Minden ami Anatóliával (Kis Ázsia, Asia Minor) kapcsolatos. a lüdektől, trójától kezdve a görög hódításon, az örményeken és Bizáncon át a török hódításig.
a fiúk a szüretis ruhához a kalap mellé árvalányhajat vagy rozmaringot tűznek.
A magyarok inkább árvalányhajat, a svábok meg inkább rózmaringot.
Aki meg magyarnak is, svábnak is tartaja magát, mint én, az meg gyakran árvalányhajat is, rózmaringot is:-)
Egyébként azt tudtad, hogy a rózmaring a magyarországi svábok virágja, a svábok összetartozásának jelképe, szimbóluma.
A másik szüreti népszokás, ami az utóbbi időben elterjedt a falunkba, az a "bokorhugyozás".
Ez azt jelenzti, hogy a legények a lovaskocsin jól beboroznak a felvonulás alatt vagy fröccsöznek, de mire a menet végigér a falun, bizony a hóklyagok már meg-megtelnek.
Egy bizonyos helyen, ahol sűrű bokrok vannak a vasút mellett, megállítjuk a lovaskocsikat, leszállunk, oszt usgyi be a bokrok közé, lereszteni a fáradtolajat.:-)))
A múltkor az egyik srác azt mondta hugyozás közben, hogy :
A b..szás is jó, no de ez....".
Szóval ilyen hagyományok is vannak nálunk a szokásosokon felül.
Az anatóliai görög és örmény keresztények türkizációja tehát részben már a szeldzsuk korban megkezdődhetett, főleg azokon a ritkán lakott belső-anatóliai területeken, ahol eleve viszonylag alacsony volt a népesség száma.
A sűrűbben lakott partvidéki körzeztekben a türkizáció lasabban haladt, sőt még az I. vh. kitörésére sem fejeződött be teljesen.
Anatólia nyugati partvidékének városaiban pl. 1914-ben több mint egymillió görög élt, akiket aztán az I. vh. után Musztafa Kemálék söprűztek ki Görögországba népességcsere keretében.
Az örmények 20. sz. eleji, vágóhídszerű kiirtását, az örmény holokausztot pedig már nem is nagyon merem említeni....
A szeldzsukokra visszatérve azt azért látnunk kell, hogy a 9. sz. közepétől már az iszlám civilizáció részeseként Irán északnyugati részein és a csatolt közép-ázsiai tartományokban éltek, ahol fokozatosan elsajátították az iszlám államelméletet és a perzsa és arab kultúra egyes elemeit.
Tehát amikor a 11. században beözönlöttek Anatóliába, azért már többek voltak egyszerű pusztai türk nomádoknál.
Ha Oszmán Gázi ma élne és ingyen ebédet főzetne meg alamizsnát osztogatna a szegényeknek, akkor a globális ballibsi-neolibsi rablóbanda rögtön populizmussal vádolna.
Az ő szemükben ugyanis az, ha valaki a szegényeket támogatja, az populizmus, az azonban, ha a klientúra meg a haverok mindent ellopnak, az teljesen rendben van....
Corrigendum. ezeket a dolgokat nem Orhan, hanem a dinasztialapító Oszmán Gázi cselekedte.
Leírják a krónikák, hogy az írástudatlan szultán amellett, hogy kiváló hadvezér, kíváló szervező és ügyes politikus is volt.
Létrehozta a vezír intézményét. Akkor még nem nagyvezír, csak sima vezír, mivel akkoriban még csak egy vezír volt a szultán mellett.
Leírják azt is, hogy a népével, az alattvalókkal szemben bőkezű és igazságos volt:
bárki bemehetett hozzá a panaszával, a szegényeknek minden harmadik napon ingyenes ebédet főzetett, az elesett katonák özvegyeinek rendszeres támogatást juttatott.
Írva vafgyon azt is, hogy zsoldjába fogadta a Ny-Anatóliában céltalanul kóborló, rabló görög és örmény katonákat, akik néhány év után aztán családostul áttértek az iszlám hitre.
Eredményesen csökkentette azokat a feszültségeket, amik a korábbi időszakban a nomád állattartó türk törzsek és a görög és örmény nyelvű keresztény városi lakosság között felgyülemlettek.
Azt olvastam egy anyagba, hogy a mai anatóliai törökség etnogenezise döntően a 14. századba, azon belül is elsősorban Orhan szultán uralkodása idejére tehető."
Mit szól a 22-es hozzászólás akadémiai ihletésű térképéhez?
Auzt azé látnunk kell, hogy mind Oszmán Gázi, mind Orhán szultánok egyfajta karizmatikus vezetők voltak, akik a szűkebb értelemben vett saját törzsükön, az oguz-türk kayi törzsön kívül egy sor muszlim és nem muszlim közösséget tudtak egyesíteni a félholdas muszlim zászló alatt, hogy aztán katonai-politikai tényezővá válva rövid úton szétverjék vagy beolvasszák a maradék görög-bizánci területeket, ill. a szeldzsuk emirátusokat és ezáltal Orhán halálának idejére ÉNY-Anatólia korlátlan uraivá, egyben a térség katonailag legerősebb hatalmává tudtak válni ...
