Ma van a trianoni békeszerződés évforulója. Sokat gondolkodtam, hogy van-e olyan nép Európában, aminek a történelmében lehet ehhez hasonló traumát találni. Végül találtam: Dániát. Borzasztóan kíváncsi lennék, hogy a dánok hogyan élték meg középkori nagyhatalmi státuszuk elvesztését, területeik elcsatolását, és a kisállami létet Európában.
Az angol lesz a dánok apanyelve?
NOL • Metazin • 2006. szeptember 21.
Az ellenzéki dán szociálliberálisok azt javasolják, hogy tegyék hivatalos nyelvvé az angolt. Főként gyakorlati megfontolásokra, a globalizálódásra hivatkoznak.
Anders Fogh Rasmussen jobbközép pártjának a konzervatívokkal együtt sincs többsége, ezért a kormány rászorul a Pia Kjaersgaard vezette jobboldali populista Dán Néppárt támogatására.
A Mohamed-karikaturák körüli vihar ráirányította a világ figyelmét a helyzet visszásságára. A kormány egyes külföldi kritikusai egészen odáig mentek el, hogy a néppárti politikusokat a fundamentalista imámokhoz hasonlították. A dániai iszlamisták azt mondják – írta a válság tetőpontján a Frankfurter Rundschau –, hogy egy igazhitű moszlim nem lehet a világi állam ugyanolyan polgára, mint bárki más. És a német lap kommentátora szerint a jobboldali populisták is pontosan ugyanezt gondolják.
De a dán baloldal sem hagyja magát. Az ellenzéki Dán Szociálliberális Párt, amelynek 17 képviselője van a 179 tagú parlamentben, azzal a javaslattal állt elő, hogy tegyék a dánnal egyenrangú hivatalos nyelvvé az angolt.
A javaslatot, amelyhez az üzleti élet képviselői és oktatásügyi vezetők is csatlakoztak, elsősorban gyakorlati érvekkel támasztották alá. „Legyenek kétnyelvűek a közlekedési táblák és a hivatalos közlemények, beleértve az intézmények honlapjait – olvassuk egy koppenhágai internetes portálon. – A hatóságokkal való érintkezést egyaránt lehetővé kell tenni dánul és angolul. Az egyetemi fokozatok megszerzésének nyelve is legyen angol. Mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy az országba vonzzuk a külföldi diákokat és a képzett szakembereket.”
A Neue Zürcher Zeitung A globalizált dánok cím alatt kommentálja az ügyet: „Változnak az idők – írja Aldo Keel, a skandináv irodalom német fordítója, az NZZ kritikusa. – A Dán Filmintézet még öt évvel ezelőtt is azzal utasította el egy angol nyelvű film támogatási pályázatát, hogy dán film az, amiben dánul beszélnek. A dánoknál alapelv, hogy a nép lelke az anyanyelvben él. De ne feledjük, hogy ez a meggyőződés is történelmileg alakult ki. Kétszáz évvel ezelőtt Koppenhága egy több népből álló állam fővárosa volt, amelyhez Schleswig és Holstein hercegségek is hozzátartoztak. Az Udvari és Állami Kalendárium először németül jelent meg, a dán nyelvre csak 1801-ben tértek át.”
Kaas a tizenkilencedik századi dán írót, Knud Lyne Rahbeket idézi: „Úgy vagyunk a némettel, mint az eredendő bűnnel – velünk születik.” Dánia csak a Poroszországtól és Ausztriától elszenvedett 1864-es vereség után vált kis nemzetállammá, akkortól kezdték ünnepelni az „anyanyelvet”.
„Dánia most újra az átalakulás korát éli – fejezi be fejtegetését Kaas. – De az még nyitott kérdés, hogy a dánoknak szükségük van-e egy apanyelvre is.”
Na most ez hogy is volt? Valóban csak 1864 után csapott fel annyira anemzeti érzés hogy elkezdtek dánul beszélni a német helyett?
Látom a szerző szépen felsorolja az 1814-es állapotnál a dán gyarmatokat, ezzel kapcsolatban megjegyzem, hogy az itt felsorolt Nyugat-Indiai szigetek a Virgin-szigetek részei, 1916-ban adtak el az USA-nak.
Indiai kolóniákként említi Tranquebart - amelyet 1620-ban foglaltak el - de valójában ez egy kolónia volt, mellékelem a korabeli térképet: http://www.vobam.se/Bilder/tranquebar.jpg
egyébként 1845-ben adták el az angoloknak.
Korábban volt még egy dán gyarmat a közelben, Trinkomalit, Ceylon szigetén, ezt 1620-ban szerezték meg és 1622-ben már el is adták Portugáliának.
Az 1814-es kieli békében viszont nem csak Norvégiát vesztették el, hanem Helgoland-szigetét is - utóbbi az angolokhoz került, neve a WWI-ből és WWII-ből is ismert. Egyébként az angoloknak marha jó orruk volt a jelentéktelen gazdaságú, kopár , de stratégiailag fontos helyen fekvő szigetekhez, lásd: Málta, Ciprus, Szingapúr, Hong-Kong...
nyilván nem volt ismeretlen számukra, csak arra utaltam, addig regionális szinten avatkoztak a német ügybe, a 30 éves háborúban pedig mint a protestánsok vezető ereje ( holland, angol szövetségben, meg a német protestánsok és Bethlen Gábor) lépett fel, s szembetalálkozott többek között a Habsburgokkal ( osztrákok, spanyolok, bajorok). Pechükre olyan kitűnő hadvezérekkel mint Tilly és Wallenstein, valamint jól felszerelt, képzett seregeikkel. Kicsit más volt, mint egy-egy balti pengeváltás. Amíg Bethleb sikerrel zárta a háborút (pozsonyi béke, az elkobzott protestáns javakat vissza kell adni) a dánok nem jószántukból kötötték a lübecki békét ( IV: Keresztély kötelezi magát, hogy a továbbiakban nem avatkozik be a német ügyekbe).
