Lásd be, a Habsburgoknál soha nem történt olyan, hogy Mo.-on kívül hívták volna össze a magyar országgyűlést, vagy akár a határokon kívül rendelték volna a magyar urakat gyűlésbe valamely országos jelentőségű döntés érdekében.
Mindössze 1861-ben történt egy tétova kísérlet ilyesmire Schmerling javaslatára, amikor törvényhozó szervvé akarták lenni a tíz évvel azelőtt felállított Reichsratot (a febr. 26-ai Februarpatentben). Mo. mint önálló tartomány 85, Erdély 26, Szlavónia-Horvátország 9 képviselővel vett volna részt az új birodalmi képviseleti szervben (amelynek a kormány nem volt felelős, hasonlóan a régi középkori országgyűlésekhez!). A magyar rendek ehhez nem járultak hozzá, így Ferenc Jóska feloszlatta az erről szavazni hivatott magyar diétát.
Csakhogy Anjou Nagy Lajos fél évezreddel korábban de facto megvalósította azt, amit a Habsburgok a XIX. sz. második felében sem tudtak! Ennek értelmében sikerült valós szuverenitásától megfosztania a Lengyel Királyságot, részben azáltal, hogy a szarmata nemességet rendre Magyarországra rendelte saját belügyeikben is, és ezáltal tartományi szinten kezelte őket!!
Hát, ez nem igazán érv, hogy bizonyítsad az általad vélt magyar szupremáciát Lengyelországban... A Habsburg uralkodókat a magyarok, csehek ugyanúgy szapulták, mint tették a lengyelek Anjou Lajossal. Ráadásul ők se sűrűn tették be a lábukat Magyarországra, sőt az ország kormányzásában is komoly pozíciókat bíztak idegenekre, indigenatusokra. Ettől még mindig nem Német Birodalomról beszélünk Magyarország kapcsán, hanem Habsburgról...
Vess csak egy pillantást a Corpus Iuris megfelelő köteteire...
De ugyanúgy köpködtek az osztrákok a spanyolok ellen az 1520-as években, ráadásul ugye ennek még véres folytatása is volt a bécsújhelyi törvényszékkel. A spanyolok pedig a burgundokat fojtották volna meg egy kanál vízben, de helyette "megelégedtek" egy, egész Kasztíliát lángba borító Comuneros felkeléssel.
A korszakban teljesen hétköznapi volt a "hazai" - idegen szembenállás, főleg akkor, ha a "nemzetfeletti" dinasztia racionális okok miatt a kormányzata során jobban bízott és jobban koncentrált egy, vagy több "idegen" nemzet képviselőire. Nem azért tette ezt, mert ezzel magyar, német, spanyol stb. birodalmat akart létre hozni, hanem azért, mert ezzel a saját dinasztiáját vélte megerősíteni, minden földrajzi határ felett. Ezért mondom neked, hogy butaság és romantikus képzelődés magyar birodalomról álmodozni Anjou Lajos idején Lengyelországban.
Ja, és a mi Habsburg királyainknak kellett attól rettegni, hogy bántalmazzák, esetleg meggyilkolják őket az országban? Ők is népes fegyveres kísérettel járták az országot, mint tette azt magyar katonáitól körülvéve Anjou Lajos a lengyeleknél?
A Habsburgoktól a magyar nemesek elvárták, hogy udvarukat Mo.-on tartsák, és itthon ők maguk nyissák meg az országgyűléseket, azokon jelen legyenek, a dekrétumok szövegét lepecsételjék stb. stb. Ezzel szemben a Nagy Lajos korabeli lengyeleknél mit látsz? Lajos első szavára Mo.-ra szaladgálnak, itt tart nekik gyűlést, itt születnek meg velük az egyezmények.
