Kedves arich,senki sem mondja az ellenkezojet.Sot.
A felmeresed es iteleteid valtoznak majd ha gyors lepesekben fejlodnek a dolgok.Maradj velunk.(nem akarunk kozben reklam musort adni...).
Kedves arich.Tolgy minden szavaval egyetertek.latod masok is igy gondolkoznak.Nannincs is maskep miert irt volna.De o egy masik velemenyt kepviselt.Nezzel oda,magad is elismered.EZ IS VAN BENNUNK,BENNED.Na es?
A lenyeg hogy egy ilyen sokunktol atelt gyermekkor utan megtalald magadat.Es az ha mar elmentel ,valtozni is fog.
Aztan talan ugy is mint en ahogy oregszel arra gondolsz hogy most annyi eves vagy mint az apad abban es abban az evben.O akkor azt tette ,Te meg mast.ott a kulonbseg amivel ot megfogod fogalmazni.Aztan felfedezel benne enyhito korulmenyeket is.En is felfedeztem de nem tudtam mar vele mit kezdeni.Eljel parhuzamosan vele,erted mit mondok.A gyuloletbol,megvetes lesz,a megvetesbol sajnalat.Nalam az utolso nem valt bve.De en nem vagyok feledekeny tiopus.De odaig elmentem:egy ressze ,egy tragikus reszze maradt eletmnek,de en tuleltem talan ezert magamat felepitettem,talan ezert lettem valami.O nem segitett de io volt a katalizator.Erted?
Azonban, ha Te úgy döntesz, hogy pénzért cserében Te ezt elviseled, hát,
tudod, akkor azt hiszem, hogy elveszted azt a jogodat, hogy panaszkodj,
tanácsot, vagy együttérzést várj el cserében.
Tudod, igaza van. Őszitébb pillanataimban bizony szembeköpöm magam. De _muszáj_ azt hazudnom magamnak, hogy egyszer talán, talán... De mindegy is.
Csak sajnos nagyon ki tudnak borítani azok az emberek, akik azt hiszik, istenadta joguk elítélni másokat. (TUDOM! én is tettem már ilyet (remélem csak egyszer), és egyáltalán nem vagyok rá büszke.) Azonban igyekezni szoktam nem beletaposni másokba. Főleg nem a körülmények részletes ismerete nélkül.
Azt kell mondjam, hogy - szerencsére, legalábbis remélem - fogalma sincs róla, hogy milyen az, amikor valaki élete első 10 évét szinte folyamatos halálfélelemben tölti. Igencsak megváltoztatja a dolgok szemléletét... Mert ilyenkor az, ha csak attól kell félned, hogy kapsz két pofont, igazán semmiségnek tűnik. (Érdekes.. valahogy a legtöbb gyerekkori emlékem arról szól, hogy "apám" megöli azt, ami nekem fontos... értsd: szó szerint. A "kedvencem", amikor végighallgattam, ahogy halálra veri a kutyámat.. az egyetlent, aki meg akart védeni.... no comment)
És a felett is elsiklani látszik, hogy _megpróbáltam_. Megpróbáltam szabadulni...
Hogy köszönjem meg, hogy rám gondolt, miközben írta?
Attól félek, hogy ha egyetlen pillanatra is gondolt volna rám, akkor egy kicsit tétovázik az ok gomb felett...
Dühöm?
Igen. Valamennyire düh is. De talán sokkal inkább fájdalom.
Tudom, hogy nekem kell megoldani a problémáimat.
Tudom, hogy nem segíthet benne senki.
Tudom, tudom, tudom...
Csak naívság azt hinni, hogy egy elköltözéstől varázsütésre megoldódik minden...
kedves arich!
ismét csendesen szólok! jogod van kiborulni! elkeseredni, és mivel a TE ÉLETED, a TE LÉPÉSED, DÖNTÉSED, nekünk nincs jogunk felülbirálni, itélkezni, megitélni, rábeszélni, kioktatni! itt csak meghallgathatunk, szeretettel együttérezhetünk, és aki ugylátja ezzel SEGITENI tud, az tanácsát elmondja itt, de nem BÁNT! érted! ?? Ő , mi, szóval mások máshogy éltek meg dolgokat, más az ujtjuk! talán már tul vannak rajta- de mindenképpen szeretnék ha igy lenne, és a saját ujtjuk példájával is segitő módot mutatnak, de : IGEN_EZ NEM ültethető át! és mindenki EGYEDI! az élete is, a lépései is! a fájdalma és az érzékenysége is! fáj! igen a szvak is fájnak, ha éppen olyan pillanatodban érinek hozzád! és simogatni is tudnak!
