Keresés

Részletes keresés

ilang_ Creative Commons License 2003.07.21 0 0 609
-
Eliszaveta Bagrjana: INTERIEUR

Szerelmesen nézel, olyan szépen
meghatott és meleg szavaidhoz.
Hóförgeteg kajtat a vidéken.
Hallgatlak, szemem messze kalandoz.

Könnyű, furcsa illatok lebegnek,
fejemnél virág van a pohárban,
úgy tátogja az emlékezetnek,
te jártál itt tegnap este nálam.

Te gyöngéd vagy, hű s odaadó vagy,
enyém változatlan és örökké -
megbocsátasz mímelt mosolyomnak,
nem bánt a cigánykodásom többé.

Hisz vagyok, akárcsak te, szerelmes -
halálos az elragadtatásom,
s hiába szólok olykor szivemhez,
azt a randevút nem, nem kivánom.

Ha meghallak közeledni éppen,
másik ajtón - mintegy fölriadva -
elszököm zavartan, észrevétlen,
Úristen, nem ismerek magamra.

Őhozzá visz az alázat örve,
révülten sötét, delejes álom.
S félholtan térek meg, összetörve,
keserű vagyok, és bánva-bánom...
-
fordította: Kalász Márton

Törölt nick Creative Commons License 2003.07.21 0 0 608
MŰVÉSZET

Ütött az élet? durva, póri hadnak
Tűrted orcátlan, győztes röhejét?
Én rád hajlok és megsimogatlak.

Az országúton rádfröccsent a sár?
Le rólad égi lánggal égetem,
Az én oltárom megtisztulva vár.

Emésztő láz kavarja, gyötri véred?
Én minden vágyad dalba szűröm át
És bizony mondom: megnyugtatlak téged.

A lehetetlent űzöd sebborítva?
Jer, hadd a hajszát, süllyedj el belém,
Itt minden üdvösséged meg van írva!

Akit legjobban szeretsz, elhagyott?
Kifosztott, ájulásig gyönge vagy?
Jer, támaszkodj rám, én erős vagyok!

Nevetsz, ha buborék vagyok csak, álom?
Kövess és lássa bámuló szemed,
Hogy úr vagyok én millió halálon!

Én megérintem hűvös szürkeséged,
Én új Midás s e bűvös kéz alatt
Izzó arannyá lesz, amihez érek.

Ha van halott virágod, add ide,
Mártsd medencémbe száraz szirmait
S im, mindnek üde, bársonyos színe!

Ha gondod van még, szegény, beteg árva:
A léghajómból rendre kihajítjuk,
Úgy lebegsz majd az őrült magasságba.

Tudom, követ a köznap: porkolábod -
De én ragadlak ünnepi tetőkre
És fenn - egy percre - eloldom a láncod.

Reményik Sándor

Törölt nick Creative Commons License 2003.07.21 0 0 607
HISZEK MINDABBAN...
(A Zsolozsmáskönyvből: 1, 12)

Hiszek mindabban, mit sose mondtak még,
legszentebb érzéseim szállni hagyom.
Minek akarását mások sose merték,
kitárva önként odaadom.

S ha ez túl sok, bocsásd meg, de hisz,
Uram, nem gondolok másra:
erőm legyen ösztön, mely egyre visz
s nem tusakodik tétovázva.
Mert így szeret téged a gyermek is.

Mint torkolat árja, ha tengerbe olvad
kitárt karokkal öntve özönét,
jövök haza, egyre feléd,
és vallani, téged hirdetni akarlak,
mint más soha még.

S ha ez gőg, hát hagyd, hogy imámban
maradjon e gőg:
komolyan és magányban
felhőkbe burkolt arcod előtt.

