Egy olyan fórumot szeretnék elindítani, ahol a résztvevők önzetlenül és mindenféle ellenszolgáltatás nélkül, szívesen ajándékozzák el ismerősöknek, közterületre, vagy esetleg teljesen ismeretlen személyeknek is olyan fájukat, bokrukat, virágukat és egyéb növényüket, amelyekre már nincs szükségük. Válhatnak növényeink otthon feleslegessé, megnőhetnek akkorára, hogy már nem tudjuk őket hol tartani, lehet, hogy több van már belőlük a kelleténél, vagy esetleg (mint nálam is), a növények szaporítása közben sokkal több kis magonc, vagy csemete nőtt, mint amennyi a kertünkben elfér.
Szóval szerezzünk örömet másoknak feleslegessé vált növényeinkkel, tegyük szebbé környezetünket, parkjainkat saját nevelésű fáinkkal!
Szölövel nehezebb. Nekem vannak ilyen szölöim, de így nem megy elég mélyre és hitvány fölszínes marad a gyökérzete. igaz, hogy én helyben hagytam, lehet, hogy ki kellett volna ásni és újraültetni.
Tehát Te is azt mondod, hogy inkább tavasszal próbálkozzam és a bújtatással. Szőlővel csináltam az ősszel, de én nem sebeztem meg, csak a kiásott föld alá hajlítottam a vesszőket. Csemege szőlőket szeretnék így szaporítani. De gondolom, hogy Te a ribizlikre és az egresre javasoltad. Elég sok bokrunk van, tehát nem lesz gond kipróbálni velük a bújtatást.
télen semmit se lehet gyökereztetni, mert nagyjából áll a keringés. Tavasszal lehet vele kísérletezni, de ha vannak saját ilyen növényeid, egyszerübb és hatékonyabb bújtatni:
Megsebzel kb. középen egy alsó, nagyjából vízszintesen növö ágat, a seb alatt lukat kaparsz és enyhén meghajlítva belenyomod az ágat. Követ, földet reá és türelmesen várni. ha meggyökeresedett, a seb fölött elválasztod, kiásod és viheted. A habitusuktól függöen fél-1 év alatt önálló kis bokrot nevelhetsz így.
Ez ugyan valamivel lassabb, mint a dugványozás, de a vége egy önálló növény, nem egy pár centis dugvány.
Örülök,hogy válaszoltál.Küldtem volna emailt,de sajnos nem jött az email címed.Írj légy szíves Te az én email címemre: jpp1956@gmail.com. és ott megbeszélhetjük,hogy mennyiért küldöd.Tisztelettel Péter.
Szeretném megújítani a kertünkben lévő fekete, piros és fehér ribizli bokrokat és a piszke (egres) bokrokat is. Arra gondoltam, hogy szedek le róluk most hajtásokat és bent a szobában meghajtatom őket. Van valakinek ezzel kapcsolatban tapasztalata, hgoy hogyan kell csinálni? Természetesen többet szeretnék hajtatni, mint amire nekem szükségem lesz, tehát ha sikerül, akkor szívesen adok a már meggyökeresedett kis példányokból másoknak is.
Nagyon szeretnék szerttenni néhány virginia szilva magra,ha lenne valakinek eladó.Mindenkinek áldott ,békés Karácsonyt és boldog 2013-t kivánok.Tisztelettel kertészpeti.
Megkaptam a leveledet a meglepetés magokkal, amit nagyon szépen köszönök. Csak elfelejtetted megírni, hogy pontosan milyen növénynek a magjai. Én kákira tippelek. Ez igaz?
Takacs.j-nek van termő sövénye, felajánlott sarjat és egész bokrot is. Beszéld meg vele, hogy hogyan tudnád elhozni, vagy hogyan lehetne eljuttatni hozzád.
Azt írtad, hgoy nem jutsz hozzá a Japánbirshez. Itt a topicon többen is kínálunk belőle magot, van akitől növényt vagy gyökérsarjat is kaphatnál. Ha mag érdekel, én tudok küldeni.
Juj! Hiszen ez a gyümölcs nagyon savanyú! Már amit én kipróbáltam, az nagyon az volt. Bár vannak emberek, akik a citromot is szeretik nyersen, mint a fiam. :)
Leszedtem még a munkahelyünknél lévő bokorról három kisebb termést és most... bele fogok harapni. Ez iszonyúan savanyú!!! Majdnem olyan, mintha citromba haraptam volna. Az íze egy kicsit fanyar, savanyú (valószínűleg ezért kell olyan sok cukor hozzá a befőzésnél), de mégsem annyira savanyú. mint a citrom. Szeretem a limonádét (víz, citromlé és cukor), és el tudom képzelni, hogy annak finom lenne. Valószínűleg finom lehet a befőtt is belőle, de csakis sok cukorral. Hát így nyersen nem igazán élvezhető, de feldolgozva el tudom képzelni, hogy jó dolgokat lehet csinálni belőle.
Köszönjük a japánbirs felhasználási receptet. Nekem még egy kicsit várnom kell arra, hogy feldolgozható mennyiségű termésem legyen, mivel csak tavasszal fogok ültetni. :)
Szerintem is, az általad készített fotón ehhez a képhez hasonlított legjobban a japánbirs termése. De ez azt is mutatja, hogy többféleképpen is kinézhet, ha az interneten is ennyire különböző képek jelennek meg róla.
Végülis amit kiültettem nem pusztult ki, de víz híján nem is szép, és a fű elnyomja. Előbb a füvet akarom kiirtani onnan, a többi utána következik majd. A porcsinrózsát nagyon szeretem, hoztam is már többször, de sosem kelt ki a következő nyáron. Lehet az a baj. hogy a csodahibrideket hoztam?
