A romanizált előkelők hosszú sorát számtalan sír, és temető jelzi, a körükben tapasztalható immitatio imperii megszokott része volt, hogy provinciális készítésű edényeket, és tárgyakat használtak.
Igen, ha elfogadjuk a VII. századi földbehelyezést. :) Mivel a közeli balácapusztai római villával többen összekötötték a kincset, (amint azt alább is írtad), én vaószínűtlennek érzem, hogy az akár langobárd, akár avar kézre jutott volna, vélhetően a villa tulajdonosai az egyik nagyobb barbár betörésnél elrejtették.
A kérdést bonyolítja, hogy a rovásfeliratokat későbbi időkben is, tehát a IV. század vége és a VII. század eleje között bármikor rávihették az edényekre
Valóban, a római idők pannóniai rovásírásos felirataival nem nagyon foglalkoztam egyik topikban sem még. Viszont a parthus topikban korábban idéztem például Harmatta Venetica c. háromrészes tanulmánysorozatát (Antik Tanulmányok XXXII, 1985–86, 187–201. o.; XXXIII/2, 1987–88, 105–112. o.; XXXIV/1–2 1989–90, 1–9. o.), amelyben korábbi rovásírásos feliratokról számol be erről a területről. Ez önmagában elgondolkodtató, tekintetbe véve, hogy az őslakosságot ritkán seprűzték ki teljes egészében (még a longobardokból is maradt itt mutatóba szép számmal!).
Ez szép, de azt gondolom te is érezted a kérdésből, hogy én pannoniai rovásírásra gondoltam. A római provincia területéről nem ismerünk rovásírásos emlékeket a VI-VII. századig.
A Seuso-kincsről én sem állítottam, hogy "avar" (hunogur) lenne. Csak annyit írtam, más kutatók nyomán, hogy készítése a IV. sz. második felére tehető, és a jelek szerint legkorábban a VII. sz. elején rejtették el.
Harmattának pedig egy sor, hunogur ("avar") rovásírással foglalkozó tanulmányát készülök összefoglalni a parthus topikban. Például van egy tanulmánya Hephthalita feliratok avar lelettárgyakon címmel.
Á, inkább leemeltem a polcomról a könyvet. Valóban, ő a protobolgár elmélet tagadója. Viszont a Seuso-kincset ő sem tartja avarnak. :) Minth bizonyos tárgyak, pl. ivókürt, hiányoznának belőle. :)
Bálint Csanád írja a nagyszentmiklósi edények kapcsán:
"...egyáltalán nincs rovásírásos lelet Bulgáriában ... Ezenkívül nemhogy nincsen történeti és régészeti érv, mely egy ekkora gazdagságú bolgár vezérnek az Alsó-Maros vidékén való jelenléte mellett szólna, hanem a bolgár típusú leletanyag teljes hiánya az Alföldön éppenséggel ki is zárja ezt a lehetőséget. Arra sem lehet hivatkozni, hogy 'lehet, csak még nem került elő ilyen lelet', mert a kora középkori Kárpát-medence legintenzívebben kutatott régiójával van dolgunk, ezzel szemben a régészetileg lényegesen gyengébben ismert Erdélyben egyértelműen kimutatható a 9. századi bolgár jelenlét."
Rovásírásnak kissé korai, nem gondolod? :) Művészettörténetileg, régészetileg abszolút beleillik a IV-V. századi provinciabeli vezetőréteg kultúrájába.
Ez is bizonyítja, hogy Heribert Ilignek igaza volt, és betoldottak a történelembe 300 évet. Ha az a kincs 1400 éves, (mostani számítás szerint Kr. u. 616-ból származik) akkor a 300 év levonása után, nem 616-ból, hanem 316-ból származik, az meg sokkal inkább hihető.
Jó kis topik ez, na de az ékírás hogy jutott az eszedbe? :) Az ékírást a Közel-Keleten használták sokkal korábban, a Seuso-kincs meg Krisztus születése utáni római tárgyakból áll.
"Az, h a leletet elásták, a Pannoniát súlytó szarmata betörés miatt volt."
Nagy Mihály írja (aki a kincset veled ellentétben megvizsgálta, még 1993-ban):
"A üst -- a kincslelet ma ismert részének legkevésbé esztétikus darabja -- a kincset behatóan tanulmányozó Marlia Mango szerint a legfontosabb támpontokat szolgáltatja az elrejtés idejének és helyének meghatározásához. Az üst oldala két meghajlított és összeszegecselt rézlemezből készült, míg alját egy harmadik, enyhén domborított lemezből alakították ki. A fenéklemezt ún. fogazott varrattal erősítették az oldalhoz, amely úgy készült, hogy a fenéklemez szélét nagyjából szabályos közönként bevagdalták, minden második kis nyelvet kihajlítottak, a nyelvek közé helyezték az oldallemez alsó szélét, majd a nyelveket lekalapálták és leforrasztották.
Megállapította, hogy ilyen nagyméretű, törékeny és nehezen mozgatható edényt nem szállítottak nagy távolságra, így azt ott rejtették el, ahol az ilyen üstöket használták ... Mango véleménye szerint a koromminta C14-es vizsgálati eredményéből Kr. u. 616 körüli vagy még későbbi elrejtésre lehet következtetni ... A Seuso-kincs üstjével azonos struktúrájú és azonos technikával készült nagyméretű üstök elterjedési területe még ennél is pontosabban körülhatárolható: ilyeneket eddig kizárólag Pannónia területéről, és főleg a Balaton környéki, Kr. u. 4. század második felére keltezett régészeti leletekből ismerünk ... Ez a primitív edénykészítési eljárás elárulja, hogy azok a műhelyek, amelyek ilyen üstöket készítettek, csupán helyi igényeket szolgáltak ki a 4. század vége előtt Pannóniában."
Tulajdonképp, h ez megtörtént, a magyar régészet sara. Miért is?
No azért, mert a ma "polgárdi tripusz/quadribusz" néven ismert tárgyat - amibe, hogy, hogy nem - pont beleillik a Seuso-tál, Sümegh J. nagyapja találta pinceásás közben.
Sümegh pont akkor lett hirtelen kincstaláló, mikor bővitették ezt a régi pincét.
Vagyis a 19. sz végén a Nemzeti Múzeum nem ásatott utána a leletnek.
Mondjuk, sajnos, ez akkoriban bevett gyakorlat volt.......
