Kedves cyprus_people !
Ez nagyszerű meglátás !
Gardizi írja: "..Ezek a magyarok jézushitűek a t?rkarok ( =korhelyek, eretnekek, türkök ) közül ...A magyarok tűztisztelők.."
El-Bakri arab földrajzíró: "..Ők olyan nép, amelynek a magasságos Istenen kívül nincs más istensége. Az ég Urában hisznek és Ő az egyetlen Hatalmasság. Kerülik a disznóhúsevést és (felajánlást tesznek) áldozatokat mutatnak be. Ha valamelyikük elé étel kerül, tüzet gyújt, majd kenyere és étele legjavát megragadva a tűzbe veti, legkedvesebb patrónusai nevét mondva. Hisznek abban, hogy a füst az égbe felszáll és a hatalmas és magasztos Isten előtt a halott részére raktároztatik el, hogy ezáltal őt Isten előnyben részesítse.."
Theofilaktosz Szimokatta: (Kr.u. 570. körül)..
"..A turkok szentnek tartják a tüzet, a levegőt és vizet tisztelik, a Földet himnuszokkal dicsőítik, de csupán az imádják és nevezik Istennek, aki a mindenséget teremtette..."
Photius bizánci pátriárka 895-ben a magyarokat nevei manicheusnak:
"Akijevi törökök manicheista eretnekség hívei.." ( Vatikáni Könyvtár, 1925, II. Hamburgi kódex cit., J.Chrisostom Wolf: Anacdota greca, Hamburg, 1923.)
Ezzel összuecseng a Kijevi Őskrónika azon 882-es évvel jelzett tudósítása, miszerint ÁLMOS építtette a Szent Miklós székesegyházat a kijevi magyar hegyen. Photius közlése szerint a mondott időben Kijev urai a magyarok.
Gellért püspökről egy korabeli forrás:
"..adversus manicheismum quoque pugnat sanctus noster...."- a manicheismus ellen is harcolt szentünk" ( cit. Ipolyi Arnold: Magyar Mithológia, Bp, 1929.)
Biztos igazad lehet, az egyház [Kirche, church, cerkov, stb.] =kör alaprajzú épületet jelent. Ráadásul nem sikerült eddig ráakadnom 15. század elötti Ószövetségre de Újszövetségre sem...
Én nem pogányságról beszélnék, hanem a MANICHEUS kereszténységről, ami Perzsiából eredt, , és a mágushittel volt rokon.
Érdemes megvizsgálni a kereszténység korai szakaszát, amikor a kereszténységet nem kötötték jobban a mózesi valláshoz, mint Zoroaszter tanításaihoz, aki mellesleg ugye méd mágus volt......
Szerintem lehet, hogy Bizáncban ortodox hitben nevelték, de amikro hazatért, akkor a római katolikus hitet követte. Akkor a szakadék talán nem volt még ekkora.
Mondjuk nem volt zökkenőmentes, úgy tudom, hogy Lukács, esztergomi érsek, ahogy anno III. István nagybátyjai ellen, úgy III. Béla ellen is felemelte a szavát és nem akaródzott neki megkoronázni Bélát.
Mivel apja első fia, III. István volt a trónörökös, Bélának jutott az a szerep, hogy Magyarország és Bizánc között a kapcsolatot szorosabbra fűzze. Ennek érdekében - és a két ország szövetségének zálogaként - a bizánci udvarba költözött, felvette az Alexiosz nevet és eljegyezték a bizánci császár Mária nevű leányával. Új méltóságot létesítettek kedvéért, így ő lett a császár után következő második ember, a deszpotész, majd 1165-ben ünnepélyesen a Bizánci Császárság trónörökösének nyilvánították.
I. Mánuel bizánci császárnak később azonban fia született, ezért Bélát megfosztották méltóságától, jegyességét felbontották. Kárpótlásul I. Mánuel feleségének féltestvérét, Châtillon Ágnest vehette feleségül. Mánuel oldalán harcolt testvére, III. István ellen. Bátyja, egyes feltételezések szerint mérgezés miatt bekövetkezett halála (1172. március 4.) után hívei neki ajánlották fel a trónt. 1172 tavaszán hazaérkezve szembesült azzal, hogy a Bizánchoz fűződő kapcsolatai miatt nem egységes a támogatottsága, egyesek - így saját anyja is - öccsét, Gézát látták volna szívesen a trónon, ezért Béla félreállította testvérét: miután Géza fellázadt, börtönbe záratta.
