Az örökké fiatal egyház titka c. vitatopic faliújsággá történt nyilvánítása miatt itt lehet tovább folytatni a politikával fűszerezett vallásról, egyházról, hitéletről szóló vitákat. Egyházi rendezvények reklámozása szigorúan tilos!
Ehhez hozzátartozik, de szervesen ám, hogy ha Jézus holnap feltámad valami csoda következtében, és jártában-keltében egyszercsak templombamehetnékje támad, akkor magától értetődő természetességgel egy zsinagógát fog keresni, hogy ott imádkozzon istenéhez.
Ez a new age lenyege, de egyebkent akar lehetne a Krisnasok hitvallasai is. Az a lenyeg, hogy ne legyen az embernek szuksege Megvaltora.
Csak legalabb azt ne allitsd mar, hogy az unitariusok ezzel a hitvallassal Jezust kovetik ! Hogyan kovetnek mar, mikor total mast allitanak, mast cselekszenek, mint amit O tanitott.!?
Meg csak nem is hasonlit a katolikus egyhaz tanitasa az altalad leirtakhoz. Az egesz okumeniara valo torekvesuk egy rekatolizacios kiserlet, mert hogy allitasuk szerint csak a katolikus egyhaz udvozit, mert egyedul ok orokosei a Peter apostolnak adott jogositvanyoknak. Szemben persze azzal a bibliai igazsaggal, hogy ma is Jezus a feje az valodi Egyhaznak, s O hatarozta meg igejeben, hogy kik is annak igazi tagjai.
"Mi katolikusok úgy valljuk, hogy mindenki üdvözülhet, bármely tévhitben is él, csak szeressen, és akarjon Üdvözülni."
Szoval te azt allitod, hogy a katolikusok szerint udvozulhet egy muszlim is, vagy egy reinkarnacioban hivo hindu, csak szeressen ? Na neee !
De az is lehet, a profeta szol beloled, s te mar latod is a Jelenesek konyveben szereplo parazna asszonyt belovagolni a fenevad hatan, amint a papasag es a new age kozosen felkorbacsolt oldalvizen beszalguldanak a vegidokbe utat keszitve az antikrisztusnak.
A rendes katolikusok szerint viszont a katolicizmusnak is vannak titkai - mysteria fidei - de a földi zarándokútját járó egyháznak, mint intézménynek, mely ilyenformán gyarló emberek és világi életviszonyok között él, s mely fölött a Szent Lélek megelőzőleg óvó akarata csupán a pápa hit és erkölcs dolgában való tévedhetetlensége formájában őrködik, nem pedig az egyház tagjainak a bűnre hajlást is megengedő szabad akaratának felfüggesztésében, természetesen voltak és vannak titkai, megengedhetőek is, gyalázatosak is, ez utóbbiakat mostanában rendre nagyobb késésekkel el is szokta ismerni.
Alcsútra is kellene nagyon valami műalkotás! Ábrázolhatna teszem fel egy allegórikus epegörcsöt...arany koronával - bronzba álmodva...
És az egész emlékmű messzről stílusosan úgy nézhetne ki, mint egy erekcióra láthatóan teljességgel képtelen, szánalmasan erőlködő petyhüdt pénisz. A szobor mellékalakja egy visszafelé járó gigantikus vekker lehetne, nyilaskereszt alakú felhúzóval.
Minden évben Szent Mihály napján a kiscserkészek megkoszorúzhatnák, de szép is lenne.
Akkor egy kis unitárius hitvallás ( http://www.unitarius.com/hitelvek2.html ), most néztem utána alaposabban, hogy a vita során válaszként eszembe jutottak:
Ki Isten? - Isten a világ szellemi lényege. Keresztényibben: Isten személyes létező valóság.
Mi az Isten név? - Az Isten név - mint vallási szimbólum - közös értékeinket és vallásos életünk céljait egyesítő fogalom.
Hány Isten van? - Egy, aki számtalan szinten és formában nyilvánul meg. Egységét tanítja a Biblia is, de az értelem és a vallásos tapasztalás is ezt igazolja.
Bizonyítható-e Isten létezése? - Nem, de nem is szükséges.
Egyedül Krisztusban jelentette ki magát Isten? - Akik azt állítják, hogy Jézusban Isten a maga teljességében megjelent a földön, s hogy Jézus Istennek egyetlen fia, magát Istent szorítják korlátok közé. Ez nem állítása, hanem tagadása Isten gondviselő atyaságának. E szerint a "Mi Atyánk" megszólítás csupán tényleges tartalom nélküli üres szó. Csak egyetlen pont (Jézus) volna, ahol Isten találkozik és érintkezik az emberrel?
