Több kérdés, gondolat is felmerül bennem a meccs kapcsán:
1. Ha a ZKK alacsony szerkezetű, (akárcsak mi), akkor, hogy szedhettünk össze ekkora zacskót a palánk alatt?
2. Ha az ellenfél (is ) katasztrofálisan büntetőzött és dobta a középtávolit, akkor a fentiek tükrében még cikibb a történet.
3. Egy fiatal srácokból álló csapatot miért vernek meg leindításból? Ilyen korban az ember ha mást nem is, de futni úgy tud, mint a nyúl.
4. A meccsleírás alapján az ellenfél 1 hónapja nem edzett, mégis így elrépázott minket. (Azt nem tudom, hogy mi mikor?)
Teljesen egyetértek amaréval. Megbocsáthatatlan, amit a dombóvári kosárlabdával tettek. Ki lehetne tenni egy transzparenst minden hazai meccsen, melyen kifejezzük " hálás köszönetünket" azoknak az "úriembereknek", akik sárba tiporták az ország egyik fellegvárát! Akik öszevissza hazudoztak, akik pillanatok alatt eljátszották a dombóvári kosárlabda minden hitelét és becsületét! Akik becsaptak mindenkit! Hadd olvassa a nevüket, aki még egyáltalán elmegy a csarnokba!
Zalaegerszegi KK - Dombóvári KS 91-60 (23-9, 21-18, 22-18, 25-15)
2011. január 09., vasárnap 11.00.
Zalaegerszeg, Eötvös Ált. Isk.
Játékvezetők: Dombay L., Szájer J.
Nézőszám: 40
ZKK: Pásztor (7), Horváth I. (12), Becze (11), Ambrus (8), MONDL (10) Cserék: Rózsás (0), TÓTH (18/3), KÁNTOR (16), Gecseg (0), ZSIGMOND (8/3), Fábián (1) Edző: Bukics Zsolt
DKS: Moosz (10), Banai (0), Széles (5), KOLLÁR (21), Rajczi (4) Cserék: Tamás (5), FODOR (10), Hoffmann (0), Müller (0), Horváth (5/3) Edző: Halmai Balázs
Középtávolról és távolról egyaránt horrorisztikusan célzott mindkét együttes, ráadásul a büntetők értékesítése hasonlóan komoly gondokat okozott a mérkőző feleknek (30/19 = 63% ill., 23/11 = 48%). A rutinosabb ZKK a lepattanókért vívott küzdelemben dominált, így a rengeteg leindítással gyorsan megtörte a fiatalok lelkesedését.
Tegnap találkoztam a Csirkével az Árkádban aki csak annyit mondott bicegve. "én már a következö szezonra készülök Dombóvárra! :)"
De jo is lenne! Össze kéne ülni a vállakozóknak és valamit tenni mert elkeseritö ez a helyzet! Akik meg tönkre tették a dombóvári kosárlabdát kitiltani örökre a csarnokból!
”Csak egyszer lehet abbahagyni” 2010-12-21 11:26:52 Ideje végre közelebbről is megismerkednünk a SportKlub kiváló kosárlabda szakkomentátorával, Puskás Artúrral. A még ma is aktív 34 éves kosaras évek óta segíti munkánkat a hazai női és férfi bajnokság, valamint az Euroliga-mérkőzések közvetítésekor. Beszélgetésünk első részében játékospályafutásáról mesélt nekünk. A két ünnep között jön a folytatás, amikor górcső alá vesszük a magyar bajnokságot, a válogatottakat és az Euroliga küzdelmeit is.
- Kérlek mesélj nekünk játékoskarrieredről! Tudhatjuk rólad, hogy jelenleg az NB I/B-s Jászberényben kosarazol, de korábban számos élvonalbeli csapatban megfordultál (Dombóvár, Debrecen, Szolnok).
