Sajnos így van.Számunkra is érthetetlen.DE. Elmesélem a történetét,hogy tisztábban láss.1991-ben találta a nagynéném Békásmegyeren a már alig élő,eldobott kiscicát.Visszahozta az életbe és nevelgette.Amikor elérte a megfelelő kort ivartalanítva lett(lánymacs volt).Közben nagynéném Svájcba költözött egy időre a lányához és Micike,hogy ne legyen egyedül,egy vidéki kisvárosba költözött ,anyukámhoz,de még mindíg emeletbe.Néhány hónapig itt élt,de még mindig nagyon barátságos volt.Közben anyósoméknál kipusztultak a macskák valamilyen járvány miatt és ugye egy kertes ház elképzelhetetlen macska nélkül,különösen,ahol takarmányt tárolnak.Eddig egeret nem is látott,sőt más állatot sem.92 vége óta itt él.Ekkor viszont már morgós és vérengző lett. Azóta is.Nagyjából ennyi.
Ja ,mégvalami:Ez a vad macsról jutott eszembe:Anyósoméknál lakik Micike.Már régebben irtam róla a Matskák 2-ben is.Nála agresszivebb,alattomosabb dögöt még nem láttam.Na ezt hiába simigatom.A legnagyobb idill közepén meggondolja magát és elkezd morogni,ha tovább simogatjuk,véres csíkokkal hálálja meg a kedvességet.Viszont szuper egerész,nagyüzemi egérgyilkos.Isten bizony odaadnám egy hétre Neked,mire jutnál vele. :-)
Akkor van egy csomó minden ami "segítségével" asszociálhat!
A kutyám is "érti" amikor felemelem a hangom!
Én azt mondtam, hogy AMÚGY ha meglát téged, nem fog arra gondolni: "Bameg, Te a multkor megütöttél!!!"
Ha abba a szituációba kerül asszociál a régi képekre, emlékekre. (Ezt az én macskám is csinálta, mikor másodszor alkotott a szobában.) A gond szerencsétlenekkel az, hogy kiváltó ok nélkül képtelenek, asszociálni erre arra...
(Az pedig még nem vezéreli őt egy ilyen asszociációra, ha meglát. Annyit azért nem kapott.)
Szerintem emlékezik arra,ha megfegyelmezik.Pl. Nejem lopáson kapta az asztalról.Azonnal nyakon csípte és felemelte a kezét,de nem ütött oda.Ugyanúgy lelapultak a fülei és becsukta a szemét,mint amikor kapott a fejére honapokal ezelőtt.Tehát emlékezik rá,hogy ezért mit kaphat.Egyébként ilyenkor annyira szerencsétlennek néz ki,hogy képtelenség bántani :-)
Nemtudom mennyire vad az a macska, de biztos vagyok benne, hogy megfelelő igyekezettel Őt is meg lehet szelidíteni!
Az is valószínű, hogy sohasem lenne olyan szelíd mint egy perzsa maccs, aki genetikailag csak az ölekben döglik, de hogy el lehet érni eredményt az biztos...
Nem tudok mint mondani, csak azt, hogy próbálkozz...
Próbáld éreztetni vele, hogy eszed ágában sincs bántani!
Tutkó működnie KELL!!!
Ha jó neki akkor jó neki és azt nem felejti el.
A simogatás pedig mindig jó, mert az szerintem az anyja nyelvére "emlékezteti".
Max még a bizalmába lesz nehéz beférkőzni, de van egy remek találmány! Ez a cicapeca! Ez egy ilyen bizbasz, ami valójában egy rúd végére spárgával kötöt műlégy.
Lehet, hogy ha a játékkal a bizalmábaférkőzöl, már a simogatást is hagyni fogja, és akkor nincs megállás a szelidítés útján... (Ha vad akkor pedig játszani biztos fog, mert nem fog tudni ellenállni a csámításnak...)