Rainer Maria Rilke

Törölt nick Creative Commons License 2003.07.21 0 0 606
SZOMSZÉDOM, ISTEN...
(A Zsolozsmáskönyvből: 1, 6)

Szomszédom, Isten, hosszú éjjelen
kopogva hangosan azért zavarlak,
mert lélegzeni is csak ritkán hallak
s tudom, magad vagy odabenn;
és senki sincs veled, ha bármi kell,
hogy csak egy korttyal oltsa szomjúságod.
Fülelek egyre. Csak egy jelt! Itt várok
egész közel.

Egy vékony fal van köztünk, semmi más.
Talán egyszer, váratlanul
feltör szádból vagy számból egy hívás,
s a fal lehull,
de nem kíséri zaj.

Képmásaidból épült fel e fal.

És mint nevek, takarnak el e képek.
S ha bennem egyszer az a fény kigyúl,
mely téged mutat, míg lelkembe hull,
csak csillogása lesz sok keretének.

S a hirtelen megbénuló érzékek,
árván maradnak s otthontalanul.

Rainer Maria Rilke

Yvy Creative Commons License 2003.07.21 0 0 605
Visszatért lovagok

A hold elrejtette arcát.
Fáklyáink fénye elhullt
s lámpásainkat kifújta a szél.
Megyünk
gyalogosan, bús-kevesen,
csatakosan, keservesen
az erdő felé.
Megyünk.

Lándzsáink hegye bosszankodik,
hogy nem tud fényleni,
mellvértezetünk alig-alig tűri
szívünk egyre fulladtabb zuhanását.
Aranysarkantyunk lovat keres a sárban,
de nem talál.

Iszonyú az élet sötétsége
hatszáz évből visszatért lovagoknak.
Egy lépést se látunk előre
s a jelent se látjuk,
egymást se látjuk,
csak sötét elektromos szikraként ugrál
közöttünk fejből-fejbe a gondolat
szakadatlan ismétlésben:
Vajjon megöljük ma a sárkányt?
Vajjon megöljük ma a sárkányt?

A hold elrejtette arcát,
fáklyáink régen csonkig égtek,
lámpásainkat kifújta a szél -
- s a vezér, a bolond vezér,
akit az éjben senki se sírat meg,
összeesik.

Dsida Jenő

cheshirecat Creative Commons License 2003.07.21 0 0 604
:)

Ennek meg semmi apropója, csak úgy:

Robert Burns:
BRUCE SZÓZATA
ROBERT BRUCE'S MARCH TO BANNOCKBURN

Skótok, szólít vezéretek! -
Wallace-szal omlott véretek -
fel! az igazság véletek:
vívjátok a csatát!

Felkelt a nap, az óra üt,
les ránk a zsarnok mindenütt:
Edvárdék jönnek és velük:
lánc és rabszolgaság.

Ha volna itt megalkuvó,
ki gyáva, vagy gaz áruló:
pusztuljon, nem közénk való -
bennünk nincs félelem.

De ki a skót törvényekért
s a népért kész hullatni vért,
s kész halni is, mert tudja, mért:
az induljon velem!

Tudjátok: láncot csörgetünk,
de szolgaság nem kell nekünk,
tán meghalunk, de gyermekünk
szabad lesz majd, szabad...

Villogjon hősi kardotok,
aprítsátok a zsarnokot -
a szabadság ma felragyog
fölöttünk, mint a Nap!

Képes Géza

Előzmény: Törölt nick (603)
Törölt nick Creative Commons License 2003.07.21 0 0 603
Bocs,már látom..
Ma rosszul működik a Command.com-om! :-)
Előzmény: Törölt nick (602)
Törölt nick Creative Commons License 2003.07.21 0 0 602
2. ??
:-)
Előzmény: cheshirecat (600)
Yvy Creative Commons License 2003.07.21 0 0 601
A szökevény szerelem

Annyi év, annyi év:
a szerelem tart-e még?

Azt hiszem, kedvesem,
ez már rég nem szerelem.
A szerelem meggyujtott,
meggyujtott és elfutott,
itthagyott,
itthagyott.

Mintha két szép fa ég
puszta környék közepén
és a lángjuk összecsap,
s most a két fa egy fa csak:
pirosak,
pirosak.

