Jó, akkor ugyan azt olvastuk, csak nekem más volt az érzékeny pontom. :))
Nem foglalkozom a piacgazdasággal, azt hittem ő tisztában van azzal, hogy mivel foglalkozom, soha nem is foglalkoztam vele, területfejlesztéssel, településfejlesztéssel foglalkozunk elsősorban, néha adódik más is, most egyre több a klímás, meg energiahatékonyság témakör is, de azok is ilyen települési szempontból inkább, szóval eleve tökre tévúton jár azzal kapcsolatban, hogy mit csinálok.
Ez azért nem lepett meg különösebben, mert amíg együtt éltünk is folyton szidta a munkámat, mert szerinte csak és kizárólag a termelőüzemben végzett munka a munka, semmi más. Annyit nem sikerült megértetnem vele, hogy az általuk gyártott cucc értékéhez maga a gyártás tesz a legkevesebbet hozzá, na mindegy.
A lakásos dolgot is tudom, de hát van kulcsa, zárat se cseréltettem mondom, és amikor az első nő dobta akkor se jött vissza, a bíróság előtt nyilatkozott többször is, hogy önként ment el a házból, sőt, még a csaját is megkérdezték amikor jött tanúskodni, és ő is megerősítette, hogy önként lépett le a volt férjem, aki most az ő párja. Innentől kezdve nem tudom miről beszélünk.
A pasis dolog meg hát egy vicc, régóta állandó barátom van, mivel a gyerekek nem ismerik, én meg nem különösebben tájékoztattam arról, hogy mi van, nem tudja. Ezen tudok nevetni.
Tényleg csak ez bánt, hogy mi munkát a gyerekekbe én belefektetek, az eszméletlen, és ezt kapom utána. Hát a nagyfiúnk hármas tanuló lenne, ha nem ülnék ott minden nap vele tanulni. Ehhez képest a rohadt nyelvtan hármason kívül majdnem mindenből ötös volt. Na mindegy, nyilván egy átlag ember ezt is tudja, hiszen mindenkinek az az első kérdése, hogy főállású anya vagyok-e, de ez egy ilyen érzékeny pontom, hogy pont ő, a gyerekeim apja veszi ennyire semmibe ezt az egészet.
Remélhetőleg egyszer eljön majd az a tiszta pillanat, amikor megvilágosodik az elméje, és rájön, hogy ezzel nem csak VV-t bünteti. Csak jöjjön el minél előbb az a pillanat, nehogy túl késő legyen.
(az én tágabb családomban volt pár ilyen "túl kicsi, túl későn" pillanat, ami végül is több volt a semminél, de nem olyan sokkal, hogy bárki is büszke lehessen magára emiatt)
Itt most több, egyenként is elég súlyos vádról van szó egyszerre, és VV-nek nem egy vagy két gyereke van, akinél el kéne takarnia valahogy, hogy elhanyagolja őket, hanem négy. Ez a fószer valszeg egy nagyon-nagyon-nagyon sértett valaki, aki sem a gyerekeiért, sem a saját tetteiért nem hajlandó semmiféle felelősséget vállalni, és jó lenne minél hamarabb orvoshoz fordulnia, ha eddig még nem tette meg.
Első körben azon öklendeztem, hogy valamit makogott arról, hogy te a piacról írogatsz tanulmányokat, miközben életedben nem éltél a piacról, sosem dolgoztál még rendes munkahelyen. Nem tudom szó szerint idézni, de valami ilyesmi volt a lényeg.
Ez egyrészt undorító volt azért, mert ha hót komolyan gondolja, hogy az valami übermensch dolog, ha valaki közvetlen(ebb)ül a piacról él, akkor sok fogalma nincs a társadalom valódi működéséről, ha meg csak rajtad akart ezzel ütni, az rendkívüli szaremberség ennyi idő eltelte után, főleg úgy, hogy nem is rajtad üt igazán, hanem a tulajdon gyerekein, akik aztán tényleg nem tehetnek semmiről. Ha meg igazából tisztában sincs azzal, hogy valójában mit dolgozol, ahogy azt most írtad, akkor meg azért gáz.