Az ÉK-anatóliai lázok minden valószínűség szerint őslakosok azon a vidéken.
Anatólai északkelti részét 1926-ig hivatalosan is Lázisztánnak, azaz Lázországnak hívták.
A lázok abban az időben még kb. 250-300 ezeren élhettek Törökországban.
A soknemzetiségű oszmán birodalmat az 1923-ban fölváltó Török Köztársaságban, a Türkije Dzsumhúrijetiben azonban ugyanúgy felütötte a fejét az a szűk látókörű, ostoba, korlátolt nacionalizmus, ami Közép-Kelet és Délkelet-Európára is rendkívül jellemző, lásd példánalk okáért a magyar-román és a magyar-szlovák relációkat.
A lázokat tehát rövid úton, több-kevesebb poliitikai nyomás segítségével fokozatosan eltörökösítették, ezért ma már csak néhány tízezren élnek az országban, azok is ma már többnyire kétnyelvűek.
Azt azonban azért tisztán kell látnunk, hohgy a mai anatóliai törökség genetikai értelemben nem vagy csak igen kis mértékben tekinthető a 11-14. században több hullámban beözönlő (invader) törökségi nomádok utódainak.
Ennek két fő oka van, az egyik az, hogy a türk nomádok már eleve kisebbségben voltak Anatólia görög-örmény-láz-kurd stb. őslakosságához képest, a másik pedig az, hogy a türk férfiak hihetetlenül bővérű, kéjsóvár természetűek voltak.
Ezek nemcsak a helyi őslakosok nőit kurogatták, de a szép rabnők reményében még távoli földekre is indítottak rablóhadjáratokat, pl. a Balkánra, a Kaukázusba, a perzsa tartományokba, de később már Magyrországra és az ukrán-délorosz síkságokra is.
Ezért a közép-ázsiai türk jellegek igen gyorsan felhígult, majd kimosódott a törökség génállományából.
Egy dolog biztos, az eredeti türkök pogány pásztornép volt, a szeldzsukok és az oszmanlik is. Hitbuzgó muzulmánok később sem lettek, az iszlám hitet csak eszközül haszálták a hatalom megszerzésére.
Valójában viszont az történt, hogy ez a hatalom szinte az ölükbe hullott. Mind a bizánci mind a muzulmán területek lakossága mély értékválságba került, súlyosan erkölcstelenné és cselekvőképtelenné vált. A városokban kisstílű összeesküvők, méregkeverők, szélhámosok és szajháik gyakorolták a hatalmat, a gazdagok pedig véget nem érő lakomákban és orgiákban tobzódtak - a muzulmánok is.
Lényegében ugyanaz a helyzet volt, mint pár száz évvel korábban nyugaton, amikor a npvándorláskori barbárok ragadták magukhoz a hatalmat. Itt is zsoldosként vagy rabszolgaként - pl. a mamelukok - kerültek a türkök a urbánus területekre és rájöttek arra ha összetartanak képesek megszerezni a hatalmat. És ugyanúgy megszerezték mint például a frankok Galliában.
Továbbá nemcsak görögök és örmények éltek Anatóliában a türk invázió kezdetekor, hanem délkeleten kurdok, ill. csekély számban arabok, az északkeleti partvidéken pedig a kartvéli nyelvcsaládba tartozó népek, lázok és mingreliek.
Bár itt van némi vita úgy hallom, a török és a grúz történészek között, mert a törökök úgy vélik, hogy a lázok az oszmán időszakban költöztek be ÉK-Anatóliába, míg mások szerint tkp. őslakók, akiknek sikerült megőrizniük önálló nyelvüket és identitásukat mind a hellenizáció, mind a turkizáció időszakában.
Ez utóbbi nézet szerint az antik forrásokban emlegetett ÉK-Anatóliai kaska/gasga törzsek kartvéli nyelvűek lennének, az ő leszármazottaik lennének a mingreliek és lázok.
Nem tudom, hogy itt nem OFF-e, de szerintem annyira azért nem:
Azt olvastam egy anyagba, hogy a mai anatóliai törökség etnogenezise döntően a 14. századba, azon belül is elsősorban Orhan szultán uralkodása idejére tehető.
Ez a szultán ugyanis ügyes valláspolitikával elérte, hogy az akkor még zömében keleti keresztény, görög és örmény nyelvű anatóliai városlakók és parasztság önként tömegével tértek át az iszlámra, ami egyúttal a török nyelv elsajáítását is maga után vonta.
A turkizáció és az iszlamizáció Anatóliában tehát kéz- a kézben járt.
Van újabban olyan elmélet is, amely szerint a borszőlő kinemesítése és termesztése is a Kaukázus déli lejtőiről, ill. Anatólia kapcsolódó részeiről indult ki.
De hát már a Teremtés könyve is megmondta volt, hogy Noé - miután kikötött az Ararát hegyén - szőlőt kezdett művelni...
Ami viszont kifejezetten zavaró a könyvben, az az, hogy a jól bevált Anatólia vagy Kis-Ázsia kifejezések helyett állandóan a régi vagy ősi Törökország kifejezést használja.