Nem is két fa, két olajkut
és a lángjuk összecsap -
mélyek, el nem alszanak.
A szerelem messze van már
és kacag,
és kacag.

Mit kell itt még szerelem,
kedvesem?
Úgy tudlak már csak szeretni
mint magamat szeretem,
égve s égetve, kegyetlen

s érzem, hogy kacag mögöttem
a szökevény szerelem.

Babits M.

cheshirecat Creative Commons License 2003.07.21 0 0 600
Gergely Ágnes
A keresztút

Ne gondolj a halálra.
Bármikor életben maradhatsz.

Késő latin mondás


A megtörtént és a megálmodott.
Az ütközés. Néhányszor. Nem elégszer.
Ahogy a kettő között átlobog
a metafizikai kényszer.

Ahogy kettejük között átlobog,
hogy volt választás, de nem volt elektor.
A megtörtént és a megálmodott
metszéspontjában térdel a gyerekkor.

Yvy Creative Commons License 2003.07.21 0 0 599
A nyár ment át az erdőn

Lehajtott fejjel, nesztelen haladt.

Hiába volt felhőbe-halt a lelke:

azért az erdő mégis észrevette.

Egy szél indult valahol: csoda-könnyű,

s az izgatott fák halk morajra keltek.

Harangvirágok összecsilingeltek,

s egyszerre feldalolt minden madár:

“A Nyár! A Nyár! A Nyár!”

A nyár megállt,

és felemelte halkan a fejét.

Szomorúan a fákra nézett,

megtörölte két könnyes szemét

és ment tovább.

A bükkök ajkán elhalt a beszéd.

Szél megtorpant. Madár elhallgatott.

Csak a patak szíve zakatolt

nyugtalanul, rémülve, akadozva.

A nyár ment át az erdőn,

s amerre elhaladt:

a néma erdő döbbent katonái

tisztelegve álltak sorfalat.

Wass Albert

Törölt nick Creative Commons License 2003.07.20 0 0 598
Jó éjt mindenkinek.
Törölt nick Creative Commons License 2003.07.20 0 0 597
SZELÍDÍTS MEG

Szelídíts meg szavaiddal,

hogy higgyek a szavaidban,

szelídíts meg tekinteteddel,

hogy szemedbe nézhessek,

szelídíts meg kezeiddel,

hogy még egyszer

megfoghassam kezedet,

szelídíts meg mosolyoddal,

hogy mosolyogjak még rád,

szelídíts meg magányoddal,

hogy feloldjam magányodat,

szelídíts meg, hogy én is

megszelídítselek.

Csuka Judit

Törölt nick Creative Commons License 2003.07.20 0 0 596
SZERELMES VERS

Egyszer eljön a te pillanatod is,

mosoly lesz arcodon, mosoly lesz

arcomon, simogatom kezed, simogatod

kezem, szél lebbenti majd őszülő hajad.

Egyszer eljön az én pillanatom is,

a beteljesülés pillanata, angyal

leszek arcodon, betakarlak szárnyaimmal,

lebegek, hogy te is lebegjél a Naphoz.

Egyszer eljön a mi pillanatunk is,

esőtől ázunk, fázunk, kékül el ajkunk,

ölelésünktől emelkednek hegyek, háborognak

tengerek, őrlődnek fel sziklák, kövek.

Egyszer majd egymásé leszünk,

ha az árnyak elégnek, meztelen lesz

a tenger, a mi tengerünk, hogy aranyban

ezüstben fürödjünk meg benne, utoljára.

Csuka Judit

Yvy Creative Commons License 2003.07.20 0 0 595
Lao-ce: Az út és az erény könyve (67. rész)

67.

