Igazából egyikkel se találkoznék egy sötét sikátorban. De Vuki egy őrült. Sose felejtem el, amikor az uccsó bronzmeccsünkön a Falco ellen kiállították. Erre beállt az első sorba és onnan mutogatta a bírónak, hogy elfogja vágni a torkát. A spori nem is bírta sokáig cérnával. Megállította a meccset, hogy vigyék már ki innen.
Én abban látom a magabiztosságát, hogy a balkeze 0,3 mp alatt megsemmisítő ütést tudna bevinni, ha Góbi messzire menne. Bazz, ez a halálos mosoly. Tuti valamilyen csetnik óvodába járt.
Nekem is az egyik kedvenc topikom, bár rendesen szétoffolom, mert a nagy nosztalgiázásban többnyire csak a saját csapatommal kapcsolatos dolgok jutnak az eszembe.
Irfanview-ot töltsd le, telepítsd fel. (ingyér van)
Majd annak a menüjében:
fájl->csoportos kovertálás/átnevezés -> kijelölöd az átmeretezendőket, alul beállítod a fájltípust, és hogy hány %-ra csökkentse, majd start és kész is.
Persze lehet ennél egyszerűbb megoldás is, de ezzel bármennyi képet egyszerre tudsz lecsökkenteni.
Viszont tényleg nem nyertetek kupát 92-ben, a triplázás csak az ezutáni években következett. Mentségemre annyit, hogy egyszer amikor FP-vel beszélgettem ő is kupagyőzelemre emlékezett 92-ből.
Jó ez a topic, illetve ez az egyetlen amihez még hozzá tudok szólni. Hozzájárulnék én is egy paksi vonatkozású képpel Saabee kolléga gyűjteményéből.
A Fodor Petivel kapcsolatos megjegyzésedre kapásból semmit se tudtam mondani, de a gondolataimat rendezgetve rájöttem, hogy igazad van: a 92/93-as idényben már Földi volt az edzőnk. Le a kalappal! Vagy félelmetes memóriád van, vagy te vagy Fodor maga?!
A következő részek viszonylag sorrendben vannak. Koracs-kupa, 92/93-as bajnokság, és az Olimpique d' Antibes. Jó anyag. Bár párat már beszúrtam, a hosszabb cikkek, búcsúzások még "szűzek".
Akkoriban (1992) még nem ért el hozzánk a körmendi városi tévé kábele, így a Bástya presszóban voltam kénytelen egy nap kétszer megnézni videóról a meccset. Folyamatosan nyomták egész nap, gondolom jól megnövelte a forgalmukat.
Annyira emlékszem, hogy a végén, a büntetőknél, a lepattanóért eszméletlen harc volt, Kraus pl. kinyomta az alapvonalon kívülre Abeljanovot.
Az a rájátszás a mi szempontunkból nagyon hasonlított az ideire. Rohadt nagy dolog volt akkor is, hogy eljutottunk a döntőig. Előbb titeket vertünk az utolsó meccsen idegenben 1 ponttal, majd az elődöntőben Kardos utolsó másodperces hármasával a Tungsramot. Aztán a végén sima 3:0 a Zete ellen a döntőben.
VUKI!