Ez elég nagy baki, lévén, hogy a Kr.u. XI. sz. előtti időszakra vonatkozóan Anatóliára a Törökország kifejezést használni anakronizmus.
Anatólia egyes részein már a Kr.e. II-III. évezredben kifinomult, a fémművességet ismerő városias civilizációk voltak, amikor a törökök türk nyelvű ősei még kőbunkóval kergették egymást az Altáj és a Szaján hegység erdőségeiben meg a környező sztyeppéken...
"az ősi anatóliai civilizációk vallásának központjában a Nagy Anyaistennő, a Magna Mater kultusza állt. "
A Magna Mater természetesen egy latin fordítása/átírása a Nagy Anya v. Nagy Istennő helyi elnevezéseinek.
Anatólia ősi, preindoeurópai nyelveiről nagyon keveset tudunk, és a helyzet - hacsak nem találnak újabb jelentős írásos leleteket - aligha fog javulni.
Mindenesetre a kevéske rendelkezésre álló anyagból az tűnik ki, hogy Anatólia és az Égeikum ősi nyelvei nem sorolható be sem az indoeurópai, sem az afroázsiai nyelvcsaládba.
Az azonban már nem bizonyítható, hogy ezek a népek egy közös nyelvcsaládba vagy egymástól független nyelvi csoportokba tartoztak.
Nem akarom itt túlságosan részletezni, mert úgy veszem észre, hogy nincs rá túl nagy igény a kedves fórumozók körében, de minden hibája ellenére is elég jó és olvasmányos könyv.
Végkövetkeztetések:
- Anatólia és a keleti mediterrán térség sokkal fontosabb szerepet játszott a korai városias civilizációk kialakulásában, mint azt korábban véltek. A korábbi kutatások, feltárások főleg Egyiptom- és Mezopotámia-centrikusak voltak és ez mintegy determinálta és deformálta történelemszemléletünket. Egyiptomban még önellátó falvak domináltak, mikor Anatólia egyes részein már korai városias civilizációk virágoztak.
- Ezen korai civilizációk fejlődése Kr.e. 5.600 körül sok helyen természeti katasztrófák következtében megtorpant. Később ugyan magukhoz tértek, de ekkor már megjelentek konkurrensekként a harciasabb patriarchális (pl. görögök, hettiták vagy a szemiták közül az akkádok, asszírok, zsidók, arameusok stb.)népcsoportok, akik fokozatosan leigázták ezeket a városokat
- az ősi anatóliai civilizációk vallásának központjában a Nagy Anyaistennő, a Magna Mater kultusza állt. Ezt később a patriarchális törzsek harcos férfi istenségei fokozatosan háttérbe szorították, a monoteizmus uralkodó válásával pedig még az írmagját is ki akarták irtani ennek a kultusznak, ami teljesen azért nem sikerült (lásd a pogányságba hajló Mária-kultuszt a katolikusoknál...)
- az ősi anatóliai népek nagy részénél a társadalmi berendezkedés a matriarchátus volt, ahol a nők kezdetben fontos vezető pozíciókat töltöttek be (pl. uralkodó- és papnők voltak), pozícióik a patriachátus előrenyomulásával fokozatosan gyengültek
- Anatólia későbbi hódítói, az indoeurópaiak (görögök, hettiták, örmények), ill. a délnyugati peremterületekre behatoló szemiták patriarchális társadalmi berendezkedésűek voltak. Világnézetük és életszemléletük a harc, a háború körül forgott (lásd trójai háború).
Szóval lehet, hogy ezek a megállapítások első nekifutásra banálisnak vagy megalapozatlannak tűnnek, a szerző számos kultúrtörténeti példát hoz fel állításai alátámasztására.
Mielőtt valaki legyint, hogy micsoda fantazmagória vagy ökörség lehet ez, le kell szögeznem, hogy egész jó kis könyv, persze nem mindenben tudományos igényű.
Anatólia egy bizonyos időszakának neolitikus kultúráit taglalja, pl. a köznép körében talán kevésbé ismert, de felettébb érdekes Catal Hüyük-i kultúrát, ill, arra próbál többé-kevésbé tudományos bizonyítékokat keresni, hogy a Fekete-tenger korábbi partvidéke egy kataklizma következtében (a Boszporusz földgátjának átszakadása és robbanásszerű vízszint-kiegyenlítődés a Földközi- és a Fekete-tenger között) víz alá került.
Ennek lenyomata lenne a környező népek szellemi kultúrájában a részletekben némileg különböző, de a lényeget tekintve nagyon hasonló vízözöntörténetek.
Biztos vagy abban, hogy szeretnél Mitanniról és Urarturól bővebben értekezni ezen a fórumon?:) Valószínűleg Soknevű hamar tiszteletét fogja tenni a téma örömére, és akkor nem sok Anatólia lesz:)
Az a bajom vele, hogy amikor elolvastam,sikerült úgy felidegesíteni magam, hogy azt sem néztem meg, hogy ki írta, és hogy hol található.De a hétvégén megpróbálom megkeresni. de szerintem nagyon nagy "böszmeség" az egész!:DD
