akkor saccra a Foma400 ISO125 körül lehet.
Push (túlhívás) Sajnos, nem növeli olyan mértékben az érzékenységet, mint ahogy a film gyártók állítják. Ellenben a szemcsét jelentősen növelheti, és csökkenti a felbontást és az élességet.
Félreértés, nem akarom 400ra exponálni, csak elméleti/tapasztalatszerző kérdés volt.
Egy színházi próbát fotóznék vaku nélkül. Mivel nem kaptam Ilford 3200at, ezért egy 400as Foma mellett döntöttem. Ám ennek a leírásában is van egy számomra fura kitétel, idézem:
FOMAPAN 400 Action has a nominal speed rating of ISO 400/27o , but due to its wide exposure latitude the film gives good results even when overexposed by 1 EV (exposure value) (as ISO 200/24 o ) or underexposed by 2 EV (as ISO 1600/33o ) without any change in processing, i.e. without lengthening the development time or increasing the temperature of the developer used.
Itt a kérdés a "without any change in processing" -en van. Minden más film adatlapja írja, hogy mennyivel növeld/csökkentsd a hívóidőt, a Foma meg azt, hogy ne. Fura. Valami azt súgja, hogy így nem lesz jó eredmény, ha pl ezt a tekercset 800on lövöm el és ugyanannyi ideig hívom, mintha 400 lenne.
Szia! A D3200 film tényleges érzékenysége ISO400, és az is csak bizonyos hívókban (Ha bármi is van a klf. oldalakon. Mondjuk a dobozra nem is ISO –t írtak, hanem EI.), ha ennél többnek veszed és helyesen méred a fényt, akkor a végeredmény alulexponált lesz…
„Ettől függetlenül a végeredmény akár stabilan is lehet kiváló és tartós.”
- Azt meg lehet kérdezni, hogy a fentieket hogyan definiálod. Tehát mi számít kiváló eredménynek pl. a filmhívást illetően, valami látszik a negatívon, vagy lehet róla olyan minőségű nagyítást gyártani amit ki mernél rakni egy kiállításon a falra?
Szia! Több dolog van, mint írtam a hívásmeredekséget el lehet tolni, ide oda, tudatosan vagy tudattalanul… A hibák hathatnak egy irányban is, meg kompenzálhatják egymást.
A kérdés pusztán az, hogy adva vannak a felvételi körülmények, ehhez képest hogyan méred a fényt, hogyan értékeled ki, milyen filmet, hívót, hívást használsz, ez milyen hívásmeredekséget eredményez, ezzel a hívásmeredekséggel adott nagyítógép – papír – papírhívó –hívási eljárás biztosítja é az általad elgondoltakat, ill. össze lehet belőle hozni…
Pl. borús időben FP-4 fényképezel és PMK –ban hívsz, de kemény karakterű képet szeretnél…
Mondjuk sztem pont ne rodinalban hivd, az meg egy alacsonyabb erzekenysegu filmen is durvan szemcses tud lenni hat meg egy ilyennel. Persze ha ez a cel akkor nosza ;)
Szerintem a gond ott van, hogy az amatőr oldal nem tudja átvenni a félig- vagy egészen profik lezserségét az egész témával kapcsolatban és leragad a számolgatós tökölős vonalon. Ha a spórolás megszállottja lesz valaki, akkor nem kell itt játszani!
A halálom, ha egy ultis zsugapartner a körmét rágja egy bettlinél. Játszunk! Itt is!
Kodak bw400cn - ezt már nem gyártják Ilford XP2 super - ezt még igen :-) nagyon jó kis filmek a Kodakot jobban szerettem, de mióta a FF MILC vázon tudom használni a filmes obikat, azóta már nem látom értelmét a filmre fotózásnak
Felmerült bennem a kérdés, hogy mi a fütyinek veszel kurvadrágáért 3200 ASA-s filmet, ha 400 ASA-ra akarod exponálni? Van erre a célra sokkal olcsóbb, és sokkal jobb. Amúgy a leírás kb. arról szól, hogy az adott érzékenység tartományon belül elfogadható képet kapsz, ha a hívási időt, illetve a hívót megfelelően választod meg. De azért azt tartsuk szem előtt, hogy maga a 3200 ASA érzékenységű film is egy kurva nagy kompromisszum.