- 17. profi szezonomat élem most. 17 évesen csöppentem bele a profi kosárlabda világába. Százhalombattán kezdtem, öt évet játszottam ott. Gyakorlatilag temettem is a klubot, mert sajnos megszűnt a profi kosárlabda. A csoportosak is voltunk egy évig. Ezután egy rövid kitérő következett, a mindössze egy szezonig létező Eurostar Budapest csapatánál. A nagy Honvéd jogutódja lehettünk volna, de sajnos bürokratikus okok miatt nem valósult meg ez a terv. Majd volt egy MAFC-os évem, többek között Horváth Ákos kezdte ott a karrierjét. Nagyon erős keretünk volt, amerikai turnén is részt vettünk. Onnan Dombóvárra kerültem, az volt a kedvenc állomáshelyem. A klub történetében először sikerült a legjobb nyolc közé verekednünk magunkat, a szakma általános megdöbbenésére. Olyan külföldiekkel játszhattam ott, mint Patrick Lee, aki később a Vadkakasoknál lett stabil ember és a görög ligában is megállta a helyét. Ő egy nagyon jó képességű játékos volt. Vagy ott van Sean Riley, aki Körmenden is szerepelt, és egy bokaficam gátolta meg abban, hogy a Spursben NBA-bajnok legyen később Tim Duncan csapattársaként.
- Miért Dombóvár volt a kedvenced?
- Velük is nyolcba jutottunk, remek volt a közönségünk is. Elmondhatom magamról, hogy életnagyságú zászlót csináltak rólam a szurkolók, amit később díszdobozban küldtek el nekem, mint törzskönyvezett pestinek. Erre nagyon büszke vagyok.
- Már akkor is ingáztál a fővárosból?
- Nem, akkor még nem volt gyermekem, a feleségemmel éltem ott. Budai gyerekként nagyon szerettem a vidéki létet, minden szinten. Dombóváron nagy lehetőség volt kosárlabdázóként fejlődni. Baráti, családi volt a közösség. Gyakorlatilag a helyi portás néni mosott ránk, játékosokra. Ha az utcán megállítottak a szurkolók, akár órákat képesek voltunk beszélgetni. Dombóváron éreztem először, hogy milyen, amikor hozzáértő, szerető közönség veszi körül a kosárlabdát.
- A közelmúltig ez így is volt, de egy tragikus esemény közbeszólt.
- Igen, halálával szegény megboldogult Jampi bácsi (Bálind József) magával vitte a dombóvári kosárlabda szívét, és sajnos eszét is. A sok önjelölt kezében elvérzett a dolog. Maradva a kacskaringós karrieremnél, Dombóvár után volt egy féléves, nem túl sikeres salgótarjáni kitérőm, amikor engedtem a csábításnak. Úgy voltunk vele, hogy ott is megcélozzuk az A csoportot, de sajnos ez nem jött össze mindenféle teamkohéziós hiányosságok miatt, amiben nyilván nekem is volt részem. Utána keresett meg a Nyíregyháza, ott is nyolcba kerültünk a csapattal, először a klub történetében. Amire még büszke vagyok, hogy az összes addigi csapatomban csapatkapitány voltam, Nyíregyházán jobb kéz lettem. A 40 éves Predrag Pavlovics, meg a 42 éves Krivacsevics Dragoljub segítségével értük el a rájátszást. Sean Riley és David Toya, az egyik legjobb külföldi, aki valaha Magyarországon játszott is velünk volt. Zseniális játékosnak tartom a Körmenddel bajnok, tavaly még az Albacompban szerepelt szlovák-ugandai fiút. Utána jött a Debreceni Vadkakasok szakmailag és anyagilag is visszautasíthatatlan ajánlata.
- Ex-NBA játékoslegendával a kispadon.
- Robert Reed, aki a Houston Rockets csapatával Hakeem Olajuwon vezérletével volt NBA bajnoki döntős. Aztán kiderült, hogy ő is ember, vannak hibái és gyengeségei, amiket Európában sem tudott levetkőzni. Szakmailag nem volt az igazi, az amerikai álmot beteljesítette, tehát nagyon jó volt a kommunikációja és minden 35 és 50 közötti hölgy szerelmes volt belé, mert olyan hasizma volt 50 évesen is, ami nekem soha nem lesz. Szendrei Józsival nyomott fekve nyomva felváltva, aki ismeri Józsit, tudja, hogy ez nem akármi. De a kosárlabda szakmaisága leragadt az 1984-es showtime Lakersnél.