Te mit csinálsz, akkor ha a megszelidítendő állat nem akarja, hogy simogasd, kényeztesd? A mi macskánk "erdei vadmacska" - ahogy egyszer valaki nevezte - igen agresszív, s csak akkor lehet megsimogatni, ha ő is akarja. Különben elrohan vagy ha erőszakosabban tartóztatod, akkor csúnya sebeket okoz. Egyébként már két éve velünk van, és ha olyan kedve van - pl. kaját kap ;-) - ,akkor igen kedves tud lenni.
Persze, hogy vannak különbségek, de azok a környezett hatásaiból fakadnak!
A macskád természetesen azért veszi természetesnek, hogy kaját kap, mert Te természetesen rendszeresen adsz neki.
A piaci cica lehet már megtanulta, hogy szívesebben adnak neki, ha ilyen hálás tőle. (Meg ki tudja talán tényleg azért dorombol mert hálás.)
Biztos vagyok benne, hogy Helén is hozzádszokna, ha megfelelő mennyiségű kényeztetéssel csábítod. Sőt, szerintem vígan elfelejt minden mást.
Ne feledjük, a macskák nem tudatosak!
Nem képesek az emlékeiket tudatosan felidézni.
Ilyenkor van egy tudatalatti (csak az van) megérzése ami miatt feléd nem közeledik, de a konkrét pofonokra nemhiszem, hogy asszociál.
Ha ezt a negatív ingerkapcsolatot egy pozitív váltja fel, lehet többé nem kell cibálnod, hogy veled aludjon. (-:
Szia! Az az igazság,hogy Helén abban a helyzetben van,hogy választhat,kinek enged,mert mindenki kényezteti.Naná,hogy engem hanyagol.Volt olyan,hogy elkaptam és "most aztán velem alszol",rátettem a kezem és elaludtunk-hittem én.Mikor felébredtem,már a fotelban dorombolt,gondolom órák óta.Véleményem: Külömböznek valamilyen modon a szellemi szint és a megalkuvás függvényében.DE. Bizonyos dolgokat nem felejtenek.Szerintem óriási külömbség van egy elkényeztetett,jóllakott macs és egy éhes kóbor szánnivaló jószág között.Pl. a multkor a piacon odaadtam a virslimet egy macsnak és hálás doromb,dörzsölődés volt a reakció.Ugyanezt itthon természetesnek veszik--sőt azt érzem: csak ennyit?
A pozitív élmények hatására MINDEN állat agya hozzászokik a BÁRKI jelenlétéhez!!!
Ez 100%
Biztos, hogy bármilyen személyiségű a macskád magadhoz tudod szoktatni, max az idő a kérdés.
Tanusítom, mert volt egy macskesz (nem a mienk) aki sokáig menekült előlem, ma mégis szeret.
Nem tettem mást, csak következetesen kényeztettem.
Napi fél óra intenziv simogatáskúrával tutkó magadhozédelgedheted, szerintem max két hét alatt.
Próbáld ki kérlek, ha nincs változás szólj.
Ha van, élvezd ki!
(Nincs akkora egója, hogy az igazán jó ellen dacolni legyen képes... Meg minek...)
Szia! Szerintem nem egyformák ők sem,mint,ahogyan az emberek sem.Pl.Helénke tart tőlem,de az én buta Cilim egészen megszelidült,pedig sokáig be sem jöhetett.Mikor aztán rájött,mennyivel jobb egy hideg téli éjszakán a meleg szobában dorombolni,akkor megengedte,hogy megfogjam és simogassam.Úgy hogy azért számítóak ők is.
>"véleményem szerint az állat, ha "megsértődik",akkor tart valamitől,valami miatt és ezt elraktározza egész életében."
Szerintem meg az állat akkor tart valamitől, ha fél. (-:
Teljesen logikus amit a macskeszodról írsz, én csak annyit "tanácsolnék", hogy szeretgesd Őt talán egy kicsit többet:
Az én macskám 6 éves, és hosszú időn át nem foglalkoztam vele túl sokat.