Megoldódik ez is, lassan megerősödnek az orgonák, és egyéb kiültetett cserjék. Adnak majd némi árnyékot. A rózsákat is az árokpartra száműztem, mert utálom hogy szúrnak, viszont ha esős a tavasz, akkor odakint pompázatosak. Hát a nyáron nem voltak azok mondanom sem kell.
A főzést először úgy próbálnám, ahogy a birset szoktam a sajthoz. Négybe vágom, kivágom a magházat és a kukacfészkeket, aztán kuktában forrástól 10 percig főzöm. Nem kell, hogy ellepje a víz, nem egészen egy bögre vizet szoktam csak aláönteni. Utána villával kihalászom a gyümölcsdarabokat és átpasszírozom. Nagy kukta, nyersen nem mértem a gyümölcsöt, átpasszírozva több, mint 3 kg a végeredmény. Nyersen szerintem kb. 5 kg lehetett.
Persze lehet, hogy ennek több főzés kell, akkor még mindig vissza lehet tenni.
Már én is nagyon kíváncsi lettem, ezért letöltöttem néhány képet a japánbirs terméséről, virágáról és a termés felhasználási módjáról is kimásoltam néhány érdekességet. Az én japánbirs termésem a negyedik képhez hasonlít.
Japánbirs lekvár
A japánbirs (Chaenomeles Japonica) egy ismertebb díszcserje, melyet kertben, utcán vagy sövényként szoktak ültetni! Kb. 1-2 méter magasra megnövő bokor, melynek az ágain jókora tüskék helyezkednek el! Kora tavasszal bontja, tűzpiros virágait mely az egész növényt beborítja! Őszre kisebb alma nagyságú termési beérnek melyek érett állapotban halvány sárgák és nagyon kemények! Kellemes illatuk van a gyümölcsöknek!
Sokan nem tudják, de ezeket a terméseket meglehet enni, de sajnos nagyon savanyú így csak kompót vagy lekvárként készíthető el! Ami nehezíti az ember dolgát az az hogy nagyon kemény a termés, így csak hosszas munkálatok után készíthető belőle lekvár!
Íme, a recept, ahogy én készítettem:
-3kg Japánbirstermés
-1kg cukor
Először is kimentem a kertbe... Itt már gondok lehetnek, sajnos nagyon szúrós a növény és a termések a tüskék között helyezkednek el sajnos.
Miután sikeresen begyűjtöttem a gyümölcsöket, utána bent megmostam, majd félbe vágtam a magvas részt eltávolítottam (ami elég nehéz) és a csúnyább részeket, sérüléseket is kivágtam a gyümölcsből! Majd apróbb darabokra vágtam, hogy hamarabb megfőjön!
Héjastul kell megfőzni és annyi vizet öntöttem a edénybe hogy ellepje a gyümölcsöt!
Az edényt feltettem főni, alacsony lángra majd, mikor felforrt a víz akkor megszurkáltam villával a gyümölcsöt, hogy elég puha-e! Volt, ami már teljesen szétment a vízben... Majd leszűrtem és leturmixoltam az egészet. Végül beletettem a cukrot és visszatettem főni a cukros pépet. Kb. 20-30 percig főztem folyamatos kavargatás mellett majd, lekapcsoltam a gázt és hagytam kicsit hűlni a lekvárt és végül üvegekbe töltöttem (az üvegek közben vízben álltak, hogy a forró lekvár nehogy szétrepessze az üveget!) fokozatosan, így hozzá szoktatva az üvegeket a forró lekvárhoz, majd ráraktam a tetejét, jól bezártam és fejetetejére állítottam a üvegeket kb. 5 percre! Majd az üvegek vissza alaphelyzetbe és újságba, majd pokrócok közé tettem 2 napra, míg teljesen kihűlt és végül ment a polcra!
Miután összeérnek az ízek, enyhén savanyú/fanyar, mellé édes, viszont kellemes birs íze van! Vajas kenyérrel ajánlani tudom!!!
-----------------------------------------
Lombhullató, többnyire tövises, tavasszal virágzó cserjék, amelyeket mutatós virágaikért és illatos, befőttnek eltehető almaterméseikért nevelnek.
Egyik alkalommal azt kérdezték, ehetô-e a japánbirs termése? Válaszként elkészítettem a befôttet. A meghámozott, kimagozott gyümölcshöz ugyanannyi súlyú cukrot mértem, s a gyümölcsszeleteket kevés vízbe rakva, citromlevet facsartam rájuk. A közben felforralt vízbe egyszerre beöntve az áztató lébôl kiszedett gyümölcsszeleteket óvatosan puhára fôztem. A megpuhult szeletek szitára rakva lecsöpögtettem. Az áztató vízbôl illetve annak felhasználásával szirupot fôztem a már kimért cukorból, s ezt pár szem szegfûszeggel és kevés vaníliával ízesítettem. A sûrûsödô lébe tettem a gyümölcsdarabokat, és másnapig állni hagytam. Amikor már eleget állt, újra kiszedtem a szeleteket, s tovább sûrítettem a szirupot. Amikor már eléggé sûrûnek találtam, visszahelyeztem a gyümölcsöket, s tovább forraltam, majd felforralva raktam a tiszta üvegekbe. A befôttbôl megkínáltam a mûsorvezetôt, és amikor a képernyôn is látszott az elégedettsége, akkor arra bíztattam a kérdezôt, hogy az egyébként dísznövényként ismert japánbirs termésébôl maga is készítsen nyugodtan ilyen csemegét....
