a lázadás, mindig csak a lázadás....ebből is látszik, az emberiség kamaszkorát éli.
Poppert egyébként nagyon-nagyon szeretem.
Olvastad tőle a Holdidőt? Olyan memoár-féle, az életében jelentős szerepet játszott rokonairól, munkatársairól, szellemi útkereséseiről.
Én most a honi guruktól(ról) olvasok vallomásokat,
a Hankiss-Lengyel Kétszög után Popper Péter válaszait Mihancsik kérdéseire.
Ide csippentek néhány sort .
"A Karamazov testvérekben van egy jelenet, amikor Iván kijelenti, hogy nincs Isten, márpedig ha nincs, akkor mindent lehet. Vagyis az emberek az Istent arra használták fel, hogy korlátokat szabjanak önmaguknak. És ha nincs Isten, tényleg,
milyen korlát lenne? Iván kijelentése után mindenki örvendezik, hogy ez milyen mámoros szabadságot jelent, kivéve Zoszima sztarecet, aki
azt mondja: Ivan, ha egyszer eljön az a világ, amelyben mindent lehet, az nem a mámoros szabadság
világa lesz, hanem az iszonyaté"
Jó könyvet olvasni azért jó, mert az ember elszalad egy egy gondolattal, s megpróbálja elhelyezni a maga világában .Én is megrebbentem egy pillanatra: lehet, hogy már a "mindent lehet" szabadságát éljük? Gyorsan rájöttem, hogy szó nincs ilyesmiről, pusztán a kapukat döngetjük.
Hány ezer éve is?
a ráhangolás, az bizony fontos!
Updike egyébként az egyik kedvencem, bár ő is ír (számomra) gyengébbnek tűnő könyveket. Ilyen Az idők vége felé. Viszont a szektákkal foglalkozó könyvei nagyon jók, a legjobban az "S" tetszett.
(untakozó középkorú, felső középosztályhoz tartozó feleség otthagyja férjét és beáll egy (ál)indiai guru kommunájába.
