Keresés

Szia Karak,

OK:))) ejnye-bejnye, cat!!:))

Szia Szuszmok!:-)
Játsszuk meg magunkat és nézzünk mérgesen Cat-re: ma nem hozott nekünk cicás verset!:-)
De csak játszásilag ám!!

Cat,ugye hallod????
:-))

Ugye, megbocsájtjátok, ha ma ilyen a hangulatom??:))

Koltay Gergely: Szeretlek akkor is

Tudod én akkor is szeretlek, amikor alszol.
Mikor nem gondolsz rám...
Tudod én akkor is szeretlek, amikor árnyék ül arcodon.
Amikor azt gondolod, így nem mehet tovább.
Én akkor lehunyom szemem,
és azt a filmet nézem, ami az életünk...
Kimondott és kimondatlan mondatok.
Én akkor is szeretlek, ha más úton jársz,
azon, melyen nincsenek táblák,
és nincs korlát a halálos kanyar előtt...
Az értetlenség szakadéka mellett vezet utunk,
s a csodákat nem fényképezi le helyettünk senki.
Valami kéne még, valamit kéne tenni.
De én akkor is szeretlek, ha néha fáj.
Ha néha előbúj rejtekéből a magány,
a dögevő, mely ott köröz néhány boldog pillanatunk felett.
Csak egy mosolyt hozzon a déli szél,
csak kissé hosszabb legyen minden szerelmes éj.
Tartson tovább a szenvedély,
mert akkor húsodba marnám a jelet,
mely üzenet hordoz: még minden lehet.
Szeress, mert adni kell, hogy kapj.
Higgy imáidban, s ne védkezz önmagad ellen!
Légy költő és légy színész!
Játssz prédikátort a pokol kapuja előtt,
játssz szüzet, még ha az ördögnek is kell táncot járnod!
S játssz nekem is boldogságot!
Szeretlek akkor is, ha Te magadat egész másképp látod,
szeretlek akkor is, ha az életed csak egy gazos mellékvágányra várat
szeress kicsit jobban!
Szőkén és feketén szeretlek,
mint a villám szeret a fülledt nyárban,
mint kocsmaszagú ősz szeret az utolsó napsugárba.
Szeretlek akkor is mikor alszol...
Szeretlek, félve, haraggal...
Szeretlek soha el nem múló halált hozó lázzal...
Szeretlek...
Szeretlek...

Szép estét mindenkinek!:))

Koltay Gergely: Mondd, gondolsz-e rám?

Mikor egy este otthon egyedül talál
az ablakon kinézel, de semmit se látsz:
Mondd gondolsz-e rám?
Mikor a napok léggömbjéből az idő elszivárog
és elfelejtett szavak után nem fordulsz már vissza
Mondd gondolsz-e rám?
megteszel mindent, úgy csinálsz, mintha élnél,
órádra nem nézel, elrohansz, mielőtt sírásra görbülne a szád
Mondd gondolsz-e rám?
Mit elvettél magadtól nem kapod ajándékba vissza,
imád az égbe, hallgatásod a földre száll,
Mondd, gondolsz-e rám?
S mikor tavasszal nyílnak az erdei virágok
magadat a tükörben olyan öregnek látod,
Mondd, gondolsz-e rám?
Tested áruként a holnapnak kínálod,
és napról-napra árulod el titkaink másnak,
Mondd gondolsz- rám_
Mikor szerelmes kutyák vonyítanak az éjben
Te egyedül gyötrődsz fészkedben
Mondd, gondolsz-e rám?
Pedig várod, hogy az élet újra Rád találjon,
de legbelsőbb titkaid nem érti új barátod:
Mondd gondolsz-e rám?
Egyszer majd, tudod, szép lesz újra minden,
nem lesz hiba a dalban, nem lesz hiba a versben,
igaz lesz minden szó, a csókok szívhez érnek,
s a madarak messzi délről lassan hazatérnek...
S én várni fogok, mert várni kell arra, aki nem jön el...
Fáradt éjszakában tudod álmatlan a csend,
de hajnalban a derengés még reményt üzen,
éhes madár a reggel, az emlék megpihen,
akit az éjjel vártam, nem jön ma sem el...

