Van a fortepanon valamilyen, a mai naphoz fűződő, fénykép? Nem későbbi megemlékezésszerűre gondolok, hanem valami korabeli hivatalos aktust megörökítő képre, pl. határkőállítás, aznapi országgyűlési felvételek... ilyesmi.
Amennyire én ezt most felfedeztem, az angol szó, a magyarral ellentétben, nem a testi "akció", hanem annak csak szavakban megnyílvánuló válfajára vonatkozik.
Köszönöm, hogy gyarapíttattad ismeretanyagomat! :-)
adott nekem a cég anno, hogy otthon, munkaidő után, is dolgozhassak határidős programmozási feladatokon. Természetesen jött vele az általad említett modem kütyü is, ami még azt is kibírta, ha "valaki más" véletlenül felvette a másik házitelefon kagylóját, tárcsázott, majd az üvöltésre visszahelyezte azt a helyére. :-)
"Még emlékszem PC-s időkből olyan extra perifériákra, mint villanyírógép klaviatúrájára helyezhető doboz a pc-ből küldött jelekből nyomkodta a billentyűket"
Láttam még néhány ilyent működni, mikor még nagyon ritkák és drágák voltak a nyomtatók.
Voltak ehhez hasonló adapterek zongora és orgona billentyűkre illesztve is.
"Vagy olyan telefon modem, ami hangszórót, és mikrofont tartalmazott, és a telefonkagylóra kellett tenni. És ezzel akár egy telefonfülkéből is lehetett a hordozható gép ősökkel más számítógépekkel kommunikálni."
Na ja, akkoriban minden valamirevaló riporter cipelt ilyet az akta, vagy diplomata táskájában.
A villanymotoros írógép gyorsabb írást tett lehetővé tanult titkárnőknek. Én autodidakta gépelő vagyok. Mint programozó gyorsabban lyukasztottam papír szalagjaimat, kártyáimat, mint ha leadtam volna. Ezzel együtt valakinek segítettem 77-ben diploma munkát készíteni, amihez sima talán Erika kis táskagépet szereztem a munkahelyemről. Ott jobbára Optimák, elektromos Optimák voltak, de már kifutó termék volt.
Az IBM gömbfejesehez, nem ismerem összes változatát, de a jobbak már a hetvenes évben egy A/4 es lapot képesek voltak a memóriában tartani, ott javítani, és a lapot újra kinyomtatni. Magyarul nem kellett javítani, csak ez a stencilhez nem volt jó.
A második diplomát már számítógéppel írattuk az egyik kollégámnak, és DZM 180 lengyel gyártású mátrix nyomtatóval készítettük. Ez már maszek munka eredményeként ismerte a magyar ékezeteket is. Egyik üzleti baklövésem volt, hogy a külkereskedőnknek Nem mutattam elegendő lelkesedést, és nem mi lettünk Japán Epson helyett a mátrix nyomtató úttörői. Még prototípushoz se jutottunk el, mint a BRG-s floppy fejlesztő Jánosi Marcell. (Volt alkalmam kipróbálni.)
Rajzolni egy csodálatos gépen rajzoltunk. Mindenféle tollas volt, és 11 m szer 0,96 m es volt a legnagyobb rajz. Számítógépes tervezésre, és dokumentálásra használtuk. A 80-as évek második felében meg már volt PC-s kártyatervező program, illetve voltak szines mátrix nyomtatók.
Még emlékszem PC-s időkből olyan extra perifériákra, mint villanyírógép klaviatúrájára helyezhető doboz a pc-ből küldött jelekből nyomkodta a billentyűket. Vagy olyan telefon modem, ami hangszórót, és mikrofont tartalmazott, és a telefonkagylóra kellett tenni. És ezzel akár egy telefonfülkéből is lehetett a hordozható gép ősökkel más számítógépekkel kommunikálni.
Nálunk Benson 1332 plotter volt a cégnél a 80-as, 90-es években. Különböző adapterekkel csőtollat, de normál filctollat is be lehetett állítani. Ezekkel rajzoltuk a kézivázlatról bedigitalizált nyomtatott áramkörök próbarajzait ellenőrzéshez.
