"Sanyibának rossz napja volt. Már a reggel sem úgy indult, ahogy egy ilyen napsütéses téli vasárnapon kellett volna. A lányáéknál volt a Vöröshadsereg - azaz egy ideje Prohászka Ottokár - utcai egyemeletes házban, napok óta el volt dugulva a fürdőszobában a lefolyó, de az a hitvány veje, a Pisti, nem csinálta meg. Csak a szifont kellett volna leszedni, tele volt hajjal, de Ágika nem értett ahhoz. A Pisti nem csinál meg semmit a háznál, a kapucsengőt is neki kellett a múltkor bekötnie, most meg otthon sem volt.
Tíz óra tájban ért haza, az asszony a kertben szöszmötölt valamit, szokásához híven a lila kínai szabadidőruhájában, amitől Sanyibának valahogy mindig hányingere támadt, igaz ezt Borika a 35 év házasság után bármivel el tudta érni nála. Az asszony mondta neki, hogy a Szabó Feri már háromszor kereste telefonon, ma is be kellene menni dolgozni, mert valami sürgős munka van. Sanyibá erre csak valami cifrát mormogott, a nyári konyhát akarta az alsóépületben rendbe tenni ma, de ebből sem lesz már semmi.
A reggelijét sem tudta megenni, mert miután átöltözött a céges overallba épp hozzálátott volna a szalonnás tojásrántottához már dudált a ház előtt a Feri. Hogy a fene el vinné ezt is innen - gondolta Sanyibá, de nem mondott semmit, Borikával ellentétben általában keveset beszélt. Otthagyta a reggelit az asztalon, és ment az autóhoz. Az asszony csomagolt neki délre tegnapi székelykáposztát műanyag ételhordóban, mellé két hatalmas szelet fehér kenyeret, majd délben megeszi.
Jó félórába telt az út a céges Lada Nivával a munkaterülethez, útközben felvették még a Janikát is, aki mostanában valami szektába jár, és végig arról győzködte a Szabó Ferit, hogy abba kellene már hagynia a dohányzást. Az persze nem hagyta magát, Sanyibá meg a hátsó ülésen rázkódva akkor először fogalmazta meg magában, hogy ritka egy szar nap ez a mai. És akkor még nem is tudta, mennyire.
Laci, a főnök persze csak tizenegyre ért ki a Toyotával, na persze, neki derogálna Ladával járni, pedig az még most is autó. Sanyibá ekkor már egy órája emelte ki a földet a 15 tonnás Catepillaral, nagyon értette a dolgot, harminc éve gépen dolgozott, persze nem ilyenen kezdte, hanem Weimarral.
Kötbérrel fenyegették a Lacit, azért kellett vasárnap is dolgozni, azt mondta majd kifizeti nekik a túlmunkát, de ebben nem voltak teljesen biztosak. Minek vállal télen ilyen munkát, szinte fagyott a föld, alig lehet haladni. Délre már nagyon éhes volt, tartottak is volna szünetet, de akkor értek ide az IFÁk, azokat meg gyorsan meg kellett rakni, mert órabérben vannak, és még örülhet a főnök, hogy vasárnap is jönnek. Szar nap ez a mai.
Persze azokat helyből kifizette zsebből, minket meg... - gondolta Sanyibá, és a székelykáposztára gondolt. Ekkor hasított belé a szörnyű gondolat, hogy az ételhordó a Nivában maradt, azzal meg az előbb elment vissza a városba a Szabó Feri egy benzinkúthoz gázért. A konténerből ugyanis még péntek éjjel ellopták a gázpalackot, így semmilyen fűtés nem volt, pedig annak lennie kell, olyan mint a védőital meg a mobilvécé: kötelező.
Éhesen folytatta a munkát, most már sűrű káromkodások közt, így ért ahhoz a kábelhez. Persze nem volt rajta a rajzon, reggel megnézték, csak gáz megy itt a földben, de az csak ötven méterrel odébb, a műút mellett. Először nem is gondolta Sanyibá, hogy az kábel lehet, amikor egy kicsit megakadt a markoló kanál csak ennyit mormogott: a kurva anyád! Az emelőkanállal lecsapott mégegyszer. De akkorát rántott a vezérlő botkormányon, hogy az szinte kiszakadt helyéről. Ebben már benne volt az éhség, a fáradtság, Laci a sóher főnök, ez az egész elrontott vasárnap, Pisti - Ágika semmirekellő férje, a Borikával eltöltött 35 év, a szar tévéműsorok, a gázszámla, hogy az orvosnál fél napot kell várnia, az összes hazug politikus, a gazdasági válság, ez az egész elbaszott élet.
Így aztán mikor már látta, hogy a kanál egy elvágott kábelköteget emel ki végképp elöntötte a méreg. Az anyját neki - mondta és a géppel lecsapott újra és újra, ötször, tízszer, egészen addig míg meg nem nyugodott végre. Ekkor nagyot sóhajtott.
