Egy olyan fórumot szeretnék elindítani, ahol a résztvevők önzetlenül és mindenféle ellenszolgáltatás nélkül, szívesen ajándékozzák el ismerősöknek, közterületre, vagy esetleg teljesen ismeretlen személyeknek is olyan fájukat, bokrukat, virágukat és egyéb növényüket, amelyekre már nincs szükségük. Válhatnak növényeink otthon feleslegessé, megnőhetnek akkorára, hogy már nem tudjuk őket hol tartani, lehet, hogy több van már belőlük a kelleténél, vagy esetleg (mint nálam is), a növények szaporítása közben sokkal több kis magonc, vagy csemete nőtt, mint amennyi a kertünkben elfér.
Szóval szerezzünk örömet másoknak feleslegessé vált növényeinkkel, tegyük szebbé környezetünket, parkjainkat saját nevelésű fáinkkal!
Nekem nem szép a kertem; ehhez a fajta esztétikai tervezéshez egyáltalán nem értek, és irígylem azokat, akiknek érzékük van hozzá. de azért sok érdekes szép növényem van, és egyszerü drótkerítésem, amin simán belátni.
A füvet viszont minden eszközzel igyexem visszaszorítani, mert szerintem a fü a kertbarátok legnagyobb csapdája; az egyik legmacerásabb, legnehezebben ápolható növény. Kb. egyben az egyetlen is, amivel nem vagyok hajlandó foglalkozni. (akkor már nekem is inkább az ugartörés, -gerillakertészet az utcai ágyásokban, meg az elöttünk levö üres területen, meg küzdelem az önkormányzatisokkal, akik még életükben nem láttak növényt és fükaszával lexivesebben mindent miszlikbe aprítanak.)
Nos a füápolás az egyetlen, ami a fiam dolga lenne, ennek megfelelöen permanensen térdig ér, és fünek már nem is igen nevezhetö, inkább pitypangszönyeg. nyáron meg kopasz sivatag, mert öntözni nem vagyok hajlandó; így is napi 1 óra a locsolás.
jó lehet, hogy minden ilyen könnyen megterem nálad; nálam például épeszü paprika még az életemben nem nött, pedig minden évben megpróbálom és még üvegházam is van.
:))) No igen! A fű nagy hátránya, hogy nyírni kell. Mégpedig nyáron 30-40 fokban többnyire. Igyekszem is visszaszorítani, mindenféle sziklákkal, tavakkal, talajtakarókkal, bokrokkal, virágokkal, amik trükkösen ültetve őserdőt alkotnak nyárra.
A változás nálam tavasszal következett be. Addig azt hittem, hogy milyen hatalmas kertünk van, amelyet nem győztünk fenntartani, s ezért az egészet fűvel ültettük be. Szóval gyümölcsfák, pár bokor és zöldség, valamint fű minden mennyiségben. Csak a fűnyírás egy egész napos munka nálunk.
De mióta oltok , szemzek, dugványozok, csíráztatok, bújtatok, csemetézek, egyre kisebbnek tűnik a kertünk. Tavasszal pedig már el is fogy. Mármint a szabad hely benne. Már annyi csemetém, magoncom és ötletem van az eddig még szabad területek beültetésére, hasznosítására, hogy kiírhatom a megtelt táblát. S már a szomszéd elhagyott kertjére is szemet vetettem. Tervezem, hogy beültetetm neki gyümölcsfával, a felesleges vagy többlet csemetéimet ott fogom tárolni. Még ha ő aratja is le a termés nagy részét, azért a közelemben lesznek, mindig lesz róluk oltóvesszőm, s tulajdonképpen úgy alakíthatom az egyelőre üres kertjüket, ahogyan én akarom. Vagyis remélem így lesz.
Biztos vagyok benne, hogy sikerül összehoznunk egy találkozót, vagy egy helyszínt, ahol otthagyhatjuk a növényeket. Egyébként sokszor én is felírom már a dolgokat, tele van az asztalom cetlikkel, mert félek, hogy egy-egy fontosnak tűnő dolgot elfelejtek. Notesz helyett ez is megteszi. :)
:o)) Tavasztól késő őszig elboldogulok velük, mert kint vagyok, folyamatos a kontroll, kevesebb az unatkozás. És nagyon jó "gyerekek". Mostanság már van baj, több mint kellene. Amikor unatkoznak, és nincs felügyelet....hááát.......ma két marék kutyagumi a féltett epresemből...A villanypásztort időszerű lesz bevetni. Az a titkos fegyver!
Ilyen kecskerágóért, lehet a tavasz beköszöntével megtámadlak majd. A sziklakertben jól mutatna.
Akihez folyton odajár a szomszédság bámészkodni, ott van is mit bámészkodni! Ne tessen szerénykedni! :DD
Én csak egyszer láttam Vera csodakertjét.....egy életre szóló élmény volt. Komolyan!
Nekem az a kert lett az etalon. Annyira azonos az elképzelésünk, a természethet való hozzáállásunk, hogy nagyon nagy hiba lett volna nem látni amit ő létrehozott.