Mit tanítanak hát az unitáriusok a kijelentésről? - Isten minden pillanatban és minden gyermeke számára szüntelenül kijelenti magát. Az ember azonban a valláserkölcsi igazságokat csak fokozatosan, az alacsonyabb fokról a magasabb fele haladva tudja felfogni. Így azt mondhatjuk, hogy Isten kijelentéseiben nem kész igazságokat közöl, hanem olyanokat, amelyek az ember belső növekedésének, önmegvalósításának arányában tudatosulnak. Az isteni igazságok felismerése történhet közvetlenül a szentlélek munkája által és közvetetten a Szentírás(ok), a természet, a történelem, a művészi alkotások által.
Bűnben fogantatott-e az ember? - Ellenkezőleg, minden gyermek tisztának, jóra való képességgel születik. Mi a helyzet akkor az eredendő bűnnel? - Ádám és Éva bűnbeesésének bibliai történetét úgy tekintjük, mint az akkori ember próbálkozását, amellyel a bűn és más emberi kérdések (miért kell dolgozni, miért fájdalmas a szülés, miért gyűlöli a kígyó az embert és fordítva stb.) eredetét kívánta megmagyarázni.
Isten fia Jézus? - Igen, hisz minden ember Isten gyermeke az őt éltető örökkévaló lélek által.
Jézus emberségének tanítása nem jelenti az ő lefokozását? - Ellenkezőleg. Ha mindazt, amit tett, Istenként tette volna, megcsodálnánk, de nem lenne számunkra követhető példa "út, igazság és élet". (Jn 14,6) De emberként győzve le azokat a kétségeket, kísértéseket, halálfélelmet, és emberként azonosulva oly mértékben Isten akaratával, ahogy az sem azelőtt sem azután senkinek nem sikerült: örök követendő példa számunkra. Az emberség hangsúlyozása nem jelent lefokozást a többi nagy vallásalapító/vallástanító: Zoroaszter, Konfuciusz, Lao-ce, Buddha, Mohamed vagy Rámakrisna esetében sem.
Az unitáriusok tehát...? - Követik Jézust és nem imádják. Példája szerint saját egyéni sorsunk felismerésével és felvállalásával ugyanúgy igyekszünk Isten küldötteivé (= krisztus) válni.
Az unitarizmust támogatom, nagyszerű ötlet, ebben eddig se voltunk köztünk vita. Cionista meg nem vagyok (bár még lehetek), ezért a Jeruzsálem körüli perpatvart is idegenkedve nézem, ami miatt öngyűlölő, Izrael állam életére törő, defetista és egyéb vagyok, ahogy ez kedvenc alterzsid honlapomon olvasható:
De a Haaretzben se szokatlan ez a téma, éppen ma van egy cikk I accuse (J'accuse, ugye) címmel: "I accuse those who claim that they - and they alone - represent Israel, its true interests and the Jewish-Israeli soul; who claim that anybody who has a different view of what is good for Israel are enemies who endanger Israel."
Ezt így két hozzászólás alatt, off témaként biztos nem tudjuk megbeszélni, talán ha van vagy lesz cionizmus téma, oda írnék, de valószínűleg egyelőre oda se, mert még sok mindent el kéne rendeznem magamban előtte. Inkább élőszóban egyszer, ha úgy alakul.
Lenne is okod a féltésre, de akkor nem faji gőgről beszélnél, hanem arról, hogy a judaizmusból leszármazott vallások egyike szükségeszerűen arra építi a teológiáját, hogy az Ö-kkévaló legalább ideiglenesen kitagadta az ő népét az örök üdvösségből, mert ugye, ha a törvény alattiaké az örökség, akkor nincsen remény, mint Pál mondja, és a természetvallások meghaló-feltámadó isteneinek misztériumát úgy fogalmazta újjá, hogy abban az istent elpusztító természeti princípium nem valamely mitikus figura, hanem maga a konkrét zsidó nép, a másik meg egészen egyszerűen - bár az állítás abszurditása folytán természetesen következetlenül - tagadja a zsidóság iszlám előtti létezését, annak jelentőségét, és a zsidóság történeti és trnaszcendens létének fundamentumát, Jeruzsálemet akarja újra meghódítani illetve a korábbinál is alaposabban megsemmisíteni zsidó jellegét...