1181-ben elrendelte, hogy minden elé kerülő ügyet foglaljanak írásba - ez volt a magyar hivatalos írásbeliség kezdete. Béla idejében tűnt fel először a jelenlegi címerünkben is megtalálható kettős kereszt. Béla idejében mind többen tanulhattak külföldi egyetemeken - így a rejtélyes sorsú krónikás, Anonymus is.
Sikeres külpolitikát folytatott: visszaszerezte Bizánctól az 1160-as években elfoglalt területeket. Mánuel 1180-ban bekövetkezett haláláig hű szövetségese volt a császárnak, utána azonban megszállta Dalmáciát, majd megvédte Zárát a velenceiektől. 1186-ban újranősült, második felesége Capet Margit, Fülöp Ágost francia király testvére lett. 1188-ban elfoglalta Halicsot, ám ezt hamarosan kénytelen volt feladni. 1189-ben Barbarossa Frigyes látogatásakor kiengedte Gézát, aki csatlakozott a keresztesek seregéhez. Frigyest olyan pompás vendéglátással fogadta, hogy a császár fia később a palermói palota freskóján is megemlékezett a magyarországi látogatásról. 1192-ben az ő szorgalmazására avatták szentté I. László királyt. A központi hatalom megerősítése érdekében állandó királyi kancelláriát hozott létre.
András fiát keresztes hadjárat vezetésére szólította fel végrendeletében, a trónt pedig idősebb fiára, Imrére hagyta. Székesfehérváron, a bazilikában temették el, sírjára csak 1848. december 12-én bukkantak rá. Az Árpád-házi uralkodók közül az ő sírja az egyetlen, amit hitelesen feltártak.
Piroska - Eirené (1090-1134) bizánci császárné - Szt. László leánya
A mikor a hajó a Boszporuszon befut az Aranyszarv kikötőjébe és a magányos magyar utas elé tárul Isztambul pompája az nagy gyönyörűség és szívfájdalom. A város kövei magyar történelmet lehelnek.
Itt vágta be Botond a városkaput. Itt áll a Héttorony Itt rótta kőbe a rab kedei Székely Tamás rovásírásos üzenetét. Thököly, Zrínyi Ilona, Rákóczi Ferenc jártak itt...
Bizáncinak nevezték ezt a várost, mikor még kis görög község volt. Nagyszerű stratégiai helyzete a kelet-római császárság székhelyévé tette, a görög szertartású egyház fővárosává, Nagy Konstantin idejében. Mikor Rómát megtörték és kifosztották a barbárok, egy időre ide költözött a világ kincse és kultúrája. Akkor Konstantinápolynak hívták. Abból az időből maradt itt a hatalmas versenypálya és a világ egyik legszebb temploma, a Hagia Sophia.
Az arany és gőg, bűn és belviszály megrontották a keletrómai birodalmat. Konstantinápolyt elfoglalták a törökök és lett belőle Sztambul, a szultánok városa. Aztán elmúltak a szultánok is, a török világbirodalom is. A Hagia Sophia azonban megmaradt, megmaradtak csodálatos mozaikképei, mert az emberséges törökök nem pusztították el a keresztény szentképeket, csak eltakarták őket. Újabban bontogatják ki őket nagy gonddal a régészek.
A Hagia Sophia egyik nemrégen felfedezett legszebb mozaikképe Eirene császárnőt ábrázolja.
Felejthetetlen arc. A művészi konvenció merevségén, az anyag korlátain átsugárzik a modell egyénisége. Ez nem bizánci asszony. Ez Piroska, Szent László leánya
László, Magyarország királya, 1082 körül vette feleségül rheinfeldi Adelhaidot, aki 1090-ben fiatalon meghalt. A szent király is meghalt 1095-ben. Leányuk ebben az időben nem lehetett 5 évesnél fiatalabb, vagy 12 évesnél idősebb.