Nagy az én utam, tudja egész világ,
s nem apad soha:
mert végtelen,
azért nem apad soha.
Hogyha fogyna,
az időben már elfogyott volna.
Három kincsemhez ragaszkodom:
első a szeretet,
második a mérték,
harmadik a tartózkodás
Szeretek, ezért bátor vagyok,
mérték által hatalmas vagyok,
visszavonulok, hát vezető vagyok.
Manapság
szeretet nélkül merészkednek,
mérték nélkül vezérkednek,
tartózkodás nélkül hatalmaskodnak:
ezért elpusztulnak.
Aki tapintattal vezet hadat,
győzelmet arat;
a szeretettel védekező legyőzhetetlen.
A természet fegyverezi
s a szeretet védelmezi.

Weöres Sándor fordítása

{Forrás: Lao-ce: Az út és az erény könyve}

ilang_ Creative Commons License 2003.07.20 0 0 594
-
József Attila: (NYÜZSÖG A BOLDOGSÁG...)

Nyüzsög a boldogság bennem,
a napfény se fér be tőle,
lecsurog szakállam
fonatán a lábaimra.
Kalapom, repülj a mennybe
a kopasz felhő fejére
ha meg prüsszent lebbenhetsz
a kékorru kaparóra.
Pipacsot szedett a kedves,
belefonta fürtjeimbe -
s ha elalszom köd-ölében
a szirmocskák ringatóznak.
-
1928

ilang_ Creative Commons License 2003.07.20 0 0 593
Vidámat mindenkinek!:-)
-
Reviczky Gyula: PERDITA

4
Rajta, rajta! Éld világod!
Csak így lehet igazságod.
Nevess, légy víg, bármi érjen:
Szomorúnak lenni szégyen.

Ismered a földi rendet?
Le van győzve, aki szenved,
S aki sebét nyitva hagyja:
Elvérzik az istenadta.
-

cheshirecat Creative Commons License 2003.07.19 0 0 592
Rába György

Megbántott égi jel

Megsértettem egy üstököst
innen eredt minden bajom
ezért bosszúból gonoszul
söpört ki szemhatáromon
malacfarkat patkó-szerencsét
légyottból a másodikat
beteljesült vágyakozásból
ínyemen csak íze maradt
hahó őszi pitypangpehellyel
elröppenő ígéretek
kiáltoztam torpanjatok meg
egemen tündérkedjetek
már rikoltoztam megkövetlek
téged súlyos kezű uram
hétköznapi tekintete
mered rám most vigasztalan

Törölt nick Creative Commons License 2003.07.19 0 0 591
STACCATO

Amíg csupán lopjuk magunknak egymást:
csak lopott holmi lesz, mi rég miénk,
vezekelünk a rég megérdemelt nász
visszaeső kis bűnözőiként,
akié vagy, elvesz naponta tőlem,
s ha néha visszakaplak egy napig:
megint sután, csak félig-ismerősen
puhatolom felejtett titkaid,
heteken át, míg várom folytatását
egy-két lopott órának, meglopok
minden varázst, mit új találkozás ád,
mert úgy kezdjük mi egyre újra, hogy
már messze vagy, mikor megérkezel.
Karomba kaplak s mégsem érlek el.

Baranyi Ferenc

:(

Törölt nick Creative Commons License 2003.07.19 0 0 590
Paracelsus

RÖVID ESZMEFUTTATÁS

Aki nem tud semmit, nem szeret semmit.
Aki tehetetlen: értelmetlen. Aki nem ért
semmit, nem is ér semmit. Aki viszont
ért, az szeret is, néz is, lát is...Minél
több tudás rejlik egy-egy dologban,
annál nagyobb a szeretet... Aki azt
képzeli, hogy minden gyümölcs
ugyanakkor érik meg, mint a szamóca,
az semmit sem tud a szőlőről.

Törölt nick Creative Commons License 2003.07.19 0 0 589
KIRAKJÁK A FÁT

A pályaudvar hídja még remeg,
de már a kényes őszi szél dorombol
és kiszáradt hasábfák döngenek,
amint dobálják őket a vagonból.

