Az indexen sok helyütt van szó az arabokról, perzsákról, egyéb iszlám hitű népekről ahogyan éppen az aktuális világpolitika történik. Ez a sok szó sokféle is, mindenki másként nyilvánít véleményt. Egyesek szerint csak támadás és hódítás jellemezte őket és ma is csak alkalomra várnak, mások, pedig csal a keresztesek és utódaik által megtámadott Ezeregyéjszakai világot látják benne. Ami a történelmi ismereteket illeti azok csekély kivételtől eltekintve felszínes, iskolai tanulmányokból, mai újságokból, népszerű ismeretterjesztő filmekből áll össze.
először is Kína és India elég valószínűtlen hogy összefogna. másrészt az iszlámmal így nem lehet összefogni. össze lehet fogni mondjuk iránnal, de ez esetben elveszted szaud arábiát és egyiptomot. Ikaljannak igaza van, egységes iszlám nincs. legalábbis politikailag.
Szerintem, ha egy ilyen világméretű konfliktusban Kína és India összefogna az iszlámmal a Nyugat ellen, akkor azért bekapnánk a blökszit vastagon.
ha ez előállna, akkor mindenki bekaphatná a blökszit vastagon. ... Nyugat is, Kína is, India is, és az "iszlám" országok is. egy globális konfliktusnak a globális, nemzetközi kereskedelemre épülő világgazdaságban még akkor is katasztrófális hatása lenne, ha a különböző ABC fegyverek használatáról megfeledkezünk.
Én inkább arra számítok, hogy a főbb világpolitikai erők közti erőviszonyok fokozatosan alakulgatnak - és inkább a mellékhadszintéreken, Közel-kelet, Afrika, Közép-Ázsia folynak majd a küzdelmek.
Itt szerintem különösebb gátlások nélkül elszórakozgatnak majd a nagyhatalmak. Szerintem az igazán kényes, globális konfliktus Kína - Csendes Óceáni ugrásának kérdése lesz. Itt ugyanis a feltürekvő és a "védekező" nagyhatalom közvetlenül kerül szembe egymással, míg egyébként csak proxykon keresztül.
Mert ez a topic itt 624-1924ig (keresztény időszámítás szerint) van behatárolva.
Pédául az a kijelentésed
"az egyes arab államok gazdasági potenciálja önmagában nem túl nagy, de általában dinamikusan növekvő - általában a sokat dícsért Indiánál már magasabb GDP/fő -vel, modernebb gazdaságszerkezettel rendelkező társadalmakról van szó. "
Modernebb gazdaságszerkezettel ..mit értesz ezen, mert én eddig csak az ellenkezőjét olvastam az arab országokról szóló cikkekben....
Szerintem teljes illuzió valamiféle egységes "iszlám" fellépés lehetőségében gondolkodni.
Az un. iszlám világ különböző államai a világ tök különböző régióiban működnek. Nem hiszem, hogy Malayziának és Indonéziának bármilyen köze is lenne pl. a közel-keleti helyzethez.
Ami szerintem szempontunkból érdekes, az a Közel-keleti térség feletti uralom - befolyás kérdése. Az itteni hatalmak önnálósági törekvései egyre inkább láthatóan a Kína/USA (kisebb mértékben Oroszország és EU) befolyási övezetek alakulásáról szólnak.
A Közel-kelet, részben az olaj, részben geostratégiai helyzete miatt - fontos terület, tehát az itt szerzett befolyás létfontosságú a nagyhatalmak számára.
Még Irán sem önmaga miatt lényeges elsősorban, hanem azért, mert egy erős shia blokk a Közel-keleten erősen gyengítheti az USA érdekeltségeket, egyben nyersanyagot biztosíthat Kína számára. (Egyébként hozzátenném, hogy ugyan az egyes arab államok gazdasági potenciálja önmagában nem túl nagy, de általában dinamikusan növekvő - általában a sokat dícsért Indiánál már magasabb GDP/fő -vel, modernebb gazdaságszerkezettel rendelkező társadalmakról van szó. (Ok, ha eltekintünk a szarrá lőtt Iraktól, Palesztínától, és Jementől) Összeségében tehát nem elhanyagolható piacról van szó.