Nyilvánvaló, hogy az árva királylány gyámja Kálmán királyunk lett. De hogy kire bízta Könyves Kálmán, a hazai forrásokban Pyrisc és Pirisca néven említett lányka nevelését és őrzését, azt nem tudjuk. Abból hogy a bölcs és jószándékú, de az országlás gondjával nagyon elfoglalt Könyves Kálmán magánélete viharos és boldogtalan volt, sejthetjük azt is, hogy az árva Piroska ifjúkora sem lehetett védett és nyugodt.
Nem tudjuk, hogy ki tanította, milyen hatások érték és ki volt a dalia, aki először dobogtatta meg fiatal szívét, de valószínű, hogy gyámja szeretettel foglalkozott a vonzó és tehetséges lánnyá serdült Piroska ügyével. A kor fogalmai szerint ragyogó házasságot szerzett neki: a bizánci császár fiához adta feleségül.
Alexius császár fia, II. Komnenos János 1088-ban született és 1104 körül vette feleségül Piroskát. Nem valószínű hogy az államérdekből eljegyzett fiatalok találkozhattak volna a házasságkötés előtt és hogy abba beleszólásuk lett volna. Igent mondtak az oltár előtt, mert mi mást tehettek volna? Így kötöttek akkor minden házasságot.
A két fiatal lélek találkozott a mély és komoly középkori vallásosságban. Mindketten elfogadták Isten rendelését. Szent Lászlónak és a rajnai hercegnőnek leánya szép volt és okos. A görög császár fia pedig bátor katona és hadvezér volt. Feltehető, hogy a kölcsönös megbecsülésből vonzalom is lett és hogy a trónörökös komolyan igyekezett megvédeni magyar feleségét a bizánci udvar gyilkos intrikáival szemben.
A házasságkötés nyilván politikai jellegű volt: két birodalom igyekezett benne kifejezést adni a béke és barátság gondolatának, aminek jeléül Piroska új hazájában az Eirene (Béke) nevet kapta. A magyarokkal való béke igen fontos volt Alexiosnak, aki szövetségeseket keresett és kapott a Tarentumi Boemund elleni hadjáratához. Ennek érdekében Alexios nyilván elhallgattatta udvarának azt a kétségkívül kifejezett kifogását, hogy a magyarok nemrég megkeresztelkedett, keleti jövevények a Duna völgyében és hogy ez a házasság nem fogja emelni a császári tekintélyt.
Alexios nyilván tudta, hogy mit tesz és meddig mehet el, mikor elrendelte annak az olcsó koholmánynak terjesztését, ami később még Piroska sírversében is szerepelt: hogy a magyar uralkodók a nyugati Julius Caesar utódai. Pedig valójában a magyar Árpádok sokkal távolabbi és sokkal nemesebb ősöktől származtak, mint Julius Caesar, és az ő lányuk kötött messaliance-ot, mikor egy Komnenoshoz ment, de ezt a bizánci sznobok nem érthették volna meg.
Kálmán király hadai hathatósan segítették Alexiost 1107 és 1108-ban és küldöttei aláírták a Boemunddal kötött békeszerződést. Ez utóbbit közli nagy történelmi munkájában Anna Komnena, Piroska görög sógornője.
A szerződésben Kálmán, mint a császár nászapja szerepel. Piroskát azonban soha egy szóval sem említi terjedelmes művében a történelemíró sógornő. Ez a hallgatás ékesen beszél és nem nehéz látni mögötte egy intrikáló, gyűlölködő és irigykedő, degenerált udvar ellenszenvét egy mosolygós, egészséges, szép idegen császárné ellen.
Szent László leányának becsületére válik, hogy ebben a mérgezett atmoszférában, idegen létére, szilárd pozíciót teremtett magának, amiben bizonyára segítségére volt férje kitartó ragaszkodása is. Anélkül hamar meghalatták volna. De ha férjében támaszra is talált Piroska, az is bizonyos, hogy férje nem védhette meg a kegyetlen tűszúrásoktól. Anna Komnena annyit ír fivéréről, hogy annak először iker-gyermekei születtek. Tudnivaló, hogy a középkor hiányos biológiai tudása folytán az ikrek születéséből az anya erkölcseire esett árnyék, amint azt a magyar Miczbán legendában is olvashatjuk.