de te nem ezért jöttél ide!
te vállaltad magad, kiadtad, és ezáltal sebezhetőbbé váltál!
de Te erős is vagy!!!! mert az a döntésed, hogy maradsz a megalázó , fájdalmakkal teli "otthonban" egy külső kényszer, a világ bizonytalansága, félelme miatt van! mert ezeket a helyzeteket, melyekben élsz már ismered, tudod a koreográfiáját! de a bizonytalan félelmetkeltőbb! és megértetek!!! nagyon is!!!!!
kibekkeled a sulibefejezéséig! de utána is félsz! mert nagyon egyedül vagy, és ez az érzés rettegtet! a barátokat ezzel ugy istenigazából nem lehet terhelni, mert ettől is félsz, hogy "SOK" leszel számukra!
de végül mégis azt mondom: erős lány vagy! és meg fogod oldani az utadat, nem lesz mindig ekkora szomoruság, keserú érzés!
BIZOM BENNED!!!
(ezt mint tudod, az 'utánadolvasásom' alapján merem igy "kinyilatkoztatni":-), és szivből drukkolok Neked!
szeretettel: tölgy a bátoritó, elfogadó
:-)
Arich nem tudom ismersz e engem.En egy 64 eves volt jogasz vagyok meg emigrans WC moso elotte biro meg miegymas,elsportolo is.Tehat nyugodtamn merlek szeretettbol ami nem csak szemelyesen Neked szol hanem mindenkinek aki krizisben van,amelyikben sokszor voltam es leszek.A legjobban utalt ember eletemben az apam volt aki sokban artott nem csak negativen nekem.
Tehat ebbol a poziciobol momdom hogy nem egy ilyen valaszt vartam.
A Te valaszod tele van extremitasal,szelsosegel.Euzt is ertem es nem sert .Inkabb agodom ezekert a ketoldali kilengesekert.Ahogy kifelyezed magad a szavak hatan ott lovagol inteligenciad.Ha ezt itt duhod kicsordulasara hasznalod,semmi baj.De ebben a helyben tobb eselyed van ha elhiszed hogy ide mint hasonlo topicokban is Rad hallgatnak es sorstarsainkra az emberek.ha nem mondanak szepoet de jo,hgondoljak,Te is gondolkozzal rola.Ne fogad el ha igazsagtalanak talalod,talan vitatkozal is vele talan tedd el,lam egyesek igy latjak,.De orulj egyaltaélan hogy az azember rad gondol.
Nyugodj meg es add ide sajat Magadat es nem egy ilyen vasarnapi kepedet.Ha leulsz kozenk fogalmazal Magadrol ,magadba nezel.Itthon fogod magad erezni itt.Olellek.
OFFFFFFFFFFFFFFFFFFFFFFFFFFFFF
Bocsánat az újabb zavarásért, de mostmár tényleg tényleg visszafogom magam.
HÁt akkor MUMUkedves kérésére:
Köszönöm Nannics, hogy újfent rányitottad a szemem, hogy egy nagy rakás kutyagumi vagyok. Tudtam ugyan magamtól is, de néha még álmodom arról, hogy milyen lehet, ha valaki megengedheti magának azt a luxust, hogy emberi érzései legyenek. De tényleg nem számít. Semmi. Semmiség.
Egy ismerősöm lelkiismeretfurdaláskeltésnek nevezte. Sajnálom, ha az lenne. Őszintén így gondolom. De ez se számít.
Bocsánatot kell kérnem, hogy egyáltalán zavarni merészeltem, hiba volt. Tényleg sajnálom.
arich,
aki megpróbál többet nem álmodni.
ONNNNNNNNNNNNNNNNNNNNNNNNNNNNNN
Arich,kedves,kerlek "zavarj".Csak a johiszemunkben ne ketelkedj.Talan nem hallotal meg:itt a helyed es mi mindazt mondjuk Neked amit annak a tudtaban amit velunk kozoltel gondolunk.Vedd belole a jot vagy amit igaznak talalsz vagy azt amit eppen most fedeztel fel segitsegevel.Itt a helyed.Koszond meg Nannincsnak is hogy osszinten mondta azt amit mondott ha esetleg nem is eerzed hogy igazad van.Nagyon sok megertesel olellek.
arich.
Igenis a tehetségtelen ember is ember. Mindenhez tehetségtelen?
Unalmas? háááát, kinek a pap, kinek a papné. Egyébbként is. Sokminden vagy, de uanlmas az nem. Miért kéne elsőnek lenni? A többi pármilliárd ássa el magát? Hol van ez leírva?
