Nálam olyan a társasház, hogy ha leáll a fűtés, körbevesznek a lakások, úgy egy hétig nem fagyok meg... hacsak nincsen kint mínusz 15 fok még nappal is.
Víz az alapeset, áram nélkül sem megy gyakorlatice semmi.
Tehát a gázhiánytól nem félek, az áramtól sem annyira, legfeljebb nem tudok egy darabig itthonról dolgozni.
A médiában elég vad hírek terjengenek, nem érdekel a pánikkeltés.
Megint sikerült olyat kiolvasni a hsz-emből, ami nem volt benne.
Egyébként ha az amerikaiak ennyire szeretnek mindenről ilyen kiterjedten vitázni és sarkos véleményeket kimondani, akkor nagyon is megérdemlik ezeket a megjegyzéseket... ui. fel kell menni pl. a redditre és meg lehet nézni, hogy ott is visszaköszönnek ezek a sztereotípiák, de ott legalább elfogadják, ha valaki alternatív módon gondolkodik... már ahol, van, ahol/akik ezt zsigerből utasítják el.
Semmi kifogásom az ellen, ha valaki a fórumon (is) megosztja a magánéletét.
Másrészt ez az egész vita a nemi szerepekről megint csak arra volt jó, hogy mindenki megerősítse a saját maga meggyőződését.
Az a helyzet, hogy vannak témák, amikben nekem lehet újat mondani, de ez pl. nem az az téma. Jellemzően szociológiai témákban ui. elég jól informált vagyok, pedig elég szelektíven olvasok/hallgatok médiát, és mégis valahogy eljutnak hozzám a lényeges dolgok. (Miközben az ismerőseimet/barátaimat sem lobogtatom holmi megfellebezhetetlen példaként, tisztában vagyok vele, hogy mindenkinek egyéni a helyzete és néhány nagyon rossz példát kivéve a többség jóravaló ember...)
Neked az amerikai nőkkel vannak tapasztalataid? :)
Szerintem a most itt, ebben a témában gondolataikat, tapasztalataikat mrgosztó nőknek is van magánéletük, sőt bőven nem itt élik az életüket, akik viszont itt "osztják az észt", azok leginkább (egy-két) férfiak.
Ha azt vesszük, hogy még soha ilyen jól nem ment a nőknek, akkor ez annyiban igaz, hogy sem a nőknek, SEM a férfiaknak soha ilyen jól nem ment.
Mindenesetre én nem a fórumon/Twitteren élem a magánéletem, sem nem itt/ott dühöngök, ha valami nem tetszik.
A közélettel kapcsolatban néha vannak gondolataim, de tisztában vagyok vele, hogy nincsen politikai hatalmam és sosem vágytam ilyenre.
Akik itt a fórumon vagy a Twitteren osztják az észt és nem politikusok, azok mindig is titokban erre vágytak. Ez is tapasztalat. Mondhatod erre, hogy ez csak egy feltételezés, de túl sokan árulják el és túl sokszor magukat.
Amúgy én is azt gondolom, hogy még soha ilyen jól nem ment a nőknek, de végső soron valahogy semmi sem elég. Mint valami pákosztos kisgyerek, akinek adtak cukorkát/csokit, de még mindig többre vágyna.
Legalábbis ez jön le a szószólóktól, a többség meg vagy hallgat vagy el van valahogy.
Én egyénileg sosem éreztettem egy nővel sem, ha nem adott okot rá (értsd: nem kezelt le), hogy bármennyivel kevesebbet érne, mint egy férfi. Tehát úgy gondolom, fair voltam mindig.
en is. egy honapja mondtam a gyerekeknek hogy mit kernek karacsonyra, semmi valasz azota se. oke, fiamnak veszek valami focis / xboxos cuccot, lanyomnak konyvet(utalvanyt?) mert azokat szeretik, de jobb lenne azert ha mondanak mit kernek...
A diákhitelnél meg ugye lehet azt mondani, hogy összességében a család terhei csökkennek, mert azért 3+ gyereket val.szeg nem egyedül vállalt a nő, de ilyenkor ez az érvelés ugye érdekes módon nem jön elő, csak akkor, ha a nőnek nem jut jobban fizetett meló a gyerekkel otthon töltött idő miatt, hogy hát de a család jobban járt úgy.
akkor miert nem torlik el 3 gyerek apasaganal is a diakhitelt?