Nem tudhatjuk, megrendült-e Komnenos János bizalma feleségében, mikor annak iker-gyermekei születtek. De bizonyos, hogy a házastársak együtt maradtak és születtek további gyermekeik, összesen négy fiú és négy leány. Mikor a hadi diadalokat szerzett János, apja halála után a trónra lépett, császárné lett a "magyar asszony"-ból az "ougrissa "-ból.
Eirene császárnéról feljegyezték, hogy alattvalóinak segítője és közvetítője volt férje felé. Kezét kinyújtotta az özvegyek és árvák, a nélkülözők segítésére. Istent kereste és csupa szeretet volt. A világ legragyogóbb trónjának hiú pompája mindvégig idegen maradt számára. Látta mögötte a szenvedő tömeget. Tudva pedig, hogy az ember halandó, az Árpádok leánya azon volt, hogy segítő készségének tartósabb formát biztosítson. Ezért építtette Eirene császárné a Mindenhatónak felajánlott Pantokrator monostort.
A Pantokrator monostorban, mely későbbi századok folyamán sokat szerepelt a bizánci történelemben, volt három templom és ötven zsolozsmázó szerzetes. Benne volt ezenkívül a világ első modern kórháza, sebészeti, szemészeti, nőgyógyászati és egyéb osztályokra tagolva. Az egykorú alapítólevél részletekbe menően intézkedik az ágyneműtől kezdve, az orvosi műszereken és felszerelési tárgyakon át mindenről ami szűkségen lehet, egészen az idősebb orvos-tanár alkalmazásáig, aki a fiatalabbakat oktassa. Van orvos-személyzet és nagyszámú kisegítő személyzet; megfelelő gondoskodás az élők élelmezéséről és a halottak eltemetéséről. A kórház mellett volt a nyomorékok befogadására szolgáló szeretetház is. Szervezetileg a monostorhoz tartozott, de a városon kívül épült az elmebetegek kórháza. A betegek és rokkantak javára követendő eljárások oly modern szellemben vannak megfogalmazva, hogy szinte nehéz elhinni hogy az okmány és az intézmény a XII. századi Konstantinápolyban keletkeztek.
Ezt az intézményt adta férje hazájának és az emberiségnek az árpádházi "magyar asszony", mint első tanújelét annak a szegényekkel együtt érző, segítő magyar emberségnek, melynek nagy hagyományait később Magyarországi Szent Erzsébet vitte Nyugat felé és melyet Szent Margit gyakorolt a Nyulak szigetén.
A Pantokrátor monostor elgondolása a források tanúsága szerint Eirene császárnétól származott. Császári férje egyetértett vele és támogatta a tervet, de ő nyilván elsősorban hadjárataival volt elfoglalva. Ezalatt a császárné a maga erejéből szerzett tágas területet a monostornak egy messze-néző magaslaton és megkezdte az építkezést. Lánglelkű építésze Nikephoros; kőbe tudta örökíteni a császárné nagy álmát. Épült a monostor és fogyott az arany, s fogyott a nyolcgyermekes anya ereje, hiszen két kézzel szórta azt mások segítésére.
Fel van jegyezve, hogy a császárné elvezette férjét a már elkészült, de még fel nem szerelt monostorba és ott térdre esve könyörgött a császárnak: segítsen befejezni a munkát és biztosítsa a monostor jövőjét. Ezt a császár megígérte. Nemsokára ezután Eirene elkísérte urát a kisázsiai harctérre és ennek közelében, Bythiniában meghalt.
"Magával vitte lelkem felét" írta a gyászba borult császár abban az alapítólevélben, melyben gazdagon biztosította a Pantokrator monostor embermentő munkájának fennmaradását.
