Gabika olyan, mint azok a graffitisek, akik nem hajlandóak a legálisan lefújható falakra rajzolgatni, mert az nem olyan izgi, mint stikában fújogatni olyan helyeken, ahol nem örülnek ennek. Azok meg, akik huszonötezredjére is belemennek vele ugyanazokba a vitákba, nyilvánvalóan élvezik már ezt az egész oda- meg visszamondogatást.:))
Erről jut eszembe, tesóm egyszer egy olyat is kitalált (elég ötletes volt egyébként midnig is), hogy "Mizújs füzet" s ebbe írta bele, amit el akart modnani pl. rögtön mikor kitalálta, kitette az asztalra s az volt benne, hogy kapott valami egyeseket.
Nálunk az összes ffi családtag és talán ismerőseim közül is csak apám focirajongó, ő Honvéd szurkoló. Vlszlg mostanában is irogat a szurkolói oldalra. Néga nyáron a fiamat is picit belelkesíti, de neki magától nem marad meg a lelkesedése.
S gyerek korában tesóm is honvédista volt meg jártak meccsekre még volt egy füzete is az újságcikkeknek, meccs eredményeknek stb. a "honvéd füzet". De később totálisan leszokott tesóm róla, hülyeségnek tartja az egsézet.
Nyugi, engem sem érdekel a legkisebb mértékben sem a foci, szerencsére eddig az összes pasim olyan volt, aki nem szerette. Csak a fiam kedvéért elolvasom a cikkeket meg végeredményt, higy3 tudjunk beszélgetni. ☺
Az jutott egyékbént eszembe, nagyapám volt olyan ,hogy rengeteg szenvedélye meg hobbija volt (s ezek miatt, meg hogy társasági ember is volt, nagyon jó, aktív életet élt, boldog volt) s nagyon próbálta, hogy ezeket a hobbijait nekünk (főleg a bátyámnak) átadja s ez inkább nyomastó volt neki (tesómnak) - ráadásul, mivel nem sikerült, így kcsiit csalódott is volt nagyapám benne, "mamlasznak" meg lustának tartotta, holott nem volt az.
Sokkal később visoznt az egyik szenvedélyét/hobbiját mégis követte.
Rám is rámnyomtak egy kedvenc sportját s eszembe sem jutott, hogy akár mást is csinálhatnék, csak 20 év után.
De ezt most nem azért írtam h,ogy magadra vedd, valószínűbb, hogy magától követ s ez nyilván egy szülőnek szuper érzés, hogy amit ő fontosnak tart, szeret, azt a gyerek is annak tartja. Én is vagyok így dolgokkal.
Ha van érzelmi zsarolás, az gáz, de hogy Gabikáéknál van-e, arról nincsenek információink, az meg, hogy azt leste tegnap, hogy a gyerek is lesi-e a meccset, támpontnak azért marhára kevés. Nálunk meg egészen biztosan nem volt semmiféle ráhatás, sosem promózta nekem apám a kosárlabdát, hogy az milyen jau sport.
Persze, inkább aranyos, hogy így fontos neki, hogy amit ő szeret, azt a gyereke is szeresse, hisz evidens, hogy ami számára egy csodás dolog, abban szeretné, ha a gyereke is örömét lelné.
De azért az egy másik ember, lehet, hogy más dolgokat fog szeretni és akkor mondjuk gáz az érzelmi zsarolás.