Örülök, hogy ismét felbukkantál! :) Azt hittem, nyaralni mentél.
Képzeld, hogy vasárnap reggel felbukkant nálunk két rendőr, és elvitték az öcsémet. Van egy nem túl hosszú börtönbüntetése, (1 év 2 hónap) amit le kell töltenie, állítólag a múlt héten erről postán jött papír, csak persze nem vette át, így sem ő, sem mi nem tudtunk a dologról. Még jó, mert ha tudunk róla, az annyiban rosszabb, hogy mentek volna a vég nélküli zsarolások a részéről, hogy mentsük ki ebből a helyzetből. Szóval elvitték, és nem tudni, hogy mikor kerül haza. Anyuval már kalkuláltuk a rosszat is, miszerint beleszámítják azt a fél évet, amit előzetesben töltött+ a büntetés harmadolása, és ezesetben 2, maximum 3 hónap múlva itthon lesz... de talán most az egyszer végre nekünk is lehet mázlink, és mégse. Úgyhogy most viszonylag nyugodtan kereshetünk lakást magunknak (viszonylag, mert azért más családtagok se tudnak anélkül élni, hogy a miénket tönkre ne vágják, de ez nem ennek a topiknak a témája, másikat nyitni meg túl fáradt vagyok), mindenesetre ez most, jelen pillanatban könnyebbség. A bekuncsorgás sajna eddig se jöhetett szóba, az ismerősöknek/rokonoknak pont annyi a pénze mint nekünk, nevezetesen a békán a toll mennyisége.:)
Na, végre megint van nethozzáférésem, meg valamennyi idom is. A bíró ismerosom alig hogy hazajött a vilag egyik vegebol, ment is tovább a másikba, így nem tudok erdemben hozzaszolni. Latom, fogy a cernad rendesen, bár nem csodálkozom rajta, annyi masszív baromságot tudnak egyesek beírogatni, hogy az valami hihetetlen. Sebaj, foglalkozz az érdemi hozzászolásokkal, ne idegesítsd fel magad barom emberek baromságain. Azon gondolkodtam, hogy nincs esetleg valami rokon-barát-kolléga, ahol meghúzhatnátok magatokat mamáddal amíg nem jön össze az új lakás? Biztos nem egyszeru és meglehetosen megalázó dolog bekuncsorogni valakihez, de talán átmeneti megoldásnak elmenne.
Azért tudod az a baj ezekkel a fránya hernyosokkal, hogy annyira szertni valok tudnak lenni. Persze közelről biztosan nehezebb lhet őket szeretni... Az NA-sok meg egyenesen imádni valok, mert többnyire okosak, kedvesek és olyan extrák.
Tegnap találkoztam egy lánnyal 25 éves sincs, de már 12 évesen szedett gyógyszert, majd piált rá, 14 évesen már volt minden. 2 éve tiszta, rehabon volt, majd az AA-sok segítettek neki sokat. Most mesélte el, hogy kismama, férjhez ment A férje sosem drogozott, de tud mindent. Ragyogás volt az egész lány, s engem is boldoggá tett az az öröm, ami áradt belőle. Alig várom, hogy elmeséljem a többi hohányonak.
Ami a leálláskor a legnehezebb az nem a fájdalom, mert az elmulik, hanem az a rohadt üresség, ami utána marad.
Az lehet, hogy van annak felelőssége, hogy valaki tanácsokat ad, de van úgy, hogy azok mögött van bizonyos tapasztalat.
Ja s én is láttam olyat, aki belehalt, pedig lehetett otthon is, s láttam anyákat is tönkre menni, mert csak türtek, csak türtek.
Azt pedig tényleg csak az tudhatja, aki velük él, hogy milyen az, hogy félni kell, a itthon van, ha nincs, ha zörgetnek, ha megszólal a telefon
Nekem tavaly julius 19.-én szólalt meg hajnal 2-kor, hogy nincs többé testvérem. Ma éjjel lesz egy éve.másnap az egyik mama sírva borult a nyakamba, hogy inkább az ő fia halt volna meg, mert az már rég rászolgált. Első keserüségemben még igazat is adtam magamban neki, de késöbb rájöttem, hogy nem volt igaza. Az én tesom is beteg volt,csak ő a pénz, a munka,a pörgés megszálotja, s ilyen értelemben szenvedély beteg.
Talán, ha valamiféleképpen bojkotáljuk ezt az életmodot, akkor megértette volna, hogy rossz uton jár.