- Arra a debreceni csapatra sokan emlékezhetnek, tele klasszisokkal.
- Talán minden idők legjobb ezüstérmes csapata volt Magyarországon, a Zsoldos András vezette Pakstól kaptunk ki a döntőben öt meccsen. Volt nekünk egy Patrick Lee-nk, egy David Thompsonunk, egy David Toyánk, egy élő bosnyák legendánk, Sejo Bukva, egy horvát válogatottunk, Anzulovics, aki szezon közben érkezett, előtte Szolnokon játszott, a bátyja a Cibonában szerepelt. A szlovén válogatott Roman Horvat, a magyar válogatott Trummer Rudolf, a válogatott kerettag Lóránt Péter, aki ma már a nemzeti együttes alfája és omegája. Szendrei József, Tóth Gábor és én voltunk még a csapatban. Nagyon erős volt a játékosállományunk, és kimagasló anyagi háttér vett körbe minket. „Csak” ezüstérmet szereztünk a magyar bajnokságban, viszont az ULEB-kupás kaland mindenért kárpótolt. Elmondhatom magamról, hogy azon öt magyar játékos között vagyok, aki ULEB-kupameccsen játszhatott. Olyan ellenfelek ellen, mint a francia Laurent Sciarra vagy a horvát Damír Mulamerovics.
- Debrecen után már Szolnok következett?
- Igen, és állítom, ha előbb sikerül rendezni a légióskérdést, akkor ott is bajnoki döntős esélyeink lettek volna. Szolnokon játszottam együtt kedvenc légiós csapattársammal, Thomas Kelleyvel, aki egy elképesztő játékosegyéniség és ember. Ide vehetem Feri bácsit, alias Terrence Davist, aki szezon közben jött, ő az alázat mintaképe. Sok tapasztalatot szereztem, pozitívat és negatívat egyaránt. Megadatott, hogy hazai játékosként szerepelhettem a szolnoki közönség előtt. A pályafutásomból a válogatottság mellett gyakorlatilag az hiányzik, hogy nem lehettem körmendi játékos. Szolnok után jött a második gyermekem, 30 éves voltam, vagy öt klubbal kellett pereskednem a pénzemért sajnos. Akkor döntöttem úgy, hogy ennek a vándoréletnek legyen vége, így elfogadtam az akkor alakult törökbálinti Elite-Basket felkérését a játékos-edzői posztra. Itt két évet töltöttem, és palléroztam a fiatalokat is mindenféle kategóriában. Utána voltam a Hegyvidék SE vezetőedzője a nyári felkészülésnél, de munkahelyi és családi okok miatt nem tudtam úgy ellátni a feladatom, ahogy azt szerettem volna. Arra kértek, hogy akkor játékosként segítsek, két meccsre szálltam be edzés nélkül, a két idegenbeli vasi rangadóra, ám úgy döntöttem, visszavonulok. Utána nyolc hónapra eltűntem a kosárlabdából. Egyik nap úgy ébredtem föl, hogy nem fájt semmim. A kedvenc mesterem, Déri Csaba mondta egyszer, hogy „A karriert csak egyszer lehet abbahagyni. Ezt addig ne tedd, amíg nem fáj a tested, amíg várod az edzéseket és amíg megbecsülnek.” Leültem, megnéztem a realitásokat. Éreztem, hogy van bennem motiváció, ezért átnéztem, mely csapatok azok, ahol jó társak között, minőségi feltételek mellett játszhatnék a család és a munka mellett. Két csapat maradt, nyugaton a Bonyhád, keleten a Jászberény. Felhívtam a két csapat edzőjét, hogy a visszatérésemet tervezem, és esetleg náluk folytatnám. Az egyik tíz perc határidőt kért, hogy visszaszóljon, a másik húszat, a Jászberény volt a gyorsabb.
- 2009 nyara óta vagy az NB I/B-s JKSE játékosa, milyen a csapat, a légkör?
