Ha jol tudom akarnak palyazatot irni, hogy csinaljanak tribun-os focipajat.Nem mindig azt kell nezni, hogy a masiknak mivan es nekunk az nincs .... nekunk van mas es nincs nekik .
Nalunknal haromszor kisebb falvaknak van focicsapata. Mi meg itt vagyunk a nagy kozseg a nagy semmivel(a sport teruleten). Lesz e a falunak valaha ujbol csapata?
Hat az ingyen asztfaltal az a baj, hogy meg nem sokat lattunk belole. A draga telek arak pedig csak az eladoknak jo. Ha vasarolni akarsz mondjuk egy hazhelyet, azert kiperkalsz 10.000-15.000 eurot. Es meg talan nem is mondtam sokat.
Minden roszban van vmi jo.Ebben az, hogy a gaz kurva sokba kerult volna,marmint , hogy behuzzak a faluba.Most , hogy ok itt vannak atallnak gazra (meglesz a biz. kvota) igy neked nem kerul semmibe ( van aki 30-40 milliokat perget ezert ) csak, hogy a kapubol behuzni a hazba.Na meg az ingyen aszfalt, amire a falunak nem lett volna penze.Es ezek mar eleg szep osszegek.
Parhuzamosan a penz befolyasaval es annak a beruhazasaval no a falu tekintete :) . Gondoljatok csak bele, ezelott egy 6-8 evvel ott tartottunk, hogy egy kis atlagos falu volt, most a telkekek ara megegyezik a szilagysomlyo vagy a zilahi telkek ertekevel ... Bizzunk benne, hogy az ilyen nagy beruhazasok a jovoben sem kerulnel el minket.
Azt meg nem lehet tudni, hogy mikor lesz kesz.Mar a benti dolgokat csinaljak (festes,berendezesek ....) es talan nyar kozepere kesz lesz .Es talan a szenyviz csatorna is kesz kell legyen , hogy tudjanak racsatlakozni (de hala istennek azzal is jol haladnak )
Perecsent több évszázadon át a Báthoryak somlyói ága birtokolta, történetéről alig tudunk valamit. Leszámítva a falu birtoklástörténetét rögzítő okiratokat, érdemlegesebb forrásanyag nem maradt fenn. Perecsen az 1241.évi tatárdúlás idején elpusztult, elnéptelenedett. Hasonló sorsra jutottak a szomszédos falvak (Máta, Petlend, Kórógy) is melyek azóta sem épültek újjá. Egy 1351-ben keltezett oklevélből biztosan tudjuk, hogy Perecsent a somlyói birtokkal és várral együtt Báthory Lászlóné Meggyesi Anna kapja meg hozományul. Ettől az időtől kezdve lesz a falu a Gutkeled nemzetségből származó Báthoryak birtokközpontja és a somlyói várhoz tartozó település.
A Nagy-hegyen építik udvarházaikat a gazdasági épületekkel (istállók, magtárak , szekérszín cselédlakások, műhelyek) együtt. Egy 1826-ból származó feljegyzés egy régi kastélyt említ a Viola-dombon, ahol az ősi templom és az alatta lévő kripta is állott. A kastély (kúria) minden bizonnyal a Báthoryak perecseni udvarháza. Ebben az udvarházban szállt meg 1638 decemberében Haller Gábor, Árva Bethlen Kata férje és 1678-ban Thököly Imre. Lévén uradalmi központ, a 15.század második felében már népes helység, mezőváros és a fejedelemtől nyert szabadságjogokat élvez. 1549-ben az adóköteles porták száma 42 és fél, az akkori Kraszna vármegye falvai közül Bagos, Kraszna, Varsolc és Somlyó volt az, amelyekben több porta volt. A falu lélekszáma elérte a 3oo főt. 1576-ban mint birtokosok a Bánffyak is megjelentek, s 1584-ben Báthory Zsigmond erdélyi vajda megbízásából átírják a losonci Bánffy Boldizsár perecseni birtokáról szóló határjárási levelet. 1746-ban pedig magyar gyerőmonostori Kemény Simonné halála után a perecseni birtokot Bánffy Zsigmondnénak és utódainak adományozzák örök jogon. A perecseni várkastély és kőtornya 1625-ben még állott, melyen Lónyai Zsigmond, Lónyai Kata, Becski György és Zsuzsanna osztozkodtak. Amint egy 18. századi feljegyzésből kitünik, a Báthoryakon és Bánffyakon kívül birtokosok voltak még Lónyai, Somlyai István, Perecseni Szaniszló, Milit Péter utódai és a Kardos család. 1660-1690 között a tatár-török hadak feldúlták, Perecsen elpusztult. Hasonló sorsra jutott Somlyó város várával együtt Kraszna és Bagos is. A nép elmenekült, csak azok maradtak meg, akikValkó várába húzódtak. A 18. század eleji háborúskodások, ellenséges seregek zaklatásai és éhinségek tovább tizedelték a falu népét. 1715-ben mindössze 20 lakos élt a faluban. A falut más helységekből, országrészekből érkezettek kezdik újra benépesíteni, de hogy kik voltak az újonnan települtek, források hiányában alig megállapítható. Tény az, hogy 1725-ben a lakossága már eléri a 336 főt, s társadalma főleg jobbágyokból, zsellérekből és kevés kisnemesből állott. Azok a családnevek (Bákai, Balla, Debre, Józsa), amelyek ma a faluban nagyon gyakoriak, a 18. század folyamán tőnnek fel. A falu római katolikus temploma az erdővel borított Nagy-hegyen 1585-ben még fennállott. A templom alatti kriptából került elő Báthory Ferenc és öt gyermekének hamvait tartalmazó érckoporsó, melynek domborműves sírfedő lapja a mai református templom portikuszába van beépítve az 1988-ban, az ú.n. Báthory pincében talált másik szarkofággal együtt. A mai református templom 1668-ban kezdett épülni abból az anyagból, amelyből a Báthory-kastély állott. A templomnak csupán az alapja, fala és tornya épül meg, de ez is csonkán maradt. Fedelet a templom csak az elmenekült lakosság visszatérte után kapott, és a feljegyzés szerint a torony 1774-ig befejezetlen maradt. 1774-ben a csonkán maradt toronyra „egy kis sátoros fa torony” kerül, hasonló a krasznahorváti pagodaszerűen kihajló harangláb fatornyához. A toronyra gombot és vitorlát gróf Teleki Zsuzsanna adományoz. A fatornyot 1802-ben villámcsapás éri, de még ebben az évben helyébe téglából új tornyot kezdenek építeni. A torony építése Pámer Jenő kőműves hirtelen elhalálozása, valamint az akkori inséges esztendők miatt félbeszakadt és csak 1826-ra sikerült véglegesen befejezni a háromszéki születésű Pál István papsága és Józsa Ferenc főkurátorsága idején. A feljegyzések a kőműves nevét (Huber József) is megörökítették. A toronysisakot, melyhez a krasznai és horváti nemesek adták az anyagot, Nyeste András krasznai ácsmester készítette. Az 1834. évi földrengés a torony gombját leszakította, ezt kijavítva 1835-ben Józsa bálint kurátor idejében helyezték vissza.
