Sirnom kell, hogy megszabaduljak a fájdalomtól, amit édesanyám okoz. Sírok, mert néha oly egyedül érzem magam és olyan elveszettnek, tanácstalannak.
Van nap sírás nélkül, de nincs nap fájdalom nélkül. Mégha apró is, s észre sem veszem.. később jobban fáj, mint hittem. :o((
Halat adok ma azért, mert csak egy könycseppet ejtettem amikor hazugnak nevezett. Hálát adok, mert velem nem veszekedett ma.
*
Egyre jobban haladok az irománnyal, és az sem zavar különösképpen, hogy most, így a vége felé kerülnek elő azok a jó kis ötletek.Remélem, hogy elnyeri a legjobb díjat!Mert akkor érdemes volt dolgozni!Hamarosan meglátom úgyis...
Szombaton nagyon kedves ünnepség - hálaadó (hogy ontopic legyen :-))) istentisztelet - keretében ünnepeltük barátaim 25 éves házassági évfordulóját. Jó látni, hogy nem kevésbé szeretik ma egymást, mint 25 éve! Fantasztikus dolog az egymás iránt felelősséget és szeretet érző emberek harmonikus, stabil házassága!