Ettől függetlenül a Közel-kelet - elsősorban Európával való kapcsolatának köszönhetően gazdasági/politikai súlyánál nagyobb mértékben befolyásolhatja az un. nyugat helyzetének alakulását. ennek viszont számos bizonytalansági tényezője van (és elsülhet Eu számára jól és katasztrófálisan is)
Itt elsődleges a bevándorlás (és integráció) kérdése, illetve a mediterrán integráció alakulása.
"mert az iszlám nincs egy súlycsoportban a nyugattal. egy nyugat vs kelet ázsia meccsen mint gyalogok a sakktáblán, benne lehetnek a nyugatellenes koalícióban, "
Szerintem nem gyalogok, inkább huszárok:-)
Az arabok a legutóbbi időkig hülyegyerekként ragaszkodtak az idejétmúlt könnyűlovas harcmodorukhoz.
A Légiós c. film tanúsága szerint még az 1920-as években is szívesen operáltak lovasrohamokkal a francia idegenlégió ellen.
szerintem így önmagában semennyire, mert az iszlám nincs egy súlycsoportban a nyugattal. egy nyugat vs kelet ázsia meccsen mint gyalogok a sakktáblán, benne lehetnek a nyugatellenes koalícióban, már ha lesz ilyen. amint ott kifogy az olaj, nekik lényegében végük lesz mint a botnak.
Érdekelne, hogy milyen lényegesebb különbség a szunnita és a síita irányzat között?
Nem teológiailag, mert annak utána tudok nézni, hanem pl. életvitelben, temperamentumban, gondolkodásmódban, kultúrában van-e érzékelhető, megfogható különbség?
Őszintén szólva én alapvető, nem teológiai jelegű különbséget nem nagyon látok szunnik és shiiták között. (Ha már itt tartunk, a fldrajzi különbségek sokkal lényegesebbek).
Bár nem temperamentumhoz tartozik, de talán általános jelenségként lehetne megfogalmazni, hogy a shiizmusban gyakorlatilag területtől függetlenül - nagyon erős az elnyomottságtudat, az üldöztetéstudat, és a mártírtudat.
Ennek persze a részben történeti okai vannak, azonban magát a shiita teológiát, filozófiát és világlátást is eléggé áthatja. Olyan területeken is, (pl. Perzsiában) ahol a shia már 600 éve államvallás, szóval túl nagy elnyomottságról nem beszélhetünk.
Más részről viszont az arab térségekben ez mai napig élő tapasztalat, sőt a jelenlegi iraki válság számos jelensége is ennek köszönhető.
Itt gyakorlatilag arról van szó, hogy Irakban mint az arab civilizáció központjában a történelem folyamán folyamatosan szunnita elit volt hatalmon, függetlenül attól, hogy a demográfiai viszonyok hogyan alakultak.
Szaddam (bár amikor hatalomra került éppen nagy cucilista volt) természetes módon támaszkodott a szunni klánok támogatására, ilyen módon a korábbi hagyomány folytatója volt. (bár idejében a szunni/shiita nem annyira vallási, hanem inkább nacionalista szempontból volt érdekes.
Hasonlóan,mint Indiában, ahol a konfliktus ateista "muszlimok" és szintén ateista "hinduk" között zajlott)
Talán könnyebben megérthető a felfordulás, ha figyelembe vesszük, hogy Szaddam megdöntése, és a shiiták képbehozása egy, az iszlám kezdetétől meglévő 1400 éves hatalmi viszonyrendszert borított fel.
A shiiták 1400 év után most először kerültek "korlátlanul" (tehát nem valamely szunni vezető beosztottjaként) pozícióba. Természetesen ennek minden frusztrációjával együtt.
A szunni törzsek szintén új helyztbe kerültek, hiszen most először szorultak ki a hatalmi pozíciókból. ennek minden frusztrációjával együtt.