Istenirígység itt és ott, mert természetesen az igazi szegletkő itt és ott Jeruzsálem, az iszlám hiában hozott Mekkát, Medinát, Kába-követ és elevenített fel egyéb természetvallási tradíciókat, igazából jól tudják, hogy mindez pótlék és az igazi és első Qibla, az imádság iránya Jeruzsálem, az irígység és a másodrendűségi érzés tárgya és nem engedhetik meg, hogy Jeruzsálem ismét igaz örököseivel egyesüljön.
Ez a közel-keleti konfliktus igazi tárgya, ez az iszonyatos istenirígységből eredő fenekedés, és ebben a helyzetben faji gőgről beszélni azokkal szemben, akik vagy kitagadni, vagy az árulkodó, romolhatatlan jelet megsemmisíteni igyekeznek, iogen szelíen szólva is szűkkeblűség.
Ugyanakkor, ismétlem, itt volna a hungarikum, az unitarizmus, amely feloldhatná a teológai alapvetés ellentmondásait és így Jézus vallása elfoglalhatná, az iszlám mellett helyét Ábrahám örökében, anélkül, hogy teológiailag vagy fizikailag ki akarná tagadni örökéből az Úr népét...
Persze, a zsidóságról szóló bekezdésemnek érzelmi töltete van, ezért pontatlan. Ugyan nem az istenírigység, hanem a féltés és tehetetlenség érzete. "a közvetlen transzcendens megtapasztalás képzete, ígérete és olykor élménye gyakran okoz örömöt"
Muhaha. Amennyiben öröm az, ha belenyúlsz a 220-ba. Na mindegy :) A magam részéről visszaadom a topikot az örökké fiatal jó útra térítésének sokkal jelentősebb ügyének.
Van abban valami misztikusan mélyen humoros, hogy tudatlan kétkezi munkások értették meg azt, ami a művelt elméjű farizeusok számára rejtve maradt. Hogy az Erő az erőtlenségben mutatkozik meg, a csontok velejéig ható kétélű kard az igehirdetés bolondsága által üssön akkorát, hogy kétezer éve nem tudunk kikeveredni belőle.
Vagy nem értették meg... mert nem volt mit megérteni, illetve amit volt, a misztériumvallások pogány vonzereje, azzal az emberiség már hatezer éve küszködik, inkluzíve judaizmus. A visszahanyatlás, az absztrakció kényszerének és a szüntelen őrködésnek meg a törvény alóli feloldás, a közvetlen transzcendens megtapasztalás képzete, ígérete és olykor élménye gyakran okoz örömöt, de azért csak hanyatlás az és a tanach szwerint tudjuk, kitől való...
A minap érettségi találkozóm volt a ferenceseknél, és a te deumunkon az arra a napra rendelt evangélium a kapernaumi centurio története volt, amelyben, jól ismerten, Jézus arra panaszkodik, hogy "ilyen hitet Izráelben nem (sem) találtam..."
Világossá vált a számomra, hogy itt nem a zsidók megfeddése az igazi jelentése az elhangzottaknak, hanem az, hogy az illető belátta, nincs reménye arra, hogy gyógyításait isteni attribútumként fogadtassa el Izráelben...
Jézus nem lehetett más, mint zsidó, mert a választottság által a zsidó nép volt évezredeken át felkészítve arra, hogy a monoteizmust közvetítse a világ számára. A zsidóság eszköznek lett használva, de ő faji gőgjében célnak akarja magát tartani.
No, ez nem igaz. Mellesleg felsejlik benne az évezredes antijudaista istenirígység talaján sarjadó vádaskodás. A zsidóság, legalábbis nagy tanítóinak sora a választottságot mindig a beteljesülés eszközekénti szolgálat értelmében fogta fel:
1Móz12,3És megáldom azokat, a kik téged áldanak, és a ki téged átkoz, megátkozom azt: és megáldatnak te benned a föld minden nemzetségei.
A zsidóság választottsága azt jelenti, hogy rajta keresztül muatakozik meg az Ö-kkévaló minden nemzetnek, és hogy e szerepének elismerése nélkül, azaz közvetlenül nem lehetséges az istenfiúság és a részvétel az üdvtörténetben.
Éppen ezért, azt gondolom, és ilyen értelemben, hogy ha a zsidóságnak ezt az idősebb testvéri voltát elfogadják a származtatott vallások, elsősorban a kerszténység és az iszlám, és meghajolnak Jeruzsálem és örökösei előtt, akkor lehetőség lesz felismerni ebben a genus proximumban a tanítások és a lélek alapvető egységét, és ami ma ellentétesnek tűnik, az akkor közösséggé válik.
