Én főleg azokról a településekről fogok írni, amelyekről van személyes élményem, benyomásom.
Nem vagyok sem zalai sem somogyi, de korábbi nyaralások, kirándulások, kerékpártúrák révén van némi benyomásom ezeknek a vármegyéknek egyes települéeiről, no meg persze a neten utána is olvastam sok dolognak.
A Kis-Balaton egy érdekes hely, a Zala folyó torkolatánál kialakult egy mocsárvidék ami az ember áldozata lett. Először a vasútépítés miatt vettek el belőle, azután a mezőgazdasági termelés miatt, utána teljesen elszennyezték a mezőgazdaságban használt műtrágyák és a települések tisztítatlan szennyvizei. Végül az mentette meg hogy rohamosan romlott a Balaton vizmínősége az emberi szennyezés miatt és hogy csökkenjen a tóba jutó szennyezés részlegesen helyreállították a Kis-Balatont a 1980-as években.
Pap Janos volt az a megyei titkar, de szerintem ez a tortenet nem igaz a lecsapolasrol.
A Legvidamabb barakk dokumentum sorozatban o is beszel arrol hogy hogyan lett balatoni nyaraloja. Majd lesz idom akkor elokeresem, a youtubon fent van.
Igen, manapság szokatlan, de nem úgy húzták meg a megyék határait Szent István korában mint most szokás, tehát nem a folyók határolták őket, hanem átfolytak rajtuk, a Dráva, a Duna, a Tisza mindkét partján volt területük és más folyóknál is ez volt a helyzet, a történelmi Magyarország esetében egyedül a Kárpátok jelentett természetes határt és a Duna déli szakasza Nándorfehérvárnál, plusz a Száva folyó.
A történelmi Zala vármegyének már az 1920-as trianoni békediktátummal is voltak területi veszteségei:
a perlaki és a csáktornyai járás teljes egészében, az alsólendvai járás pedig mintegy felerészben az újonnan megalakuló délszláv államhoz (Szerb - Horvát - Szlovén Királyság) került.
Trianon előtt Zala kifejeztetten nagy kiterjedésű vármegye volt.
Igen, pl. Keszthely szerintem speciel jól járt azzal, hogy a belvárosát nem építették át a "szocialista városfejlesztés" jegyében, így nagyobbrészt fennmaradt a kellemes, történelmi hangulatot árasztó belvárosi része. (Plusz a Festetics-kastélynak is sikerült átvészelnie a kommunista időszakot.)
Ilyen hülye ötletek már a 18-19.században is voltak, szerencsére nem voltak döntései pozícióban az ötletelők.
Nyilván azért nem voltak teljesen hülyék az akkori pártvezetők sem, a rendszerben fontos szerepe volt a kisemberek balatoni nyaralásának, mint vívmánynak, plusz sok pénzt hoztak a külföldi nyaralók is az országnak.
Volt amikor az járt jól akit nem fejlesztettek, sok helyen simán elpusztították a belvárost és paneleket építettek a helyére.
Most hogy mondod, Zalavár volt Zala megye történetének legjelentősebb települése. A Karoling korban ez volt a mai Magyarország területének legjelentősebb települése Mosaburg néven, itt volt Pannónia székhelye.
Zalának ez a keleti, Keszthely, Zalavár, Zalakaros és térsége régiói azok, amik a turisták előtt leginkább ismertek.
Aztán van a középső rész, Zalagerszeg és környéke és van a "Mély-Zala", a nagy turisztikai célpontoktól távol eső, a szlovén és horvát határszélhez közeli régiók, a Kerka-vidék (vagy Hetés) és a Göcsej.
Ez utóbbiakat is érdemes lenne felfedezni, jóllehet kevesebb az ismert turisztikai célpont, mint a Balatonhoz közeli részeken.
Az 1950-es kommunista megyerendezésnél nemcsak Keszthely környéke, hanem Tapolca, Balatonfüred és Sümeg térsége, valamint a komplett Balaton-felvidék átkerült Zala megyétől Veszprém megyéhez.
Sajnos 1979-ben csak Keszthely és térsége tért vissza, a többi "elcsatolt" terület maradt Veszprém megyénél.
Kiemelésre méltó még, hogy lényegében a Festeticsek tették Keszthelyt újkori értelemben vett várossá.
Amúgy egy viszonylag sötét időszak volt a város és az egész keszthelyi járás életében, amikor 1950 és 1979 között Veszprém megyéhez tartoztak, mert a megye kommunista vezetése inkább Veszprémet és a "szocialista nagyipar" megyei központjait, Ajkát, Pétet stb. fejlesztette meg a Balatonnak a Veszprémhez közeli partvidékét.
A reakciósnak, klerikálisnak tartott Keszthely, Tapolca és Pápa jóval kevesebb fejlesztési forrást kapott.
Mellesleg, bár nem ide tartozik, de Veszprém megyének volt egy vadbarom, fanatikus kommunista pártfőtitkára, akinek az egyik "nagy ötlete" a Balaton feltöltése volt, a helyére hatalmas kiterjedésű kukoricatáblákat képzelt el.
Még szerencse, hogy felülről valakik észbe kaptak és időben leállították, nyilván a kommunista felsővezetők között is voltak néhányan, akik szerettek a Baltonnál nyaralni.
A római korban is jelentős település volt Keszthely, utána meg itt született Nagy Theoderik keleti gót király, volt itt egy túlélő római közösség is, az avar kor elején még itt éltek.
A kaposvári Rippl-Rónai Múzeum archeológusai egy, a maga nemében rendkívül ritka és kitűnő állapotú római aranypénzre bukkantak a Balaton környékén. A szakemberek nem árulták el a lelőhely pontos fekvését, mivel valószínűsíthetően még további értékes leleteket rejt a föld mélye, és ezért tovább folytatják a feltárást.
A 2. századtól felerősödő barbár betörések elől menekülve, a villatulajdonosok – valószínű, hogy a visszatérés reményében – az értékes kincseiket gyakran elásták.
Ennek tudható be, hogy időnként pénzérmékkel töltött agyagkorsók, vagy más, a római időkben elásott értékes leletek kerülnek elő, mint például a késő antik Seuso-kincs, valamennyi közül a leghíresebb.
Extrém ritkának számít a megtalált aranypénz
Az unikális aranyérmére a múzeum közleménye szerint idén februárban bukkantak rá, fémdetektor segítségével.
A PÉNZÉRÉMÉT A 3. SZÁZAD DEREKÁN URALKODOTT VOLUSIANUS CSÁSZÁR VERETTE.