Nem a "golfpálya" az én világom.....ennyi kutya mellett pláne nem. :)))
A kertművelés érdekes kérdés. Épp minap emlegette a nagyfiam, miközben látta mit művelek az évszézados ugarral szemben egy rossz ásóval a kezemben, hogy mintha olyasmit hallott volna tőlem anno, hogy CSAK FŰ!!! SEMMI KONYHAKERT!
Hmmmm....igaz...ezt mondám pár éve, nagy meggyőződéssel. Csakhogy változnak az idők. Egyre drágább minden, eljutottunk oda, hogy a hús a legolcsóbb élelmiszer. És egyre mérgezőbb is minden amit nem magam termelek.
Kezdődött a földieperrel. Vétek nem ültetni! Aztán a gyümölcsfák, cserjék, piros bogyósok, minden ami gyümölcs. Aztán legyen már a kora esti szalonnasütésekhez itthoni paradicsom, zöldhagyma....Aztán jött a kicsi fiam a csilipaprika mániájával (kockafejű gyerek, legalább addíg sem ül a PC előtt, és nem marad olyan buta mint a tök, aki azt hiszi a tarhonyát is kaszálják). Akkor már had legyen édes paprika is. A csilis babhoz meg ugye bab sem árt. (szalonnát is kellene ültetni tudom! :DDD )
Szóval most itt tartok:
Ez nem a kert látványos része MÉG!!! Ezt a területet egyszerűen elbirtokoltuk a vízügytől. Meguntam nézni az égig érő gazt a kerítésen túl, miközben már gondot okozott a "hová ültessem" kérdés.....
Remélem nem fognak érte felakasztani, nekik is jobb talán, hogy valaki rendbentartja. Nekem meg lesz benne csemegekukorica, paszuly, paradicsom, és igen, RICINUS!
Nem tervezem nagyon elhatárolni a haszonnövényeket a dísznövényektől, sőőőt!!!! Pl. a padlizsán, a patisszon dísznek sem utolsó.
Jut eszembe! Vadsóska itt őshonos. Nem ültetem, csak áttelepítem a felásott helyekre, és locsolom onnantól rendszeresen. Tudok adni töveket bárkinek. Az én két fiam kétpofára zabálja sóskaszószt.
Lassan el kell kezdenem felírogatni. Akinek nincsen esze, legyen notesze....:))) Ha hamarabb is megy valaki arra, nem fogom kihagyni az alkalmat. Nem kötelező tavaszig várni, csak a kanna hagymákat nem volna értelme postázni. Nehezek, és fagyérzékenyek, úgysem lehet most kiültetni.
Azt én sem tudom, hogy mi kel ki a japánbirs magból, de reméljük, hogy japán birs. :) Szívesen küldök neked belőle, ha van kedved kipróbálni. Leszedtem még pár gyümölcsöt a bokorról és megint nyertem belőlük vagy 500 magot. Szóval van bőven annak, akit érdekel.
Csodálom azokat, akik ilyen különleges esztétikai érzékkel nyúlnak a kerthez, mint Vera is. Én ehhez egyáltalán nem értek, se a lakásban, se a kertben. Örülök, ha egyáltalán sikerül életben tartani a növényeimet, de még így is folyton idejár a szomszédság tanácsért meg bámészkodni, vagy ezt-azt kunyerálni, mert a környéken már alig valaki müveli egyálalán a kertjét.
Nálam detto. Viszont azt hiszem rájöttem....a gyökere nem képes a száraz, kemény talajon áthatolni, ha ilyen helyre ültetem, picike marad. Jó mélyen és nagyobb területen felásott talajban kellő mennyiségű víz mellett szépen fejlődik. Sosem lesz akkora mint homokos talajban, de ne legyünk telhetetlenek. :))
gyönyörü a kerted, én meg pont az ilyen ricinust szeretem. Hogy ö mit szeret, azt viszont én se tudom; nálunk is kötött a talaj, de volt, hogy 2 m-re nött, volt, hogy csak félre.
Én meg szerettem volna a sötétzöldet is, mert nagyobbra nő. Találtam tavaly nyáron egy kukoricaföld szélében, gyorsan megvámoltam. No, az nem kelt ki. :((
A marketingdumával ellentétben a vakondot ugyan el nem űzi, de nagyon impozáns szép növény.
Nálunk kicsit kötött a talaj, nem nő olyan hatalmasra mint homokos, laza földben. Jó mélyen fel kell ásni a földjét, mert ha nem, fél méter megállítja. Sőőőt! Voltak már törpe méretű ricinusaim is, míg meg nem tanultam mit szeret. :)))
Ennek megszedtem a magját, mindjárt dobok egy privit.
Miután mostmár semmi nem sürgős, és az eprek is csak valamikor nyáron lesznek aktuálisak, a kannákat is tavasszal kell kiültetni, addíg kialakul valami. Pesten előfordul időnként tőlünk is valaki. Nem sűrűn ugyan, de majd egyeztetünk. Általában észben tartom amit ígértem, de ha tél végén emlékeztetsz rá, nem fogom bánni....:))