Nem véletlen, hogy a vallásellenes diktátorból a körülmények miatt így válik egyre hangsúlyosabbá a szunnita vezető jelleg. (a szunniknak pozitív jelleggel, a shiitáknak negatívval)
Ráadásul kivégzésének módja és ideje... asszem erre mondják, hogy több, mint bűn... hiba. gyakorlatilag egy tökéletesen felépített szinpadi mártíriumot láthattunk. (amit éppen Szaddam ellenségei építettek fel.)
Hogy érthetőbb legyen. Szaddamot éppen az iszlám legszentebb ünnepén az Eid al Adha első napján végezték ki. - hogy érthető legyen... mondjuk kivégzés dec. 24-én szent este.
Sőt! Az Eid al Adha az "áldozat" (Ábrahám és iszmail áldozata) és Isten kegyelmének az ünnepe... Innen már nem kell túl nagy fantázia a párhuzamhoz. Az ádozat ünnepén végzik ki az Istenért meghaló "áldozatot" a mártírt.
De a kivégzők még ennél is tovább mentek. Felvették videóra a kivégzést, és a kivégzők a kiabálással, láthatóan ideges hangoskodással szinte kifejezetten statisztáltak ahhoz, hogy Szaddam eljátszhassa utolsó nagy alakítását.
A nyugodtan, Koránt mormolva, utolsó nagy beszéddel búcsúzó, a kivégzőinél láthatóan nyugodtabb, őket egy mondattal "elintéző mártír mellett mintegy kontrasztot képztek az álarcos, ideges agresszív és hangoskodó kivégzők...
Basszus, ha ikon akartak volna faragni "Szent Szaddámnak", akkor sem tudták volna jobban intézni a dolgot.
Mondja a híradó, hogy a szunniták eléggé fújnak a síitákra Szaddám kivégzése miatt.
Érdekelne, hogy milyen lényegesebb különbség a szunnita és a síita irányzat között?
Nem teológiailag, mert annak utána tudok nézni, hanem pl. életvitelben, temperamentumban, gondolkodásmódban, kultúrában van-e érzékelhető, megfogható különbség?
Esetleg egy jó anekdotával vagy viccel is megvilágítva a kérdést...
Szigorúan katonai szempontból – látszólag – a birodalom épp a csúcson van a 17. század végén.
Szerintem éppen ez a katonai csúcson levés dolog volt a gáz. Aurangzeb előtt mogul birodalomnak a katonai erő mellett társadalmi alapjai is voltak, tehát a katonai erőviszonyok ugyan megbuktathattak egy egy uralkodót, a birodalom egysége nem forgott eszélyben....
Csakhogy Aurangzeb hódításai felborították ezt a társadalmi alapot. Uralma alatt az új mogul hatalom már a hadseregre épült. Az új területeket elfoglalta ugyan, de nem pacifikálta. Ez az állandó nyugtalanság aztán a birodalom korábbi területeire gyorsan áttérjedt.
Egyszerűbben rávilágítva... a mogul birodalom korábbi időszakában belső katonai kihívások csak a birodalom elitjén belülérkeztek az uralkodó ellen. Ergo, ha sikeres is volt a puccs, akkor is csak egy új mogul uralkodó került a trónra, akineke szintén érdeke volt a birodalom feletti uralom. Aurangzeb hódításai nyomán viszont olyan elitek is a birodalmon belülre kerültek, akik már ellenérdekeltek voltak a birodalom fentmaradásában. (és nem is tartoztak a régi elithez). Így amikor ők sikereket arattak, ez egyszerűen szétrobbantotta túlterjesztkedett birodalmat.
Ha időd és kedved, mesélhetnél róla, hogy miként történhetett meg, hogy a hatalmas mughal birodalom szinte egyik pillanatról a másikra összeomlott - mégha jogilag tovább is élt még egy ideig.