Nagyon érdekes infók, de ezekből kimaradtam, ugyanis a számítógépekig csak Erika táska írógépemet használtam. A csőtollakat is elektro-mechanizálták, az első amit láttam,
egy HP (nem hülye p!) plotter volt. Ez maga cserélte a fekete és színes, különböző vonalvastagságú tintapatronokat. A műszaki rajzolók Wurlitzerje volt.
A ceruzahegyezőket és a radírozókat is elektro-mechanizálták később.
Apám most keresett írógép szerelőt (nem lehetett egyszerű) a nagymama Olympia táskagépének tisztításához. Az lesz a lányom évvégi ajándéka annak apropóján, hogy a ded ötös lesz gépírásból.
Az IBM gömbfeljes gépeknek volt egy óriási hibája. Ha utólag javítani kellett, jellemzően a stencilt, az életben nem lehetett pontosan vissza találni az adott betühöz. Ezért nekem az egyetemen egy olivettim volt, amivel tökéletesen tudtam javítani azt amit a gömbfejessel félre ütöttek.
"Ezek ugyan nem terjedtek el, mert jöttek az IBM golflabdás gépek és társaik."
Az elektromechanikus írógépeket Európában pl. a Mercedes 1914-től gyártotta, az IBM gömbfejes gépek 1961-ben jöttek a piacra. A béketábor irodagépesítésének alapja a Robotron 1967-től gyártott elektromechanikus Optima gépei voltak, amik a nyolcvanas évekig gyártásban maradtak. (amúgy az NDK-ban a régi Mercedes-gyár 1951-től folytatta a korábbi Mercedes konstrukciók gyártását). Idehaza elektronikus írógépet valamikor a nyolcvanas évek közepén láttam először (valamelyik Robotron-modellt), amikor már minden magára valamit is adó irodában ütőkaros villany-Optimák voltak.
Kezdetben vala a napraforgó szüret, az 15883-as hozzászólásban. Onnan a borotvapenge élesítésen, a Wilkinson Sword pengén, a ruhabontáson, dipa és pauszpapíron, redisz és csőtollon, javítófestéken, stencil javításon át eljutottunk az írógépig.
Erről annyit, hogy volt egy motorizált változata a mechanikus írógépeknek. Ezekben egy villanymotor segítségével erősítették fel a kalapácsok ütését. Nagy segítség volt ez a több indigós példányt író, gyengébb ujjú gépírónőknek. Ezek ugyan nem terjedtek el, mert jöttek az IBM golflabdás gépek és társaik.
A stencil nekem is munkával jött, mikor Stockholmban a műegyetemen működtem.
Apámnak volt egy táskagépe, már nem tudom milyen márka, ami kb. velem egyidős volt ha nem még egy pár évvel idősebb. Halála után elajándékoztam az élettársának, aki panaszkodott, hogy a hasonló sajátjával valami baj volt és már nem tudja megjavíttatni. Nekem nem kellett, mert mechanikus géppel soha nem írtam, mindjárt elektromossal kezdtem, Stockholmban.
Tudom aki gyűjtő szenvedélyes az mindent gyűjt, de amugy nem sok értelmét látom egy ilyen öreg gépnek. Szerencsére annyit költöztem, hogy soha nem lehetett tartósan megtartani semmilyen számomra használhatatlan dolgot, pedig néha jó lett volna.
Írógép tekintetében én is szeretnék hozzájutni egy régi, lehetőleg működőképes Mercedes írógéphez. Még katona koromban a főnököm, egy egészen értelmes főtörzsőrmester, egy ház lomtalanítása során hozzájutott egy ilyenhez, és engem kért meg, hogy pofozzam működő állapotúra. Hát, néhány pókcsalád kiköltöztetése, a gép szétszerelése, újraolajozása és összerakása után olyan finoman működött, mint egy Schaffhausen-óra.
Dr. Del Medico Imrét ugyan nem volt szerencsém ismerni személyesen, de a fiával, Mihállyal munkakapcsolatban voltunk úgy 8-10 évvel ezelőtt. Ő akkor szintén szakoktatóként (is) tevékenykedett, így együtt oktattunk autóbuszvezetőket a szakma rejtelmeire. Azonkívül gyerekeknek , közlekedésbiztonsági táborokat is szervezett nyaranként; ezt a "szokását" a mai napig megtartotta. Szóba került akkoriban, hogy összehoz az "öregével", mint zuglói lokálpatriótával - azonban időhiány miatt ez sajnos már nem valósulhatott meg...