- Büszke vagyok rá, hogy 31 meccs óta veretlenek vagyunk odahaza. Ez talán magyar rekord is. Tavaly megnyertük a Hepp-kupát, idén pedig az első hely felé menetelünk. 2010-ben 10 éves a klub, és minden évben javított az aktuális bajnoki pozícióján. Megyei bajnokságban kezdte anno a gárda.
Miért nincs még fent a mérkőzés eredménye illetve a részletes leírás? Nem tudtam lemenni és érdekelnének a dolgok. Ki volt jó? Ki mennyit dobott? Ki nem játszott jól?
Eddig 2 hazai meccsen voltam lent, a most szombatin nem. Örülök, hogy sikerült nyerni,remélhetőleg nem utoljára. Ugyanakkor megszokhatatlan ez az amatőr közeg, sajnos a szórakoztató szinttől fényévnyi távolságban van. Én 7 éves korom óta járok Dombóváron kosármeccsre, (1987 óta). Szombatról-szombatra alig vártam, hogy feldobják a labdát. Egy-egy nagyobb derbi előtt már napokkal korábban ezen járt csak az eszem, ünnepnap volt minden rangadó. De ez a szint, ez nagyon kevés. Szerintem nagyon nem mindegy , hogy A , B csoport, vagy amatőr nb II. Az utóbbi esetében ugyanis se nézőszám, se jegybevétel, se média, se szponzor, se hangulat. Egy 1200-as csarnokban 50-60 nézős meccseket nézni, az elmúlt évtizedek tükrében sajnos minden, csak nem izgalmas. Teljesen egyetértek azokkal, akik azt mondják, a B csoport a minimum.
Ha valaki a kosárlabdát szereti, annak mindegy, h A-B-C... csoport! Főleg ha a csapat dombóvári! Nem volt egy színvonalas meccs a szombati, de alakul a dolog! ;)
A tegnapi Zalaegerszeg elleni mérközés is bebízonyította, hogy Dombóváron még mindig vannak kosárlabdát szerető emberek.Öröm volt látni, Klír Zsolt játékát aki szívvel lélekkel szinte végig küzdötte és jó passzaival győzelemre segítette társait.Reméljük még, hogy legalább a hazai mérkőzéseken , ha ideje engedi jó játékával segíti ezt a csapatot a győzelemre.Külön öröm volt számunkra Tamás Péter , Kollár Soma játéka.Szép volt fiúk így tovább.Az összeszokás és a rutin meglátszott a játékon.
Hát én már odáig jutottam hogy Pécs meccsre sem járok. Nem fájditom a szivemet. Ez a pécsi kosárlabda meg egy vicc. Tele divatszurkolókkal és nevetséges hozzá nem értö emberekkel. Milyen szurkoló az aki a meccs 22. percében hazamegy mert az ellenfél 18 ponttal vezet? Röhej. A dombóvári kosárlabda az ország egyik leghiresebb csapata volt, mert MI szurkolók tettünk róla. Reméljük lesz még csapat.
Én is azt tudom mondani, szégyen nem szégen, ez engem nem tud érdekelni. Bírom Tamás Petit, Rajczi Mikit és a többieket is, de ez nem az, amihez itt 20 éven keresztül szoktunk. Ha csak B-be zuhantunk volna le, ott lennék és csufkodnék idegenben, itthon, mindenhol ahogy eddig, persze ha értelmes csapat lenne. Sajnos ez a szint 1 városi bajnokság valamelyik rangadó meccsének szintje. Tudomásul kell venni, hogy ez amatőr szint, amatőr kosárlabdával. Sajnos a Börcsök és a Tóth ide vitte a város csapatát. Imikénk azóta sem fizetett ki senkit, mindenkinek tartozik és vígan vigyorog most is meccseken, nem hogy ki lenne onnan tiiltva, vagy alaposan elverve, ahogy megérdemelné.Körmenden már nem kéne meccsre járnia.
Szombatonként 18 órakor meg tudnék bolondulni. Valami nagyon hiányzik...