MuTeR abban igazad van, hogy mi többnyire azokkal találkozunk, akik már legalább valamilyen szinten beismerik a függöséget. Bár ez sem mindig igaz, mert gyakorta halljuk, hogy igy meg ugy és abba tudnám hagyni, de most még nem, ezért, vagy azért.Magyarázat mindig van. A Methadon fenntartó kezelésen lévők szinte mindannyia igy vannak ezzel. Pedig sok drogos azt mondja, hogy aMethadonról nehezebb lejönni, mint a hernyoról. Azért van egy szint, amikor már belátják, hogy gáz van, de ez iszonyú lassú és nehéz folyamat.
Te jókor léptél jót, mert tudtál határozott lenni, kemény és ésszel is mertél szeretni, s ez ritka, nagyon ritka dolog. Ezt a határozottságot kéne megtanulnia a hozzátartozoknak, s akkor talán hamarabb véget érne a rémálom.
Sziasztok, megpróbáltam visszaolvasni a hirtelen kerekedett vitát. Na szóval,
hat évig éltem egy heroinistával. Végigéltem vele számtalan elvonást, kórházit, nem kórházit, segitő csoportost, szárazat, Komlót, metadonterápiát és több öngyilkossági kisérletet.
Amit én érezte a hat év alatt, azt az ellenségemnek nem kivánom, és emlékszem kristálytisztán a kezelő orvos azon mondatára, ami aztán később sokat segitett, hogy "Tudja, én ha hazamegyek, engem nem beteg emberek várnak". És én ezért mennyire irigyeltem.
A drogbeteg nem a fizikai elvonástól fél, hanem úgy konkrétan az élettől. Mérhetetlenül tudatosan képesek egyre mélyebbre és mélyebbre kerülni egy borzalmas lelki örvénybe és húznak magukkal mindenkit, aki szereti őket. De nem lehet velük mást tenni, mint szeretni őket, feltétel nélkül.
Érdekes módon egyetlen kapcsolat birja ki az drogbetegségüket: az anya-gyerek. Más nem.
És tisztelem mindazokat, akik hivatásul választják, hogy segitenek nekik, de helyettük dönteni ők sem tudnak, egy, a hozzátartozóknak adott rossz tanács pedig a drogbeteg életébe kerülhet. Láttam ilyet, nem egyet.
vannak hozzátartozo csoportok, szinte mindenhol.
vannak olyan segítők, akik vállalják, hogy megkeresnek drogosokat, van hogy bejön, legalább kialakul valami kis kapcsolat, többnyire nem is rossz.
Nálunk viszont a hozzátartozoi csoportba spontán kialakult az, hogy a drogos rokon egy idő után eljött, hogy megnézze, hogy hova is jár a mama, s ott ragadt, vagy csak idönként telefonált, hogy mi van vele, s amikor kutyául kinlodott szólt, hogy akkor keresünk rehabot. Ezek a hajdan volt droghasználok, alkotják ma a NA csoport gerincét. Az AA-sok közt is van néhány segítő, aki ott van a drogos mellett, elkiséri, ha kell kezlésere, ez is jónak tünik
Nálunk is vannak elvonok, és rehabok.Vannak jók és kevésbé jók. A Methadon programra bekerülni nem nehéz, s pont ez a baj vele.Boldog boldogtalan megkapja, majd jól feltornázza a napi mennyiséget ( s kinnt el is adja, vagy cseréli)Persze a Methadon mégsem adja meg azt az ütös érzést, de legalább szinten tart. Sokan visszaélnek ezzel a lehetöséggel, legalább is erre felén igen. Szakemberek közt is nagy a vita arról, hogy milyen feltételekkel adják, de egyenlöre nincs sok kritérium. Nálunk 20 évesek is mehetnek, hosszantartó Methadon programra.Vannak nagyon jó rehab helyek, Komlon, Zsibriken, és még sok felé, a bejutáshoz jó esetben nem is kell sok idő ( jó esetben 1-2 hét, Komlora sok, de ott ez is a program része). Itt viszont nincs kényszerelvono, ami bizonyos szempontból jó, de a hozzátartozok szempontjából nem az, s a srácoknak sem ártana, legalább egy kicsit tartanának tőle. A szülők gyakorta feljelentik a srácokat, szinte bejáratosak a rendörségre, de ez is csak ritkán vezet eredményre, gyakorta a rendör is inkább a rehabot tanácsolja. Van olyan szülő, aki szól, hogy otthon drog van, s ez egy házkutatás során a csemete lebukásához vezet. Itt a mama lehet rafkos is, hisz ha a gyerek nem megy elvonora nem kényszeritheti, de ha birtoklásért lebukik, akkorvagy sit vagy az elterlés, s végül is célt ért, mert a kölök inkább elmegy az ambulanciára, mint sem a börtönbe. A srácok gyakorta lopnak, elöször otthonról, majd a boltokból. A szülő vagy tűr, de végül is vannak, akik feljelentik, s az már büncselekmén, ehát jön mondjuk egy kis elözetes, majd párhonap börtön, amikor a srác lehet, hogy lenyugszik, de ez nem valoszinű. Viszont a család, addig legalább pihen egy kicsit.