Legfontosabb. Keresd meg azt aki neked a legfontosabb.
Élni, halni mind félünk. rettegünk. Csak hol eszünkbe jut, hol meg csak futkosunk kis dolgaink után hogy elfelejtsük a félelmet.
Hát mért ne bőgnénk?
Nannics, ne húzd fel magad. Sokszor az emberek csak ezért mondanak el valamit, hogy meghallgattassanak (na ez nagyon templomosan hangzott). Hogy hogy egyetértő csend vagy néha hümmentés legyen a válasz. Vagy ha több, akkor az olyan legyen amilyet hallani SZERETNE.
Nem azt mondom, hogy arich ilyen. Elmondott nekünk valamit. Hogyan él, mit gondol. És azt is elmondta, hogy ez most még átmenetileg így fog maradni, az ő döntése alapján. Az is látszik, hogy nagyon érzékeny. Szerintem ezt is figyelmbe kell venni, ha szólunk hozzá.
Neked sem lehet egyáltalán könnyű, de annyiban az, hogy te UTÁNA vagy annak a lépésnek, ami arich előtt áll.
Tudod a lányom mit álmodott? Hogy meghaltam, ittmaradtak a bátyjával, elfogyott a pénzük és már mindent eladtak a lakásból, csak a telefon maradt (és a bátyja még tovább is telefonált). Negyvenes, diplomás vagyok. Középvezető.(nem multinál) Ha valami miatt kirúgnának, valószínű hirtelen csak tizedennyiért tudnék elhelyezkedni. Én mindenkit megértek, aki fél a bizonytalanságtól.
Tudod, azt hiszem TE nem olvastál elég figyelmesen. Ha ezt tetted volna, akkor biztosan feltűnt volna, hogy én köbö elsőnek, vagy másodiknak írtam le azt, hogy milyen körülmények között "éltem" otthon.
Esetleg, ha a dátumot is elolvasod, akkor feltűnik, hogy nem a kirohanás után, hanem rá egy nappal írtam azt, hogy úgy látszik, aznap nem bántottak senkit. Nem én, hanem úgy általában.
Azt pedig szerintem ne írd, hogy mindegy, mert ha mindegy lenne, nem írtál volna semmit.
És függeltenként: én is elköltöztem otthonról, én is képzetlennek számítok, ugyanis bár van egy közgazdasági érettségim, soha nem dogloztam könyvelőként. A 24 évevemmel úgy érzem, hogy még fiatal vagyok, én is tudom mennyit keres egy fiatal, mennyit keresek én.
És ha tényleg figyelmesen olvastál volna, akkor azt is észrevetted volna, hogy itt mindenki várt téged, hogy hírt adjál magadról, arról, hogyan állnak a dolgaid, javult-e a helyzeted.
Azt pedig tényleg senki nem mondta, hogy elvesztetted a jogodat arra, hogy ember legyél. Ezt köbö a halálodig nem tudod elveszteni, akkor leszel csak hulla.
arich, nem, nem és nem!!!!!!!
Szerintem itt nem arról van szó hogy egymást megitéljük, mércével méregessük, aztán a végén kimondjunk egy nagy IGAZSÁGOT hogy tessék ez van ehez tartsd magad. Még csak azt sem mondanám, hogy "egy vélemény" amit Nanincs leírt. Vedd éesze, RÁD figelt, RÁD gondolt, hogy esetleg egy pici lökést tud adni ahhoz, hogy a mostani helyzetedből -ahol te magad mondtad, nem érzed jól magadat - lépj egyet. Én korábban is éreztem, hogy nálad ez most nem opció, ezért írtam azt, hogy így döntöttél, ez egy kompromisszum, és kész. Csak összesen annyi, hogy ha a JELENLEGI helyzeteddel nem vagy elégedett, akkor mindig tedd hozzá (nem nekünk, hanem elsősorban magadnak) hogy én döntöttem hogy maradok, a rohadt piszkos anyagiak maitt.
Arich a beteg agybol szolok hozzad:Itt mindenki azert van mert figyel a masikra.A velemenyek kulobozok lehetnek az erzekenyseg termeszetesen ugyanugy.Ne haragudj azokra akik mast mondanak mint Te elvartal,legfeljebb ne fogadd el.Fogad el a topic szelemeben Nannincs ketszeres bocsanatkereset es bekulj meg ,mert mi szeretunk Teged es mindenkit akik szenvedtek,szenvednek,(bocsanat ha felengosnek hangzik,de nem vagyok hajlando lemondani a szavakrol ha igazak meg ha felengosek sem)hiszen aki itt vannak,ugy en is kaptunk egy par pofont az elettol.