Nem beszéltük meg, csak szépen elhalt a vita, mert nagyjából elunta mindkét fél... :o)
A példák lényege továbbra is az, hogy a szuverén és független lengyel királyság kapcsán te romantikázol egy nem létező magyar birodalomról az Anjouk korában és ahogy elnézem nem igazán vagy nyitott arra, amit mások mondanak.
Akárhogy csűrőd-csavarod, a lengyelországi magyar szupremácia nem áll össze. Kizárólagosan arról lehet beszélni, hogy az Anjouknak választani kellett, hol "székeljenek", ennek megfelelően egy, a Magyar Királyságra erősen támaszkodó Anjou-birodalomról tudsz beszélni, amelyben a Magyar Királyság semmilyen szupremáciát nem szerzett Lengyelország felett. De te konzekvensen egybe mosod a dinasztikus politikát és a modern szóval "nemzeti" politikának nevezhető valamit.
Ezt már megbeszéltük. I. (V.) Károly szerinted burgund fegyverekkel tartotta fenn Spanyolországban a hatalmát? Bármennyire megnőtt is Burgundia hatalma és viszonylagos különállása a Szt. Római Birodalmon belül (Jó Fülöp, Merész Károly, Habsburg Miksa, a női stadhouderek), azért te is tudod, hogy az egyesült Ibériával szemben nemigen rúghatott labdába. Azt aláírom, az észak-németalföldiek jól védekeztek ellenük 1579-ben...
Az ország 3 részre szakadása utáni időt meg minek hozod fel példának? Ferdinánd nem volt olyan katonai helyzetben, hogy itt a párthívei nélkül túlzottan dirigálhatott volna (emlékezzél, hogy még az 1530. évi ostrom sem sikerült, nemhogy a többi Szapolyai-féle terület megszerzése).
Nagy Lajost viszont Gnieznóban is meg akarták koronázni a lengyelek -- a magyar katonaság jelenlétében.
I. Ferdinánd osztrák főherceg, majd cseh és magyar király által irányított konglomerátumot kasztíliai és nem Habsburg birodalomnak kellene hívni, mert az uralkodót körül vevő személyek közül a legjelentősebb pozíciókban ülők közül nagyon sokan spanyolok voltak. Pl. Ortenburg grófja, a legjelentősebb kegyenc, meglepő módon Salamanca néven született. Hans von Hoyos meglepő módon Juan de Hoyos volt stb.
I. Károly spanyol király uralkodásának első 10-15 évét burgund birodalomnak kellene hívni, és nem Habsburgnak, mert pl. Aragónia majd Kasztília főinkvizitora, később Kasztília és Aragónia régense (!) nem más volt, mint Adrian Florensz Boeyens, azaz Utrechti Adorján, a későbbi VI. Adorján pápa. Az államtanácsban olyan személyek ültek, mint Nassaui Henrik és más németalföldi nemesek. Toledo érseke (a spanyol egyház feje!) 1517 és 1521 között sem igazán echte spanyol: Monsieur de Chievres, azaz William de Croy.
Olyan kategóriát akarsz rákényszeríteni egy korszakra, ami inkább a nemzeti háj kenegetése és romantikázás, mint a valós helyzet bemutatása.
Véleményemet az Anjou Lajos korabeli Magyar Birodalomra fenntartom, mivel politikai s nem közjogi jellegű konstellációról van szó.
A "magyar elit"-be szerinted a katonai elit is belefér? Mert az Nagy Lajos idejében még feltétlenül a nemesség volt. A nemességnek pedig, köztudottan, elsődleges kötelessége az adómentesség és egyéb kiváltságok fejében: az inszurrekció.
1526-ig tárgyalja Mo. történetét. Hogyan tudod összeegyeztetni magadban, hogy birodalomnak nevezi ezt a politikai alakulatot 1526-ig, de szerinted mégsem annak, mert szerinted az csak 1038-ig értendő?