Egyébként igen, ha elkezdted a tekercset egy adott érzékenységen, akkor azon is kell befejezned, mert a hívó nem fogja kiválogatni a spulniban, hogy melyik hogyan készült. Ez alól talán csak az képez kivételt, ha C41 (színes) technológiában kidolgozható fekete-fehér filmet használsz, a Kodaknak volt ilyen, az Ilfordnak meg van is, de meg ne kérdezd a nevüket. Ezeknél olvastam, hogy úgy kb. +/- 1, esetleg 1,5 fényértéknyi szórás simán belefért egy tekercsen belül, mert csak a kocekek fedettsége változott, de más egyéb paramétereik meg alig. Persze ez más tészta, és nem is kéne idekeverni, mert ez nem a hagyományos ff. hívás terepe.
Nem tudom, hogy mennyire elméleti az érdeklődésed az extrém magas érzékenységek iránt, de ha valóban így akarsz fotózni, akkor érdemes elgondolkodni egy korszerű, CMOS érzékelővel felszerelt digitálison. Véleményem szerint ellenőrizhetőbb, kézben tarthatóbb a folyamat a raw feldolgozása során, és szerintem még olcsóbb is hosszú távon, mert az újabb digitálisok már simán veszik ezt az érzékenységi akadályt. Egy 3200 Deltát csak egyszer tudsz előhívni, míg egy raw fájllal fekvőnyolcas alkalommal futhatsz neki a dolognak.
Azonos erzekenysegen kell vegigexponalni az egesz tekercset. Mielott "elesben" hasznalod probald ki, nezd meg milyen eredmenyt kapsz az adott hivassal. Ezek a tablazatok nagyon szornak, inkabb a sajat tapasztalataidra hagyatkozz.
Barmilyen hivot hasznalhatsz, de a Delta filmekhez erdemes az Ilford DD-x-et beloni. Nem olcso, es nem adja magat egyszeruen, de ha ugy lenne, akkor mindenki tudna hasznalni. mosoly
Azert ez itt erosen amator forum, meg ha hangosan okoskodunk, akkor is.
Az utanhivas feltetele, hogy maradjon ra ido. Ha a hivo utan nyakon ontod a filmet fixirrel, azonnal megszakad a hivas, hiszen a PH drasztikus megvaltozasa a megszakitas oka.
Szerintem ez a tűréshatár dolog a sajátcélú fotózásban egyedi. Nálam a hivatásos kidolgozásban pedig pontosan le van írva. Egy operatőrt nem érdekli, hogy az általam előhívott anyag milyen módon tudja azt a normát amiért ezt választotta. Én csak akkor nem használok megszakítót, ha utánhívást akarok.
Köszönöm szépen a sok véleményt a stopfürdővel kapcsolatban. Az első fekete-fehér negatív hívásom szerintem elég jó lett, stop nélküli megoldást választottam végül.
Több kérdés merült fel, ami még nem tiszta. Példa, vegyünk egy Ilford Delta 3200 filmet. A leírásában ez szerepel:
EXPOSURE RATING
The recommended meter setting for DELTA 3200
Professional is EI 3200/36, but good image
quality can also be obtained at meter settings from
EI 400/27 to EI 6400/39. It can be used in all
types of lighting.
Ez azt jelenti, hogy ezt a filmet akár tekinthetem úgy is, mintha 400-as lenne és úgy is, mintha 6400-as?
Egy tekercsen belül váltogathatom az elképzelt érzékenységet, vagy ha úgy határozok, hogy az első kockát 400-ra exponálom, akkor a maradék 35-tel is így kell tennem?
Előhíváskor pedig az itt található táblázatban például kiválasztom a 400-as oszlopot és Rodinalban 5.5 percig hívok 20 fokon? - ha 400asnak használom a filmet.
Ha pedig úgy döntök az első kockánál, hogy 3200-ra exponálok, akkor 11 percig hívom a negatívot?