Kb az utóbbi fél évben kezdtem rá "odafigyelni" kezdtem a szobában alvásra szoktatni. (Addig nem aludt velünk egyszer sem!!!)
Mivel a szobából éjszaka nem tudott kimenni, kétszer odacsinált. (Hangsúlyozom egy akkor már 5 éve szobatiszta macskáról van szó!!!)
Sokat hallottam már, hogy nem szabad később "nevelni" mert akkor már nem ér semmit, viszont még én sem vettem észre az alkotást időben, csak másnap délután... (Reggel nem volt időm szaglászni.)
Ekkor annak ellenére, hogy én sem tartottam valószínűnek hogy megérti a célzást, fogtam a macskát odavittem művéhez, és miután láttam, hogy tudja mi is az, egy elég szép kis pofonnal jutalmaztam, amitől vagy két óráig elő sem került.
Az érdekesebb a második eset volt!
A szitu ua, de mikor másodszor közelettem a cumó felé a macskával az ölemben, a macska azonnal észrevette mi következik, és mielőtt még 2 méteren belülre értünk elkezdett menekülni...
Ekkor nem pofoztam, meg, de kipróbáltam, hogy vizszintes repülésből is talparaesik e.
Ezt a szerencsétlen macskát, még macskának sem vettük soha.
Azóta mióta belekezdtünk az igazi kényeztetésébe kizárólag én ütöttem meg.
(Az első néhány évben azért kapot egyet kettőt, de az én "nevelésem" azoknál sokkal drasztikusabb volt.)
Meg kell mondjam, hogy a macskám oda van értem!!!
Imád!!! (-:
Egyszerűen annyira kikészül a simogatástól, hogy nem tud nekem ellenállni, annak ellenére, hogy kaját tőlem sohasem kap!
Szerintem, ha rendszeresebben éreztetnéd a macskáddal, hogy mennyire szertsz neki örömet okozni a simogatással, biztos téged is ugyanannyira fog szeretni mint a család többi tagját!!!
A "nevelés" nem számíg mert míg megtanulja mi a szabály, a rossz emlékeket megfelelő kompenzációval ugyanúgy elfelejti, mint ahogy az emberi elme is igyekszik azoktól TELJESEN TUDATTALANUL megszabadulni.
Ez szvsz egy védekezési mechanizmus, és a neurotikussá válást elkerülendő, az állatoknál is működik.
MINDEN állat képes a jóért cserébe a rosszat elfelejteni!!!
Szia! Szerettem volna ellentmondani neked ,hogy kialakuljon egy olyan párbeszéd,amiből mindenki tanul,de leültem és a nagy csendben átgondoltam.Tehát: véleményem szerint az állat, ha "megsértődik",akkor tart valamitől,valami miatt és ezt elraktározza egész életében.Ők nem adnak még egy esélyt,mint egy megcsalt szerető,vagy egy durcás kisfiú.Most azért,mert emelt hangon rászóltam a macsra,azért nem fog hanyatt-homlok menekülni,ha meglát,sőt még hempereg,ha hazajövök,de éberebb velem ,mert tudja,képes vagyok kellemetlenséget okozni neki.Szándékosan nem irtam azt ,hogy bántani.Természetesen,ha irsz,akkor figyelek ide IS. Üdv
Örülök, hogy átjöttél. Biztosíthatlak, nem fogod megbánni...
Már korábban is mondtam, hogy definiáljuk mit jelent megsértődni.
Megsértődés alatt én azt értem, amikor pl egy kisgyerek puffog, és egy "rövid időre utálja" azt aki megsértette.
Ez az amire az állatok képtelenek!
Nem bírják szeretett gazdájukat "rövid időre utálni"...
Amit Te leírtál szerintem inkább félelem mint megsértődés, annak létezését pedig egy percig sem kétlem.
Mikor Téged "kevésbé szeret" a macskád, nem mondogatja közben, hogy "bameg"...
