Jut eszembe: a festő meg azt mondta a nudista strandon, mikor megkérdezték, miért van ruhában, hogy "jó magam nem vagyok naturista, csak naturalista"... De lehet, hogy csak álmodtam.
Aha. :-) Igaz. Gondolkodtam ilyesmin, de nem jutott eszembe számtani analógiát használni, és képletet felbontani. Csak a "meta-" ugrott be, és az valahogy nem illett oda...
Csak annyi a szépséghiba, hogy a pszeudo- az egészre vonatkozik, a teljes fogalomra, amit nem t'om, hogy jelöljek.
De nem is azért mondtam, csak ha előre kerül a topic a Kedvencek közt, akkor mindig elolvasom benne a frissületet, és ezt muszáj volt kikürtölnöm. Ha nem írok, nem vagyok jelen virtuálisan, ugyebár. :-)
A karika szónak sosem volt 'ujjon viselendő ékszer'. Így a karikagyűrű nem neoplazmus, hanem valódi karikaalakú ékszert jelent, amin nincs kő, ill. pecsétrész: ez utóbbiak miatt a köves és pecsétgyűrűk már nem is karikaalakúak.
A ledegradál egész biztosan más eset. Ott arról van szó, hogy a mai magyarban a perfektiválás lassan szinte kizárólagos eszköze az igekötő, tehát a degradál befejezett formája nem lehet más, mint egy igekötős alak, a le igekötő pedig triviálisan adódik erre, vö. pl. lederivál. Ugyanennek a fordítottja is igaz, igekötős igék is hajlamosak ledobni igekötőjüket, ha éppen folyamatos aspektusban jelennek meg; így lesz a lebonyolítóból bonyolító. Ezeket a tendenciákat a nyelvművelők kárhoztatták, de e mögött a kárhoztatás mögött szerintem pusztán a meg nem értés áll. Szerintem igenis szép dolog, hogy az aspektusjelölésnek a magyarban is kialakulóban van egy ilyen tisztán grammatikalizálódott formája.
Bár tényleg nem ér annyit, az illabilis alakot magyar szakra felvételizők, ritkábban egyetemi hallgatók beszédében szoktam hallani. Egyértelműen 'labilis', 'bizonytalan' jelentésben. Tehát akkor tautológikus túlképzésről van szó. Hasonló a ledegradál... több nem jut eszembe. Valójában tudom, hogy nem tautológikus, de a beszélők az il- tagot valószínűleg nyomatékosító érvényűnek vélik.
Ugyanott megyfigyelt jelenség a kies szó 'kietlen' jelentésének vélelmezése.
Kedves LvT!
Nem tudok rájönni, miért nem szeret engem a HTML. Csak egyszer sikerült. Mindenesetre majdnem tökééletesen rekonstruáltad a szándékamiat, még a 3 l-es illlabilist is :).
Köszönöm.
Egyébként az illabilis gyakorlatilag a magyarban is adatolatlan.
> Ehhez hozzájön, hogy az illabilis valószínűleg beszélt nyelvi szó, hiszen írott nyomát alig találtuk.
Ehhez két dolgot tennék hozzá:
1. A Google-ban 30 találat van az illabile szóra, ebből egy van szövegben, az is olasz. A többi angol szólista [jelszótöréshez :-)], illetve a Webster's Unambidged 1913-as public domain szócikkének az idézése (vö. itt). Ezután töröltetett a szótárakból.
Ha ilyen jól dokumentált nyelvben, mint az angol, nem lehet a weben az úzust előcsalni, mi esélye lehet a magyar adatolásnak?
Történetileg is alacsony frekvenciájú szóról van szó, amely nagyrészt kiavult a szótárazás előtt; és a rögzített történeti szövegekbe a kis gyakoriság miatt nem került bele.
2. Bár oRg "terjedő" alakról beszélt, mifelénk bunkóéknál azonban már régi tradíciót mondhat magának. Legalábbis része az én gyermekkorból hozott nyelvemnek (ráadásul a hibás jelentésben).
A szó tehát valahol az illegalitásban kitartott a kiavulása óta, várva arra, hogy egy alkalmas pillanatban előtörjön, és ezzel megint egy kitűnő distintív jegye legyen a megállíthatatlanul növekvő bunkóságnak.
> a labilis mintájára miért nem használjuk a stabilis-t
Szerintem ez összefügghet azzal, hogy a HHC-ben 1797-1905 között -- egy adat kivételével -- csak Homér fordul elő: a korábbi és későbbi szerzők "teljes" Homerus ill. Homerosz névhasználatával szemben (érdekes az intervallum végein a két vacilláló: Kazinczy Ferenc és Juhász Gyula). A stabil még abban az időben került a nyelvbe, amikor a nem latinból átvett szavaknál latinos alak visszaállítása még nem volt automatikus: idővel "küzdött" a két alak: a régi rövid, és a midern hosszabb, és a stabil esetén a köznyelvben a rövidebb forma "győzött". A labilis viszont már az új nyelvi tendenciák idején került a nyelvbe -- mindegy hogy a német labil-ből vagy a latin labilis-ből --, vagy pedig korlátozottabb használata miatt a köznyelvhez közelebb álló rövid forma "húzta a rövidebbet". A szópár asszimetriája pedig azóta is tart: csiki-csukit eredményezve: kinél a labilis rövidül, kinél a stabil lesz hosszabb, de a szótárazás jelentette standardizálás miatt a háború álló jellegű.