Ha fordul is egy, a lehullt halom
néma... Mi bánt? Úgy érzem, mintha félnék,
menekülnék, hasáb a vállamon.
A kisgyerek, ki voltam, mégis él még.

A kiskölyök, ki voltam, ma is él
s a felnőttet a bánat fojtogatja,
De nem könnyezik, egy dalt zöngicsél
s ügyel, hogy el ne szálljon a kalapja.

Tőletek féltem, kemény emberek,
ti fadobálók, akiket csodáltam?
Most mint lopott fát, viszlek titeket
ez otthontalan, csupa-csősz világban.

József Attila

Törölt nick Creative Commons License 2003.07.19 0 0 588
VISZONTLÁTÁS

Ez volna hát a viszontlátás?
Egy pillanatra meginog,
de oly kopár marad a testem,
mint lombjavesztetten a bot.

Pőrén didergek köpenyemben,
ruházzatok fel, reszketek.
Régi csókok osztoznak rajtam
és még mezítlenebb leszek.

Elzuhanva az idegek közt
gazdátlan mosoly fuldokol,
hány éjszakán át készülődött,
mit virrasztott át e mosoly!

Egy hang kellene, egy kiáltás,
egyetlen jajdulás csupán!
Megnyílik, mint a fuldoklóé,
és üres seb marad a szám.

Tudjátok is ti, ki jött vissza?
Ez itt anyám, a kisöcsém,
régi arcok mosolya fénylik,
de hol vagyok közülük én?

Milyen elmerült éjszakában
kóborlok étlen, szomjasan,
mindenki mástól elvadultan
hová cipelhetem magam?

Mikor lesz vége ennek, kérdem?
és rátok gondolok, igen,
hazagondolok s könnyeim közt
gyanútlan fölragyog szivem!

Pilinszky János

Törölt nick Creative Commons License 2003.07.19 0 0 587
PILÁTUS

Kemény vagy, hivatalból.
Elitélsz, hivatalból.
Rámnézel, hivatalból.

Rádnézek mindörökre –
rádnézek mindhiába.

Itt állok mindörökre –
itt állok mindhiába.

Fölmentelek mindörökre.

Pilinszky János

ilang_ Creative Commons License 2003.07.19 0 0 586
...
A nyolcvannégy éves Rotschild néni volt az egyetlen kivétel,/aki csak ősszel járt a strandra, amely ilyenkor szinte már üres volt,/és nem cirkáltak már az úszómesterek,/bár a pénztár még nyitva tartott. A néni/régimódi, bő, fekete fürdőruhája/jó pár liter vizet magába szívott,/s gazdája, a híg elemből kilépve, didergett a szeptembervégi napsütésben,/s miután letelepedett egy padra a medence mellett,/dresszét letolta köldökig, s mezítelen/felsőtesttel szárítkozott. Ma már elmondható,/hogy Rotschild néni a monokini-divatnak korai/előfutára volt, bár bizonyos, hogy nem ismerte ezt a szót,/ahogy mi sem ismertük akkor. Meglepő,/hogy az öreg, kövér Rotschild néni szabados viselkedésén/éppen a fiatal lányok háborodtak föl leginkább./Talán azért, mivel nekik lett volna mit mutogatni,/de nem mutogathatták. Ami engem illet,/sohasem mertem Rotschild néni csupasz idomait/közelebbről szemügyre venni. Nem megbotránkozásból,/inkább az attól való félelemből, amit látni fogok./Számomra az ő emléke egy messziről fehérlő/hájas hát foltja maradt. Történt azonban egyszer,/hogy skandináv túristák érkeztek városunkba, átutazóban./Hírük nem előzte meg őket. Futtában megnézték a várost,/majd alkonyattájt elindultak a strand felé, lemosni az út porát./Anyaszült meztelenül jöttek elő a kabinból,/mint hazájukban szokásos. Dehogyis akartak botrányt kavarni./Nem is volt botrány voltaképpen, mert a fürdőzők s úszómesterek/egyaránt hazamentek, csak két-három elkésett/látogató csavarta ki vizes fürdőruháját, megállva/a medence kőszegélyén. Mint később állították,/nem hittek a saját szemüknek, megpillantva a szürkületben/a meztelen alakokat. Azt képzelték, érzékcsalódás/áldozatai lettek, avagy talán a délibáb/Egerbe költözött a Hortobágyról. Mikor pedig rá kellett jönniük,/hogy nem káprázik a szemük, lóhalálában elhagyták a fürdőt./Másnapra hűlt helyük volt a pucér idegeneknek,/mint lázálom fantomjai éltek tovább a szemtanúk képzeletében./Sokan nem is hitték a hírt, amely utóbb,/mint fojtott tűz, lassan, lappangva mégiscsak terjedni kezdett,/mert csupaszok közt cinkos, aki néma,/noha felöltözött.
-
Előzmény: ilang_ (585)
ilang_ Creative Commons License 2003.07.19 0 0 585
Ha jártatok az egri strandon, ha nem:-)
-
Zelk Zoltán: A NUDISTÁK BEJÖVETELE