Lehet szerinted azt mondani, hogy a macskád jobban fél tőled mint a fiadtól?
Ezen felül érdekel a véleményem a szituációról?
Szívesen leírnám személyes tapasztalataim ezügyben, de tudnom kell oda fogsz e rájuk figyelni...
Felhivásodat megláttam a M.2-ben és átjöttem... Nekem az a tapasztalatom,hogy az intelligensebb állatok megjegyzik,kitől kell jobban tartaniuk és ki nem jelent veszélyt a számukra.A magam esetéből idulok ki.Régebben fegyelmeztem a macskákat egy egy kisebb pofon,vsgy rákiabálás erejéig és ezt az életben nem felejtik el nekem.Pedig egy éven keresztül szeretgetem és jobbnál jobb falatokkal kedveskedek.Tudod odabújik hozzám,meg dorombol nekem,de nem az igazi.Pl a fiammal,aki soha hangosan sem szolt hozzájuk máshogy ,felszabadultan játszanak.Helénke ráfekszik a kezére,mintha párna lenne,odabújik,ha alszik,könnyebben hagyja magát megfogni,hívásra rohan hozzá.Velem meg betartják a 3 lépést,mert tudják,hogy ez tud veszélyes is lenni meg hangosan kiabál néha.Ezt nem tudom ellensúlyozni semmilyen májkrémmel,meg nyershússal,pedig csak annyi a bűnöm,hogy időnként az asztalról kaját csóró macskára rákiabáltam,esetleg egy kicsit meghuztam a farkát.Most ezt minek is nevezzük? A sértődés esetleg egyfajta ovatosság?Gondoljunk csak mélyen bele emberi példákkal is!Pl. ha te valakivel megjárod,mert megsért akkor ovatos vagy már vele,mert azt a fájdalmat,amit okozott nem akarod átélni.Jó ez kicsit tulzoan hangzik,de a szélsöséges példákból értünk jobban.Mi a véleményed?
Sajnos észérvekkel nem tudom megcáfolni, amit leírtál...
Ellenben a tapasztalatom azt mutatja, hogy a macskám igenis időnként emberszerűen viselkedik (gondolok itt pl. a sértődésre ;-) )
Pl. nem tudom láttál-e már kisgyereket, amikor anyukája rászól, hogy tessék ágyba bújni, a gyerek meg sírós hangon visszabeszél, hogy "még neeeeeee"...
Drága cicuskám pontosan ugyanígy viselkedik, amikor kényelmesen elhelyezkedett a takarómon, én meg megyek dolgozni és rászólok, hogy legyen szíves távozni :-))))
(Ilyenkor annyira emberien viselkedik, hogy az egyszerűen félelmetes :-) )
Gondolom a következő néhány sor meg fog rázni pár kedves kedvenckedvelőt, de muszály leírnom a véleményem.
Az állatok állatok, NEM EMBEREK!!!
Azoknak a háziállatait csak sajnálni tudom, akik olyan emberi tulajdonságokkal ruházzák fel az állatot, amilyenek nem léteznek!
Szerintem IGENIS FONTOS, hogy jobban megértsük állatainkat. Ez viszont attól tartok addig nem megy, míg nem tudjuk, hogy Ők csak állatok.
Ott vannak a kutyák!
Minden kedves kutyatulajdonos, képes bizonyos dolgokat megérteni a kutya "szavaiból", de kérdem én képes lenne ugyanerre valaki aki azt várja, hogy majd megszólal ha akar valamit...
Nem.
Szerencsétlen éhendöglene.
Sokat változott a véleményem a kutyákról amióta elolvastam Csányi Vilmos könyvét.
Be kell lássam, sok szempontból hibát követtem el korábban, mikor még nem tudtam a kutyák ilyen fejlett agyáról eleget...
Ez persze még mindíg messze nem jelenti azt, hogy emberi tulajdonságokkal lehetne felruházin, de sokkal emberibbek mint hittem.
