A 7-es ről azok a kis csühögő gőzmozdonyok jutnak eszembe amik erőlködve tolták a tetőre a salakos üstöket, mindig szurkoltunk nehogy visszacsusszanak.Persze ez már gyerekkori emlék.
"1956. november 4 a múlt század legelitélendő napja volt, és marad."
Aki szenvedő alanya volt, annak biztosan. Különben meg egy kis országban, egy mellékhadszíntéren kirobbant lázadás leverésének napja. Világrengető esemény semmiképp, akárhogy is szeretnénk így beállítani. A világ, a nagyhatalmak a friss szuezi bonyodalmakra figyelt, ahol összehasonlíthatatlanul több forgott kockán, mint egy jelentéktelen délkelet-európai csatlósállamban kitört zendülés esetén. Az Egyesült Államok szinte felszólította Moszkvát, hogy legyen szíves rendet csinálni Magyarországon, mert a szuezi események közepette kisebb gondja is nagyobb annál, minthogy vele is foglalkoznia kelljen. A jelentéktelen mellékhadszíntérnek mégis sikerült pár napra az események középpontja felé mozdulnia, amikor Nagy Imre bejelentette, hogy Magyarország azonnali hatállyal felmondja részvételét az alig egy éve összetákolt Varsói Szerződésben. Amit nem tűrhetett tovább sem az Egyesült Államok, sem a Szovjetunió - ki ezért, ki azért. Washington megadta Moszkvának a felhatalmazást a rendcsinálásra, hogy Egyiptomra koncentrálhasson, és a zendülést pár óra leforgása alatt leverték (csatározások persze folytak még, de az effektív államhatalom órák leforgása alatt Kádárék kezébe ment át).