Irjatok,fogalmazatok meg magatokat sokat segit es tisztit.Nagyon sokszor olelek benneteket,arich es Nannincs nem beszelve Waratahrol(csak az utolso sajat hozzaszolasomtol olvastam most)
Aham. Szóval elvesztettem a jogomat ahhoz, hogy ember legyek. OKS, vettem, megyek megdögleni, most jobb???????????????
(Tudod, azt hiszem, nem olvasol elég figyelmesen, de sebaj. Nekem mindegy. Csak azt nem értem, hogy egy-egy ilyen kirohanás után hogy lehet azt mondani, hogy úgy látszik, ma nem bántottak senkit. Merjen szegény megszólalni!)
(És függelékként: _elköltöztem már itthonról egyszer._ Szóval jobban tudom, hogy mennyit és hogyan keres egy nagyjából szakképzetlen fiatal. Na mindegy, tényleg befogom.)
Szerintem ugyanazt, mint te többen is elmondták előtte ilyen-olyan csomagolásban, csak te egy kicsit keményebbre fogtad a stílust. És mindezt szerintem arich tudja is, csak tudni és érezni az két külön dolog.
Csak beneztem ,megy halistenek a topic tovabb es talan megtalalnak minket a raszorulok tovabbra is.Most nem tudom elolvasni meg mindent amit irtatok.Csak annyit:olellek benneteket.
Igen, nekem tényleg könnyű ezt mondanom. Nem azért, mert nagyon okos, vagy nagyon bölcs vagyok, hanem azért, mert én is átéltem azt, amit Te. 18 évesen elköltöztem otthonról, és azóta saját lábon állok, eltartom magamat. Cserében nem kell arról panaszkodnom, hogy: "...azt hiszem, gyakorlatilag nagyon kevés olyan dolog van, amit kedves "szüleim" és családtagjaim meg nem tettek volna velem. A rendszeres kékzöldségtol a majdnemmegeroszakolásig (jesszom honnan tudja egy 6 éves gyerek, hogy majdnem??? és ugyebár van még lelke is..:( ), vagy meséljek arról, hogy milyen szép hurkákat hagy a nádpálca? a papucs? Vagy arról, hogy milyen 20 éven át saját magadba börtönözve lenni? Vagy arról, hogy milyen amikor csak a kutyáddal tudsz néha két emberi szót váltani? Vagy arról, hogy az ember néha már a verésért is hálás, mert az legalább _érintés_...?????????????????? "
Ezek nagyon csúnya, rossz dolgok így leírva, pláne, ha ezek meg is történtek veled, de szerintem ez a Te döntésed. Azonban, ha Te úgy döntesz, hogy pénzért cserében Te ezt elviseled, hát, tudod, akkor azt hiszem, hogy elveszted azt a jogodat, hogy panaszkodj, tanácsot, vagy együttérzést várj el cserében. Ez lehet, hogy szigorúnak tűnik, de én saját tapasztalatomból tudom, hogy igenis lehet tanulni (én is fősulira járok, ráadásul olyan fősulira, ami 120 ezer ft/év), lehet dolgozni (dolgozok), lehet gyereket nevelni (nevelek), és még az albérletemet (40 ezer ft/hó) is kitudom fizetni. Nem azt mondom, hogy könnyű, tényleg nem könnyű, vszleg lehetne könnyebb az életem, életünk, és igazából lehet, hogy gonoszság az, amit írok, és még az is lehet, hogy semmi közöm nincs hozzá(d), de szerintem Magyarországon azért nincs olyan helyzet, hogy egy értelmes fiatal nem tud olyan munkát találni, amiből finanszírozni tudja az életét, ráadásul mivel Te fiatal vagy, bármikor betársulhatsz egy olyan albérletbe, amiben többen vagytok. Persze, ha valakinek kényelmesebb, hogy kap pár pofont, de cserébe enni adnak neki, ruhát...
Tényleg bocs, ha szigorúnak tűnik, amit írok.
üdv
Hmmm... kicsit könnyű azt tanácsolni, hogy hagyjam a családom a fenébe, ne legyen se kutyám, se macskám, se egy lélek, aki legalább a születésnapomon belémrúg néha. Mellesleg kapaszkodj: nem. Legalábbis, amíg túl nincs a szakosításon. Azok a 250 ft-os (bruttó) fantasztikus órabérek... háááát...
Mint mondottam: igen, eladtam a lelkem azért, hogy tető legyen a fejem felett, kapjak enni, és legyen néha időm a barátaimra is...