Ha Dániáról és egykori nagyhatalmiságáról beszélünk, akkor azt se felejtsük el, hogy a 80-as, 90-es években kis híján a futballnagyhatalom kategóriájába verekedték fel magukat.
Néhány eredmény:
1986 VB: nyolcaddöntő (Spanyolország ellen 1:5)
1992: Európa-bajnok!!!
1996: EB-résztvevő
1998 VB: negyeddöntő (Brazília ellen 2:3)
2002 VB: nyolcaddöntő (Anglia ellen 0:3)
Ha másra tehát nem is, a fociválogatottjukra büszkék lehetnek a derék dánok, akiket "Európa leggazdagabb parasztjai" néven is szoktak emlegetni.
megjegyzem a 30 éves háború vesztése első sorban azt is jelentette a dánok számára, hogy kiszorultak a német ügyekből. Ez legalább olyan súlyos veszteség, ha nem nagyobb volt számukra, mint amit a svédek területben átvettek tőlük. Először próbáltak beleszólni a kontinentális nagypolitikába és minden tekintetben súlyos vereséget szenvedtek. Ha voltak nagyhatalmi álmaik, akkor itt végleg pontot tehettek rá.
Kevés volt. Nagyhatalom mindig kevés volt egyszerre... regionális ( közép) hatalmak több, mint pl. a dánok a Balti-tengeri hegemónia idején ( egyébként a ritkán lakott térségek, s a kereskedővárosokat leszámítva fejletlen térség miatt nem nevezném nagyhatalomnak, ez ki is derült a 30 éves háborúban, igencsak meggyengültek a dánok, s ezt pl. a svédek azonnal kihasználták).
A nagyhatalmisággal szerintem érdemes óvatosan bánni. Nagyhatalom szerintem az az ország, amely nem csak nagy kiterjedésű, sok alatvalója van, hanem erős a gazdasága , s akár egyszerre több térségben, több országgal, bárkivel szemben képes háborút viselni. Ilyennek tekintem pl. a spanyolokat az amerikai gyarmatok megszerzésétől az Armada pusztilásáig, vagy a törököket Nikápolytól Buda visszafoglalásáig. Angliát a spanyolok legyőzését követően... de pl a Magyar Királyság még Mátyás alatt se volt nagyhatalom, mint a dánok ( Balti-hegemónia idején se) és svédek sem, hanem regionális, tehát középhatalom.
Nem akarlak megbántani, de sztem keress vmi jobb forrást, mert ez - a láthatóan iskolások által iskolásoknak egy versenyre készitett anyag - HEMZSEG a ténybeli tévedésektől, durva helyesirási hibáktól... :(
Sztem a dánokat nem túlságosan zavarta mindez, amit irsz, mert a dán nagyhatalmiság középkori volt.
Ellenben ha mindenképp skandináv példát akarsz, ott van Svédország.
A napoleoni háborúkig a Baltikum abszolút ura, erre a 1815-re elvesztik az általuk kolonizált-civillizált, s már 1000 éve birtokolt Finnországot, valamint a mai Észak-Lengyel és észak-Német területeket(1648 óta övék), a karib-tengeri gyarmataikat.
Helyete megkapták Bernadotte tábornokot királynak, és a dánoktól lenyúlt Norvégiát, ami röpke 93 év után függetlenné válik.
Szvsz a svédek mindmáig zabosak emiatt, mert ők a BIRODALOM (RIKS) részénelk tekintették az 1815-ben elvett területeket (Több tizezer svéd katona vére fűződött a birtoklásukhoz).....
A WWI után a ténylegesen dán többségű területeket visszakapták a németektől, sőt még több tízezres német kisebbséget is vele együtt, amely a valóban európai kisebbségi jogaik ellenére folyamatosan olvad, akárcsak a németeknél maradt, ugyancsak pár tízezres dán kisebbség.
Egyébként nem veszthette el területe harmadát, mert hozzá tartozott még Grönland és Izland, valamint a Feröer-szigetek. Szóval max. úgy helyes: a kontinentális területének harmada...
Biztos lehet ebben valami, hogy nehezen visélték a veszteségeket. Szükségük volt reklámra a nagyvilágban. Ezért publikálta a Jyllands Posten a Mohamed-gúnyrajzokat. Így már alig van ember a földön, aki ne hallott volna róluk.
Ma van a trianoni békeszerződés évforulója. Sokat gondolkodtam, hogy van-e olyan nép Európában, aminek a történelmében lehet ehhez hasonló traumát találni.
Végül találtam: Dániát.
Borzasztóan kíváncsi lennék, hogy a dánok hogyan élték meg középkori nagyhatalmi státuszuk elvesztését, területeik elcsatolását, és a kisállami létet Európában.
Ma Dániában békés nyugodt emberek élnek, igen nagy jómódban. Hogyan jutottak el idáig? Lenne-e tanulnivalónk tőlük?