Tellér Gyula

SZERELEM

Isten kikönyököl
hulló fényes ablakába
s lassan elfordul életünktől
míg levéltelen
fekete száron
utcák felett
kő-lagunák felett
lámpára gyújt a félelem.

Ez az óra, melyben
a legmakacsabb szenvedőket is
eléri az öröm igazsága
s ilyenkor csendben
a lehetetlen ajtaján
benyitok homályos szobádba
ezer méterre minden fájdalom felett.

Végzetünk igaz viszonyát
ki sejtheti?
A szerelem
kiröpít a maradandóságba -
az éj egy pontjában megállunk
hol már nem értjük sorsainkat
s a mindenség
mint roppant bója
tovaringat
egy még nagyobb üresség tengerén.

Itt nem ismerhet fel
ki számonkérni tetteinket
utánunk néz a nemlét kapujából.

Itt nem tudom, ki vagy
lehullnak minden bűneink
áttetsző lesz a mult
s az elrendelés végleg érthetetlen
hogy életünket nem hajthatja más
csak védhetetlen elmulásunk
s egy láthatatlan pengesuhintás.

-
Kányádi Sándor: EPILÓGUS EGY BALLADÁHOZ

Két öreg anyóka, talpig feketébe,
Mennek az ösvényen, talpig feketébe.

Egyiknek fia volt, másiknak lánya volt.
Egyik maga a Nap, másik maga a Hold.

Szemük, mint a patak medre, olyan száraz.
Hosszú hallgatásra hallgatás a válasz.
Kapaszkodnak csöndben, amerre az ösvény.

Hitte volna-é ezt emberi kersztény:
Olyan szófogadó drága jó legény volt.
Olyan szófogadó drága jó leány volt.
Megrontotta szegényt a te rossz leányod.
Megrontotta szegényt a te ördög fiad.
Már az unokám is legényszámba menne.
Már az unokám is férjhez készülődne.

Az egyiknél kapa, ásó a másiknál.
Pihegve fújják ki magukat a sírnál.
Húsz esztendő óta szótlanul leszólják,
Az egyik a szegfűt, a másik a rózsát.

Neki csak lánya volt, de nekem fiam volt.
Neki csak fia volt, de nekem lányom volt.

Húsz esztendő óta várják s tán halálig,
Mikor ad igazat egyiknek a másik.
-

Áprily Lajos

ANTIGONE

A Nap nagymessze, drága Haimon,
most oldja bíbor csónakát,
a harmat-fényű Dirke-tájon
tengerfuvalmak szállnak át,
s a szőke por éjjel be fogja
temetni könnyű lábnyomom -
Sötét az Acheron homokja:
itt meg kell halni, Haimonom.

Mit is keresnénk árva-ketten,
hol égig ér a gyűlölet?
Én gyűlöletre nem születtem
és itt szeretni nem lehet;
s az ősöm átka, haj, suhogva
végigsüvölt a sorsomon -
Sötét az Acheron homokja:
itt meg kell halni, Haimonom.

Itt meg kell halni: Dike fénye
ki tudja, meddig nem derül,
mikor lesz embernek reménye
testvért szeretni emberül?
De lenn, törvények átkozottja,
majd új világról álmodom -
Sötét az Acheron homokja:
itt meg kell halni, Haimonom.

Kenéz Ferenc

HÁZ A HEGY OLDALÁBAN

Egykori barátom a hegy oldalában lakik.
Volt neki kése, bicskája régen.
Most egy nagy macska uralja a házat.

Egykori barátom időnként nekiveselkedik,
Hogy megemelintse a világmindenséget.
Megvan mindene hozzá.