A bizánci uralkodócsalád kegyes szokásai közé tartozott, hogy a halálos betegségben szenvedők, haláluk előtt valamelyik szerzetesrend tagjai lettek. Így, halála előtt felvette az apácafátyolt Eirene császárné is - és felvett egy különös szerzetesi nevet is, amelyen eltemessék - Xene. E görög név értelme: idegen. A császár felesége és leendő császárok anyja a halál előtti őszinteségben azt mondta, hogy idegen volt és idegen maradt Bizáncban úgy, mint Bythiniában - magányos lélek volt, aki becsületesen igyekezett az életét és ősi magyar erejét hasznos célra: emberi szenvedés enyhítésére és a Mindenható dicsőségére fordítani. A keleti egyház szentjeinek névsoraiban Eirene-Xene a "boldogok" közt szerepel.
A Pantokrator monostor ma már török mecset. De Piroska-Eirene képe lenéz a Hagia-Sophia faláról. A művész egyébként csak szenteket illető glóriát vont feje köré. Semmi adatom nincs erre, de szeretem hinni, hogy az öreg Nikephoros építész diktálta ezt így a mozaikművesnek.
Eirene-Piroska gyönyörű mozaikképét a Hagia Sophiából közli az Encyclopaedia Britannica utolsó kiadása "Mosaics" címszó alatt. A történelmi adatokat és az egykorú görög verseket közölte Moravcsik Gy.: Szent László leánya és a bizánci Pantokrator monostor c. művében. Bp. 1923.
Üdv! Arról szóljatok, Bizánc-értők, hogy II. (vagy III?) Béla miért nevelkedett Bizáncban, és hogy maradhatott római katolikus ottan? Vagy kettős vallása volt? Mi áll e mögött? (Könyveim adataiba belefulladtam.)
Akkor félreértettem, mert nekem az jött át, hogy valahogy ezt problematikusnak találtad.
Más - Bizáncban (na jó, Isztambul) a kedvencem az Aya Sophia. Ott megcsap valami a töretlen történelemből. A kölni dóm építésekor már 700 éves volt! Amikor ott vagyok, sok időt szoktam ott tölteni, csoporttól csoportig húzódva, ui. nagyon jó és különböző infókat lehet a klf guide-któl elcsípni. A kedvencen belüli kedvencem pedig a kapunál lévö két bemélyedés a márványpadlóban. 900 évig mindennap itt állt két őr, az ő lábuk mélyítette ki a márványt. Hmm.
Teljesen apokrif, de egyik kedvenc Bizánc témájú könyvem pedig Mikael Waltari Johannesz Angelosza.
már évszázadokkal 1453 előtt rúmiaknak nevezték a bizánciakat az arab szerzők.
Ebben semmi csodálkoznivalót nem találok, hiszen Bizánc/Konstaninápoly volt Kelet-Róma, illetve a 476 után természetes folyamatossággal a Római Birodalom. Nem véletlen, hogy 1453 elött az arabok rúmiaknak hívták a bizánciakat - 1000 éve már azok voltak.
Arra a Zóéra, aki 978-1050 közt élt, három férje közül az elsőt feltehetőleg némi mérgezés után a medencébe fojtatta, a második monasztériumba vonult, a harmadik pedig túlélte őt. Mindeközben a patriarcha szorgalmasan gyakorolta az oikonomiát.
"ahol az europid iráni népek átvették a mongolid népektől az altaji őstörök nyelvet."
Igen, de azért vették át, mert nemcsak nyelvileg de etnikailag is erősen elmongolosodtak. Az amúgy nagyon bizonytalan kik voltak ezek az europid etnikai jellegű népek. Biztos hogy voltak köztük iráni nyelvűek is, de a mai Türkesztán elzárt hegyvidékein élő pásztorok között fellelhető ősi antropológiai örökség (mai) ény európai jellegeket mutat. Irániak mellett indoeurópaiak is jelen voltak. A tochárok elmongolosodása bizonyított tény, az is hogy a hun törzsek között is ott voltak késői leszármazottaik. Az csak egyéni véleményem, hogy Közép-Ázsia keleti és északi részén ezek az iráni és IE népcsoportok mindig is erős kisebbségben voltak a mongolokkal szemben, egyedi kultúrájuk csak a területre jellemző sivatagokkal és hegyekkel körülvett elszigelt helyeken tudott kifejlődni, de idővel mindegyik elmongolosodott.