Nem is voltak igazi nudisták, csak meztelenül fürdőző skandinávok.../Vagyis szót sem érdemelne az egész ügy, ha nem a világ legerényesebb/strandfürdője lett volna a színhely, szülővárosom fürdője, az egri strand!/ Mily nehezen, mennyi vita és kompromisszum árán/jött létre annak idején az akkor még szerény, vidéki fürdő!/Hisz még a harmincas évek elején is külön-külön uszodába/jártak a férfiak és a nők, csak hogy véletlenül/rá ne jöjjön a lakosság, hogy a természet nem egészen/egyformának alkotta a két nemet. Nem is értem,/hogyan születhettek a házasságokból gyermekek,/hogyan jött rá a férj és feleség, mit is kell tenniük,/ennyi titkolózás, képmutatás és álszemérem ellenére!/A közigazgatás vezetői fürdővárossá akarták fejleszteni/szülővárosomat, ahonnan a gyáripart és a nagykereskedelmet/jóelőre száműzte a bölcs, főpapi előrelátás,/amely megakadályozta, hogy vasúti fővonal/érinthesse a várost; essen csak ki a kárhozatos/fejlődésből és forgalomból. Most ugyanez a kenetes bölcsesség/kapálózott kézzel-lábbal a férfi és a női nem/együttfürdése ellen. Végül, 1933 nyarán,/hosszú harcok után mégiscsak megnyitotta kapuját/a strandfürdő, az egyetlen e hazában,/ahol a férfiak nem viselhettek úszónadrágot, csakis/teljes fürdődresszt, mint a nők; az úszómesterek pedig/cirkáltak egész napon át, és figyelmeztették a vakmerőket,/akik felváltva csúsztatták le jobb, majd bal vállpántjukat,/s próbáltak szőrös vagy sima mellkasukra fölszedni némi/napbarnította színt. "Tessék fölhúzni a vállpántokat!"/ - hangzott hol ott, hol itt, úgyhogy idegen nyaralók/nem is látogatták a fürdőt, mert országszerte elterjedt a híre,/hogy Egerben csupán keménykalapban és szalonkabátban/szabad az úszómedencében megmerülni.
...
A skandinávok pedig a folytatásban jönnek!:-))

cheshirecat Creative Commons License 2003.07.19 0 0 584
Kérlek...
Előzmény: Törölt nick (583)
Törölt nick Creative Commons License 2003.07.19 0 0 583
Köszönöm Cat..
Előzmény: cheshirecat (582)
cheshirecat Creative Commons License 2003.07.19 0 0 582
Rába György
Törölt nick Creative Commons License 2003.07.19 0 0 581
Ha kérhetném a szerzőt,Cat!
Előzmény: cheshirecat (579)
pikpak7 Creative Commons License 2003.07.19 0 0 580
Köszönöm. \o/ :-)
Szivárványos napot mindenkinek!
Előzmény: ilang_ (549)

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!