Perecseni származású jelentősebb személyiségek közé sorolhatjuk Ioan Sima festőművészt, akiről a Szilágy Megyei Múzeum Képzőművészeti Részlegét is elnevezték. A perecsenhez tartozó Badacsonyból való Iuliu Maniu erdelyi román politikus, a Román Nemzeti Párt vezéregyénisége, a két világháború között többször román miniszterelnök, s Román Nemzeti Parasztpárt vezetője, aki a kommunizmus hatalomra kerülése után politikai fogolyként a máramaroszigeti börtönbe pusztult el. Ugyancsak perecseni származásúak a Iacob és Victor Deleu testvérek, a román nemzeti mozgalom oszlopos tagjai. Perecsen szülöttje Wándzsa (Vándzsa, Wáncza) Mihály festő, rézmetsző, színész és író. Életrajzi adatok: Perecsen, Szilágy m. 1781. X. 12. ? Miskolc 1854 Kolozsváron Neuhauser Ferencnél, Bécsben, Hess János Mihálynál tanúlt. Tanuló társai voltak: Nagy Sámuel, Kiss Sámuel és Balkay Pál. Kazinczy, aki Cserei Farkastól ismerte Wándzsa bécsi címét, felkereste ot, mert vele szándékozott muveit rézmetszetekkel díszíteni. 1809-ben hazatért és br. Wesselényi Miklós özvegyétol átvette a kolozsvári színtársulat vezetését. Döbrentei 1811. V. 20.-én írt levelében nagyon dicsérte a színház díszleteit, amelyet Wándzsa festett. De nemcsak igazgató és díszletfesto volt, hanem játszott is. Sőt darabot is írt (Horrides, színrekerült Kolozsvárott 1810-ben, Zöld Marci, vagy az útonálló haramia Váradon 1817-ben ) Székelynérol, a kolozsvári színház művésznőjéről egy portrét is festett, melyet rézbe akart sokszorosítani. Később, úgy látszik felhagyott a színház igazgatásával és csak festészettel foglalkozott. 1828-ban feltünést keltett Mátyás és Beatrix címu történeti képével. Ő rajzolta a Mondolat címlapját, melyet Prixner metszett rézbe. Alexi János (Perecsen, Kraszna vm., 1801. jan. 21.-Szamosújvár, 1863. jún. 29.): görög katülikus megyéspüspök. A teológiát nagyváradi egyhm-sként Bécsben végezte. 1825: szentelték pappá. Kisbárodon lelkész, 1831: Nagyváradon papi levéltáros, majd titkár, 1837-től a váradolaszi parókián, 1843-tól kanonok. I. Ferenc József 1854 március 17-én az újonnan alapított szamosújvári egyházmegye első megyéspüspökévé nevezte ki. A pápa december 16-án megerősítette, 1856-ban Balázsfalván szentelték fel. 1858-ban szem-ot nyitott, a népiskolák számára tankönyveket adatott ki. Utóda 1865. VII. 5 Vancsa János. Művei: Grammatica dacoromana. Bécs, 1826
Oszinten szolva orom volt olvasni az utobbi sorokat, es egy kicsit buszke lenni arra, hogy perecseni vagyok.....persze amolyan pozitiv buszkeseg. A multkor beszeltunk arrol, hogy nem sok hiresseg szarmazik a falubol. Megis talaltam eggyet. Lonyai Anna, Kemeny Janos erdelyi fejedelem masodik feleseg allitolag perecseni szarmazasu, es ilyen kezi szotteseket adomanyozott templomoknak a kornyeken. A perecseninek is? Ezt nem tudom. Valaki tobbet?
A hagymának dedikált ünnepség már letezik Olténiában, de szobrot eddid még senki sem emelt neki. Perecseni Sanyi elmondása szerint, egy reggel ezzel az ötlettel ébredt s ambicióval neki is vágott a megvaláditásához. Egy ehez hasonló emlékmű már létezik Európában, a Voorhout nevezetű hollandiai kisvárosban van egy alkotás ami nem egy hanem három hagymát tartalmaz. A külömbség az, hogy a szobor nem a perecseni jellegzetes növény, hanem tulipán hagymákat ábrázol. Ezek a virágok jellegzetesek erre a környékre s a helybeliek legfontosabb jövedelemforrása.