Előrebocsájtom, hogy bár végeztem töri szakot, nem vagyok kifejezetten történész, inkább szociológiai kutatásokhoz, és "csakúgy" foglalkozom törivel. (India történelme is, mint általánosan az "iszlám világ történelme érdekel, szóval azért ne várjatok tőlem túl sokat) - amennyit tudományosan foglalkozom a kérdéssel, az az, hogy a "helyi" történelmi tudatokban egyes történelmi események, korok hogyan csapódtak le. (és ennek háttéranyagát adja, hogy némi képem legyen a történelmi eseményekről)
No szóval mogul birodalom bukása:
Szerintem viszonylag egyszerű az ok. A mogul birodalom egy rendkívül kényes egyensúlyra épített. Egyrészt India északi részét tartotta közvetlen ellenőrzése alaltt, ahol a muszlim népesség - ha nem is többségben, de nagyon jelentős számban volt jelen, másrészt a korai időszak után a vallási egyensúlyt is biztosították, tehát nem törekedtek az iszlám erőszakos terjesztésére.
Evvel a hagyománnyal szakított Aurangzeb (1658-1707), aki némileg megalomán uralkodó volt (szokásos történet, nem ő volt a trónörökös, háttérbe volt szorítva, aztán kompenzált)
-Egyrészt hihetetlenül sikeres hódító hadjáratokat folytatott, Dél-India nagy részét is meghódítja, és a Szafavidákat is nagyon helyreteszi.
Viszont a birodalom területének csaknem kétszeresére növelésével a kényes társadalmi egyensúly felbomlott. Ráadásul némileg intoleráns volt a csóka, amit több nem muszlim templom lerombolása, bezárása is jelez, (halála előtt még a zenét is betiltotta az egész birodalomban, mondván, hogy az ellenkezik az iszlámmal ok, persze aezt azért nem túlságosan vették komolyan - meg a képeábrázolást, meg ilyeneket).
Másrészt viszont ez alól a szabályok alól saját magával kivételet tett (a hagyományok szerint kiváló zenész volt) - szóval még a fundi muszlimokat is maga ellen hangolta. Haláláig a katonai tekintély és némi véres példastatuálás még összetartotta a rendszert, de a birodalom aztán igen gyorsan összeomlott. (Bár az is igaz, hogy azért a Maratha birodalom hatalmát sokan túlbecsülik.. ugyanis a moguloknak, bár önálló birtokuk nem sok volt, továbbra is komoly befolyást gyakoroltak India történelmére. - és a Maratha befolyás sem volt annyira erős és egyértelmű, mint azt a korábbi hagyomány állítja)
(Itt jön be a történelemtudat.... alakulása... ami India történetét illetően... hm... eléggé eltérő hindu, muszlim és angol szemszögből.)
A helyzet az, hogy Bernard Lewis anno értékes, és fontos kutatómunkát végzett - elsősorban az oszmán-kori történelem kapcsán. (bár még érdekesebb volt ismeretterjesztő tevékenysége a középkori közel-kelet történelmét ileltően.)
Bár szegény már akkor is kapott a fejére - többek között Edward Saidtól.
Node amióta szegényt nyugdíjazták a történelemről átpártolt a napi ideologizálásra. Az elmúlt hat-hét évben készült munkái elsősorban nem történeti munkák, hanem egyfajta miért szar a mostani Közel-kelet tipusú elmélkedés.
-ami eleve nélkülözi a szociológiai, társadalmi, közgazdasági ismereteket, és a történelmi tényeket is egyre inkább.... hm... nagyvonalúan kezelei.
Csak szeretném megjegyezni, hogy azért Bernard Lewis munkáit (legalábbis ami az elmúlt időszakot illeti) azért nem kell nagyon komolyan venni.
Szegény legutóbbi magyar nyelven is megjelent művében... hát minden oldalra jutott legalább egy olyan történelmi tévedés, amelyért jobb helyen érettségin meghúzzák az embert.
De nézzük csak a most belinkelt rezümét- csak két - magyar vonatkozású mondattal kapcsolatban:
A karlócai béke teljesen új korszak kezdete volt az iszlám történetében, hiszen a központi iszlám területek egy nagyhatalma most először kötött vesztesként békét keresztény ellenséggel.