Tényleg, ha már folyton ezen a tfr-en lovagoltok, akkor tessék talán nem a nőket hibáztatni, hanem olyan környezetet teremteni, úgy viselkedni, hogy akarjanak a nők gyereket szülni...
de okos vagy. meg van nekik teremtve a valaha volt legbiztonsagosabb, legkenyelmesebb, legegyenjogubb civlizilacio es megsem szulnek. mi kellene meg, ta'n a faszom IS?!
Idén nagyon-nagyon el vagyok csúszva a karácsonnyal, még sosem volt ilyen, korábban már augusztusban is vettem meg ajándékot, de most minden olyan sűrű volt. Ma sikerült kettő tételt kipipálnom, de amúgy elképesztő, tegnap este kinéztem valamit, de már nem volt erőm végigzongorázni a vásárlási folyamatot, elkedvenceltem, ma reggelre 3 e Ft-al drágább volt...
Az a natúr joghurt, amit ízre legjobban szeretek 3-4 hét alatt 25 Ft-ot drágult több részletben.
Ja és köszi mindenkinek a telefonosra dologra a választ, igazából olyanra gondoltam, hogy azokat a telefonokat, amiket ő ajándékozott a gyerekeknek korábban (egyik sem új készülék volt, hanem saját, "levetett" telefonjai, de ajándékba adta a gyerekeknek), azokat mind visszavette, amikor kaptak újat (tőlem), és nem szeretnék ezzel így járni. :) Mert pl. a kicsinek jó lehet később is. Meg ugye ki tudja még mit művelne, amire nem is gondolok, mai napig nem értem, hogy miért kellett több oldalról képet csinálnia a fiamnak a biciklijéről amit kapott (tőlem és a szüleimtől közösen). Vagy az én autómról.
Mindenesetre ha felveti belemegyek, max. megszivom, akkor tanulok belőle.
Egyetértek ebben, nem volt egyszerű hallgatni, nem volt gördülékeny, viszont nagyon sok jó gondolat volt benne, még ha nem is sikerült totálisan jól átadnia mindent.
A "nem kap diplomás" rész emlékeztetett amúgy a tesómra. :) Ő szivatta meg magát így zeneszerzés szakon, végül átment zeneelméletre, a fuvolát meg amúgy is csinálta már, szóval neki lett így is két diplomája, de zeneszerzésből azóta sem, és azt mondta már nem is érdekli, hogy legyen.
De, amúgy bizonyos mértékben feladata ez is. Nem operatőr, hanem rendező, az egy eléggé sokoldalú feladatkör. Persze rendező és rendező között különbség van, és ezzel nincs is baj, nem kell mindenkinek ugyanolyannak lenni, és ettől még értékelem Enyedinek azt a törekvését, hogy próbálja nem kimondani az első dolgot, ami csak az eszébe jut valamilyen kérdéssel kapcsolatban.
Pont a hétvégén hallgattam meg egy beszélgetést Gárdos Péterrel, akit többször is hallottam már, és őt meg kifejezetten könnyű és élvezetes hallgatni, mert neki nagyon gördülékeny a kommunikációja (néha már túlságosan is), és egyszerűen magával ragadja az embert a sodró lendületével, és azzal, amennyire átjön, hogy mennyire nagyon szereti a munkáját. Viszont neki anno az első házassága is tönkrement emiatt, szóval valamilyen szinten érvényes rá az, amit Enyedi mond valahol az interjú első felében arról, hogy ki kell zsigerelni magát a rendezőnek, ez az elvárás, vagy valami hasonló.
A gyerekes rész persze, hogy megrázó volt, ott érthetőek is a nagy hallgatások, meg nyilván az is, hogy ez rád különösen nagy hatással volt, de amúgy nem csak rád.
Csak ezt a részt néztem meg, amit kiemeltél (többhöz nincs türelmem a nyekegés miatt), engem ebből az ragadott meg, hogy úgy megy most már egy ideje egymásnak a két nem, mint az ugyanazon a pályán egymással szemberobogó gyorsvonat, pedig egyre nagyobb szükségük lenne egymás energiájára.
Plusz remélem egyetértesz azzal, hogy az a kiragadott mondat erősen félrevezető volt a beszélgetéssel kapcsolatban, ráadásul az 1 órás vágott anyag töredékét tette ki ez a témakör.