Pro es Kontra, de leginkább megbízható adatok, forrasmegjelolessel, lehetoleg url-lel.
Minden adat erdekel, de különösen a XIV.százdnál korabbi.
A topic celja megismerni és ismertetni a különböző abszolut kormeghatározasi modszereket és adatokat. Ugyanakkor megpróbálok az adatokból összehozni egy hasznalhato adatbazist es az közzetenni a neten.
Ez mind rendjén van, és nagyon fontosak is, ellenben ha végigvizsgáljuk valamennyi módszer KEZDŐPONTJÁT/ kiinduláspontját, megint ugyanoda lyukadunk ki: NEM ABSZOLÚT IDŐMÉRŐK, hanem vagy TÖRTÉNELMI ESEMÉNYHEZ (PREKONCEPCIÓS) kapcsolódnak, abból INDÍTANAK, vagy TÖBBSZÖRÖSEN ÁTTÉTELES KÖRBIZONYÍTÁSsal érvelők.
Lásd akár valamelyik avarkori régészeti anyag IDŐBENI meghatározását....
Számos példa volt arra, hogy valamelyik segédtudományos módszerrel végzett mérés MÁST MUTATOTT akkor, amikor nem tudták a régészeti anyag történelemtudományi időbesorolását, és mást "hoztak" ki a mérésekből, amikor előre tudták, mely korhoz is kapcsolják az anyagot...
Legalább az egyiknek hirtelenjében utánanéztem. Úgy látszik, a K/Ar-módszert újabban már néhány ezer (akár 2000) évre visszamenőleg is használják.
Válas György:
„A geológiai kormeghatározás évtizedek óta bevált pontos eszköze a kálium–argon-kormeghatározás. Ez azon alapszik, hogy az 1, 28 milliárd éves felezési idejű és a természetes káliumban 0, 012 %-os arányban előforduló természetes radioaktív K40 izotóp elektronbefogással vagy pozitronemisszióval Ar40 izotóppá válik. (A K40-nek másik bomlási módja is van, béta-sugárzással Ca40 izotóppá válik. Ez a bomlásterméke azonban nem választható el a természetes kalciumban úgyis nagy arányban jelen lévő Ca40 izotóptól.) Kormeghatározás céljából hagyományos kémiai kvantitatív analitikai módszerekkel meghatározzák a vizsgált minta jelenlegi káliumtartalmát, ennek 0, 012 %-a a K40-tartalom. Vákuumextrakcióval kihajtják a mintából az argont, és tömegspektrométerrel megmérik ezen belül az Ar40-tartalmat. A K40-tartalom és az Ar40-tartalom arányából – a felezési idő figyelembevételével – meghatározható, hogy mennyi ideig zárta magába a minta a képződő Ar40 izotópot, vagyis meghatározható a minta megszilárdulása óta eltelt idő, a minta geológiai életkora.
A kálium–argon-kormeghatározás pontosságát több körülmény korlátozza, elsősorban az, hogy a kálium és az argon mennyiségének a meghatározása egymástól lényegesen eltérő módszerekkel történik. Ezért dolgozták ki a kálium–argon-módszer továbbfejlesztéseként az argon–argon kormeghatározási módszert. Ennek során a vizsgált mintát nukleáris reaktorban gyors neutronokkal besugározzák. A természetes kálium 93,3 %-át kitevő stabil K39 atomok egy része a besugárzás során gyors neutront elnyelve és protont kibocsátva Ar39 izotóppá alakul, amely a természetben nem fordul elő. Így az Ar40 és az Ar39 aránya már az azonos kihajtási módszer és az együttes tömegspektrográfos mennyiségmérés során jóval pontosabban határozható meg, mint a kálium–argon-módszer során a teljes káliummennyiség és az Ar40 aránya. Így a szükséges és ismert korrekciók elvégzése után a K40 és az Ar40 arányának a meghatározása is sokkal pontosabb.
Az argon–argon kormeghatározási módszer nagyon jól működik sok millió éves, több milliárd éves kőzetekre, sőt, jól vizsgázott az előemberleletek vizsgálatában is. A Kaliforniai Egyetem, Berkeley (University of California, Berkeley) és a Berkeley-i Geokronológiai Központ (Berkeley Geochronology Center) kutatói nemrég elhatározták, hogy megvizsgálják a módszer használhatóságát és pontosságát egészen rövid, évezredes időtávlatban is. Ellenőrző mintaként a Pompejiben lerakódott vulkáni horzsakövet választották, mert annak a keletkezési időpontját az ifjabb Plinius leírásából napra, sőt, szinte órára pontosan ismerjük. A mérés eredményeképpen kapott 1925±94 éves életkor döbbenetes pontossággal egyezik meg a történelmi feljegyzésből ismert 1918 éves tényleges életkorral.
A kutatóknak ez az új eredménye egyrészt azt jelenti, hogy az argon–argon kormeghatározási módszer most már 2000 éves történelmi leletektől a Földnél is idősebb, 4,5 millárd éves meteoritok anyagáig fantasztikusan széles skálán ad megbízható kormeghatározást, másrészt azt, hogy a több milliárd éves minták korának meghatározására alkalmas argon–argon módszer »összeér« a történelmi időtávlatokban szokásos C14-, termolumineszcens és dendrokronológiai kormeghatározási módszerekkel, vagyis egységes időskálát kaphatunk a néhány éves mintáktól a több milliárd évesekig.”
Úgy tudom, százas nagyságrendű a különféle, abszolút kormeghatározó módszerek száma. A C14-es (radiokarbonos) mellett nekem a K/Ar-osat, az U/Th-osat, a Th/Ar-osat, ill. a fluorosat kifejezetten tanították... Az említés szintjén. Arra konkrétan nem emlékszem, pontosan milyen időintervallumokat lehet ezekkel mérni, de úgy emlékszem, a kálium/argonosat és az urán/tóriumosat inkább a régebbi, földtörténeti jellegű datálásra használják.
A dendrokronológiának (évgyűrűs módszernek) a felfedezését részletesen leírja magyarul pl. Ceram – alias Hannelore Marek – Az első amerikai c. könyvében (Gondolat, Bp., 1979); ezt egy Andrew Ellicott Douglass nevű régész fedezte fel. Ismert módszerek még: termolumineszcenciás (kerámiához), hasadási nyomvonalas, csontkollagénes…
„kemiai modszerek: ...retegtan”
A rétegtan (más néven stratigráfia) relatív módszer. Úgy emléxem, a paleomágneses módszer is az.
A dendrokronologiat pl Nagy-Britanniaban rendszeresen hasznaljak, kozepkori epuletek koranak ellenorzesere. Olyan epuleteket amelyeknek az epiteserol regeszeti leveltari adatok is vannak.
A DENDROKRONOLÓGIA az abszolút kormeghatározásban nagyon labilis, mivel részben ÖNBIZONYÍTÓ és a C14-el KÖRBEBIZONYÍTÓ, vagyis a FA korát C14-el meghatározva annak évgyűrűivel visszapontosítják a C14-es kordatálást, ráadásul meglehetősen HIÁNYOS és KORLUKACSOS, csak TÖLGYre és bizonyos fenyőfajtákra alkalmazható, ugyanakkor nem mindegy, hogy folyóparton-e, stb. és milyen dölésszögben nőtt a fa. Tekintettel arra, hogy mindezeket a körülményeket nem ismerjük, így az ÉVgyűrűs kordatálás a történelmi prekoncepciókhoz igazodik, vagyis újra egymásból vezetik le az időpontokat.
