én sem szeretem a mozgószabályt, csak mi alkalmazzuk, akiknek muszáj, de a helyesírás eredeti funkciójának mégis a beszélt nyelvi szavak írásbeli azonosíthatóságának, a jelentések megkülönböztethetőségének a biztosítása tűnik
mindegy, át fogom inkább fogalmazni, a vesszős verziót meg azért vetettem el, mert ez egy vesszőkkel tagolt felsorolásban is szerepel, visszamenőleg át kéne írni az összes többi felsorolást is több kötetben
Nem vagyunk helyben, csak úgy látszik, nem érted a metonimiát, a jelentésátvitelt. A toll fogalma kibővült az 'íróeszköz' jelentéssel, aezért nem írjuk egybe a kék toll kifejezést. A sávszélesség pedig a digitális csatornaparaméter értelemmel bővült, ezért nincs ok a széles sávú egybeírására. A jég jelentése viszont nem bővült, ezért írandó egybe. Ha azt mondjuk, "Fogd a tollat", vagy "Korlátozták a sávszélességet", akkor ez alatt mindenki számára érthető az íróeszköz és az adatátviteli kapacitás. De ja azt mondjuk, hogy "Hozd a jeget", akkor csak szilárd vizet fogunk kapni.
Mivel belső szabályzatról van szó, mint írtad és meg kell különböztetned a másiktól, továbbá nem kerül a szabályzat szépirodalmi műbe, így elvileg szabadon dönthetsz. A helyesírási szabályzat is egy valamilyen előírás, s a nyelvészet alapszemlélete pedig a(z utólagos) leírás.
Újíts a megérzésed alapján! Légy kreatív és ne törődj a világgal!
... és majd kialakul a végső forma, ami 100 év múlva bekerül a szabályzatba. :o)
Akkor helyben vagyunk. Digitális adatátvitel esetében a szélessávú sávja ugyanúgy nem sáv, mint ahogy a szárazjég jege nem jég. Az én szolgáltatóm például a szélessávú kapcsolat kifejezést a telefonos kapcsolattól való megkülönböztetésre használja. Nyilván az analóg világbeli széles sáv = jobb minőség jelentés került át a digitális világba, ahol a jobb minőséget inkább a nagyobb sebesség jelenti. A magamfajta őslények ugyan emlékeznek még az MTBF-re, de a jeltorzulás mértéke (az adatátviteli hibák sűrűsége) ma már nemigen rúg labdába. Gondolom, az átvétel oka az a szemléletesség volt, hogy szélesebb sávon azonos idő alatt több minden fér át, elég megnézni az úthálózatot.
A *feketerigó-t én magam is a legszívesebben egybeírnám. De tudván, hogy nem így van kodifikálva, nem így teszem, illetve javítom magam. A fekete rigó (Turdus merula) ugyanis rigó, vagyis a Turdus nemzetségbe tartozó faj, amelynek a megkülönböztető jelzője a fekete. (merula). A sárgarigó (Oriolus oriolus) azonban nem rigó, sőt távol áll tőle, csak hasonlít a rigóra. Azaz ebben az esetben igaz a helyesírási szabályzat tesztje, azaz a „tagjainak együttes jelentése más, mint az előtag és az utótag jelentésének összege”. Ez az ebihal és a teknősbéka esete.
A szárazjég sem jég. A jég ugyanis csak a vízmolekulákból álló szilárd anyagot jelenti. A toll-lal ellentétben itt nem történt metonímia, tehát, ha más jelentésben alkalmazzuk, akkor az már jelentésváltozás. Ráadásul itt már jelentésbeli szembenállás is mutatkozik: a nedves jég ugyanis azt a jeget jelenti, amelynek felületén folyékony vízhártya van. A száraz jég pedig olyat, ahol ez nem tapasztalható.
A meleghengermű a fentiektől eltérő szemkezet. Ez ugyanis nem olyan hengermű, amely meleg, hanem egy olyan üzem (mű), ahol meleghengerelést végeznek. Aza nem *(meleg (hengermű)), hanem ((meleghenger) mű) szerkezetű. Ez így a csigalépcső esete, azaz jelentéstömörítő összetétel (vö. 129. pont), amelyet mindig egybeírunk. A meleghengerelés sem egyszerű jelzős kapcsolat, hanem a megelen hengerelés rövidülése, azaz jelöletlen összetétel, vagyis olyan, amelyből elmaradt valamilyen nyelvi jel (képző, rag). Ez utóbbihoz vö. a 125. c) alpontot.