Általában ragyogóan megy minden.
A macska szakértőmód figyeli a munkafolyamatot
Az utolsó pillanatig

Ám akkor valami bekattan a
Macskának s megszólal:
Te, hol a kisbicska?

A világegyetem kibillen
Egyensúlyából.

A barátom rohan a telefonhoz
Az éjszaka közepén
És száraz szemekkel sírva
Tárcsázza a számom.

A macska közben ásít
Egy nagyot. Rég tudja: a világegyetem
Jól elvan a kisbicska nélkül.

Te Cat,psssztt...hajolj közelebb: elárulok valamit,de halkan..
Baj van,tudod? Mert ezek a számok követnek engem már régóta...és egyre nagyobb a sötétség belül..

Karafiáth Orsolya

ÉVSZAK ÉBREN

A fáradtságból nem lehet kilépni.
Hol véget ér, új kezdetét találja.
Múlása nincs, nem oldja meg helyettem
egy fel sem tűnő hónap változása.
Átélhető. Időt csak ennyit ad.
Figyelmem önmagára ráterelje.
Higgyem, hogy így bármeddig elmehet:
rájátszik nappalokra, szürkületre.
Ha vége van, most nem nevezne nyárnak.
Fordulna őszbe, félig zárt szemekkel.
Álom-tél – hívná meg hasonlatát;
és tartana, míg tart ébreszthetetlen.

Kányádi Sándor

VIRÁGOKON MINTHA JÁRNÉK...

Virágokon mintha járnék,
úgy megyek, akár az árnyék,
mint szellő, észrevétlen
lopom magam a sötétben,
fejem egyre lejjebb hajtón
eregélek a sáncmarton.
A sánc mentén védten-védnek
takarnak a kerítések,
nem áll útba a sövény se:
– talpamnak jó ismerőse –,
réseiből kengyelt tartva
billent át a túloldalra,
Még a hold is cinkostársam,
azért les ki olykor-olykor,
mutatja, hogy nekem szurkol,
nehogy valaki meglásson,
ha meglátnak, kibeszélnek
s az urad jól elver téged.

Kövesd a számokat, minden világos lesz! :)

Na, hogy ne csak off legyek, jöjjön egy on:

Bertók László
Ki kérdez?

Ki kérdez? Ki néz rád üres,
beesett szemekkel, mintha
rajtad múlna az élete? Sőt,
rajtad a pillanat, ami a
világ? Ki nehézkedik a
libikóka túlsó végén, hogy
akárhogyan is, de lenyomja,
mert a saját érdeke is, hogy
fent, vagy legalábbis megint
magasabban légy? Kit akarsz
segíteni, ha másként nem is,
legalább úgy, hogy a lábaddal
ellököd magadat a földtől, s
ha fönt vagy, izegsz-mozogsz,
nehezíted a tested, hogy
lehuppanj megint, hogy ő,
hogy ő is fölemelkedjék?
Miért, hogy lent is, fönt is
csak úgy van értelme, ha
ketten vagytok, ha mindketten
nekifeszültök, ha fölfogjátok,
hogy egymás hangja, tekintete,
szándéka, szárnya nélkül
senkik vagytok? Fönt is, lent is.
Miért, hogy akkor is
visszakérdezel, ha úgy érzed,
nincs veled szemben senki, ha
minden ott van a szemed mélyén?

Na,jól nézek ki,mondhatom...az összes fonalat,ami volt,elvesztettem..:-(
:-)
Dehát ez attól van,hogy soha nem figyeltem arra,amit pedig anyám ezerszer elmondott nekem...

Jaj, Cat!:-))

*irul-pirul* :)

Ez csak attól van,hogy Neked jobb a memóriád!:-)
Különben is Cat: "Ha nem érdekel hol vagy,nem tévedhetsz el.."

Csatlakozom!:-)

Na mér'? Na mér'?

