Amúgy milyen érdekes, hogy ma jött ez elő, és ma este mondta azt a lányom, hogy ő kérhetne-e apát a Télapótól. Mondom: mi? Hát van apád. Azt mondja, hogy tudja, de egy másikat, egy pótot. Fogalmam sincsen ezt miért mondta, már nem tudtuk normálisan megbeszélni, mert nekem hajat kellett mosni a kicsinek, meg a nagyfiúnak összeomlott valami cucc a gépen, és a tesómmal próbáltuk meggyógyítani. :)
Azért most többször belegondoltam, hogy te jó ég az autó. HOgy el volt rohadva a benzincső és folyt mellé a cucc, és a jobb keréknél is olyan gond volt, hogy még egy kicsi, és kiesik az egész kerék, hallottam ott is a zörgő hangokat, azt is megnézettem. Lehet jobb, ha ezen nem morfondírozok annyit.
A hideg is kiráz a bíróságoktól igen. :) A vagyon cuccot, tavaly december tájékán adhatta be ex, most szeptember van, és még egy tárgyalás sem volt. :) De itt legalább nem kell bejárnom a tárgyalásokra, esetleg egy személyes meghallgatást elrendelhetnek, de nem valószínű. Már az is könnyebbség.
A többi meg hosszú történet, és annyira érzékeny is, hogy nem akarom itt kitárgyalni. Benne van a burokban, védetten megélt gyerekkorom, az iszonyatos naivitásom, az, hogy ő nagyon nem ilyen volt (ennyire nem lehet valaki jó színész 10 éven át...), a tragédiánk, minden. A szüleim is szerették, ez a legszomorúbb "poén".
Az a lényeg, hogy a mostani pasival minden oké, bár néha félek, hogy ha ex megtudja, akkor rá is rászáll.
off: ma rendesen kovettem edzes programot. Ugy volt hogy majd kevesebb sullyal meg jobban odafigyelve hatam miatt, de persze versenyszellem elkapott )es mivel nem fajt semennyire) toltam neki ... jol ment :)
Holnap melo utan oras masszazst kapok, penteken pihi es remelhetoleg mindne gond nelkul mehet a szombati dupla mar :)
Én nem szeretem ezt a bíróságosdit, hatóságosdit, rühellem, hogy erre kell pénzt költeni, ahelyett, hogy a gyerekekre fordítanám, ráadásul ezekbe a gyerekeket is mind be kell vonni, nagyon jól emlékszem még a januárra, amikor a gyámhivatal meghallgatta a lányomat, és ő ettől teljesen kikészült, és éjszaka nem tudott aludni, mellé kellett feküdnöm, holott már 14 éves volt! Én nem akarok többet ilyet.
Tényleg semmi más nem működik, mint nem venni róla tudomást. Az egész cucc után kaptam tőle egy iszonyat felháborodott sms-t, hogy fel fog jelenteni, arra sem válaszoltam.
Amúgy minden cucc után, amit megnyerek jön valami újabb büntetés, amit kitalál, arra sincsen szükségem.
Ki nem állhatja, hogy jól vagyok, hogy annak ellenére, hogy ő engem egy szerencsétlen, életképtelen egyénnek állított be simán boldogulok mindennel, sőt, igen, a férfiaknak is bejövök, mert nem vak, látja. :)) Amikor volt az a nagyon fiatal barátom, valami ismerős meglátott minket, leadta neki a drótot, na utána amilyen cirkusz rendezett. Akkor elmondott mindennek a gyerekek előtt (!!), holott egy legális, normális, amúgy 8 hónapig tartó kapcsolat volt, soha nem találkoztunk úgy, hogy a gyerekek velem voltak, semmi "bűnöset" nem csináltunk. Utána el kellett beszélgetnem a gyerekkel a dologról, nagyon nehéz volt, hiszen pont ettől akartam őket megkímélni.
Amitől én mind meg akarom kímélni őket, arról aztán sorra kiderül, hogy ő mind elmondja nekik, olyanokat is, amik nem ekkora gyerekeknek való, megterheli őket, bántja, kínozza őket ezzel. Tudja, hogy a gyerekek a gyenge pontom, és ott tud még megfogni valamennyire, és nem érdekli, hogy a gyerekeket is bántja ezzel, akkor is kihasználja. És ezen a téren tehetetlen vagyok.
Nagyon nehéz ettől érzelmileg függetlenedni, megkockáztatom, hogy nem is lehet. Ismerős mondta, hogy az a csoda, hogy nem élek még xanaxon. :)) Szerintem a sok szarsághoz képest ami történt egészen jól bírom. A fiunk halála után nekem volt segítségem, járt hozzám gyásztanácsadó, és szülői gyászcsoportban is voltam. A válás után pedig jártam pszichológushoz is, akkor sok kérdésem volt az egésszel kapcoslatban, és sokat segített is.
Én nem akarok továbbra se semmi rosszat mondani a gyerekeknek, bár egyre nehezebb, meg amúgy is, a gyerekek már nagyok, látják maguk a dolgoakt. Éppen pár napja kérdezte a nagyfiú, hogy miért nem ment be a nővérükét az apjuk (3 km kitérőt kellett volna érte tenni, amikor kapcsolattartásra vitte őket). Ő veszít ezzel, 4 okos, aranyos, szeretetreméltó gyereket, csak sajnos erre soha nem fog rájönni.