Hogy Engel mennyire ügyelt ennek a kötetnek is a terminológiájára, s mennyire tudatosan járt el a különféle történeti elnevezések és fogalmak alkalmazásánál, arra álljon itt egy példa a már idézett nyilatkozatából:
"A magyar kiadásban ... a legnagyobb botránykő nem lesz benne. A botránykő tudniillik az, hogy a helyneveket nem a jelenleg használatos alakjukban közlöm, magyarán az angol könyvben nem Kassát lehet majd olvasni, hanem Košicét. Ennek elsősorban praktikus okai vannak, nem lehet ugyanis elkeseríteni az angolokat a mi kis világunkkal, azzal, hogy minden helységnek tudom is én, hány neve van, és mi ragaszkodunk ahhoz, hogy magyarul hívjuk őket, a szlovákok viszont ahhoz ragaszkodnak, hogy szlovákul. Megoldást csak úgy lehetett találni, hogy minden helység mai hivatalos neve került az angol könyvbe. Ki mondja meg másképp, hogy Kassának mi az angol neve. Nincsen angol neve. Van neve, az Košice, mert az rajta van a térképen, azt meg lehet találni. Felmerült még az a lehetőség, hogy latinos alakban írjam a helyneveket, de hát az is eszement dolog lett volna, mert a latin neveket aztán végképp sehol sem lehet megtalálni, semmilyen atlaszban. A dolog mégis nagyon széles körben felháborodást okozott, még szűkebb baráti köröm is el volt képedve az ötlettől. Tulajdonképpen szinte nem is volt senki, aki egyetértett volna ezzel a döntéssel, mert egy magyar számára az, hogy Kassát egy könyvben nem Kassának hívják, egyszerűen felháborító. Nem tudja hova tenni. Vagy hogy még jobb példát hozzak Nagyszombatot, amit minden középkori oklevélben Tirnaviának hívtak, a szlovákok ma Trnavának nevezik. Ennek ellenére azt hiszem, hogy egyetlen magyar történésznek sem jutott volna eszébe, hogy egy angol könyvben ne Nagyszombatnak írja. Az én könyvemben természetesen Trnava van. Elég gyorsan megbarátkoztam ezzel, és most már teljesen természetes, hogy én ezt így használom."
Engel nem sokkal halála előtt (2001. aug. 21.) még megírta az előszót a magyar kiadás számára:
"A kötetről, amelyet az olvasó a kezében tart, elsősorban azt kell tudni, hogy nem itthoni, hanem külföldi közönség számára íródott. 1993-ban ért az a megtiszteltetés, hogy Andrew Ayton angol történész felkért, írjak egy 150 ezer szó terjedelmű összefoglaló művet Magyarország középkori történetéről a londoni I. B. Taurus Kiadó számára."
Már ez alapján feltételezhető, hogy a kiadó (a História és az MTA Történettudományi Intézete) megállapodott a szerzővel a magyar címről.
Az előző beszélgetés pedig, amelyből idéztünk, még 2000 decembere előtt készült Engellel (2000 decemberében a Beszélő a teljes interjút közölte).
Vagyis a magyar címet (Szent István birodalma -- A középkori Magyarország története) Engel nyilvánvalóan jóváhagyta.
Engel dönthetett, hogy a királyságnak vagy birodalomnak fordítsák-e az angol realmet, és ő az utóbbi mellett foglalt állást.
Engel szegedi tanártársa sem állít természetesen olyasmit, hogy az eladhatóság érdekében a magyar örténelemről szóló köteteknek mindenféle alaptalan címeket kell adni. Engel soha nem engedett az elveiből :)
A realm inkább királyság, mint birodalom, bár a hirtelenjében kézbe kapott Országh-féle szótár 1. helyen 'birodalom'-nak írja.
De hiába próbálsz ebbe belekapaszkodni, Engel nem az a fajta történész volt, aki felelőtlenül dobálózott a szakkifejezésekkel, pláne nem egy könyv címében. Az, hogy jóváhagyta a kiadó ötletét, az angol és a magyar változatnál is azt jelenti, hogy átgondolta, és egyetértett a címadással.