Aztán asszem volt valami arról, hogy ő be sem mehet a lakásba, te kizártad, nem engeded be vagy valami hasonló, meg hogy ő milyen keveset keres, ja meg, hogy te lényegében nem dolgozol, nem is akarsz dolgozni, férfiakat szedsz fel a neten, a másodvirágzásodat éled vagy kivirágoztál, és közben persze elhanyagolod a gyerekeidet, hiszen folyton pasizol.
Ha ezek a dolgok igazak lennének rólad, akkor ezeknek a bírósági tárgyalásoknak a lefolyása teljesen más lenne, mert ilyen mértékű fost gyakorlatilag lehetetlen eltakarni huzamosabb ideig, még egy nagyon-nagyon penge agyú elmebetegnek sem menne.
Mindegy, nem normális a pofa, nincs is értelme ezt tovább ragozni.
Nyaraltunk akkor, elég kalandos volt, de azért összességében jó. :)
Úgy kezdődött, hogy elvittem szerelőhöz az autót, hogy nézzen át rajta mindent, Bulgásiába megyünk vele. Cserélt kipufogót, féket, kéziféket javított, lámpát, és a vezető oldali ablaktekerőt. És azt mondta, cseréltessünk gumit.
Oké, férjem cseréltetett gumit hazafelé, de ahogy meghallottam itthon az autó hangját, azzal a lendülettel visszamentem az öreghez, hogy ez a kipufogó, ez nem sikerült, ezt tessék hangtalanabbra módosítani, mert így sikítani fogunk másfél órán belül mind, amúgy meg mi van a fékkel? Megcsinálta a kipufogót, valami csavar volt rossz helyen, és megnyugtatott, hogy a fék új, össze kell kopnia benne valamiknek.
Oké, elindultunk másnap délután kettőkor, kis baleset az M5-ön, sebaj, egy órával már már mínuszban voltunk, amikor Szegeden defektet kaptam. Leálltam egy lehajtónál, kerékcsere az autók közt, remek volt, de olyan gumit, ahogy az szétment, nem igazán láttunk életünkben, és betojtunk, hogy a fékkel van gond az összecsiszolódás ellenére, szóval nekiálltunk Szegeden este 6-kor autószerelőt keresni. Egész nyugodt voltam, gondoltam, közel van két határ, turiaták, kamionok, tuti van éjjel-nappali szerelő. Találtunk is egyet olyan 3-4 km-nyire, remek, bementünk, két srác melegített valami kaját mikróban, és mondták, hogy ma nincs szerelő, mer a srácok pont ma tartottak egy bulit, megitták a piát és hazamentek kb. félórája, tuti, hogy nem szerelnek ma. Nagy nehezen találtunk egy autómentőt - de ahhoz nem volt műhely. De adtak pár telefonszámot, azokat felhívtuk, ilyen párbeszédek, hogy "igen, igen, szívesen megjavítom az autót, csak ma még Bulgáriában vagyok, holnap megyek vissza, és első dolgom lesz a maguk kocsija". Az autómentő amúgy autóbérlő is volt, mondtam, oké, akkor béreljünk egy autót. Mondták, hogy nagyszerű ötlet, csak nincs benn egy autójuk se. Végül találtunk egy szerelőt, aki azt mondta, hogy családi vacsorán van, de kb. két óra múlva megnézi az autót. Vártunk, egyszer csörög a telefon, mondta a szerelő, hogy fél óra múlva legyünk a Tündér utca 2. előtt, ott vár minket az embere majd. Odamentünk, jött az embere, azzal kezdte, hogy bemászott a kerítésen, mert nem volt kulcsa a műhelyhez. :) De végül cseréltek féket, mondták, hogy ez összeégett, vagy mit csinált, úgyhogy összességében jó volt, hogy betojtunk és megnézettük. Ekkor volt este fél tíz. Még mentünk pár órát Romcsiban, aztán megálltunk, mert már nem bírtuk, és mikor kicsit aludtunk volna, akkor jött az újabb ügy: a vezető oldali ablak egyszerűen lepottyant az ajtó alsó részébe, nem lehetett többet feltekerni. Tehát: kipufogó, gumi, fék, autótekerő kaput, egyedül a lámpa maradt jó - de az meg elromlott a visszafelé úton. Sötétedéskor elkezdtünk valami motelt keresni, de aztán csak megütögettük a lámpa környékét, mint a régi tévéket volt szokás, és láss csodát, lett világosság. :)