Hát izé... mintha 1258-ban némi nesztoriánus keresztény csapatok foglalták el, és rombolták porig Bagdadot és szüntették meg az Abbaszida kalifátust. Az pedig azért elég központi területe az iszlámnak... (no persze szegény Lewis bácsi legújabb munkájában megtaláljuk az okát a tévedésnek... ő ugyanis a XIII. sz-i tatárokat muszlimnak gondolja, és a Magyarországot sújtó tatárjárást a muszlim invánzió második nagy szakaszaként fogja fel....)
Az oszmánok, történetük során először, európai segítséget kerestek hadseregük fegyverzetének és taktikájának fejlesztéséhez, valamint keresztény szövetségeseket európai ellenségeik ellen.
Hm.. mintha az 1526-os támadás nem a Porta és a legkatolikusabb I. Ferenccel történt szövetség részeként indult vón meg.
Közép-Ázsiában az un. muszlim országok közül Törökország, Irán és Pakisztán hármas játsza a főszerepet, de nem igazán ütköznek érdekeik.
Törökország egyfajta turk közösség kialakítását kezdte meg, méghozzá elég komoly eredményekkel. Ebben jelenleg Oroszországgal konkurens, de a konfliktust egyik félnek sem érdeke élezni. Oroszországot jobban érdekli az USA térnyerés, Törökország meg az EU-ra koncentrál.
Irán alapvetően a Közel-keletre összpontosít, míg Paki az Afgán, a kashmiri, illetve a saját beludzsisztáni és vazirisztáni konfliktusaiból próbál valahogy kivergőni.
Fontos regionális hatalmi tényezőként érdemes még említeni Indonéziát és Malayziát, akik az Indo-kínai és Polinéziai területek meghatározozó szereplői.
Afrikát szintén helyi szionten érdemes nézni. Itt általában az észak-afrikai országok a szaharai államkkal szemben léphetnek fel hatalmi ambiciókkal.
Nyugat Afrikában félig muszlim országként Nigéria a legmeghatározóbb, Míg kelet-afrikában Szudán a legfontosabb tényező (azonban mindkét orszg leginkább belső bajaival van elfoglalva)
Egyiptom súlyáról. Szvsz teljesen értelmetlen Indonézia Pakisztán és Egyiptom súlyának összevetése.
Abban megegyezhetünk, hogy ezen államok legfeljebb regionális hatalmak, tehát jelentőségüket is saját térségükön belül érdemes vizsgálni.
Egyiptom a XX. században a szunni (és akkoriban nacionalista) Közel-kelet egyértelműen legdominánsabb országa volt.
Mára a helyzet átalakult. (Ez részben a nasszeri politika kudarca, valamint a szadati kiegyezési politika arab visszhangja okozta) Egyrészt körvonalazódni látszik egy un. shia blokk, amelynek vezetője egyértelműen a nem arab Irán.
Másrészről a szintén körvonalazódik egy, szunni blokk, amelynek kulcsszereplői Egyiptom, Szaudi (ill. diplomáciai téren Jordánia)
Jordánia mind gazdaságilag, mind katonailag elvileg elhanyagolható a másik két kulcsszereplhöz képest, jelentőségét inkább diplomáciai kapcsolatai, és elhelyezkedése adja.
Szaudi katonai kiadásait, gazdasági potenciálját tekintve elvileg a legerősebb állam lenne, csakhogy hadserege bevethetőségét tekintve... hm... finoman szólva nem áll a topon.
Így Egyiptom hagyományai, nem elhanyagolható katonai ereje, valamint a minden érdekelttel fenntartott kiegyensúlyozott diplomáciai kapcsolatai szntén fontos szereplővé teszik)
Kevesebb szó esik róla, de Egyiptom másik fontos szerepe dél felé mutatkozik, azaz Afrika irányába, ahonnan nézve Egyiptom egyenesen szuperhatalom.