Persze a leggyakoribb az, hogy örlödnek egymásközt honapokig, évekig, de én szentül hiszem, hogy minden drogos elöb utobb eljut arra a szintre, hogy leakarjon állni, ha megéli, ha...S ez a legnehezebb, mert vannak, akik nem élik meg...A család vár, tűr, s közben megsemmisül. Tönkre mennek a házaságok, a családok, a szülök egézsége, rámegy minden, mert egy drogossal együtt élni lehetetlen (szinte)
A betegségtudattal az a baj, hogy mire eljut oda, hogy nem csak magának, hanem a családjának, a környezetének is beismeri, addigra a család már totál ki van, eltelt 5-6 év,s5-6 pokolian borzalmas év.......
Tudják. Az én mutterom is tudta, de, mint ahogy Oszi irta, nem érdekelte.
Meg azt hallottam, hogy az elvonás nagy fizikai fájdalommal vagy rossz pszichológiai hatással tud járni. Az addiktok ettől jobban félnek, mint a drog pusztitó hatásától. Nem azért szednek, hogy jó legyen, hanem hogy ne legyen rossz. Ezért is oly nehéz rávenni őket, hogy hagyják abba.
Intervenciós kezelés: ezesetben azt jelenti, hogy szakképzett, törődő illető házhozjön, és hozzáértéssel megdumálja a drogost, hogy menjen elvonóra és utána járjon kezelésre. Nem szokott elsőre bejönni, de több intervenció hatásos lehet.
Ez egy speci. szakterülete a drogkezelésnek.
Megtanitják a környezetet is, hogy hogyan kell jobban kommunikálni az áldozattal.
Ha szerinted az erőszakos beavatkozás nem müködne, akkor ez a békés fajtája.
Narkós-családtagoknak nincs valami önsegélyző szervezete, ahová eljárhatnátok? Ilyen helyeken sokat lehet tanulni.
De amíg tömik magukat a méreggel, addig fogalmuk sincs arról, hogy a saját sírjukat ássák. Szerintem (és ez az alkoholistákra is igaz, akikkel mi is, az átlagember is gyakrabban találkozik, mint keménydrogossal) tudják, csak nem érdekli öket.
Annyiban mindeképpen igaz, hogy egy keménydrogos sem látja be, hogy beteg, önmagát is áltatja. Hárítani, persze hogy igyekszik a legtöbb ember a problémáit.
De ez a mondat épp annyira igaz, mintha azt írnám:
...egy rákos sem látja be, hogy beteg, önmagát is áltatja...
Saját fülemmel hallottam nemegyszer az évek óta heroinista öcsémtől, hogy a heroin igenis segít. Tényleg segít (akkor, pillanatnyilag). Ha nem lenne jó, nem lönék.
Hát igen, Svédországban valószínűleg jobb a helyzet. Itthon boldog-boldogtalant bevesznek elvonóra és itthon nincs kényszerelvonó, sajnos.
A betegségtudatról: sajnálom, hogy az öcsémnek nincs nethozzáférése, igen érdekeseket tudna írni. Gondolom, hogy nagyon sok beteggel beszélgettél erről. De feltételezem, hogy Te általában azután találkozol a beteggel, hogy már döntött: meg akar gyógyulni. Ekkor már valszeg tényleg tudatában vannak többé-kevésbé a betegségüknek. De amíg tömik magukat a méreggel, addig fogalmuk sincs arról, hogy a saját sírjukat ássák.