Ott vannak viszont a macskeszok! (-:
Szerencsétlen dögök totál öntudatlanok.
BIZTOS, HOGY NEM KÉPESEK MEGSÉRTŐDNI!!!
Rengeteget figyeltem az állataim, mióta nyitottam a topicot, és mára meggyőződésemmé vált, hogy egy macska képtelen efféle komplex gondolat lefuttatására.
SAJNÁLOM azok macskáit, akik azt hiszik azok puffognak! Azok nem puffognak, mert nem képesek rá.
Ahhoz, hogy a gazdát elküldje melegebb éghajlatra tudnia kéne, hogy létezik melegebb éghaljat...
Szerencsétlen dögben még ha megfogalmazódhatna egy efféle gondolat, sem fogalmazódna meg, merthát miért is utálná szeretett gazdáját.
A "sértődésszerű" viselkedés tökéletesen magyarázható, a szituációba való beletörődéssel, vagy egyes esetekben a félelemmel.
Nem anyáznak, hanem rettegnek!
Mivel öntudatlanok fogalmuk sincsen MIVAN!
Mivel fogalmuk sincsen MIVAN, nem értik az akkor sem ha valami hirtelen dolog történik, és olyankor könyörtelenül előtör belőlük a menekülési ösztön!
Ha mindenki emberi tulajdonságokkal ruházná fel a macskáját, senki nem lenne képes megérteni pl a dorombolás jelentőségét...
Biztos vagyok benne, hogy a lelkiismeretes állattartók tisztában vannak az állatok képességeivel, de aki azt hiszi, hogy a macskája megsértődik rá, sajnos nagyon nagyot téved.
A kutyákról ugyanezt nem merem állítani, bár jelen pillanatban egy 11 éves és egy 1 éves kutyával állok kapcsolatban, és egyiküknél sem tapasztaltam effélét.
Szenvedni tudnak, de mivel a kutyák öszönei is a szabályok betartását követelik meg, nem hiszem, hogy lázadnának a szabályok ellen.
Véleményem szerint, aki egy kicsit is odafigyel, hogy valós "gondolatokat" olvasson ki az állat viseledéséből, az emberi reakciók beléjükvetítése nélkül azonnal észreveszi MEKKORA a különbség!
Remélem akinek van valami ellenvetése a fent leírtakkal, képes lesz azokat észérvekkel megkérdőjelezni.
Nekem is célom az állati gondolatok megfejtése, és örülnék ha tévednék, mert nem lebecsülni akarom az állatokat, hanem megismerni, de attól tartok ez nem így van...
Meglehetősen határozottan állítottad állításaid, ezért feltételezem, hogy bizonyítékaid is vannak azok hitelességére.
Kíváncsi lennék rájuk, mert azt egy röhelyes elgondolásnak tartom, hogy a macskák a kutyáknál okosabbak...
A macskák a kis agyukat azért nem tudják kihasználni, mert nincs benne tudat.
(Ha lenne, akkor elképzelhető lenne annak tudatos fejlesztése...)
Az arckifejezésük az emberi arckifejezéssel összeegyeztethetetlenek.
Semmi közük az emberi gondolatokhoz!!!
Ha Te ilyen meggyőződéssel állítod, hogy igen, feltételezem ennek megfelelően bánsz az állataiddal!
Igaz ez???
Nagyon is sokat jelent a macska nézése és igen is nagyon sok mindent elárul az arckifejezése.
Nekem van kutyám is, és merem állítani sokkal de nagyon sokkal inteligensebbek a macskák.(az agya lehet hogy kissebb, de tudja használni), és igenis megsértődik, sőt ilyenkor mindig hátat fordít, ne is lássam!!!
Csak az önző emberek nem vesznek észre ilyen jellegű dolgokat.Nem olvastam végig a forumot, de nagyon remélem nincs állatod.
A rangsorban elért helyükhöz való ragaszkodás, nem több mint praktikum.