Igen, vettem a lapot mar az elso olvasaskor is, csak nem akarom felvenni a szalat, amit lassan tiz eve cincalunk. Nandi ragodik mindig ezeken a marginalis kulonbsegeken, de sosem fogalmazta pontosan mi az a tures, hiba, vagy denzitashatar, amit tullepve mar nem lehet jo minosegu nagyitast, vagy szkennelest elkovetni egy negativrol.
Egyebkent, aki ma ff fotozassal foglakozik, az nem azert teszi, mert barmifele ipari sztenderdnek akar megfelelni, hanem mert, szorakoztatja, a felfedezok kivancsisaga hajtja, kulonbozni akar a tobbsegtol, vagy mert egyedi, "kezmuves" kepet szeretne eloallitani, ezekbe pedig belefer a muszaki tokeletlenseg. Termeszetesen nem jelent elonyt egy pontatlan hivas, vagy rossz expo, de a szorakozasba belefer.
"...kell különbségeknek lenni, inkább az lehet a kérdéses, hogy azok mekkorák, értelmes-e és mikor kell egyáltalán kalkulálni velük."
Ezen lovagolunk, vagy nem?
Vannak olyan körülmények/feltételek, amikor nem sokminden fog a stop használatán múlni. Meg olyanok is, amikor még az öblögetésen sem. Ettől függetlenül a végeredmény akár stabilan is lehet kiváló és tartós. Ebben megállapodhatunk?
Az már más kérdés, hogy ezen körülmények felismerése nem mindig és mindenkinél magától értetődő. Ilyenkor érdeklődünk a tapasztaltabbaktól (már ha...). De most már tényleg abbahagyom, ez a ti terepetek:-)
Ami a vilagitast illeti ott sajnos, vagy hala istennek mindig valtoznak a korulmenyek, gyakran igen gyorsan, az ellen nem lehet mit tenni.
Ami a filmhivast illeti, en egy Jobo CPP2-es hivogepet hasznalok, es a vegyszert cserelem benne, nem a tankot, a dolog termeszetenel fogva. A gepen van lift, amivel sutty, ki lehet onteni a vegyszeret, es sutty, mehet a kovetkezo a garatba, ez kb. annyi idot vesz igenybe, mint a fentiek elolvasa, de ez tkp. teljesen lenyegtelen.
Az a lenyeg, hogy, amikor az ember beallit egy hivasi metodust, akar elofurdovel, akar megszakitassal, vagy ezek nelkul, akkor beleveszi, vagy nem veszi bele ezeket a muveleteket, es annak megfeleloen korrigalja az eredmenyt. Ha elerte a kivant hivast, pontosan ugyanazt a muveletsort kell ismetelni es kesz.
Ebben az allandosagban segit a hivogep, de kello fegyelemmel anelkul is pontosan lehet dolgozni. A megszakito nem valtoztat semmit az eredmenyen. Sosem ket-harom deci vegyszerrol beszelunk, mert fixalas utan visszaonti az ember a tobbihez, ami egy, vagy tobb liter, amit eleg nehez kibillenteni a (kemiai) egyensulyabol.
Hosszabb hivasi idonel a nehany masodperces vegyszercserenek nincs semmi jelentosege, nem okoz tulhivast, ugy meg plane, hogy ezt a muveletet is belekalkulaltuk a kalibraciokor a jatekba.
Itt nem az a kerdes, hogy hogyan hivunk, hanem az mennyire vagyunk kovetkezetesek, mennyire tudjuk kezben tartani a folyamatokat, es vegzunk-e expo illetve hivasprobat, mielott rendszerbeallitunke egy uj filmet, vagy uj hivot.
Látom némi vita alakult ki a megszakítófürdő szükségessége vagy feleslegessége körül. Én is elmondom a módszeremet. Először is le kell szögeznem, hogy tapasztalataim nagyon régiek, a későbbi években pedig ritkán laboráltam ff filmet.
...Első pont, hogy a megszakítófürdő nem véletlenül lett kitalálva. Gondos, megismételhető munkához nyilván indokolt.