Annyiban mindeképpen igaz, hogy egy keménydrogos sem látja be, hogy beteg, önmagát is áltatja. (Ez a magától elvonóra menőkre nem vonatkozik.) Saját fülemmel hallottam nemegyszer az évek óta heroinista öcsémtől, hogy a heroin igenis segít. Annyira fél az igazsággal való szembekerüléstől, hogy önmagának is hazudik, mégpedig olyan jól, hogy el is hiszi! Tehát nem tudja, hogy milyen beteg, mert nem hajlandó tudomást venni róla, inkább hárít.
Nem tudom ezt elégszer elmondani: a drogosok NEM AKARNAK MEGGYÓGYULNI, MERT NEM TUDJÁK, HOGY BETEGEK!!! Ez nem igaz. Hülyeség.
Hogyne tudnák. Egy részük meg akar gyógyulni, egy részük nem, legnagyobb részük meg néha igen, néha nem.
Az orvosok mindaddig tehetetlenek lesznek a drogfüggőség kezelésében, míg be nem vezetik újra a kényszerelvonót! Erösen szkeptikus vagyok. Itt (Svédo.) van kényszerelvonó, de az ilyen kezelések után nagy a visszaesés.
Szerintem nem igazán van értelme olyant kezelni, aki nem akar meggyógyulni.
Hány keménydrogosról tudsz, akik önként befeküdtek, végigcsinálták az elvonót, a rehabilitációt és ma tiszta? (Ne abszolút számot mondj, hanem %-ot, kérlek!) Akik eljutnak odáig, hogy befeküdjenek, azoknak - személyes becslésem szerint - kb. 60%-a hosszabb-rövidebb ideig (adott esetben metadon, buprenorfin vagy kezelöotthon segítségével) drogmentes.
Ja, és ilyen programokba nehéz bekerülni, ámde igen könnyü kikerülni - úgyhogy igyekeznek is megbecsülni magukat a páciensek.
Erőszakkal nem megyünk semmire, ilyen (fizikai) erőszakkal legalábbis semmiképpen. Pláne, mert ilyen kétajtós szekrény ismerősei neki vannak tucatszám, nem nekünk. Ha akar, pont ugyanígy befenyíthet ő is, és akkor? Majd ökölharcolunk? :-/ Ez pont olyan, mint amikor anno egy kedves emberke azt az épületes marhaságot írta nekem emilben, hogy törjem el mind a két kezét és mind a két lábát és akkor majd nem megy drogozni...
Elköltözni mi fogunk, ez részünkről legalábbis eldöntött tény, csak még sajnos 3-4 hónapot minimum várni kell vele, merugye a pénz. Ez is a sorsára hagyás egy változata, még ha talán nem is a legjobb, de ha már menekülni kell, inkább ezt. Úgyhogy jelenleg épp azon vagyunk, hogy elszakadjunk tőle, hogy ne tehesse még jobban tönkre az életünket.
Szvsz részünkről ez is fejlődés, bár persze ahhoz, hogy egyáltalán az elhatározás megjelenjen, a lehetőség felmerülése is kellett, ami egészen a legutóbbi időkig nem volt meg. Hidd el, mi is álmodozunk a nyugodt életről.
Mit jelent az az intervenciós beavatkozás? Nem ismerem a kifejezést.
Ha ti nem tudtok gyorsan elköltözni, akkor az öcsédnek kell.
Most tényleg hozzásegititek őt ahhoz, hogy a ti életeteket is tönkretegye.
El kell jutnotok a pontra, amikor saját életetek fontosabb lesz számotokra, mint a tesódé.
Ne arra koncentráljatok, hogy "akkor ő mit csinál majd" , hanem arra, hogy meddig türitek a veletek való viselkedését.
Mivel ő per pillanat képtelen változni, megbizhatatlan és szavahihetetlen, a változtatásra csak ti vagytok képesek.
Nem tudom, Magyarországon létezik-e addiktokkal foglalkozó intervenciós beavatkozás. Ha igen, az segithet.
Ha nem, szedjetek össze minden férfirokont, ismerőst, minél nagyobbak, erősebbek, annál jobb. (Ha nincs elég ilyen fickó a környezetben, pár órára béreljetek fel néhány őrző-védő állatot) Egy bizonyos időpontra hivjátok őket a lakásba, ha lehet úgy, hogy együtt érkezzenek, amikor öcséd otthon van, vagy úgy, hogy ne lássa őket egyenként jönni. Aztán ezek a pasasok a ti jelenlétetekben és beleegyezésetekkel vagy egy óra hosszat orditozzanak borzasztóan az öcséddel, olvassanak be neki, és közöljék vele, hogy takarodnia kell azonnal, különben agyonverik, és akkor is, ha visszajön. Nagyon meg kell őt félemliteni.