Ha nem jut feljebb, annak oka van. Történetesen, hogy az adott szintet valaki már birtokolja.
Lejjebb sem akar kerülni, mert az az Ő "akaratának" korlátozódását jelenti, és ezt gyorsan észre is veszik.
Ez még mindíg nem követel meg tudatosságot vagy önérzetet. A szabályokhoz tudattalanul is igazodik, mert a szabályok erősek, és ha be kell tartania, akkor nem tudja nem betartani!
(Épp az ellenkezője lenne a tudatosság!!!)
Nem kell tudnia arról, hogy Ő létezik ahhoz, hogy a környezetéhez igazodjon!!! Elég ha csak érzi a környezet hatásait.
Nem tudom miért domináns az idős kutya, de biztos megvan az oka, és biztos valahonnan észreveszik az "alárendelt" állatok.
A rángatás is fizikai fájdalommal jár úgy mint a rugdosás. Nem érzem a különbséget.
Még mindíg reménykedem benne, hogyha olyan kevés lenne az ismeretem nem jutott volna idáig a topic...
Azt hiszem, ezen a ponton megintcsak közbe kell szólnom.
Kedves Thoughts, azt hiszem lelki traumát fog okozni az állításom, de szerintem az állatoknak (a sértődés képességén kívül) még önérzettel is rendelkeznek.
Ezt pedig azzal tudom alátámasztani, hogy a ranglétrán elért helyezéshez emiatt ragaszkodnak, valamint emiatt adják is meg. Hogy mennyire van én-tudatuk, önérzetük ezt még az is bizonyítja, hogy pl. egy viszonylag fiatal kutya (persze ha van gyakorlata az emás közti kommunikációban) pontosan felismeri a nála jóval idősebbet és ha nincs kifejezett oka megdönteni, elfogadja mint felette állót. És ne kérdezd, honnan tudja a másik korát, mert fogalmam sincs. Viszont számtalanszor láttam domináns, vezér-szerü kutyákat, amint nagyon öreg kutyák előtt szinte kúszva alázkodtak meg, minden előzmény nélkül!
Azon kívül hogyan tanítjuk meg a "nem" parancsra?
úgy, ahogy az egyes állatfajok egymás között teszik. Ez okozza a lekisebb traumát részükre, és ebben a rúgás bizton nem szerepel.
A gyakorlatban ez a kutyáknál azt jelenti, hogy (a kimondott vezényszó után) a nyakszirtjénél fogva erőteljesen megcibáljuk, esetleg ha nagyon nagy a vétség, vagy gyors eredmény kell valami miatt, fel is emeljük.
Amikor a két kutyám megvolt (korábban említettem az egyik sajnos már nincs) bizony eleinte nekem is gyakran azonnal és hatásosan kellett közbelépnem a kaja és egyéb területvédéseik miatt. Ez mindig bevált. Azonban ezért is nem győzöm eleget hangsúlyozni, hogy főleg nagyobb testü kutyák tartásánál célszerü a kutyaiskola, még viszonylag rutinos gazdi esetén is.
Ezen kívül célszerü a tudatos nevelés az együttélés szabályaira, nem pedig akkor tenni valami szükséges rosszat, amikor a probléma felmerült.
Ilyen például az indokolatlanul sok ugatásról való leszoktatás, a vendégekre való tolakodó jellegü ráugrálás, stb. Megelőzve, tudva a módszereket és nem pedig akkor reagálni reflex-szerüen, amikor a vétség előfordult!
Az mindig az adott esettől függött...
De. pl a felásott kert esetében: ha a frissen ásott területre ment, akkor egy elég erős NEM hangzott el, utána meg odahívtam magamhoz, és akkor viszont megdícsértem....Azután meg figyeltem, és amikor már megint a határra ért, akkor rögtön újry elhangzott a rosszalló és erőteljes nem..... És pár ismétlés után már "tudták", hogy a felásott területre nem léphetnek....