...Aki számos más hibát is elkövet, annak ez sem sokat számít, egy hiba a sok közül. Például lejárt filmet használ, nincs néhány tucat egyforma, betesztelt filmje, a világítás is mindig más és nem tervezhető, a filmhívás egyéb paramétereit sem tartja nagyon precízen, a nagyításnál is sok minden megeshet stb. De azt se felejtsük el megemlíteni, hogy az elkészült papírkép megítélése is nagyon szubjektív, akár a tudattalanul utánhívott lehet a ,,jobb". Nem mintha én a szeretném az ilyen, ahogy sikerül munkastílust.
...Ne hagyjuk ki a hívási munkamódszer leírását sem. Úgy látom itt mindenki ugyanabban az egy tankban cserélgeti a vegyszert. A vegyszercserével egyetértek, de én jobban szeretek több Paterson tankkal dolgozni. Úgyis kell a sok spirál, mert aznap már úgysem szárad meg annyira hogy még egyszer lehessen használni. Sőt én a szárításhoz is csak desztillált vízben öblítem, (még egy tank) erőteljesen lerázom, de a spirálból csak másnap a megszáradás után veszem ki a filmet. Minden vegyszernek kell egy tank, de ha nincs, akkor például az öblítővíznek elég egy nagyobb veder. Ilyenkor hívás után egy rövid gyors mozgatás a vizes vederben, és már mehet is át a fixirbe. Szóval az a lényeg, ha az ember egy ,mozdulattal lerázza a vegyszert, öblít egyet, és már mehet is a film a fixirbe, ilyenkor nagyon gyorsak a vegyszerváltások, pontosabban betartható az előírt hívási idő.
Csak ugattam -és persze félve csináltam- akkoriban is, amikor még nem emlékeket kellett felidézni hozzá... Jeleztem, ez belevau volt, egy olyan emberke emlékét idézve, aki meg ennyi idő távlatából is kétségtelenül kiérdemelné a "hívómágus" címet, mert (szintén tőle származó mondás) szerinte a hozzáértő még napon bugyogó trágyaléből is csinál alkalmas vegyszert, ha megszorul:-). Nekem pedig pl. a szegregációs egyenletek működése jobban megmaradt, s mert "a lassú diffúzió a lusta pancserek jóbarátja" (újabb halhatatlan kijelentés), a filmhívás előtti és utáni ténykedések mindig kevésbé kockázatosnak bizonyultak számomra. Az említett elméleti iszonyatnak pedig később, teljesen más területen, a félvezető-gyártásban vettem igen nagy hasznát, ami itt csaknem teljesen OFF, bár elejétől végéig fizkém volt. Amiben mégis roppant mód rokonok: akár fél napot is számolgathattál, majd elővetted a (mások által, régebben, célzatosan) kimért tapasztalati adatok táblázatait, hogy ellenőrizd, mekkora az eltérés. Majd megcsináltad, s hosszan kerested az okokat, hogy az eredmény miért üt el mindkettőtől...
A félős belevau -amivel aligha kell gyakran számolnotok a fentebbi okok miatt,- közvetlen kiváltó oka pedig az volt, hogy ugyan az akkoriban hallottak visszhangoztak itt is, de bőven az ellenkezőjük is, mögöttük nem kevesebb meggyőződéssel.
Ugyanarról a dologról többféle igazság csak filozófusok között létezik, akik köztudottan komolytalan népség. Vagyis minta nem mindenki ugyanarra válaszolt volna, néhány kivételtől eltekintve. Ha én kérdeztem volna, komolyan véve minden itt leírt választ, nagyjából ott tartanék, mint amikor az eldöntendő kérdést feltettem - csak valamivel több dologról tudnék, amiről nem tudok eleget...
Így a kérdésre adott legelső tanácsot vettem volna komolyan, hagynám a francba az egészet.
A kálium-metabiszulfitot az utóbbi időkben már csak musthoz használtam. Bor is készült, de az olyan bio-vinkó lett, hogy tán még fixálni is jó lett volna:-).