Fel kell fognia, hogy ti már ezeknek a védelme alatt álltok, és nem fognak vele kesztyüs kézzel bánni.
Nem hangzik túl elegáns megoldásnak, tudom, de az ilyesmi müködni szokott.
Vagy maradtok a mostani mizériában...
Anyabanya!
Az én öcsém volt, hogy nem lakott velünk, miközben hernyózott. Szerencsére ez rövid ideig tartott. Belőtt állapotában igen őszinte és közlékeny volt. Elmesélte, mit csinálna, ha nem tudna több anyagot szerezni. MEGÖLNÉ MAGÁT. Nem tudom ezt elégszer elmondani: a drogosok NEM AKARNAK MEGGYÓGYULNI, MERT NEM TUDJÁK, HOGY BETEGEK!!! Állapotukból egyetlen kiútnak a halált tekintik. Könyörgök, nem a levegőbe beszélek! Végigjártam azt, amit Spin, azzal a különbséggel, hogy tőlünk mindent elvitt az öcsém és 4-szer próbált meg öngyilkos lenni, ebből 3-szor egy hajszálon múlt, hogy nem sikerült neki!
Oszi!
Az orvosok mindaddig tehetetlenek lesznek a drogfüggőség kezelésében, míg be nem vezetik újra a kényszerelvonót! Hány keménydrogosról tudsz, akik önként befeküdtek, végigcsinálták az elvonót, a rehabilitációt és ma tiszta? (Ne abszolút számot mondj, hanem %-ot, kérlek!)
Anyabanya!
Nem olvastam még végig a hozzászólásodat, csak az első mondatát.
Spin nem az öccsétől akar megszabadulni, hanem a kábszertől.
Mindjárt olvasom tovább...
MuT
Valaki jöjjön már ide és erősítsen meg, hogy nem álmodom, mert esküszöm kezdem azt hinni, hogy ez nem a valóság, esetleg belekerültem egy Stephen King könyvbe. Nem hiszem el... na jó, abbahagyom.
Szia Oszi,
nekem nagyon úgy tűnik, hogy két világban élünk. Vannak az orvosok/segítők, akiknek döntő többsége csak a rendelőintézetben/rehab helyen találkozik a drogossal (kivételek persze vannak, de fehér holló), akik megtanulták az iskolában/tanfolyamon/egyéb helyen, hogy hogy kell egy ilyen beteggel bánni.
Aztán vannak olyanok, akik az ilyesmit tapasztalati úton tanulták meg, és tudják (!), hogy az elméletek egész egyszerűen működésképtelenek.
Mint orvostól, Tőled valószínűleg nem is várható el más, csakhogy egyetérts anyabanyával, és ezt nem is vethetem a szemedre. De enyhén szólva súlyos genyaságnak ítélem meg azt, ha tőlem kérik számon a másik oldalt. Ugyanis anyabanya és énközben van egy piduri kis különbség, mégpedig az, hogy kettőnk közül én élek a valóságban, és nem ő. Ezek után ezt a pökhendi, "majd én jobban tudom és jól megijesztelek a szavaimmal" stílust finoman fogalmazva is kikérem magamnak! Az olyan jellegű mondatokról nem is beszélve, hogy "részes leszel a halálában", meg hogy "ne függj tőle a kelleténél jobban". Esküszöm, hörögni tudnék az ilyen süket szövegtől!
És ha már a telefonos segélyszolgálatnál tartunk: ők adták az ötletet még 2001-ben, hogy rakjuk ki. Mondtam, oké, de öngyilokkal fenyegetőzik, ha a téma szóba kerül. Mondták, ne törődjek vele, mert úgysem csinálja meg, az ilyenek úgyis csak fenyegetőznek. Tuti? Tuti. Hmmm, oké. Aztán eljött az a bizonyos nap amikor nekemtámadt, összecsomagoltunk, mire ő kiállt az ablakba. Kiborultam, felhívtam őket megint, hogy megbeszéljük. Válasz: korántsem biztos, hogy nem ugrott volna ki, és "nem csodálom, ha nem meri bevállalni, hogy mégis kiugrik", mondták. Nnna, erről ennyit.:-//////
Spin
Ui.: Heartbreaker, hol vaaaaaaaaaaaaaaaaagy? :(((((((
Szia UnastableIQ,
tudjuk, próbálunk költözni, bár ez erősen időigényes, mivel ugye sajna nincsenek millióink. Se. De erősen próbáljuk és reménykedünk a sikerben.