Csak ismételten felhívom a figyelmeteket, hogy érvelni nem egy-egy tudóscsoport következtetéseinek, nézeteinek szajkózásával szokás. Jobb helyeken legalábbis.
Jobb helyeken ALAPVETŐ dolog bizonyos tudóscsoportok nézeteinek a szajkózása.
Például az a baj ezzel, hogy már évszázadokkal 1453 előtt rúmiaknak nevezték a bizánciakat az arab szerzők. A többi firkálmányod, már meg ne haragudj, oly mértékben primitív és sértően alacsony színvonalú, hogy nem reagálok rá. Csak ismételten felhívom a figyelmeteket, hogy érvelni nem egy-egy tudóscsoport következtetéseinek, nézeteinek szajkózásával szokás. Jobb helyeken legalábbis. De szépen egymásra találtatok ti itt a nyugdíjassal ketten, nem is zavarom a köreiteket tovább.
Nem kevesebb, mint hat népről (avarok, onogurok, kazárok, besenyők, kunok, türkök) állítod, hogy altáji nyelvűek, de ha már itt tartunk, érdemes megfigyelni, hogy a bizánciakat az arabok például rúmiaknak nevezték (Római Birodalomról lévén szó), ugyanakkor a középkori nyugati forrásokban görögökként is emlegették őket (a népesség jelentős százalékát kitevő hellének, illetve ezek kulturális öröksége, a birodalom ókori görög alapjai után).
Apróbb gubanc, hogy :
- a Bizánciak ÖNMAGUKAT nevezték rómainak (rhómaiosz) - ezt vették át a megfhóditóik "Rúm" alakban
- a fent emlitett népekről azért nem csak szótöredékek maradtak fent - lásd a kun Miatyánkot pl. Tudom, szerintetek az tatárul van....
Azért annyit nem ártana tudnod, hogy az avarok kevert avar-hun nép (lásd: hunogur vagy várkony), akik a Kárpát-medencét több hullámban érték el, hogy a kazárok közt is alighanem akadtak hunok, és hogy a "hun" egy változata csupán a "qun", "thun", "phun", "pun" népnévnek, tehát a gyökereiket végső soron valahol a Hasszúna--Szamarra--Halaf-vidékeken kell keresni a Krisztus születése előtti évezredekben. Ugyanez elmondható persze a besenyőkről vagy az avarokról is. Ezek etnogenezise az írott források tanúsága szerint már az említett térségben lezajlott, és hogy később mely csoportjaik milyen állami keretek közé kerültek, hogy közülük vezető szerepre emelkedhetett-e valamelyik egy birodalom életében, az a mindenkori katonai-politikai széljárás függvénye volt. Bizáncban is elég nagy tömegű hun, avar, türk, besenyő stb. népesség élt.
Agum!
Szintiszta zagyvaság amit itt összeirkálsz. És te töris diplomával is rendelkezel? Jesszus......
1.) hunogur nép nem létezett. Ez ui. egy népnév+népnév összepárositás.
A törökös népek vagy a SZÁMnév+népnév vagy a jelző+népnév összeállitást használták. (Bastürk, karaqalpak)
A pun szónak semmi köze a hun-hoz. A föniciaiak önelnevezése. Tudod, ők sémi nép voltak......
A hun/hün szó jelentése török nyelvekben: ember, férfi (mint az angol 'man' példul)
A török népek etnogenezise a mai Mongólia, É-Nyugat Kina (Belső-Mongólia), ahol az europid iráni népek átvették a mongolid népektől az altaji őstörök nyelvet. Ezt már Nyugdijasnak is leirtam.
A Bizáncban nagy tömnegben élő nomádok. hm. Mintha egy svéd azt mondaná, hogy mivel a császárnak varég zsoldosai voltak, nagy tömegben éltek Bizáncban a svédek. Ez is marhaság, meg az is, amit te irsz.