Ez persze összeegyeztethetetlen (az itt is többször kifejtett ellentmondás miatt) Jézus istenségének feltételezésével, csak valamilyen unitárius jellegű transzformációval a kerszténységben. Az iszlámmal e tekintetben nincsenek teológiai kifogások, ott inkább a törzsök vad ízének kell finomulnia, és metaforizálódnia a Korán bizonyos alapvetéseinek.
Nyomós érv; akkor a Teremtő személyiségfejlődését egyelőre hagyom, még csiszolni kell az elméleten.
Marad az, hogy az ember fejlődéséhez volt elengedhetetlenül szükséges a Törvény szívbe írása, aminek csak elfajzása, de nem lényegi vonása a pszichobiznisz és a pogány elemekkel való megfertőzés.
Van abban valami misztikusan mélyen humoros, hogy tudatlan kétkezi munkások értették meg azt, ami a művelt elméjű farizeusok számára rejtve maradt. Hogy az Erő az erőtlenségben mutatkozik meg, a csontok velejéig ható kétélű kard az igehirdetés bolondsága által üssön akkorát, hogy kétezer éve nem tudunk kikeveredni belőle. Mintha azt mondaná a Fennvaló: kerítést építetek a törvényem köré, és a magatok értelmét bálványozzátok? Akkor elviszem az igémet a halászokhoz, a lelki nyomorékokhoz, a megalázottakhoz, lássuk, mit léptek erre.
A választottság nem zsákmány, te nem mondhatod azt jogosan, hogy miért nem valamilyen más alapokra építkezik a kereszténység a judaizmus helyett. Jézus nem lehetett más, mint zsidó, mert a választottság által a zsidó nép volt évezredeken át felkészítve arra, hogy a monoteizmust közvetítse a világ számára. A zsidóság eszköznek lett használva, de ő faji gőgjében célnak akarja magát tartani.
Jézus meg Isten is annyifélét mondott, hogy a fene se tudja, hogy mit miért gondolt.
Mindenesetre minden egyház a saját szája íze szerint értelmezi, sőt minden magát vallásosnak mondó ember is.
Az egyházaknak valamikor réges régen, amikor még általános volt az írástudatlanság, társadalomerősítő szerepük volt, egyrészt valamennyire hozzájárultak ahhoz, hogy a törvények (a világiak is) betartassanak, de mára szinte kizárólag társadalom hátrahúzó a szerepük. Növelik a megosztottságot, az ellenségeskedést, hátráltatják a kutatói munkát, ráaadásul prominens személyei kifejezetten rombolják az emberekben amúgy meglévő moralitást.
Ha elfogadod, hogy Jézus a Krisztus, és rajta keresztül az Úr (mindenható) cselekedett akkor akár érvénytelenítette, ha nem, nem.
Nem igaz, éppen ez a lényeges állításom.
Körülbelül az a probléma a dologgal, mint azzal a látszólagos paradioxonnal, hogy a mindenható Úr nem tud akkora követ teremteni, amekkorát nem trud felemelni.
Ez a paradoxon xcsak úgy oldható fel, ha tisztán látjuk, hogy a kérdésfeltevésben illetve a feladatmeghatározásban lévő logikai öbnellentmondás folytán a feladat nem létezik, következésképpen nem lehet korlátja a mindenhatóságnak.
Ha ezt nem fogadod el, akkor bukik a mindenható mindenhatása.
Ennélfogva követelmény, hogy az a rendszer, amelyben az "isten fiáról" magának a Tanach leírásának és előjelként értelmezett utalásainak és egyáltalán az egész őrjítő fenyegetésekkel megtámasztott szigorú monoteizmusnak az alapján lehessen levezetni - az illető saját szavai szerint hogy egyetlen ióta se vesszen el belőle - a tenger- és holdistennő attribútumait szinkretizáló hölggyel való isteni liaisont, a belőle származó közhelyszerű meghaló-feltámadó természetisteni és az Úr szombatjáűnak áthelyezését a Sol Invictus vasárnapjára.
Az Úr akaratának kifürkészhetetélensége nem vonatkozik az isteni lényeg levezetett jellegáéből következő teológiára. Nem Narrenfreiheit. Nem "anything goes". A saját maga attribútumainak levezeésée fölött az Úrnak sincs hatalma, hiszen Jézusnak, ha az, akinek mondja magát, hatalmában állott volna ellentmondásmentes levezetést is adni önmagának - de nem tette meg, tehát ő a Hazugság Szellemének emisszáriusa, ami egyébként a Tanach locusaiból, ha erre van indíttatásunk, einwandfrei levezethető.