Onnét is ki lehet tenni, csak utána kell járni.
A segélyszolgálatokál talán ojanok vannak, akik tudják mit beszélnek, gyakorta volt anyagosok. Talán ők nem tudják mi az a függöség?
Egy droghasználonak segíteni vagy az első proba után lehet közvetlenül, vagy csak akkor, amikor lement kutyába. Miként történik meg ez azzal, akinek föznek, mosnak, fütenek, aki büntetlenül meglophatja a családját?
Na szia! Segíteni csak annak lehet, aki hagyja magát.
S nem mindegy, hogy leugrik, vagy beledöglik egy aranylövetbe, vagy egy rosszul felütött anyagba?
Egyébként nem fog kiugrani! Csernus doki, aki bármit mondasz, akkor is a legeredményesebb orvos ezen a területen az ablakot is kinyitná....
...mint szintén szakmabeli (mármint alkoholistákkal, drogosokkal foglalkozó orvos), nem tudok mást tenni, mint anyabanyával 100%-ban egyetérteni.
Talán nem véletlen, hogy az összes telefonos stb. segélyszolgálattól is ugyanezt a "süket dumát" hallod...
Na tudjátok, most, ebben a percben bántam meg, hogy ez a fórum nyilvános... Az, hogy eldurran az agyam, az enyhe, iszonyúan dühös vagyok. Érzékenyebb lelkületűek ne olvassanak tovább.
Anyabanya!
MuTeR-nél a pont: neked halvány lila segédfogalmad nincs arról, hogy milyen egy heroinfüggő mellett élni. Iszonyúan kilóg a lóláb.
"Már hogy ne lehetne valakit kitenni. Hivatalos kitiltási végzést kell kérni"
Na ugye, hogy lusta voltál visszaolvasni, drága pici szívem? Ugyanis leírtam nem is oly rég, hogy a lakás önkormányzati, és az öcsém ide be van szépen jelentkezve, tehát NEM tudok hivatalos kitiltás kérni, mert nincs rá jogom. Tudod, mit? Ha szakember vagy, és annyira értesz a szavakkal való ijesztgetéshez (ugye ezt hozzászólásod ékesen bizonyítja) gyere már ide és rakd ki te! Ha majd belőve+begyógyszerezve, őrjöngve kiáll az ablakba itt az ötödik emeleten, akkor majd legyél te az, aki azt mondja, hogy "ugorj csak", jó? Ha viszont nem teszed meg, akkor ne dumálj itt nekem fellengzősen olyanokat, hogy már hogy ne lehetne kitenni, mert fogalmad sincs arról, hogy miről beszélsz!
Ami szöveget itt leírtál, 95 %-ban ugyanaz a süket rizsa, amit nekem az összes telefonos segélyszolgálatnál és családsegítőben elmondtak már vagy ezerszer. Hadd nyomatékosítsam, ha már elvileg végigolvastad a topikot és mégsem esett le a húszfilléres: EZ ITT NEM ÍGY MŰKÖDIK!!!
"Ne tedd azt vele, amit most teszel, mert igy részes leszel a halálának."
Úrjézus a keresztfán! Tudod, IRL egy ilyen mondatért legalábbis pofon csapnálak, és most megint nagyon, nagyon finoman fogalmaztam, mert nem szeretném, ha kimoderálnának. Ha még mindig olyan rohadtul szakember vagy, akkor minimum tudnod kéne, hogy én nem vagyok ő, én nem drogozom, nem tudom megakadályozni a drogozását és NEM VAGYOK FELELŐS AZ ÉLETÉÉRT!!!!! Nem vagyok HAJLANDÓ többé felelősséget vállalni senki más tettéért, de az öcséméért főleg nem, ezek után _NEM_!
B+ b+ b+! még mindig ott tartunk, ahol elkezdtük?!? MÉG MINDIG AZ ÉN FELADATOM MEGMENTENI A SAJÁT SORSÁTÓL?!?!?
Tudod mit szakember, most én tanácsolok neked valamit: kerüld el ezt a topikot, mert ha továbbra is ide írogatsz, elérem magamnak, hogy ki fognak moderálni.