Vannak kifejezések, amelyeket használunk, de nem egyértelműek. Ez is ilyen, és ez csak akkor szembeszökő, ha le akarjuk írni. Holott, ha kiejtjük, akkor végképp nem léteznek az olyan mesterséges eljárások, mint a mozgószabály. Ezért voltaképpen faramuci, hogy írásban az egybe- és különíráson rugózunk, amikor szóban nem tudunk ilyen különbséget tenni.
Azt is be kell látni, hogy a mindennapi szakzsargonunk a beszélt nyelv része, és nem az írásos (az „irodalmi” nyelvé), ezért is nehéz sok leírni ezeket a kifejezéseket, van, hogy lehetetlen is. Ekkor nincs más, mint stílust váltani, és a mindennapi zsargont leírható kifejezésekké átfogalmazni.
Ez esetben pl. lehetne „két injekciós tűvel ellátott dugó” fordulatot használni. Ezt az 1×2-t már szembe lehet állítani a 2×N-t kifejező „két, injekciós tűvel ellátott dugó”-val. Az 1×2 esetben a „két” számnév helyett „dupla” is használható. Ez is lehet, hogy „1 db két injekciós tűs dugó”-t, illetve „két db injekciós tűs dugó”-t írsz.
Ha az írószerek családjában a kéktoll olyan megkülönböztetett típus volna, mint a töltőtoll vagy a golyóstoll, akkor nyilván azt is egybeírnám. A madarászok meg különben sem szólhatnának egy szót sem, mert az orruk alá lehetne dörgölni a sárgarigót. És mi a helyzet a szárazjéggel? A meleghengerművel? Nekik szabad?
de ez egyértelműen egy dugó két tűvel? a piros tetősnél nem olyan feltűnő ez, mert többnyire a tető a piros, itt viszont ezzel a helyesírással én nem tudnám ezt eldönteni
(igaz, én egyáltalán nem tudom most már, mi legyen, mindenféleképp leírtam és mindenhogy hülyén nézett ki, ráadásul minden verzió ellen és mellett is lehet érvelni).
egy laborutasításról van szó, szóval muszáj egyértelműnek lennem, és bármelyik előfordulhatna (1 tűs dugó is van (akkor 2 db 1 injekciós tűs dugó lenne), meg 2 tűs 1 dugó is (akkor 1 db "kétinjekcióstűs" dugó)
egy helyen meg pláne felsorolásban szerepel, még azt se mondhatom, hogy értelmezzék a teljes bekezdés alapján összerakva a kontextusból)
A helyesírási szabályzat 108. pontja szerint „Ha két különírt szóból álló minőségjelzős kapcsolat második tagjához -i, -beli, -s, -ú, -ű, -jú, -jű, -nyi képző járul, a különírást általában megtartjuk: […] piros tetős”. Ez a szabály általánosítandó kettőnél több szóból álló kapcsolatra is. Azaz szerintem:
A toll eredetileg a ’madarakat fedő módosult szőr’ neve. Aztán úgy fordult, hogy metonimiásan ’íróeszköz’ jelentést is felvett. Ez nem indokolja azt, hogy a szalakóta esetén természetesen különírt kék toll kifejezést *kéktoll alakban egybeírjuk, ha ’kék színnel fogó íróeszköz’-t értünk alatta.
Az tehát, hogy a sávszélesség esetén is ilyen jelentésátvitel történt, az a toll szóhoz hasonlóan nem indokolja a ráépülő szókapcsolatok egybeírását, ugyanis nem csak) a szókapcsolat jelentése változott, hanem az alapszóé (is). A szolgáltató a digitális hálózaton is korlátozni tudja a sávszélességet. (Legalábbis a köznyelvben, és itt ez a lényeg. Egy biológust is nagyon tud frusztrálni, hogy tollnak hívják az íróeszközt, amikor a toll az valójában a madarakat fedő módosult szőr neve, minden más használata pongyolaság.)
És azt, hogy egybehallod, természetesnek tartom. Nekem is van szakmám, és annak a szakkifejezéseit én is egybehallom: más szakmákét azonban nem. Erre már céloztam korábban: „úgy látom, hogy legtöbbször az ilyen egybeírási szándék mögött az van, hogy a szakkifejezéseket akarják megjelölni vele”. De ezt egyrészt a jelenlegi helyesírás nem ismeri el egybeírási okként. Másrészt mindenki a saját szakmájában járatos, és ami az egyiknek szakszó, az a másiknak nem, amit az egyik egybehall, azt a másik nem.