Hát mondom: nem tisztességtelen ember vagy te. :)
A nagyképűt és önteltet nem én mondtam! :)

Karak, kedves! Csak nem akarsz zavarba hozni??:-)
A választ Te már régóta tudod, a többieket meg kár volna ezzel terhelni!:-))

Ejnye, ez de ismerős...:)

Filip Tamás

A GYERMEKKORI ERDŐ (TŰZ ÉS VÍZ)

Jobbra nézel. Aztán balra nézel.
Te játszol mindig sötéttel.
De most az erdő fái fáklyák,
ahogy forró fényüket okádják.

Visz a víz, alig kell evezned.
A lángok pörögnek és sziszegnek.
Mintha sárkányok torkából dőlne
a tűz a földre és a levegőbe.

Nagy volt az ár, amit megfizettél,
két napig nem ittál és nem ettél.
Most már azt hiszed, megszabadultál,
de a folyó kapuját bezárták.

A sarokvas neked nem csikordul,
rázod a kaput, de meg se mozdul.
Történeteddel itt elakadtál.
Tűz és víz – egyik se írja tovább.

Fekete Vince

Kedves É.

(Catullus után)

Éljünk, kedves É. és bőszítsük
a sok hektikás vént, a Nap
lemegy és feléled reggel,
de bennünk soha ki nem lobban,
ami volt, lesz már, mert van.
Éljünk, kedves É., mert nincs
örök éj, és nincs örök álom,
ami ellobban, felvirrad még,
lehet, feléled reggel, de mi?
ha sok ezerre nőtt már napjaink
száma, ha lyukas garas ára van
szavunknak, ha belezavarodunk
a számolásba, ne bőszítsenek
akkor, két mogorva vént, fittyet
hányunk beszédeikre, mert a
Nap lemegy és feljő és mi élünk
és leszünk, kedves É.

Bertók László

ÁLLUNK A VILÁG KÖZEPÉN

Elszalad ami esemény
de úgy tesz mint aki marad
kihordjuk az asztalokat
s a folyosó is csupa fény

állunk a világ közepén
kisüthetünk akár a nap
de üresek a poharak
és ez is csak egy költemény

van a valóság s van a tény
a köztes űr a gondolat
ordítozunk hát nagyokat
aki hangos az a legény

és senki sincsen a helyén
csak a szótárban a szavak.

Csak ál és talmi...
Valójában-kedves Cat- én egy rettentő nagyképű és öntelt alak vagyok,de ezeket az alapjában véve rossz tulajdonságaimat mérhetetlen önzésemnél fogva egyáltalán nem engedem felszínre kerülni,hanem inkább elleplezem aljas és álnok lelkem egyéb tulajdonságaival,olyanokkal mint: szerénység,szeretetreméltóság,odaadás,empatiás készség.....és ezt az idők folyamán olyan művészi tökélyre fejlesztettem,hogy az eredeti tulajdonságaim már alig-alig látszódnak...
Hát mondd,nem tisztességtelen ember vagyok én??
:-)

Jaj, de szerény valakiiii! :)

.és elnézést kedves Ilang,hogy utolsónak szólok Hozzád.Ahányszor megjelensz,én csak ámulok,mert Te olyan széles spektrumban "műveled" ezt az általunk is modellezett "irodalmiságot",amivel jómagam soha nem tudnék versenyre kelni.Valami "profiságot" sejtek a dolog mögött,amely persze nem csökkenti a ténykedésed értékét..
Nos,elárulod? Tanárnő,vagy esetleg előadóművész??
Miben rejtezik a titok?

Na,na! Egyszer Te is leszel olyan "túlérett",mint mi és akkor majd milyen jól jön ez a kis előzetes tapasztalat!
:-)

Nos,az idézet első részének származási helye nyilvánvaló.
Megvallom,a hozzáfűzött megjegyzés nem az én szignómat viseli,de nem tudom a szerzőjét.:-(

Milu: a kérdésed megválaszolása nagyon messzire vezetne és nagyon igénybe venné a topicom tűrőképességét..és először valóban: magammal is tisztázni kellene a dolgot..
Ne haragudj...