Ebben igazad van, ennél csak jobb lehet! Az a baj, hogy az ennél sokkal jobb is fényévekre van attól, amihez hozzászokott a közönség. Mindegy ultra vagy divat, egyik sem tud lelkesedni ezért a színvonalért. Túl nagyot zuhantunk... És biztos vagyok benne, hogy máshol is UGYANÍGY kiürülnének a lelátók! Más szemszögből nézve tulajdonképpen nem történt semmi extra, az "ifi" meccseire eddig is ennyien jártak.
Tiszteletreméltó a hozzáállásod, de én speciel nem tudok azonosulni vele. Próbáltam, de az első itthoni meccsen (Siófok ellen) már bedobtam a türcsit. A második félidejét jóformán végigásítoztam... Szégyen, nem szégyen, de egyenlőre nem tudok "átállni" erre a grundkosárra. Legközelebb akkor nézek le ha a B-be való feljutásért játszanak.
Gratulálok az első győzelemhez, és további sok sikert a csapatnak!
Ez a csapat ennél már csak jobb lesz, mert csak jobb lehet! És lesz még győzelem véleményem szerint! Első évben senki se várja, hogy bajnokok legyünk, de való igaz egy tisztes helytállás az elfogadható! Majd alakul!
Nem akarok én itt 1000embert a csarnokba, meg 100 fős B-közepet, de legalább valami legyen!! :)
Ja és még annyit. Úgy volt 70 néző (talán), hogy nincs belépő. (Még szép) Ha lenne, talán 30 néző lenne. Szép-szép, hogy lelkesedjünk, de mire? Amatőr 3. ligában utolsók vagyunk. Azért itt több mint 10 éven át NB I A-csoportos csapat volt, volt egy MK négyes döntő, egy alapszakasz 2.hely, egy 4., 5., helyezés, tv-s meccsek stb. Tegnap néztem Clarkot a Szolnok meccsen, őt is mi hoztuk ide, mi tanítottuk meg dobni. Egy szó mint száz, egy Kocsola- Kurd meccs soha nem lesz Barca-Real, de még Fradi-Újpest se, hiába akarjuk bemagyarázni, akkor se. Ez a helyzet. Én abszolút megértem,hogy erre ennyien kiváncsiak.
Tulajdonképpen szimpatikus Csabi hozzáállása, de azt el kell fogadni, hogy a nézőszámhoz színvonal is kell. A Mohács elleni meccsen, jó ha volt 70 néző. Ilyen érdeklődés mellett "B-közepezni" szerintem kissé röhejes lenne. Ezek a gyerekek hajtanak minden meccsen, de azt látni kell, hogy 1-2 játékost leszámítva, itt a képességek elég gyengék. Ahogy hallom, a városi bajnokság is döglődik, de az 5-6 évvel ezelőtti városi bajnokságban ez a csapat nem lett volna dobogón.
Elég szomorú, h nem érdekel sokakat a régiek közül az NB2! Bezzeg mikor nem álltak oda tavaly szurkolni, meg tavaly előtt, akkor ment a DIVATSZURKOLÓZÁS!! Na most akkor, hogy is állunk?? Kik a DIVATSZURKOLÓK???
Persze, ez nem A-csoport, itt "fakezű" gyerekek játszanak... de talán, ha beszállnánk 6.nak a meccsbe, akkor az + lökést adna nekik, de nem hiszem, h ezt bárkinek magyarázni kell!
Tudom, volt pár ember aki egyéb elfoglaltság miatt, nem tudott lejönni, viszont jó lenne ha meccsenként tízen legalább csinálnánk egy kis hangulatot!
Kár, h a táborból kb. 2en voltunk lent meccsen! Vicces... Na, mindegy..
Lényeg, hogy megvan az első győzelem!! Egy kicsit talán bonyolított pontatlan játékkal győztük le ezt a Mohácsot. Hozzátartozik a dologhoz, hogy ennek a "bonyolított" játéknak már volt valami "koreográfia" szaga és ez jó!
Azért a centerük nem volt semmi! Amilyen félelmetes volt meccs előtt, olyan tesze-tosza a pályán!! :D
