Hirtelen elgondolkodtam azon, hogy vajon a Toroczkay- Budaháziakat kinevelők mivel is foglalkozhattak, hogy az idejükből futotta ilyen sikeres nevelésre. :-)
(Mondd, hogy vicceltél és te sem gondolod ezt komolyan...)
Megdöbbentő számomra, hogy ha nem szimpatikus az egyik oldal, akkor már automatikusan a másik oldal támogatója vagyok. Mintha a régi V'Moto-rock szám jutna az eszembe: "Nincs középút, nézzél szét! Felszedték az út közepét." Nagynéném Jókait olvas. Azt mondja, mintha ma játszódna. Számomra úgy tűnik, hogy a két "népvezér" kakaskodása közben az ország szép lassan marginalizálódik. Hankiss példáját felhozva: Az ország hajója egy zátonyos tengerpart mellett sodródik, mert a hajó legénysége egymással verekszik és csak néha-néha kap valaki oda a kormánykerékhez és igazít valamit rajta.
Miért nem lehet ma Magyarországon megbékélni? Mi a véleményetek? Ennek csak így kell történnie? Vagy ha nem, akkor mit kellene a politikai béke érdekében tenni a lakosságnak? Talán a civil szervezetek? Állítólag a politikai pártok kampányaiban a lakosság 6 %-a vesz részt, míg a civil szférában csak 4 %. Pedig minimum fordított arány kellene, hogy legyen.