Leszállt a gépről, és megnézte az árokban lógó szétszabdalt kábelt. Most elégtételt érzett, diadalt. Sárkányölő Szent György állhatott így a levágott fejű szörny teteme fölött. Sanyibá lihegett és mosolygott, jól esett neki a friss hűvös januári levegő.
Ekkor ért vissza a Szabó Feri a gázpalackkal. Beszerelték, 10 perc múlva már kellemes meleg volt a konténerben. A többi munkás az árok körül ácsorgott, sejtették, aznap már nem kell többet dolgozni. Sanyibá a konténer melegében nekilátott a székelykáposztához, a friss fehér kenyérből nagyokat harapott hozzá, hosszú ideje most először érezte jól magát.
Csak Laci, a főnök anyázott szemközt a laptopja előtt ülve. Nem volt net."
Gondolhattam volna! Annyi és oly szoros szolnoki kötődéssel, azt hiszem neki megbocsátható. A lelke mélyén ő már kicsit közénk való. Lehet, hogy még a Neutront se csípi! :)
http://www.youtube.com/watch?v=f5T1CyySa-A Az új Isten: Mauro Zarate (SS LAZIO)
http://www.youtube.com/watch?v=vqo_rqMc8NA&feature=channel_page ez volt már? 80 éves a PAOK... (tudom, hogy más topciban volt már de itt még talán nem)
Jajjjj, kedves gyerekek, hát lassan már egy ilyen új CD megjelenésekről szóló blog lesz ez itten már csak, merhogy semmi egyébről nem fog szólni ez a bejegyzés sem, mint egy új CD megjelenéséről. Nyah. A remek Kovbojok együttes első albumát kell felkonferálnom ezúttal, címe szerint ez nem más mint a “Kaksi Atomerőmű“. Az explicit lyrics, vagy magyarosan a szókimondó, durva szövegek megjelölés abszolút illik erre az albumra, dehát ki nem szarja le, ugye.
Hetente egy alkalommal péntekenként 18-tól 19.30 kosarazunk Budapesten egy belvárosi iskola tornatermében.
Az utóbbi időben viszont nagyon megfogyatkozott a rendszeresen járók listája, ezért szivesen vennénk, ha csatlakozna ill. akár többen is csatlakoznátok hozzánk.
A részletek:
Mi javarészt 2x évesek vagyunk, főleg fiúk de lányok is pattogtatnak, nem profik, de azért tudunk játszani.
Ez alkalmanként 4500 HUF, osztva a létszámmal.
Az ideális létszám 10 fő lenne, de mostanában jó ha 4-6an összejövünk.
Várunk minden kosarazni tudó érdeklődőt. Akár már a mai napon is!
szóval. az előbbi hsz-em (mnk-n) kissé utasításszagú volt, pedig nem annak szántam. különösebben nem zavar az offolás, de tudom, sokakat annál inkább. ismételten elnézést ezért mindenkitől. tehát, politikai jellegű témákat leszámítva, tényleg jöhet ide bármi.
- A nagyapa megkérdezi az unokáját: - Kisfiam, hogy hívják azt a németet, aki eldugja a dolgaimat? - Alzheimer, nagyapa, Alzheimer!
A kilencvenéves Szabó bácsi ellenőrző vizsgálatra megy az orvoshoz. A doki megvizsgálja, és így szól: - Szabó bácsi, úgy látom nagyszerű egészségnek örvend. Lelkileg is minden rendben? Jár e még templomba? És milyen a viszonya Istennel? - Jól vagyok, köszönöm. Istennel pedig nagyszerű kapcsolatom van. Képzelje doktor úr, minden éjjel amikor kimegyek a fürdőszobába, az Úr még fel is kapcsolja nekem a lámpát, és amikor visszamegyek az ágyamba, akkor meg leoltja. Meghökken ezen az orvos, és délután felkeresi az öreg feleségét: - Azért jöttem, hogy elmondjam, Szabó bácsi fizikailag teljesen egészséges, de amikor beszélgettünk, valami furcsát mondott Istenről. Igaz az, hogy éjjel amikor kimegy a WC-re, felgyullad a fény, aztán meg elalszik? A néni felsóhajt: - Jaj, Istenem? már megint a hűtőszekrénybe pisilt!
Hazamegy a cigány és így szól az asszonyhoz. - Hállod-e te asszony! Há lement a bútor ára! - Asztán hol? - Há itt a tókomon!
végére valami igazán szart: Miért fényesíti ki a rendőr a sakkfiguráit? - Hogy nehogy matt legyen. :) üdv
há' persze, h beindultam. :)) mivel én is nagy, és egyben régi VHK rajongó vagyok. nagyon sok koncertjükön jártam már, először talán '86-ban. utolsó alkalommal, épp a tavalyi Savaria Karneválon, igaz, itt már Vágtázó Csodaszarvasként szerepeltek, de legalább eljátszottak szinte minden, régi nagy klasszikust. és persze Grandpierre Attila, az élet egyéb területein is óriási dolgokat alkotott.