Ehhez hozzájön, hogy az illabilis valószínűleg beszélt nyelvi szó, hiszen írott nyomát alig találtuk.
Kérdezem:
a labilis mintájára miért nem használjuk a stabilis-t. Úgy tűnik, ez eredeti latin átvétel (az etimológiai szótárakban nincs nyoma), míg a stabil német forrásból származik (bár a Bakos ezt is lat-nak mondja. A MTESz 1835-re datálja az első említést, stabilis alakban.
Érdekes dolgok derülnek ki a nyelvtörténeti korpuszból:
A stabilis először 1882-ből szerepel benne, a 11. előfordulás 1918-ból való (Lukács György szövege).
A 12. 1964, Sinkó Ervin
Aí ezt követő 8 viszont mind természettudományos, főképp fizikai és csillagászati szöveg.
A labilis először 1910-ből kerül elő (Lukács György), és érdekes módon, Ranschburg Jenő egy könyvében szerel a labil.
Az illlabilis a történeti korpuszban nem fordul elő.
Ehhez hozzájön, hogy az valószínűleg beszélt nyelvi szó, hiszen írott nyomát alig találtuk.
Kérdezem:
a mintájára miért nem használjuk a -t. Úgy tűnik, ez eredeti latin átvétel (az etimológiai szótárakban nincs nyoma), míg a német forrásból származik (bár a Bakos ezt is -nak mondja. A MTESz 1835-re datálja az első említést, alakban.
Érdekes dolgok derülnek ki a nyelvtörténeti korpuszból:
A először 1882-ből szerepel benne, a 11. előfordulás 1918-ból való (Lukács György szövege).
A 12. 1964, Sinkó Ervin
Aí ezt követő 8 viszont mind természettudományos, főképp fizikai és csillagászati szöveg.
A először 1910-ből kerül elő (Lukács György), és érdekes módon, Ranschburg Jenő egy könyvében szerel a .
Illabilis szó természetesen van (volt?), és ugyan a stabil rokonértelműje, de annál némileg specifikusabb.
Dolgoztam tüdőgondozóban: a tüdőszűréssel foglalkozó részlegnek két egysége volt: a MEF - mozgó ernyőfényképezés, és a SEF - a stabil ernyőfényképezés. Az előbbi egy röngtenátvilágítóval felszerelt buszt és a személyzetét jelentette, amely járta a magye falvait. A másik a "rendes", nem mozgó tüdőszűrőt a megyeközpontban.
Vagyis eredeti értelmben, ami mobilis 'mozgatható', az nem lehet stabil, de lehet illabilis, és ami stabil az lehet labilis is (gondoljuk a cirkuszi póznamászó rúdjára), de lehet illabilis is.
Más kérdés, hogy a stabil a magyar nyelvhasználatban más jóideje átvette az illabilis jelentésárnyalatot is. Ez utóbbi így szemantikai űrbe kerülve most "keresi" a helyét, a magam részéről nem tartom csodálatosnak, hogy iylen körülmények között a negatív konnotációjú il- fosztóképző inkább erősíti a labilis értelmét, mintsem az elletétébe váltaná.
Láttumk mát szavakat, amelyek tartalmilag "kiürülve" a hangalak keltette asszociáció nyomán nyertek új értelmet (vö. iromba).
A kettős jelölés természetesen nem ritka, azonban azt is figyelembe kellene venni, hogy az alak alig fordul elő. Ebből arra következetetk, hogy ez vagy véletlen, vagyhibás használat. Egyszerűen eltévesztették.
Á
Nem is biztos, hogy értelmetlen.
Azt ugye tudjátok, hogy a nemnegatív nem azonos a pozitívval, mert ebbea fogalomba, az utóbbitól eltéröen, a nulla is beletartozik.
Namármost egy testnek háromféle nyugalmi állapota lehet: stabil (labda a völgy alján), indifferens (labda a síkságon), és labilis (labda a hegycsúcson).
Nem is kell tán folytatnom...
Sajnos, nem tettem smiley-t. Én is megnéztem ezeket a példákat, és láttam, hogy kettős jelölés volt, csak a polyén kevéért írtam, amit írtam. Merthogy maga a szó tényleg nem értelmetlen. És hát kettős vagy többes jelölésre nem egy példa van a magyarban. Amúgy az egészet rendkívül ad hocnak érzem, úgyhogy nem hiszem, hogy sok szót érdemes lenne fecsérelni rá.
Google: 1 találat, a következő mondat (prezentációból)
- Gyenge vagy illabilis hardver réteg (pl. failover vagy magas szintű rendelkezésre állás nélkül)
Magyar Nemzeti Szövegtárr
s ebben az évben is illabilis UNKNOWNTAG a szlovák gazdaság helyzete .
Úgyhogy szvsz az illabilis a stabil antonimája, azaz labilis.
Szia!
A rendszert ilyen jelzőkkel ellátni nem feltétlenül hibás, hiszen a rendszerelmélet szempontából tökéletes kifejezések. Létezik még pl. öntanuló, hierarchikus és még sokféle egyéb rendszer is. Sőt, (kapaszkodj a karfába!) még kaotikus rendszer is van.
Üdv!