Az egyik lehetséges hibaforrás kiküszöbölésével igazad lehet, de itt a súlyozása körül született a polémia. Az általad említett esetben pl. a hőmérsékletbeli egyetlen fokos eltérés sztem lényegesen durvább hibát okozhat, mint a stop kimaradása. Én fém orsókat használtam, ott már a folyóvizes öblítés is kritikus lehetett, ha nem méricskélt folyton az ember - egy negyedliteres-háromdecis mennyiségnél könnyen előfordult a csúf belassulás.
A kálium-metabiszulfitot az utóbbi időkben már csak musthoz használtam. Bor is készült, de az olyan bio-vinkó lett, hogy tán még fixálni is jó lett volna:-).
Szia! Ha szeretnél egymás után mondjuk 2 tekercset ugyan olyan (vagy inkább nagyon hasonló), meredekségre (pontosabban denzitás határokkal) hívni, sajnos nem hagyhatod ki a megszakító fürdőt. Azonfelül, több tényező is befolyásolja a hívásmeredekség „szórását”, akár úgy is megfogalmazhatom, hogy 1 hibát kiveszek (csökkentek) a rendszerből.
Volt már olyan, hogy általam használt kálium-metabiszulfit oldat pH elfelejtettem ellenőrizni, 5 fölött volt kicsivel, tehát még savas volt és már mérhető volt az eltérés. Pontosabban a mérés után kezdtem el a hibát keresni, és az oldat pH –ja volt túl magas. cseréltem az oldatot és a hiba megszűnt, ráadásul mindez alacsonyabb pH –val dolgozó hívónál tapasztaltam
Itt is csak a szokasos finghamozasrol van szo. A filmnek mindegy, hogy hasznalsz-e megszakitot, megszakad az magatol is, ha jol nyakon hajitod fixirrel. A fixirnek meg megint mindegy, hogy az oblitoviztol higul, vagy az ecettol savanyodik. Meg a buxanak is mindegy, nem akkora koltsegrol beszelunk. Mellesleg egy tek. Kodak T-Max film tobbet art a fixirnek, mint az oblitek, vagy nem oblitek, erre a Kodak fel is hivja a figyelmet.
Az Ilford pedig azt irja a megszakitojarol, hogy papirhivashoz, es melytankos filmhivashoz ajanlott. A melytank az jo 70 literes, aki abban hiv(ott), az nem itt erdeklodik, hogy melyik vegin kell belefujni a tanknak.
Nagyon régen -évtizedek óta- nem csinálom már, így csak félve belevau a mélységes tiszteletemet (s némi irigységgel vegyes nosztalgiámat) felébresztő, praktizáló olvtársak párbeszédébe.
A "mesterem" arra okított, hogy ne pocsékoljuk a fixírt, öblítsünk (ezt vízzel és sörrel is gondolta:-)), s csak nagyon eleven hívónál, nagy hívómeredekségnél lehet indokolt a megszakítás, de ott is csak akkor, ha már a másodpercek is számíthatnak. Ez ugye nem a legjellemzőbb eset. Egyebekben meg arra hívta fel a figyelmet, hogy száradás után a vegyi folyamatok sebessége gyakorlatilag nullára csökken (ezzel az ürüggyel még a diffúziós egyenleteket is felhánytorgatta...), s hogy többek között éppen emiatt is lényeges lehet a kontrollált körülmények közötti tárolás. Szerinte a film és a papír is egy vegyibomba, amiből vagy kiáztatjuk, vagy kilopjuk a gyutacsot.
Fogalmazzak úgy, hogy az egyébként aggályosságra, fegyelemre szorító metodika mellett ennek konkrét gyakorlatát elég lazán kezelte.
Ahány ház, tényleg annyi szokás. Nyilvánvaló, hogy kell különbségeknek lenni, inkább az lehet a kérdéses, hogy azok mekkorák, értelmes-e és mikor kell egyáltalán kalkulálni velük. Én a "ha az orvos másként nem rendeli" szlogennek megfelelően mindig aszerint csináltam, amilyen hangulatom éppen volt:-), s többnyire hajlottam a lustaságra - látható különbségek nélkül. A "láthatóságot" a mai napig értem, mármint azokon a filmeken és papírképeken, amiket egyáltalán megtalálok még. Pedig néhány költözésen túl vannak a holmik...