A stencil az céges sokszorosítási technika volt, azt nem használtam, írógép viszont csaknem minden értelmiséginek volt az otthonában. Én mostanában kb. 30-at be is gyüjtöttem belőlük. Persze a többsége értéktelen NDK gyártmány. Majd gondjuk lesz velük az örököseimnek, hogy hová dobják őket.
Itt pár éve már megemlítettem, hogy az akkor 90 éves Del Medico Imre a róla szóló újságcikkben panaszkodott, hogy sajnos nem kap indigót, mert a sajtónak küldött leveleiből másolatot készített (amit mind a Budapest Főváros Levéltárnak ajándékozott). Akkor a telefonkönyvben megtalált számon felhívtam, hogy szívesen viszek neki sokat eredeti csomagban. Kért még vékony átütő papírt, de szerencsére abból is (és írógépszalagból) tudtam vinni neki a zuglói lakásába. Mondtam, hogy az 10 évre bizonyára elég lesz és majd akkor újraviszek, de sajnos arra már nem kerülhet sor, mert decemberben 96 évesen elhunyt.
Nem biztos, hogy mindenki tudja, miért kellett a pauszpapírt vagy a rajzlapot (dipát) pengével vakarni.
A hibás tusvonalat csak így lehetett eltávolítani. Ez a műszaki iskolákban kötelezően elsajátítandó tudomány volt, de minden tervezőirodán is az egyetlen módszer volt a tervek javítására.
Erről jut eszembe, hogy írógépelésnél egyetlen betű elütésekor is milyen komplikált volt a javítás. Korábban kisecsetes javítófestékkel, később javítópapírra újraütéssel lehetett korrigálni. Ha több példányos átütő- (30 grammos) papírra írt valaki indigóval, akkor azt minden példányon ki kellett festeni és megvárni a megszáradást, addig nem lehetett továbbírni. Szerintem ma sokkal többet hibázunk, mert könnyű javítani.
Igen de ez a korszakom későbbi :) Nekem segítség volt, hogy kislánykoromban jól begyakoroltam a ruhabontást pengével (ugye rendszeresen új formába öntötte anyám a régebbi, v. kinőtt ruhákat, ezért gyakran kellett pengével bontani).
A márkákra nem emlékszem, az otthoni használt készletből szereztem be a pengéket. És igen, a dipát jól lehetett rétegesen metszeni, meg a félbetört pengével vakarni a pauszt, bár ezt az egésszel is jól lehetett művelni. Mondjuk a bőrpausz sokkal jobban bírta a vakarást. Meg jól lehetett vele karcolni, ha pl. dipából hajtogattam valamit, szép éles, tiszta hajtásvonalat lehetett csinálni. Sniccer (schnitzer) akkor még nem volt a látókörömben. Hát néhány műszaki váltást átéltem, kezdve a redisztollal, meg a mártogatós vékonyhegyű szövegíró tollacskával. A csigásvonalzó, rotring csőtoll már áldás volt. A géppel való rajzolás izgatta a fantáziám, de annyira drága volt a program hogy abból kimaradtam. Nem igazán sajnálom, és azt látom, hogy az azzal készült tervek sokkal sablonosabbak, ridegebbek. Ez az épület (Le Corbusier) meg inkább egy szobor, alaprajzában és a fő nézetekben Tudom, ez a másik (majdnem) véglet.
Lazán kapcsolódik ide egy friss ismeretem, ami már régen is zavart a neten, most megtudtam, hogy neve is van: "filterbuborék". Mert a google mindenáron ki akarja találni, hogy mi érdekel, és egyre inkább egy bejáratott vágányra akar terelni. A cikk végén praktikus tanácsokat is lehet olvasni, hogy lehet lerázni ezt a skatulyázást. (Nem mellékesen, a fortepanos keresés-kutatást is segítheti, és ezért is jó, hogy többen is "bányásznak", mert különböző területeken található információk bukkannak elő.)
Visszakanyarodva: a számítógépes tervezés óhatatlanul terel a kész klisék felé.