Idézet az MTA lapjából, a Magyar Tudományból (2003. ápr.):
"... örülni kell, hogy ez a kötet reprezentálja angolul -- méltó külsővel -- a mai magyar történetírás felfogását. Engel mindig figyelmet fordít a nem magyar népekre, de egyértelművé teszi, hogy Szent István birodalma magyar állam volt, az adott kor felfogása szerint is."
"...a dolog onnan indult, hogy megkeresett egy Ayton nevű történész. Magyar a felesége, talán ezért merült fel benne az ötlet, hogy szükség lenne egy középkori magyar történelemről szóló angol nyelvű összefoglalásra. Neki volt valamiféle nexusa a Tauris kiadóval, amely általában egzotikus országok történetéről ad ki könyveket, mint például Pakisztán története, Mozambik története és effélék. Magyarország középkori története, úgy látom, ebbe a sorba illeszkedett. Mondjuk úgy, elismert kiadó. Amikor utánanéztem annak idején, hogy kikkel is szerződöm, kiderült, hogy 30-35 könyvet publikálnak évente, nagyrészt szakmunkákat, amelyek nagyrészt megtalálhatóak például az Akadémiai Könyvtárban is. Így azután megállapodtunk, hogy 150 ezer szónyi kötetet fogok összeállítani Magyarország középkori történetéről. A címet ők találták ki: The Realm of St.Stephen. A könyvet ’96-ra kellett volna megírnom, de akkor még el sem kezdtem, így végül is csak ’99 februárjában fejeztem be..."
L. még: Marosi Ernő--Klaniczay Gábor--Bak M. János: Tiszteletkör Engel Pálról; in: Budapesti Könyvszemle 2003/2, 142--159. o. (Four review articles on Pál Engel's "The Realm of St. Stephen. A History of Medieval Hingary, 895-1526")
Remélem, azt azért nem feltételezed Engelről, hogy a magyar változatnál józan és jobb belátása ellenére belement volna valami populáris címadásba, pusztán a nyerészkedés kedvéért...? :))
A magyarországi alapítású Szent György Lovagrend a legrégebbi világi lovagrend, a korábban alakult lovagrendek mind egyházi lovagrendek voltak.
1326. április 24-én, Szent György napján Károly Róbert király Boleszló esztergomi érsek és a magyar püspöki kar jelenlétében hozta nyilvánosságra a rend statútumát Visegrádban, azonban egyes kutatók szerint a rendet 3 évvel korábban alapították. A lovagok világi és egyházi szolgálatokat egyaránt elláttak. Egyházi feladatukból fakadt a kereszténység védelme, az ünnepek fényének biztosítása, a gyöngék, a szegények és elesettek védelme, támogatása. Ők óvták a király és az udvartartás szereplőinek biztonságát, ők őrizték az 1323-ban a visegrádi fellegvárba szállított Szent Koronát, emellett lovagi tornákon ők látták el a király kíséretét és a szabályok ellenőrzését.
A rend alkotmányát 1990-ben régi szellemben, de a 20. század végi követelményeknek megfelelően felújították. A lovagrend több területen tevékenykedik: hagyományápolás, ezen belül a történelmi évfordulók megünneplése, a középkori kutatások elősegítése és publikálása; oktatás, tudományos összejövetelek szervezése; lelki gondozás; adományok és segélyek gyűjtése.
A Szilágyi-féle millenniumi történet III. kötete (Athenaeum, 1895) a 138–139. oldalak közötti kihajtható lapokon közli az eredeti okmány mását és a szöveg magyar fordítását
Beke László et alii
A Szilágyi-féle millenniumi történet III. kötete (Athenaeum, 1895) a 138–139. oldalak közötti kihajtható lapokon közli az eredeti okmány mását és a szöveg magyar fordítását
A Szent György-rend alapító oklevele 1326-ból