Azt is írtam, hogy megoldás lenne szabadjára ereszteni a lovakat, írjon mindenki, ahogy akar, de ez szerintem a központi „helyesírás-elnyomás” helyett sok helyi „helyesírás-csatározást” hozna. Most hirtelen a líbiai helyzet jut az eszembe…
A sávszélesség analóg adatátvitel esetén a jel maximális és minimális frekvenciájának a különbsége, a nagyobb sávszélesség azt jelenti, hogy a kimenő jel pontosabban megegyezik a bemenő jellel, kevesebb vész el a kis- és nagyfrekvenciás tartományból. Digitális rendszerekre csak átvették ezt a szót a jelátvitel bit/sec frekvenciájának megnevezésére, tehár a nagyobb sávszélesség (én már csak így egybehallom ezt is, mint a nyitvatartást, sőt, a kimenő és bemenő jel egybeírását sem tartom ördögtől valónak) ez esetben nagyobb adatátviteli sebességet jelent.
Igazából, ha az akadémiai helyesírást megváltoztatnák, akkor abba az irányba kellene (már bázisdemokratikus alapon) elmozdulni, hogy a külön- és egybeírt alak is egyaránt elfogadott legyen. Itt nincs ugyanis olyan intuitív mozzanat, amely a nyelvhasználók egész közössége számára nyilvánvalóvá tenné, hogy egybe vagy külön kell-e írni. Ha tehát a „széles sávú” esetén az egybeírás lenne a kodifikált, akkor ezzel nem megoldanánk a problémát, pusztán áttoltuk volna a dolgot, hogy mások szívjanak.
Többek közt én is, mert a magam részéről semmi okát nem látom az egybeírásnak. Az angol helyesírásra nem lehetünk tekintettel a magyar helyesírásnál, annál is inkább, mert szerintem ott nagyobb katyvasz van e téren mint nálunk. (Pontosabban éppen az a megengedő állapot van, amelyet fent elérni utaltam.)
Másrészt az angol Wikipedia-cikk is úgy magyarázza, mi ez, hogy „broadband is wide bandwidth data transmission”. Azaz nem ’gyors’-nak nevezi, hanem ’széles sávszélességű’-nek. Vagyis nem áll meg a szabályzat 107. b) pontja szerinti teszt, amely az egybeírást indokolná.
Én úgy látom, hogy legtöbbször az ilyen egybeírási szándék mögött az van, hogy a szakkifejezéseket akarják megjelölni vele. De ez megint nem egy olyan objektív mérce, amelyre a helyesírás újrakodifikációját alapozni lehetne.
Ui. Amúgy szerintem ilyen preskriptív szemléletű népességgel, mint amilyennek a magyarországi tűnik, nem vezetne sikerre az angolszász liberális helyesírási konvenció sem: azaz minél kevesebbet szabályozzunk, és ezen belül mindenki írjon úgy, ahogy neki tetszik. Az ugyanis nagyon beépültnek látszik lenni a köztudatba, hogy a helyesírás csoportbélyeg, amely igen alkalmas a csoportok közti határok világos megjelölésére. Így biztos lenne olyan csapat, amelyik úgy vélné, a magyar (szak)szókincs valamely része felett „irányítási joga” van, és ott de facto részletszabályokat alakítana ki. Ezek persze a többi nyelvhasználónak nehéz lenne megtudnia és követnie, viszont velük szemben is érvényesülne az ezzel kapcsolatos megítélés („már a helyesírásán látszik, hogy nem ért hozzá”). Ehhez képest összességében demokratikusabb, ha ezek a szabályok mindenki számára nyilvánvalóak lehetnek azáltal, hogy egy, központi forrásból származnak.
Vagyis valamiféle egyensúlyt kellene találni a tervutasításos és az anarchikus helyesírás közt, mert egyik sem optimális megoldás. Viszont a magam részéről nem látom ezt az optimumpontot, éppen ezért nem is szoktam kárhoztatni a jelenlegi helyesírás, ugyanis nem tudnék jobban ajánlani helyette, csak egy másik (pontenciálisan) rosszat.
Off: vagy, végső esetben, az akadémiai helyesírást lehetne megváltoztatni... ugyanis a 'szélessávú internetkapcsolat' azt jelenti hogy 'gyors', nem pedig azt, hogy szó szerint van neki valamiféle 'sávja', ami széles (avagy keskeny)
Ennél egy fokkal bonyolultabb a helyzet. Létezik egy kis kiadvány 1996-ból, Helyesírási útmutató a távközlési szolgálatok fogalmainak írásához a címe, és az – utalva arra, hogy az akadémiai helyesírás ellenében, hiszen az a különírt alakot támogatja – az egybeírás mellett foglal állást. Van benne még néhány ilyen eltérés, de szerintem ezek a döntések, amelyek néhány konkrét szóban szembemennek az akadémiai helyesírással, nagyon nem voltak szerencsések.